Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-26 / 1644. szám
1950. augusztus 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal OSZTÁLYELLENTÉT Dél-Koreában nap-nap után borzalmasabbá válik mindkét oldalon az embermészárlás. A sajtó, a rádió beszámolóikban jelentik, hogy hol a “vörösök”, hol pedig az Egyesült Nemzetek seregei nyomulnak előre. Mindkét részről suly.os áldozatot hoznak az emberi test megcsonkitásá- ban, kiirtásában. Két külömbö- ző társadalmi rendszer áll, egymással szemben, az egyik az elavult, ósdi társadalmi rendszer fentartása érdekében, a másik egy uj korszak, egy uj társadalmi rendszer utjának egyengeté- séért áldozza fel életét, testi épségét. Az osztálytudatos munkások az egész világon, tudatában vannak annak, hogy egy háború sem vált még egyetlen fél javára sem. Bármily “diadalmas” is legyen egyik vagy a másik oldalon a “győzelem”. Pótolhatatlan veszteség, emberi élet áldozatának árán jött az létre. Sem az egyik oldalon, sem a másikon, nem kérdezték meg, hogy fegyverrel kívánják megoldani, hogy egyik vagy másik ország népe mily társadalmi rendszer közepette kíván élni. Az egyik oldalon a diktatúra, a másikon a szent és sérthetetlen törvény nyomja kezükbe a fegyvert, a barbárabbnál barbárabb gyilkoló eszközöket és vadálla- tias módra gyilkolják egymást. Ez a mi modern civilizációnk, ez a keresztényi “hit, remény és szeretet”. A PHILLIPPINE szigetekről, Manilából hozza a táviró, hogy az ottani kormány ötezer képzett és teljesen felszerelt gyalogos katonát ajánlott fel az Egyesült Nemzeteknek, hogy azokat, akár Koreában, akár Formosá- ban, igénybe vehetik az “ellenség” ellen. Ezenkívül Ígérik, hogy annyi önkéntest szállítanak, amennyi csak jelentkezik, de ezeknek a költségeit, felszereléseit, ők nem képesek fedezni. Ez a legkevesebb. Az ilyen “nemes“ célokra van a mi kormányunknak Marshall dollárja bőven. Az elmúlt napoban a szenátus bársony székeiben dőzsölő honatyáink csekély száz millió dollárt szavaztak meg, Spanyol- ország szabadságát vérbe tipró hóhérának, Franconak. Ezek az amerikai szakszervezetek által dédelgetett honatyáink, minden szemhunyorgatás nélkül szavazták meg a közpénzekből a száz milliót. Ezzel a cselekedetükkel nem a békét, hanem a háborút erősítették meg. Nem csak az Egyesült Államok, hanem az egész világ demokratikus, szabadságszerető népeinek gyűlölete, megvetése kiséri a mi honatyáink eme hallatlan intézkedését. Az egyik oldalon kényszerítik fiainkat, hogy életüket, vérüket áldozzák fel a szabadságért, a demokráciáért, a másik oldalon száz milliókot szavaznak meg, a szabadságot, a demokráciát guzsbakötő spanyol fasizta diktatúrának. A szenátusban ülő Benedict Amoldok ezen tettükkel csak felkorbácsolták a világ népének gyűlöletét az amerikai “demokrácia” ellen. A kommunista diktatúra ellen vívják a fegyveres harcot s ugyan akkor a fasizta diktatúrát ölelik keblükre, igy készítik elő a gyűlöletet, a harmadik világháborút. A szenátus eme intézkedésével nem ért egyet az Egyesült Államok belügyminisztériuma, még a vörös faló szak- szervezeti basák is felemelik tiltakozó szavukat, de nem ezek, hanem az egész Egyesült Államok minden demokratikus és szabadságszerető csoportja is. Mindazok tiltakoznak, akikben csak halvány fénye maradt a demokratikus eszmék fentartá- sának. A harmadik világháború kitörése, minden pillanatban esedékes, sőt elkerülhetetlen. Egyszerűen azon oknál fogva, hogy egy újabb társadalmi rendszer veszélyezteti a mai magántulajdon rendszerére épített társadalmat és annak éltető erejét a profit rendszert. Minél tovább húzódik