Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-01 / 1637. szám
1950. julius 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ÉLJEN . . . Cimnek egy kissé hosszú volna leírni azt a jelszót, amit ezelőtt vagy 45-50 éve minden lehető alkalommal, gyűléseken, tüntetéseken elharsogtunk. Voltak jótüdejü elvtársak, akik egy- szuszra tudták azt elkiálltani oly hangosan, hogy megremegtek bele a terem ablakai. “Éljen a világot megváltó, nemzetközi forradalmi szociál demokrácia.” Ez az elharsogott jelszó kifejezte a modern munkásmozgalom törekvését, amelynek a célja a kapitalizmus megdöntése és az emberiség megváltása a kizsákmányolás alól, az egész világon. Hej de sok rendőr kardlap' és csendőr puskatus sulytott le a proletár fejekre ame jelszó hangoztatásáért. Milyen bátran szálltak szembe a magyar munkások a rendőrök, csendőrök brutalitásáival szemben, mert hittek ebben a jelszóban, mert meggyőződésük volt az, hogy a világ proletáriá- tusa, csak úgy szabadulhat fel, ha megtagadva a hazai tőkésekkel szembeni minden közösséget, nemzetközileg szervezkedik. Sok-sok mártírja volt ennek az eszmének, sok ezer évi börtönt, fogházat szabtak ki őfelsége bírói, sok ezer munkást zsuppoltak ki a munkahelyéről a szülőhelyére, hogy megtörjék a forradalmi lendületüket. De minden üldözés dacára a tábor folyton nőtt, mind nagyobb tömegek követték a szocializmus nemzetközi forradalmi eszméjét, csak a növekedésével együtt mindjobban lanyhult a forradalmiság és az első erőpróbánál csődött mondott a nemzetköziség is. HATALOMBAN VALÓ OSZTOZKODÁS A forradalmi jelszót felváltotta a kapitalista államgépezetbe való beleilleszkedésért való harc, a választói jog lett már nem az eszköz, hanem a cél. Már a nóta úgy szólt, hogy Választási jogot adjatok, Hazafiak leszünk, Nem hazátlan bitangok. Németországban, Franciaországban, Ausztriában nagy parlamenti frakciók alakultak. Ezeken a helyeken a munkásság közvetlen forradalmi akcióját felváltotta a képviselőség után való követett harc és természetesen a képviselő elvtársaknak annyira Ízlett a kivételes helyzetük, hogy mindgyakrabban hangzott el a nemzetközi konferenciákon az a kérdés, hogy a Szocial Demokrata képviselők vállalhatnak-e miniszterséget a tőkés kormányokban. Ha ezeket a javaslatokat el is vetették, de már Briand, Millerand, Bernstein, stb. árulása előrevetette árnyékát a későbbi Noske, Schumacher, McDonald, Peyer, stb. munkás, forradalmár gyilkoló ’’kormányférfiaknak”, a kapitalista rendszerrel való megalkuvásnak és hogy a szociál demokrácia legyen a haldokló kapitalizmus legodaadóbb oszlopa, csatlós kutyája, amelyet korlátnél- kül uszíthat a régi jelszót ma is komolyan vevő forradalmárok ellen. MI MARADT MEG? Az első világháború kitörésekor megbukott a nemzetköziség. A hatalmas német szociál demokrata frakciók, Liebknecht kivételével megszavazta a hadi hitelt, tele szájjal bömbölték a “Deutschland über alles”-t. Véresen habzó szájjal uszították a német munkásokat a francia munkások legyilkolására. Nem voltak jobbak a francia, angol, osztrák képviselő elvtársak sem. Azok, akik még hittek a munkásság nemzetköziségében, azok a lövészárkokban, börtönökben elég gyakran a puskacső elé kerültek. Az imperialista háborúba való bekapcsolódás után, már természetes folyamat volt az, hogy az első világháború után a szociál demokrácia volt az, amely megmentette a dögrovásra került kapitalizmust Európában. Éppen a szoc. dem. miniszterek voltak azok, akik halomra lövették a forradalmi munkástömegeket és falaztak a kapitalista kormányok terrorjának, amelyet a legnagyobb brutalitással alkalmazott a tényleg forradalmi és nemzetköziséget valló tömegekkel szemben. A második világháború után csak a további lecsúszás következett be, ugyannyira, hogy ma már szó sincs a kapitalista társadalmi rendszer megdöntéséről, szocialista társadalomról. Ma nekik a legmesszebbmenő cél a-mit elérni óhajtanak, az “Amerikai Demokrácia”. De éppen úgy rajonganak az angol, francia vagy görög, sőt Chiang korrupt, züllött, mint a nyugat német, nácikkal spékelt demokráciáért. Nekik minden jó. Jó volna Otto is, Horthy is, csak egyet nem bir el a gyomruk, a szocializmust, azt hogy a jó, megbízható kapitalista rendszert, mely nekik is megadta a szolgálataikért a kivételes helyzetet — megdöntsék. A valamikor ténylegesen forradalmi és nemzetközi szociál demokrácia, igy züllött le a kapitalizmus