Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-12 / 1643. szám
1950, augusztus 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal A jótékonyság Ebben az évben, sokkal vehemensebben indított propagandát a new york-i “Jótékony” (a volt disznók) Egyesület a Day- tonban tartott megnyitó ünnepélyre, mint más években. Különösen New Jerseyben agitáltak a siker érdekében. Ennek ellenére is, a közönség sokkal gyérebben jelent meg, mint egyébkor. Megérezték a D.P. szagot. Elmentünk megnézni ezt a jótékonyságban utazó egyletet. Végignézve, leginkább a new yorki közönségen, szembeötlő volt az a testet-lelket elhasználtság, ahogy az akaratát megtört közönség követ egy jólszituált kis csoportot, akik a “jótékonyságnál” sütik gesztenyéjüket. Amikor még jobban körülnéztünk lett bizonyossá, hogy a szépnevü egyesült alig más, mint D.P. hizlalda, tekintve a megjelent sokaságukat. Mindenek előtt elindultunk megtekinteni a gazdasági állományt és mint gyermek nyaraltató, milyen viszonyban vannak a “higéniával”. Első tekintetre látni kellett, hogy a tisztasággal nem csak rossz viszonyban, de közelharcban állnak. Még akkor gyermekek nem nyaraltak, de az ágyakon lehetett látni az emberi test nyomait. A söprés nem kenyerük, a pókhálózás sem. A pókháló fogja a bőséges legyeket és a szúnyogokat, ez hasznos “mulasztás”. Förtelmesebb árnyékszéket kint is, bent is, még nem láttunk. Ezért volt, hogy az a bizonyos “nagysága” erősen kinézett bennünket a gyermekháló teremből. A gyűlést a szökött “fajtest- vérek” és a hozzájuk csatolódotlobogója alatt tak foglalták el. Tudni kell, hogy a jótéknyosági összejövetel, rá- galmazási nagy-gyülés volt. Az alig megmelegedtek kilátásba helyezték nekünk, más vélemé- nyüeknek* a nehéz munkától megrokkantaknak az elintézését. A gyermek nyaralást alig érintették. Valami Sulyok nevű egyén, erősen inspirálta a hallgatóságot a fölszabaditásra és hogy legyünk igazi jó magyarok, hazafiak. A naplopók a “haza- fiságot” mindég osztogatták bőven, de a kenyéren átlátszott a holdvilág, a dolgozó ember kezében. Ugyanilyen hangnemben beszélt valami Erős nevű is, aki elsorolta a rangját: többszörös főispán, szökevény és közélelmezési miniszter. A közönség tudni akarta, hogy milyen méltóságos, vagy félkegyelmes rang jár neki. Márk Bélát nem említjük, hogy ő ott volt, azt úgyis tudja mindenki. Többek között beszélt még valami “Békefi” nevű egyén, mint az Amerika Hangja koronázatlan királya. Ez a komédiás hangos ellenszenvet váltott ki, amiért a hazáját építő magyar nép rugdosását pénzreváltja. Egyik D.P. “művésznő”, aki annak ellenére, hogy tele volt aggatva ékszerekkel, de nagy nyomorára, szenvedésére hivatkozott, pofonokat Ígérgetett a tiltakozóknak. De amikor megmondták ennek a nőnek, hogy a pofonnak két vége van, hordta el az irháját a volt csendőrökkel. Meg kell említeni, hogy a D. P.-eknél is, némi “agyveleji” változás állott be. Amig egy évvel ezelőtt hangoztatták, hogy a boldog Amerikában nincs sze■ gény gyermek, csak az óhazában Rákosi “szörnyű” rendszerében, most a megnyitón erősen ajánlották a közönségnek a Jótékony Egyesület “nemes” munkálkodását. Annak ellenére, hogy a gyermeknyomor kérdését nem a “Disznó Asztaltársaság” módszerével kívánjuk megoldani, nem háborugatnánk ha a céljuk igaz és önzetlen volna. De világos, hogy ez a cégér csak eszköz a szereplők kezében és a D.P. könnyen élők lerakodó helye. A nyaraló helyet áruba bo- csájtották, de nem sikerül eladni. A pénzből azután aggmenhá- zat terveztek építeni. Ilyetén a gyermek