Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-01 / 1637. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 1. OSZTÁLYELLENTÉT A Kommunista Párt vak vezérei Browder, Foster, Minor, akik 1935 és az azt követő években szárazra ordították torkukat a CIO építésében, dicsérésében, hozsannát zengedeztek és minden épkézláb szervezőiket munkába állították a CIO nagy- gyá és hatalmassá tételének érdekében. Szervezőik és lapjaik elakarták hitetni a világ osztálytudatos munkásságával, hogy Amerika munkásosztálya megtalálta azt az utat, amellyel a kizsákmányolás alóli felszabadulást fogja elérni. Eme balkezes politikusoknak újabb csődje, meg nem bocsájt- ható tévedéseiknek az eredménye az, hogy a CIO-ból egyre- másra dobálják ki az osztálytudatos és a progresszive elemeket. Az elmúlt hónap derekán újabban két szervezetet a Communication Association és a Für and Leather Workers szervezetet tessékelték ki. Ezeknek a szervezeteknek tisztviselői az amerkiai gazdasági viszonyokra, illetve a technika fejlődésére hivatkozva kívánták a szervezeteik tagságát nevelni. Amig ezen progresszív elemek voltak a nyeregben, elmulasztották a tagság tüzetes nevelését, osztálytudatra ébresztését. Megelégedtek a^ zal, hogy ők kerültek be vagy egy féltucat szervezet vezetőségébe és ennek a lanyha nevelésnek az eredménye, hogy olyan reakciós elemek, köpönyeg forgató “szociálisták”, mint Reuth- er, Murray, Carrey, akik Norman Thomas követőinek vallották magukat, szövetkeznek a kizsákmányoló osztállyal és annak minden közegével. Eddig hat országos szervezetet zártak ki és a szűcsök szervezetén kívül a többi szervezeteket — beleértve a villamossági munkások szervezetét is — csaknem teljesen likvidálták. Másfél évtizeden keresztül eme progresszív szervezetek vezetősége megelégedett azzal, hogy zsíros állásokba jutottak, még akkor sem eszméltek magukra, amikor Reutherék a United Auto munkások szervezetéből kitessékelték a Thomas és Frankenstein társaságot. Azóta folyton a reakció győzedelmeskedik. A villamossági munkások szervezetének élére a reakciós Carrey került,' a butorkészitő munkások szervezetének élére a még Carreynél is reakciósabb Morris Pizer. Az acél, a tenger- hajózási és rakparti munkások szervezetének egyes szervezőit, tisztviselőit segítik a vörös fa- lásban. Rombolják, züllesztik le azt a szervezetet, amelyben az úgynevezett radikális s progresszív elemek kerültek másfél évtizeden keresztül a hatalomra, de másfél évtizeden keresztül nem gondoltak a tagság nevelésére, tanítására, megelégedtek a vezetőség kezében levő ‘‘hatalommal”. Ez a hatalom ma még nagyobb reakcióba tereli a CIO még megmaradt néhány milliós tagságát. A munkásosztály gazdasági erejének hatalmát lecsorbitják azzal, hogy szövetkeznek az uralkodó osztály egyik vagy másik politikai pártjának a szekértolására. Hangzatos jelszavakat használnak, mint a Taft-Hartley törvény eltörlése, a társadalmi biztosítás törvényeinek kibővítése, hogy a társadalmi kérdésekben közömbös tagságukat maguk mellé sorakoztassák fel. Az AFL, amely több mint fél évszázadon keresztül mellőzte a politikai handa-bandázásra felhasználni tagságát, nem azért mintha gazdasági erejével, direkt akióval kívánta volna tagságuk millióit az osztályharc útjára terelni. Nem. Megtartották tagságukat az osztályellentét vonalán, amikor apró-cseprő reformokat kierőszakoltak a kizsákmányoló osztálytól, a “Munka és a tőke testvériségét” hirdették továbbra is. Az Amerikai Szocialista Párt évtizedeken keresztül ámította