Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-08-05 / 1642. szám

1950. augusztus 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Bérmunkás fentartásáért ISMÉT SIKERÜLT AZ AKRONI KIRÁNDULÁS A szezon második kirándulá­sa julius 23-án volt megtartva Akronban, a megszokott helyen Farkas munkástársék kerthelyi­ségében. Ez is úgy mint az első, kitünően sikerült. Már ebédre szépszámú kö­zönség volt jelen, akik jóízűen fogyasztották el a kitűnő borjú pörköltet és a mellé való étele­ket. Délután pedig mindig na­gyobb számmal jöttek a vendé­gek, akik különböző társasjáték és társalgással egy igen kelle­mes napot töltöttek el a szabad­ban. Vendégek jöttek az egész kör­nyékről, az akroniakon kívül voltak Clevelandból akik rende­sen megszoktak jelenni köztünk. Azonkívül Copley, Manchester, Wadsworth, Cuyahoga Falls, sőt még a távoli Chicagóból is voltak vendégek. Az anyagi sikerhez hozzájá­rult a sorsolás és társasjátékok­ból befolyt összeg is, melyekhez a tárgyakat ajándékozták: Mrs. Fodor, Mrs. Deme, Mrs. Weiss, Mrs. Vizi és Mrs. I. Farkas munkástársnők. Süteményt adtak: Mrs. Kern, Mrs. Fodor, Mrs. Deme. A konyhán a fáradságos mun­kát végezték: Mrs. Vizi, Mrs. Deme, és Mrs. Gőgös munkás­társnők. Mindezeknek, úgyszintén Far­kas munkástárséknak, akik a helyiséget díjtalanul rendelkezé­sünkre bocsájtották, köszöne- tünket tolmácsoljuk. Az anyagi maradvány mely lapunk a Bérmunkás támogatá­sára lesz fordítva 104 dollár 22 cent. Reméljük, hogy más városok­ban is a munkástársak még a nár folyamán rendeznek hason­ló összejöveteleket és ha nem is hoz mindenütt talán ilyen anya­gi támogatást, de minden cent számit, azonkívül ilyen alkalmak összehozzák a munkástársakat, kiknek úgyis gyakrabban kelle­ne találkozniok egymással, mert olyan sok a megbeszélni és intéz­ni való a mai napokban, amikor a jelek szerint egy nagy világ katasztrófa fenyegeti az embe­riséget. Tudósitó. TUDÓSÍTÁS A new brunswicki Bérmunkás olvasók julius 2-iki társas össze­jövetele bár anyagilag nem volt 1 sikeres, de erkölcsileg mindany- nyiunkat kielégített. Az anyagi­ak lemaradását annak tulajdo­nítjuk, hogy a 4-iki országos ün­neppel kapcsolatban többen vi­dékekre utaztak. A megjelentek kitünően érezték magukat, ehez hozzájárult a mozgalom egyik régi harcosa, Köhler Sándor munkástárs és nejének, Chicago, Ill.-bol való megjelenése, aki nemcsak az ottani helyzetről számolt be, de a Bérmunkás el­leni hamis vádaskodásokról is. Ugyancsak megjelentek New­ark, N.J.-ből Baranyai és Soós munkástársak, igy a késő órák­ig a legjobb hangulat tartotta össze a közönséget. Ezúttal is köszönet mindazok­nak, akik az összejövetel érdeké­ben fáradoztak. Tudósító. A NEW YORKI MÁSODIK KIRÁNDULÁS is jó sikerrel folyt le a múlt vasárnap az Edenwald erdőben. Akik jelen voltak ismét egy kel­lemes napot töltöttek s alkal­muk volt oly munkástársakkal kezetszoritani, akik közül egye­seket már évek óta nem láttak. Többen voltak jelen vidékről is, igy többek között New Jersey- ből Klein munkástárs (volt Buf­falo és clevelandi) valamint Réfy és Vass, Bihary és Soos munkástársak és többen mások. A késő esti órákban távoztak el egy kellemes nap emlékével a helyszínről. Az összes bevétel volt 59.00 dollár, melyhez külön hozzájá­rultak Réfy mt. 6.00, Szilágyi 7,00, Klein 4.00, Bihary 2.00, Soos 1.00, Varecky 1.00, Csorba 1.00 Vass 1.00, Szigeti 1.00, Bod­nár 5.00. Az összes kiadás volt 7.50, a tiszta haszon 51.50. Gaj­dosek egy üveg itallal járultak hozzá az eredményhez. A követ­kező kirándulásunk aug. 20-án lesz, melyre már jóelőre felhív­juk a New York és környéki munkástársaink figyelmét. A Bizottság. ALÁÍRTÁK A MAGYAR-SVÁJ­CI PÉNZÜGYI ÉS KERESKE­DELMI EGYEZMÉNYT A Magyar Népköztársaság és a Svájci Szövetségi Köztársaság között 1949. decemberében gaz­dasági és pénzügyi kérdések tár­gyában megindult tárgyalások eredményesen befejeződtek. A tárgyalások során rendezést nyertek mindazok a függőben lévő pénzügyi kérdések, amelyek a háború kihatásaként jelentkez­tek. A megállapodást a két kor­mány képviselői 1950. julius 19- én írták alá. Ennek keretén be­lül uj egyezmény jött létre az áru- és fizetési forgalomról is, amely elősegíti ak ét ország gaz­dasági kapcsolatait. VAKÁCIÓK IDEJE VAN — NINCSENNEK HIV ATALBAN Az amerikai bírói karra gon­dolunk, azokra, akik a bányá­szok, a vasutasok és a többi unió munkások ellen tiltóparancsot adtak ki az elmúlt hónapoban, mert munkaerejük megvonásá­val akartak hozzájutni egy na­gyobb darab élelemhez, rende­sebb ruhához. Ez a bírói kar, most a legna­gyobb nyugalommal nézi, hogy Truman elnök többszöri kijelen­tései ellenére, hogy Amerika bé­ke állapotban van — a kereske­dők, a gyárosok és főleg az élel­mezéssel foglalkozók nap-nap után emelik az áraikat. Sem a kormány, sem a képviselők nem sürgetik a bírói beavatkozást. És ez igy is van jól. A nép orvo­solja azt, ami neki sérelmes. Épül az ország . Salgótarján környékén a fel­emelt tervberuházási keretből bányászlakásokat és munkás- szállókat, a városban pedig mun­káslakásokat és megyeházát épí­tenek. Összesen 116 munkásla­kást és ,280 ezer forint értékben Gyenes Józsefnek van száztizen- kilenc. Gyenes közbekiáltott: — Könnyű volt neki gyűjtögetni, miközben más a csoportért a lel­kit adta ki. Öreg Papp Sándor arcán most mind mosolygósra szaladtak a ráncok. Jóska felé intett: Ilyen ember ez. Irtó lelkes. Szaladgál­ni, intézkedni? — nagy szeret. Beszélni? — még jobban szeret. De amikor szőrit a dolog! Hé Jóska, hová lettél? Hát elment a városba, vadászati engedélyt szerezni. Jóska arca vérbeborult. A többiek nevettek. De Farkas La­ci ökle most rácsapott az asztal­ra. — Ez nem tréfa elvtársak, ezen nem nevetgélni kell. Itt van egy ember, aki magát elvtár­sunknak nevezi. Tessék, nézzé­tek meg. Egész évben szájait, nem dolgozott, semmi sem volt jó neki. Miért? Mert először is elnök akart lenni. Aztán hallot­ta, hogy alakul a csoportban a párt. Azt hitte, neki csináljuk, titkár lesz belőle. Nem lett. Azó-I ta ránkszór minden mocskot. Al faluban is. Csak hallom ám, hogy mondják: na ti is jófélék vagytok, ne félj, elmondta Gye­nes Jóska. A mindig nyugodt ember fele­melte hangját: — Takarodjon ki innen azonnal, aki a termelő­csoport ellensége! Jóska körülnézett. Nem ma­rasztalta senki. Csak Fájer elv­társ emelte fel a kezét. — Vár­junk csak. Gyenes József, ha akar, elmehet. De mig a csoport­értekezlet máshogy nem dönt, joga van ittmaradni neki. De nem volt már maradása. Fejébe csapta a kalapját és el­ment. Az ajtót csendesen tette be, de hallott, hogy odakint be­vágta a kaput. Bónáné, a kulákasszony más­nap a tejszövetkezetben hallot­ta, mi történt. — Kit? Gyenes Jóskát? Hisz az volt csak köztük valamentire tisztességes ember. Tabajdi néni épp a merőe­dénybe öntötte ki a kannából a I tejet. De ahogy meghallotta Bó- ináné hangját, majdnem félre- löttyentette. Hátranézett.