annak kitörése, annál barbárabb eszközökkel fognak egymás ellen küzdeni. A civilizáció, a technika fejlődése, arra a pontra jutott, hogy veszélyezteti, nem csak a mai társadalmi rendszert, hanem az atom és hidrogén bombák építése az emberiséget is eltörölheti a föld színéről. Chicagóban a polgármesterrel az élén egy bizottságot alakítottak, amelynek hivatása az atombomba támadás elleni védekezés tervének kidolgozása. A bizottság egyik professzor tagjának számítása szerint Chicagóban egy atombomba felrobbanása 60 ezer halottat és 200 ezer sebesültet hagyna maga után. Tervbevették, hogy minden férfi, nő és gyermeknek az újlenyomatát fogják venni, hogy megtudják állapítani, hogy kinek a hullája hever a romok között, kit végzett ki az atombomba. Ez egy igazán nagyon fontos ötlet. Arról nem tárgyalnak, hogy hogyan kellene a háborút megakadályozni, aki arról beszél, azt megkövezik az egyenruhába bujtatott kozákok. Amerika egyik neves újságírója Richard Wilson, a Look magazine elmúlt heti számában összehasonlítja Amerika és Oroszország hadifelkészültségének lehetőségeit és azt Írja: “Oroszország ma kétszer annyi acélt termel, mint az elmúlt világháború végén. Ma Oroszország hatvanezer tankot képes gyártani évente, 1955-re már képes lesz 90 ezer tankot kiadni évente. Az Egyesült Államok a háború legmagasabb évében 86 ezer tankot adott ki. Oroszország ma 80 ezer repülőgépet ad ki évente, 1955-re már 120 ezret lesz képes előállítani, ugyanannyi idő alatt az Egyesült Államok a háború magaslatán 96 ezer gépet adott ki. Oroszország a második világháború magaslatán 120 ezer ágyút volt képes felszerelni, ma be van rendezkedve 240 ezer ágyú építésére és 1955-re már 360 ezret lesznek képesek előállítani. Amerika a második világháború végén 125 ezret állított elő. “Néhány héttel ezelőtt szaktudósaink azt állították, hogy az orosz fegyverek hasznavehetet- lenül rosszak, idejétmulták, a mi harcászati eszközeinkkel szemben, amelyekkel mi teljesen megsemmisítjük az orosz hadseregeket. Ez az álom ködbe ve-1 szett. Elsősorban a mi álomfegyvereink nincsenek kellő mennyiségben gyártva, másodsorban az orosz fegyverek még mindig jobbak, mint az Egyesült Államoké. Igaz az orosz fegyverek nincsenek úgy kicsiszolva, fényesítve mint a mienk. Ezt a leckét megtanulhattuk Koreában. “Ma Oroszországnak hatalmas repülő, tank és submarine osztaga van, de ezekkel csak úgy lehet hosszadalmas háborút megnyerni, ha azt fen is tudják tartani. Háború esetén a gépezetet minden esztendőben teljesen át kell cserélni, amely azt jelenti, hogy Oroszország munkásságának éjjel-nappal termelni kell a háborús szükségleteket.” Egy másik újságíró a két állam, Oroszország és Amerika haderejét a Herald American hasábjain a követkézéképpen állítja Össze: Oroszországnak ma 175 divíziója van. Minden divízió 20 ezer embert foglal magában. Két millió ötszázezer harcra edzett katonája van. Két millió ötszázezer tartalékosa van, akik minden esztendőben harminc napi gyakorlatra vannak behiva. Háború esetén ezeket 30 napon belül fegyverbe képesek állítani. Ezenkívül Oroszország képes 200 más divíziót egy éven belül fegyverbe állítani, akiknek túlnyomó része az elmúlt világháborúban edzett veteránok. Ezekkel szemben a szövetségesek hadereje a következőképen áll: Az orosz 6 milliós haderejével szemben az Egyesült Államok 18 divíziót 216 ezer képzett embert, a National Guard 685 ezer embert számlál, amelyből csak 372 ezer van felszerelve. * A nyugati államoknak jelenleg 12 divíziója van Európában, ezt 20-ra kívánják kiegészíteni 1951-re és 60 divízióra 1953-ra. Ázsiában “vörös” Kínának 80 divíziója, vagyis egy millió kétszázezer harcra edzett katonája van, akiknek a túlnyomó részük orosz fegyverrel van felszerelve. Oroszországnak ma 40 ezer 35-57 és 90 tonnás tankja van használatban. Ez több mint a szövetségeseknek együttvéve. Az angoloknak van kitűnő tankjaik, az amerikai 41-es és 45-sek, amelyeket most kezdenek gyártani, minden tekintetben felülmúlja az oroszok tankjait, de sem az angol, sem pedig az amerikai tankok tömeges gyártását nem kezdhetik meg egy éven belül. A 8 ezer amerikai tank, amelyek készenlétben vannak, felveszik a harcot az orosz 34-sel, de nem képesek ellentállani a nehezebb tankoknak. Ezt a koreai fronton tapasztaltuk. További tudósításában közli, hogy az orosz ágyuk, sem a 85- ös, sem pedig 120 milliméterete- sek nem elégségesek az amerikai tankokkal szemben. Az amerikai repülőgépek dacára annak, hogy az elmúlt háborúból maradtak fen, túlszárnyalják az orosz legújabb modeleket. Amerikának körülbelül 800 atombombája van, mig Oroszország atombombáját 40-re becsülik. Egy 200 fontos rockét bomba (amerikai 3.700 mértföldnyi sebeséggel repül óránként, hogy müyen messzire repül, az katonai titok. Ezek a számok, melyek Chica! Most Vasárnap ! augusztus 27. NEW YORKBAN EZ ÉVI HARMADIK társas kirándulás, augusztus 27-én, vasárnap lesz megtartva az ilyen alkalomra közismert Edenwald Erdőben. Mint az előbbi két alkalommal, úgy bizonyára most is eljönnek a New Yorkiakon kívül a közel környéki munkástársaink is, annál inkább, mert ezután egy egész évig kell majd várjanak egy ilyen alkalomra. Továbbá most lesz véglegesen megbeszélve, a clevelandi országos értekezletre és ünnepélyre menők utazása is. Úgy mint mindig, jó innivalóról gondoskodva lesz, de ennivalót mindenki hozzon magával. Eső idő esetén a rákövetkező vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” subway a 180-ik utcáig és onnét át- szállni a Dyre Ave. magasva- sutra és a végállomásig utazni. Ott kiszállva néhány perc séta az erdőbe, ahol a labdázótér mellett levő dombon találkozunk. go egyik napilapjában láttak napvilágot, azt mutatják, hogy még ma is, a háború ötödik esztendejének befejezte után, vannak bebörtönzött háborús “bűnösök”, a világ minden részében és nem csak Oroszországban vannak kényszermunka táborok, mintahogy azt sok eszeveszett újságíró szereti feltárni olvasói előtt. A KAPITALISTA lapok eldugott hasábjain, rövid hírként adják tudtunkra, hogy Hawaiiban a CIO-hoz tartozó 25.000 rakparti munkás közül 4.500 sztrájkba lépett. Tiltakoznak szervezetük elnökének Harry Bridgesnek a bebörtönzése ellen. Eső után köpönyeg. Tiltakoztak volna akkor, amikor vád alá helyezték őt, nem 4.500-an, hanem a teljes rakparti munkások vagy ha kell az összes CIO szervezetek, de ebben a szervezetben nem gyakorolják, sőt nem is hirdetik azt, hogy “Egynek a sérelme valamennyiünk sérelme”. KÉT HATALMAS vasúti munkások szervezetének elnökei táviratilag kérték az Egyesült Államok elnökét, hogy azonnal foglalja le az összes vasutakat, ellenkező esetben a több mint 300.000 tagságukat sztrájkba viszik, hogy jogos követeléseiket érvényre juttassák. Eme fenyegetés “falra borsó”. Sem az elnök, de senki más sem veszi őket komolyan, mert még határidőt sem adtak, sem az elnöknek, sem a társaságoknak, követeléseik megadására vagy a sztrájk kitörésére. Már hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt a kormány “Tényeket Vizsgáló Bizottsága” tudtára adta a vasutasok vezetőségének, hogy “követeléseik alaptalan” és azóta minden héten csak fenyegetőznek. Ez a szakszervezet. Ez a Brotherhood. Köhler.