a hiszékeny rabszolgákat, hogy nincsen egy külön gazdasági szervezetre szükség. Meg kell fúrni az AFL-t és az évtizedes fúrás következtében elvérzett a szocialista párt és az AFL hatalmasan megerősödött. A CIO megalakításánál, szervezésénél a kommunista párt fentebb említett vezérei ugyancsak ezt tették, amikor John L. Lewis fél millió dolláros szervezési kampányt indított egy a szervezetlen munkások “ipari” szervezetekbe való szervezésére, azt mondották “nincs az IWW- ra szükség,” az elfogultak, a vakok ma is azt mondják, még mindig nem fér a begyepesedett koponyájukba, hogy reak dós árulókkal mint Murray, Reuther- Carrey, Pizer, stb. nem lehet osztálytudatos szervezetet alakítani, irányítani, sem pedig a kizártak, kiváltak szervezeteivel. Hogy az amerikai munkásosztályt osztálytudatra, a kizsákmányoló osztály, a magántulajdon és a bérrendszer eltörlésére neveljük, arra a meglévő és az osztályharcban megedzett szervezetre, forradalmi ipari szervezetre, az IWW-ra van szükség. Eme szervezet nem reformokért, hanem a termelés és szétosztás eszközeinek az átvételéért harcol. Erre tanítja, neveli tagságát. Nem szövetkezik sem az uralkodó osztály, sem az úgynevezett munkás osztály politikai pártjaival. Azt tanítja és nagyon helyesen, hogy a forra- dalmilag szervezett munkásosztály gazdasági hatalma, direkt akciója elégséges a mai társadalmi rendszer eltörlésére és az uj társadalom bevezetésére. Amig a munkásosztály szervezeteinek progresszív elemei sze- methunynak a fenti tanítás felett, addig az AFL, CIO és számos más független szervezetek vezetőségei minden megtorlás nélkül ámíthatják Amerika kizsákmányolt bérrabszolgáit. Köhler (Vi.) Ezen háborús részegségben, nagyon jól esik néha- néha egy józan beszéd. Mintha megittasodtak volna a hatalomtól, vagy helyesebben mondva a beképzelt hatalomtól, legtöbben háborús szédülettel beszélnek, még azok is, akik békét emlegetnek, háborúra készülnek. Mostan, hogy Acheson tárgyalt és állítólag megegyezett a francia, gngol, belga, holland politikusokkal, melynek meg van a romboló hatása az amerikai tekintélyre. Ezt még a reakciós irók, politikusok is meglátták és halálra vannak ijedve. Mi lesz ennek a következménye ? Ezt Hamilton Butler igy Írja le: “Azon alapon, hogy elismerjük Anglia, Franciaország törvényes érdekeit Malayban, In- do-Kinában, igy logikusan azokkal együtt védjük ezen elismert érdekeket, gyarmatokat a nyílt forradalom ellenében. “Acheson ezen elismeréssel visszatolta az időt 1776-ra. “Anglia érdekeltsége a Malay szigeten nem törvényesebb, mint azok érdekei voltak Amerikában a gyarmati lázadás és a függetlenségért indított forradalom idején. “Az összes európai gyarmatokat erőszakkal szerezték. Mindegyiket kizsákmányolásra használták az európai felsőbb uraik érdekében. Mindegyik jobbágy forma rendszert képvisel. “A terjeszkedésre való alkalmat a túlzsúfolt Európa részére megragadták Spanyol,iPortugál, Holland, Francia, Angol későbben az Olasz és Német országok is. Rossz szándék volt ezen verseny mögött, célja volt megszerezni távoli országok olcsó munkaereje fölötti kontrolt, mely népek nagyon gyengék voltak önmagukat megvédeni. “Az időnek el kellett jönni, amikor az ázsiai gyarmatok is követelnek ugyan olyan szabadságot, függetlenséget, melyet a kizsákmányoló európaiak élveznek otthon. A bolsheviki forradalom sikeressége Oroszországban, ezt követő kommunista propaganda áz elnyomott népek között mindenfelé, kimondottan közrejátszott a nyugtalanság fejlesztésében, forradalmak