nyomort fölcserélnék az aggok nyomorával. Ezután jött Sulyok és Erős urak elhatározása és bérbevették a farmot gazdasági megművelésre. Sok a világosságra kívánkozó furcsaságot hallottunk a környező magyar farmeroktól, erről az újsütetű bérletről. A szökött D.P. legnagyobb része sohasem végzett érdemes munkát, csak úgy a falmellett huncutkodtak és a suba alatt osztozkodtak a dolgozó ember bőrére. Most mutassa meg Sulyok és Erős, hogy tudnak megélni a saját emberségükből. Tán a becsületes munka becsületes megértésre vezeti őket és ezúton megértik a dolgozó ember élni- akarását. Vagy kutyából nem lesz szalonna? A látottakból és a hiteles értesüléseket mérlegelve, a nevezett jótékonykodó társaság alig más, mint a szökevények lerakodó helye. Aki meg még tudni akar többet, az kérdezze meg Kelemen bácsit, a részes farmert. Regiszter. TÁRCA FERGETEG Irta: BÓKAY JÁNOS Sok vihart éltem át életemben szárazon és vizen, de fergeteget, igazi fergeteget csak egyetlen egyet. A tátrai hegyóriás lábánál laktunk egyik csöppnyi faluban a völgykatlan mélyén égbe meredő sötét fenyőerdők között. Tikkasztó nyári forróság volt, meg se rezzent a levegő heteken át, a kimerült fák illatoztak a forró gyantától és a megvékonyodott hegyi patakok fáradtan csurogtak lefelé az áttüzesedett sziklákon. Valamüyen fenyegetést függött fölöttünk ebben a pokolban, valaminek történnie kellett. Egyik éjszaka aztán félreverték a harangot. Lángban állt az ég, fényesebb volt, mint nappal, mintha reflektorral világították volna meg a földről, égett fölöttünk az erdő, az egész hegyoldal vörös lángtenger hullámzott az ég felé, sisteregtek, pattogtak, durrogtak a fenyőfák, a levegő perzselt. A hegyoldal szélén őrt- álló faóriások leborultak a szakadékba lángbaborult törzsükkel és vérvörös nyilakként vágódtak a völgy földjébe. Szikrák milliója táncolt a levegőben, mint egy tébolyult farsang konfettije, a menekülő mókusok ön* gyilkos szőrös kis ördögökként vetették le magukat a mélység* be. Micsoda tánc volt, micsoda kavargás, micsoda színjáték! Szemünk megtelt fénnyel, bőrünk kiszikkadt, zihált a tüdőnk. Halálfélelem borzongott bennünk és mégis gyönyörködtünk, olyan fenséges volt a látvány a maga szörnyűségében. Állat, ember kiáltozott, vonított, szükölt, de a haldokló fák sziszegése, pattogása minden hangot elnyelt. Az ember szembeszállt a természettel, megpróbálta megfékezni. Katonák, tűzoltók kapás parasztok mély árkokat ástak eszeveszett gyorsasággal, hogy átszökhetetlen öblöket vájjanak a tűz elé, de a föld alatt tovább- kuszott a tűz, a gyökereken keresztül, s egyszerre csak orvul felcsapott a láng a küzdő emberek háta mögött, az árok túlsó partján. Nolc keserves napig tartott ez igy. Aztán megeredt az eső. Nagyszemü egyenes zápor zúdult le a földre, dézsányi vizekkel verte a tüzet órákon át. Nem tudom, hogyan jöttek a felhők, mert szellő se rebbent. És kialudt a tűz. Nagy füst feküdt a kihűlt erdő fölé, mint egy szárnyát szétterpesztő nagy fekete keselyű. Csend lett egyszerre, fáradt, súlyos csend, az erdő jajgatása megszűnt, mintha halálosan kimerült volna a nyolcnapos szüntelen panaszkodásban. Verőfényes reggelre ébredtünk. Álnok ártatlansággal ragyogott a kék ég, mintha sejtelme se volna a hegyoldal tragédiájáról. Kis füstfoszlányok lógtak a hegy fölött, koromszag terjengett és a hajdani zöld fenyves helyett fekete facsontvázak tárták szét elvékonyodott karjukat. Vége volt a borzalomnak — azt hittük vége van. De a levegő még mindig mozdulatlan volt. Újra mozdult az