-— Bónáné ? No, jól beszél! Hi­szen ez a Gyenes Jóska is olyan, mintha maguk között kötötték volna. Ez is csak azt szeretné, a cselédet hajtani. Minket gondolt, hogy majd befog. Dehát szeren­csére nem sikerült neki! Bónáné sebesen elment. De a többi asszony körülfogta Tabaj- dinét. Letették a fal mellé a kan­nákat, köcsögöket és hallgat­ták, mit beszél. — Ti azt hittétek, hogy majd igy lesz, meg úgy lesz. Hogy elő­szednek minket és vallatnak, mint valami bírák s ez lesz a cso­portnál a felülvizsgálat. Hát rosszul hittétek. Este, mikor ha­zamentem, alig bírtam a nagy örömmel. Igaz jószándékkal se­gítettek minket, hogy kijavít­suk a hibákat, igazságot te­gyünk magunk között és tovább erősödhessünk, boldogu 1 h a s- sunk. Mit számit, melyik mit beszél? Az a fődolog, hogy bányászlakásokat, ezenki v ü 1 ipariskolát és gyermekjátszóte­ret építenek. Külön 600 ezer fo­rintot fordítanak a város ivóvíz­ellátásának megjavítására. Az elavult sütöde helyébe korszerű kenyérgyárat építenek. Állami Áruház is létesül, hogy biztosít­sák a dolgozók zavartalan és bő­séges ellátását. Csongrád megyében több mint 100,000 kerékpár, 2200 motor- kerékpár van használatban. A háború előttihez viszonyítva á kerékpárok száma három és fél­szeresére, a motorkerékpároké kilencszeresére emelkedett. A Pápai Szövőgyárban az el­múlt félévben elfogadott újítá­sok 640 ezer forint megtakarí­tást jelentenek. 128 újítási ja­vaslatból 87-et valósítottak meg. Baján és Kecskeméten nagy érdeklődés mellett nyitották meg “A világ legfejlettebb me­zőgazdasága” cimü kiállítást, amely a Szovjetunió élenjáró mezőgazdaságának fejlődését és a szovjet parasztság életét mu­tatja be. Az ózdi munkásszinjátszók a Diósgyőr-Vasgyári Szabadság­kertben a Szabadtéri Színpadon nagy sikerrel adták elő Földes Mihály “Mélyszántás” cimü há- romfelvonásos, a parasztság idő­szerű problémáival foglalkozó darabját. A nagyszámú közön­ség melegen ünnepelte az ózdi színjátszókat, akik tehetségesen mutatták be a darabot. Pécsett 550 pedagógus részvé­telével országos természettudo­mányi szaktanfolyam indult. A tanfolyam a természetismeret, élettan és földrajz szaktárgyak­ban ad általános iskolai szakta­nítói képesítést. Az oktatás két évig tart. A hallgatók két nyári hathetes tanfolyamon vesznek részt, évközben pedig magánú­ton tanulják az anyagot. A tan­folyam ideje alatt a hallgatók teljes ellátást kapnak. Pécsett ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a bőrgyári dolgozók által most elkészített “Munkára-Harcra- Kész” sport-pályát. A Tassi Duna-torokban tizen- kilós pontyot fogtak. A boldog horgász, aki ezzel a fogással idei pontyrekordot állított fel: Szigeti Árpád, a Gázmüvek Hor- gászi Egyesületének tagja. mennyit dolgoztál, mennyit ér­demelsz a közös jövedelemből. Aki kerülte a munkát, húzta az időt s lustálkodott, most beér­heti kevéssel. De aki becsülettel dolgozott, az megtalálja számí­tását. Hány munkaegységed van? Ennyi? No Tabajdiné, ak­kor 6900 forint a tied a munkád után. — Tisztán? — Tisztán. De ez csak az enyém. Az uramé is ugyanennyi. Még amikor a kapujukhoz ért Tabajdi néni, akkor is ott volt a nyomában a három, vagy négy asszony. — Mit veszel legelőbb ? — A nyolc gyerekemnek ve­szek nyolc pár cipőt — és a ke­ze már rajta volt a kilincsen. De Sajkóné megrántotta a szoknyáját. Várjál már, vala­mit még akarok kérdeni. Kicsit susogott, ahogy kérdez­te. Az arca mepirosodott: — Te mondd, aki most jelentkezik, be­vennétek? Mert épp tegnap be­széltünk . . . volnánk itt többen. Varga Domonkos

Next

/
Oldalképek
Tartalom