előidézésében. “Mégis, mindezek nélkül is Ázsia ledobta volna az európai jármot. “A mostani probléma az, hogy eltávolitsuk ezt a jármot, a legkevesebb bajjal anélkül, hogy megsértsük azon kitagadott népeket, vagy az európaiakat.” Ez olyan fából készült vaskarika volna. A káposzta is megmaradjon, meg a kecske is jóllakjon. Persze, hogy nem lehet megtenni azoknak, akik elismerik, hogy joguk van a franciáknak, angoloknak, hollandoknak, belgáknak elnyomni, kizsákmányolni a benszülötteket. Olcsó munkaerőt szerezni, amint cik-* kének ezen józanabb részeiben Butler is megírja. Most Amerika, amely először lázadott az ilyen gyarmati elnyomatás ellen és példát adott más gyarmati népeknek a sikeres lázadásra, visszafelé szeretné tolni az időt, a megtörténteket, meg nem történtekké tenni. Az elnyomó tőkések uralmát törvényesnek beállítani, melyet 1776-ban tagadott, amely ellen sikeresen forradalmat vívott. De szerencséje a gyarmati népeknek, hogy ilyen tisztán mutatkozik be Amerika nekik. Tisztán láthatják, hogy ez a kétszínű barát nem a benszü- löttek jogait, függetlenségre való törekvéseik igazát ismeri el, hanem az elnyomók jogait és ígéretet is tesz azok megvédésére, fentartására. A francia, angol, holland, belga elnyomók fegyvereit itt készítik Amerikában, innen adják ajándékba a zsoldosoknak, hogy tovább folytathassák a kizsákmányolást, a gyarmati népeknek az elnyomatását, halomra való ölését, szegényes kunyhó- jaiknak a felégetését. Mindéhez szükséges volt, hogy Mr. Acheson hivatalosan elismerje az angolok, franciák és minden rabszolgatartó nemzet gyarmati jogait. ígéretet kellett tenni, hogy azokat segíti megvédeni a lázadó benszülöttek ellen. így tisztul a levegő a saját propagandájukat agyonütik, nem a népek barátai, hanem nyílt ellenségeiként lépnek ki a síkra, a forradalmak szinterére. Nyíltan védik a zsarnokokat, kizsák- mányolókat, a gyarmati népek elnyomóit. Minden népnek az elnyomóit. A némaság zónája A Csendes tengeren, Vancouver sziget közelében van egy úgynevezett “átkok területe”, amelyhez kívülről semmilyen hang nem hatol be, még a hajók ködkürtje sem hallható. A hajósok térképén a “Szerencsétlenségek körzetedként van feltüntetve,. Az utóbbi három év óta az amerikaiak milliói csúsznak hasonló némaság körzetébe. Az amerikai rádió hálózatok legújabban az emberi gondolat megfojtóinak csaptak fel. Hangokat elnémítanak, művészeket feketelistáznak. Egyik hálózat Mrs. Roosevelt programját hirtelen beszüntette, mert az Paul Robinsont akarta felléptetni. Vezető rádióirók munkáját állandóan cenzúrázzák vagy visz- szadobják. Például a zsidók pa- lesztinai helyzetét, a világ egészségügyi-kulturális hátramara- dottságát, egyszerűen nem engedik szóvátenni. Ártatlan tréfák a fehér faj rovására mind, mind tilos. Polgári jogokról beszélni tilos, kisebbségi kérdések tárgyalása tilos, amerikai külügye- ket kritizálni tüos. Liberális hírmondók egész serege van letiltva a rádióról, mert megmondják véleményüket. Sőt ennél még messzebb mennek: írókat, rendezőket, előadókat, egyszerűen feketelistáznak. Legutóbb a rádió alkalmazottaktól megkövetelik a “Hüségesküt”. Hüségesküt, hogy a hallgatók millióira egy szellemi fekete fátyolt borítsanak. Szellemi homályt, hogy a nép tudatára ne ébredjen a fenyegető valóságnak. Valóban nagyon rosszul állhat egy hatalmas ország hatalma, amely még a színpadon sem tűri meg a kritikát. Régi uralkodók még úgynevezett udvari bolondokat is tartottak, akik arról voltak híresek, hogy urukat Józan beszéd