élet, járkáltunk, beszélgettünk és hangosan nevettünk, az embernek oly kevés kell, hogy visszanyerje bizalmát. Délután felkerekedtem a fiammal —- nyolcéves volt akkor —, hogy sétáljunk egyet a hegy körül a völgyben s hogy lássuk a pusztulást közelebbről isi Gyanútlanul indultunk, vidáman, frissen. A hatalmas hegyoldal tövében jártunk, mintegy kétmér- földnyire a falutól. Az ut másik oldalán a lapos havasi rét viz alatt állt az éjszakai záportól. A nap keményen tűzött, mintha forró tenyerét ránk fektette volna. Egyszerre csak felfigyeltem: halk, távoli morajlás dü- börgött át a völgyön. Felnéztem az égre. A látóhatár széléről ólomfekete gomolyag rohant felénk hemperegve — olyan volt mint egy sáros nagy kerék, mely száguldva tapos el maga alatt mindent. Fergetegese éhes gyorEpül az ország A Vasvári termelőszövetkezeti csoport tagjai ünnepélyesen szállították be gabonafeleslegüket a földmüvesszövetkezet raktárába. A csoport átlagtermése búzából 13.5 mázsa, mig a község egyéni gazdáinak földjein 8 mázsa termett holdanként. A Sásorpataki pedagógusok arató-birgáddal siettek az egyik tanyai termelőszövetkezeti csoport segítségére. A brigádban a református gimnázium három tanára: Dévay Jenő, Ruszkay András és Hegyi József is részt- vett. Pécs város fonyódi gyermek- üdülőjében kéthetenként váltják a nyaraló csoportokat, a mecseki fenyőerdő erdei iskolájában pedig árva gyermekeket nyaraltatnak gondozónői és óvónői fegyülettel. A Felsőmocsoládi állami gazdaság területéhez tartozó Vitya- pusztán rostlent is termelnek. A próbatmérések után az eredmény azt mutatja, hogy holdanként 30 mázsa terem. A Győri Vagongyár hidmühe- lyében hamarosan elkészítik az első aluminiumhidat, a szabad- szállási közúti hidat, amely teljesen hazai nyersanyagból készül és tartósságban, valamint teherbiróképességben egyaránt pótolja az acélhidat. A gyártásnál újfajta szegecselési eljárást alkalmaztak, mert az acélnál szokásos munkamódszert az alumíniumnál nem alkalmazhatták. A hid alkatrészeit e hónapban rendeltetési helyükre szállítják. Salgótarjánban 233 fiatal jelentkezett szakérettségi tanfolyamra. A jelentkezettek fele bányász : a többiek az építő- és vasiparból, valamint a dolgozó parasztság köréből jelentkeztek. ___________I_________________ sasággal közeledett, de még nem mozdult semmi, a nap még mindig tűzött, csak a dübörgés lett egyre haragosabb. Aztán felsüvöltött a szél. Mintha meglökte volna az egész világot, olyan dühös erejű volt, recsegve törte ki a megüszkösödött fákat, söpört, tekert és üvöltött, nekivetette magát a hegynek. Elkaptam a fiam csuklóját és rohantunk. • De akkor megindult a hegy. A tüztől és víztől aláásott és meglazult kövek és sziklák pergőtűzként vágódtak le az útra. Már az eső is utóiért, koromsötét lett, folyónyi víztömeg ömlött a nyakunkba — botladoztunk, fulladoztunk futottunk, mint az üldözöttek. És a hegyről egyre zudult le a kő, előttünk és mögöttünk. Úgy védtem a fiamat a magam testével. Amikor bevágódtunk a házunkba, szólni se tudtam kimerültségemben; döbbenet és hála kavargott bennem sötétséggel, fénnyel. A feleségemet néztem, ahogy könnyes boldogsággal szorongatja gyermekét. . . . Már ott ültünk a kályha mellett száraz ruhában és vacsorázni kezdtünk. A fiam mosolygott, fényes volt a szeme ahogy anyjára nézett: — Te mami: ha láttad volna olyan muris volt, mintha kövekkel labdázott volna a hegy. De én még nem tudtam nevetni. Egyetlen szó zúgott folyton a fülembe, hatalmas, komor szó, rettenetes erejű, végre megtanultam, mit jelent: fergeteg.
