Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-08-12 / 1643. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1950. augusztus 12. hírek magyarorszAgból A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG UJ UTJAI Az idei jó termés eredménye­képpen a dolgozó parasztság jó- néhány millió mázsával több ga­bonát takarított be, mint az el­múlt évben. Az eredmények min­denütt jelentősen meghaladják a tavalyit, azonban az emelke­dés nem egyenletes. A cséplési eredmények arról számolnak be, hogy a termelőcsoportok ered­ményei szinte kivétel nélkül je­lentékenyen felülmúlják az egyénileg dolgozó parasztok tér- mésGt. A makói “József Attila” ter­melőcsoportnak búzából 14 má­zsa átlaga termett, mig az egyé­nileg dolgozó gazdáknak ugyan­ott 8 mázsa. Dunaszekcső hatá­rában az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak búzából 8-9 mázsás átlagtermésük van, mig a duna- szekcsői “Petőfi” termelőcso­port tagjai 16 mázsás átlagot értek el. A soproni “Dózsa” ter­melőcsoport rozsbői 13 mázsa átlagtermést takarított be, az egyénileg dolgozó parasztok 10- 11 mázsát, holdanként. Sokáig folytathatnók még ezeket az összehasonlításokat, mert ha- sqnlóak az eredmények az egész országban mindenütt. Kis- és középparasztok százai meg ezrei mind nagyobb szám­ban látják be, hogy a szövetke­zeti gazdálkodás fölénye a par­cella-gazdálkodással szem ben nem szóbeszéd, hanem meggyő­ző valóságát a kövér keresztek és a búzával telt zsákok bizo­nyítják. Ezért országszerte ta­pasztalható, hogy az egyénileg termelő dolgozó parasztok közül egyre többen akarnak belépni a már meglévő termelőcsoportba, vagy pedig uj termelőcsoportot akarnak alakítani. Először az or­szágban a turkevei “Vörös Csil­lag” termelőszövetkezet ismerte fel az egyénileg dolgozó parasz­tok körében megindult folyamat jelentőségét s a csoportba belép­ni szándékozó egyéni dolgozó parasztokból megalakította az “uj belépők csoportját“. A tur- keveiek példája csakhamar visszhangra talált az ország más vidékein is és ma már Borsod- megyében 14, Szolnok megyé­ben 8 termelőszövetkezeti cso­port mellett alakult meg az “uj belépők csoportja”, de számuk napról-napra nő az országban. Az “uj belépők csoportja” tulaj­donképpen főiskola ahhoz, hogy valaki csoporttag lehessen. A termelőcsoportok vezetői és tag­jai hetenként hívják meg cso­portjukba az uj belépőket, hogy megmutassák gazdaságukban a gépeket, istállókat, lakóházai­kat, beszámoljanak jövedelmük­ről, egyszóval, hogy megerősít­sék a belépőben a szövetkezeti termelésbe vetett bizalmat. Az uj belépők között, szép számban vannak asszonyok és ifjak, akik bekapcsolódnak a termelőszövet­kezeti mozgalomba, ezért olykor kulturális és sportmegmozdulá­sokat is rendeznek számukra. A felvilágosító munkának szép eredményei mutatkoznak. A bak- tai ‘Szabad Föld’ hermelőcsoport “uj belépők csoportja” — mint­egy harminc dolgozó paraszt­család — önként, a termelőszö­vetkezeti mozgalom iránti ra­gaszkodása jeléül, segített lea­ratni a csoport gabonáját. Mas községekben előkészítő bizott­ságok dolgoznak, amelyek uj termelőcsoportok alakulását ké­szítik elő. Az előkészítő bizott­ságok tagjai rendszerint a falu előtt köztiszteletben álló, meg­becsült kis- és középparasztok, akikből az uj termelőszövetkeze­ti csoport vezetősége kerül majd ki. Magyarországon jelenleg kö­rülbelül 1900 termelőszövetke­zeti csoport működik, melyek­ben több mint 70,000 dolgozó paraszt, félmillió katasztrális holdon dolgozik. Ez a szám a közeli hetekben és hónapokban előreláthatólag ugrássze r ü e n fog emelkedni. UJ ÉLET SÄRKERESZTURON Régebben fönt a megyeszék­helyeken és még feljebb, a mi­nisztériumokban, könnyű, meg kényelmes volt azt hinni, hogy a magyar faluban a magyar pa­raszttal