házőrző csahos kutyájává, amely mindenkibe bele mar, aki azt még ma is vallja, amit ők oly csúfosan elárultak. SZEMÉRMETLENSÉG HATÁRAI Nagyszerűen nyilatkozott meg a szoc. dem. aljasság határtalansága az úgynevezett francia Schuman tervvel kapcsolatban. A Schuman terv mint tudjuk, egy óriási kartelbe igyekszik egyesíteni Nyugat Európa szén és acéltermelését, amelynek az urai diktálnák nem csak az acél és szén árát, de az egész Nyugat Európa politikáját is. Ennél a tervnél tudni kell azt, hogy mögötte az amerikai nagytőke áll, amely óriási befektetéseket eszközölt Európa szén és acéliparába, amelynek a korlátlan kihasználását és biztonságát óhajtja elérni ezzel a kartellek Ezt a tervet támogasság az angol tőkések is, akiknek a bányáit és más nagy üzemeit az állam kisajátította, amelyekért a kapott bondok jövedelmeit szintén Nyugat Európába fektették be. De van egy más cél is és itt a nemzetközi monopol tőke egysége nyilvánul meg, amely egy ilyen gigászi kartellel akarja elijeszteni az angol munkás kormányt attól, hogy az acélipart is államosítsa, mert a kartel olyan versenyt jelentene, amely teljesen kiszorítaná az angol acélt és szenet a piacról. Ezért van, hogy az egész amerikai sajtó élesen támadja az angol munkás kormányt, amiért elutasítja a Schuman tervet és a Marshall segély megvonásával fenyegeti meg őket. Az angol munkás párt vezetősége a szoc. dem. nemzetközi szervéhez fordult segítségért, hogy segítsék megbuktatni a Schuman tervet, amely az angol “szocializálás” megbuktatására készül. A nemzetközi szocialista iroda viszont elutasította az angol kérelmet és a Schuman terv támogatását tette magáévá, azaz a kapitalista rendszer megerősítését egy gigászi kartellel, amely teljessé teszi az amerikai monopol tőke uralmát Nyugat Európa felett. A nemzetközisége a mai szoc. dem. pártnak a monopol tőke kiszolgálásában, amerikai mammut tőke uralmának a biztosításában nyilvánul meg. Még élesebben nyilvánul meg a szocialista végcéltól való teljes elszakadás, a háborús felkészülés terén. Minden korlátozás nélkül támogassák az imperialista kapitalizmus azon törekvését, hogy a legnagyobb mértékű katonai tábort létesítenek azzal a kimondott céllal, hogy egy Uy háborúval megdöntsék azokat a társadalmi rendszereket, amelyek felszabadultak a kapitalista kizsákmányolás alól. Az Atlantic Paptum alatti katonai szövetség 12 államának a szoc. dem. vezérei, mindenütt támogassák a háborús felkészültséget és a legnagyobb terrort fejtik ki abban az irányban, hogy a mind hatalmasabban megnyilvánuló háború ellenes mozgalmát a dolgozó tömegeknek megtörjék. A fegyver szállítás elleni hajómun- ekások sztrájkját, -sztrájktörők toborzásával próbálták megtörni és nem rajtuk mullott, hogy ez nem járt sikerrel. Nagyon jellemző az, hogy a háborús uszításban túltesznek a legaljasabb fasiszta uszitókon is. Nekik semmi sem elég. Ha fegyverről van szó, ők követelik a hydrogénbomba gyártását, a polgári társadalom, az egész termelésnek, az iskolai nevelésnek, a háborús célok érdekébe való beszervezését. Ők ma már jelszónak nem használják a szocializmust, félreérthetetlenül a kapitalista rendszer fenmaradásáért küzdenek, teljes szövetségben a tőkés politikai pártokkal. A szociál demokrata pártok csúfos árulása és végeredményben a kapitalizmus szolgálatába való állása igazolja azt, hogy a munkásságnak sohasem szabad kiadni a kezéből a kapitalizmus elleni harc közvetlenségét, soha sem szabad megalkudni az osztályellenséggel, az ellen, mindenkor és minden körülmények között a legélesebb harcot kell folytatni a teljes győzelemig. A szociál demokrácia eljátszotta a szerepét, mint a munkásosztály felszabaditási harcának irányitója, a kapitalista társadalom függeléke lett és vele együtt fog megsemmisülni. A kapitalisták által valamikor annyira gyűlölt és rettegett szociál demokrácia, ma kezes házőrző kutyájává változott a tőkés társadalmi rendszernek és hangos, dühödt csaholása a munkásosztály forradalmi törekvései ellen igazolják azt a közmondást, hogy “Betyárból lesz a legjobb pandúr”. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. £ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áüapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. £ szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- ItEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer keretét építjük a régi társadalom keretein belUL