hosszú esztendőkig nem történik semmi érdekes. Ha va­laki külföldről jött be Magyar- országra parasztot nézni, azt egyenesen a Hortobágyra küld­ték, ahol a cifraszürbe öltözte­tett csikósok, meg juhászok reg­geltől naplementéig bográcsgu­lyást főztek. Mert ugye egyéb dolguk nem volt? A ménesre, meg a gulyára bárki vigyázhat, de ízesen, szépen felelgetni a ki­váncsi külföldi kérdéseire, az már nehezebb dolog volt. Azt külön kellett tanulni. Szerencsé­re odakerült az ilyesmi, ahová való, — a múzeumba. De nem is erről van szó. Ré­gen kevesen ismerték a parasz­ti életet. Hanem arról, hogy még ma is akadnak, akik csendes, po­ros, unalmas fészeknek gondol­ják a magyar falut, ahol estén­ként petróleumlápa pislákol, szótlan, nyugodt embernek a magyar parasztot, aki egyálta­lán nem törődik a világ folyásá­val. Az őszön elvetett búzáját, Péter-Pálkor meg learatja. Se előtte, se utána, se közben nem történik vele semmi, nem érdek­li őt a magáén kívül senki és semmi ezen a világon. Az ilyenek persze nagyot cso­dálkoznának, ha mondjuk nyár derekán egy napot töltenének például Sárkereszturon. Talán még életükben nem hallották en­nek a falunak a nevét, azt sem tudják merre van, de ha még tudnák is, nehezen találnának oda. Sárkereszturnak nincs sem­mi nevezetessége, egy kicsiny falu a Dunántúlon, Fejér-me­gyében. Öt esztendő még az ember éle­tében sem hosszú idő, hát még egy faluéban. Mégis, mennyi minden történt ez idő alatt Sár­kereszturon. Csak körül kell nézni és meg­számolni, hogy hány uj ház épült öt év alatt? Nyolcvan. Még a vil­lanypóznának is nagyon friss a szaga, ezeket sem régen verhet­ték a földbe. Bizony nem is oly csendes, poros, únalmas a ma­gyar falu. A por kő alá bujt, az utón kévékkel megrakott szeke­rek zörögnek. Estéként meg vil­lany világit a kultur-otthonok- ban, de az apró házakban is. És a falu lakója — most er­ről lesz inkább szó — sem olyan szótlan. mint néhányan azt hi­szik. Nem vállvonogatással in­tézte el az Észak-Koreában hul­lott' amerikai bomba csattanó­ját. Mert a sárkfereszturi pa­rasztember is jól hallotta azt. És nem azzal a mondattal tett pontot a dolog végére, hogy az ördög bújjon beléjük, minek kell megint háborúzni? Az igaz, a háborúból nek; is elege van. Faluját négy álló hó­napig lőtték a németek a szom­szédos szőlőhegyről. S a hábo­rú után alig maradt ép 1 áz, ahol meghúzódhatott, jószág, amellyel dolgozhatott volna. De azóta a többi nyolcvannal együtt felépült a háza, megszaporodott a jószága, a régi nyomorúságot is kezdi feledni, mert a félhold­jához még négyet neki is leka- nyaritottak gróf Zichy Ödön földjéből. Őszre ez a nadrágszij- parcella is megsokszorozódott, mert termelőcsoport alakult a faluban. Ez mind eszébe jutott akkor, amikor aláírta a békeivet, de eszébe jutott a legnagyobb do­logidőben is, amikor az Észak- Koreára hullott amerikai bom­ba csattanását hallotta meg. Azok a bombák azt a régi vilá­got ébresztgetik, amit ő már fe­ledni kezd, a felszabadító koreai harcosok meg azért az életért küzdenek, azt az életet viszik déli testvéreiknek, amelyet, ő már öt esztendeje megkapott. Erre gondolt akkor a sárke- reszturi parasztember, név sze­rint: Bogies János ujgazda. De nemcsak Bogicsnak, a fa­lu minden dolgozó parasztjának ez jutott akkor eszébe. De most hagyják, hogy Bogies beszéljen és csak a fejükkel intenek, hogy az ő szivük szerint szól társuk minden szava. Jólesik hallgatni Bogies Já­nost, meg nézni a többieket. Mennyi erő sugárzik az őszinte szavakból, mennyi bizakodás a többiek csillogó szeméből! Jó volna, ha azok, akik ma is gyanakvónak, vállvonogatónak hiszik a magyar parasztot, akik szerint csak aratáskor történik a magyar faluban valami érde­kes, elmennének Sárkereszturra. vagy valahová máshová. És meghallgatnák a felszabadult magyar paraszt sok-sok monda­nivalóját. Régebben nem volt ennyi. Kevesebb volt akkor a szava és csak panaszkodásra fu­tott belőle. Most kell meghallgatni. Ha a bőséges termésről beszél mennyi öröm, mennyi bizakodás csendül ki szavából. De amikor ellensé­geit veszi számba, mennyi gyű­löletet, de még több erőt takar a szava. Miért van ez igy? Mert a magyar paraszt most falujának, de országának is min­den örömét, minden gondját sa­játjának érzi. És az öröm szaporodik, a gond meg napról-napra fogy. UJ VÁSÁRVÁROS ÉPÜL LÁGYMÁNYOSON A Budapesti Nemzetközi Vá­sárokat hosszú éveken át min­dig a Városligetben tartották. A Liget területén ideiglenes pavil­onokat épitettek s igy évről-év- re tönkretették, pusztították a növényzetet. Most állandó \ á- sárvárost építenek a Lágymá­nyosán, a Borárostéri-hid és 'az összekötő vasúti hid között fek­vő dunaparti, mintegy 70 hold területen. A terület beosztását a művészi és forgalmi követel­ményeknek megfelelően tervez­ték meg. A nagy vásárok és ki­..állitások időpontjain kivül ki­sebb kiállítások, kulturális ese­mények rendezésére is alkalmas lesz az uj vásárváros. Külön vá­sárterületet kapnak a külföldi kiállító államok. A magyar ne­hézipar mintegy hatezer négy­zetméter alapterületű csarnokot kap, a könnyűipar három na- gyob csarnokban helyezkedik majd el. Hatalmas közös csar­nokban helyezik el a külkeres­kedelmi vállalatokat és rendezik meg a közlekedési kiállítást. A vásárvárosban szabadtéri színpad is épül, amely elé két­ezer személyes nézőteret tervez­tek. Ezenkívül külön mozit és kulturszinpadot építenek. Meg­felelő épületeket emelnek a pos­ta, a rádió, a tűzoltóság, a ren­dőrség és a mentők részére. A vásárvárost iparvágánnyal is ellátják, amely egyrészt a vasúti vágányzathoz, másrészt a villa­moshálózathoz csatlakozva meg­könnyíti a kiállított tárgyal szál­lítását. A főbejárat mellett két épületben helyezik el a Mezőgaz­dasági Múzeumot és az állandó jellegű Ujitó- és Sztahánovista Múzeumot. Az állandó kiállítás mellé ter­vezik a Tenyészállatvásárt és a Mezőgazdasági Kiállítást is. Az uj Tenyészállatvásáron mintegy 14 ezer négyzetméter alapterü­leten építenének istállókat, ko­csiszeneket, haltenyésztő tavat, takarmányraktárt és egy nagy­méretű lovas-bemutató pályát, amely körül több mint tízezer főnyi közönség számára lenne majd megfelelő nézőtér. A vásárváros építkezéseit rö­videsen megkezdik és a jövő évi Budapesti Nemzetközi Vásárt már az uj vásárvárosban fogják megrendezni. UJ GÉPEK A MAGYAR MEZŐ- GAZDASÁGBAN. Már az idei aratásnál nagy szolgálatokat tettek a dolgozó parasztságnak a legkorszerűbb kombájnok, cséplőgépek, kéve- kötő-arató-gépgyárak készítet­tek. A cséplési munkánál ujdon- ságszámba megy a kazalozógép, amely villás szállítószalagjával megkönnyíti és meggyorsítja a kazalrakást. A jövő esztendőben még több és korszerűbb gépeket kap a ma­gyar mezőgazdaság. A gépgyá­rak tervezői már elkészítették az uj gépek rajzait, a gyárak hozzáláttak kivitelezésű k h ö z. Nagy eredményeket várnak a tervezők a most készülő répasze­dő, gépi morzsoló, V-alaku tár­csás talaj porhanyitó és kalapá­csos darálógépektől. Ujrendsze- rü cséplőgépek kísérleti gyártá­sa is folyik. Nagyjelentőségű lesz a mezőgazdaság számára az úgynevezett “járva siklózó-gép” is, mely a kombájnhoz hasonló­an. mozgás közben vágja a ku­koricát, mindjárt meg is szecs­kázza és ventillátor segítségé­vel belefujja a mellette haladó teherautóba. A teherautó azu­tán könnyűszerrel a takarmány- gyűjtő siklóhoz szállítja a táro­lásra kész takarmányt. Az ujrendszerü gépekkel a magyar ipar ismét jelentős lé­péssel járul hozzá a mezőgazda­ság felvirágoztatásához. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom