Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-07-29 / 1641. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 29. “FŐVÁROSI ÉRTESÍTŐ” “SZABADFÖLDÖN” (Folytatás a 2-ik oldalról) SZOMORÚ BUDAPEST Egy pillantás a “békebeli” Bu­dapest Székesfőváros Statiszti­kai Évkönyvébe mindenkit meg­győzhet arról, hogy Budapest volt Európa egyik legeslegrosz- szabbul elbocsátott és legrosz- szabbul igazgatott nagyvárosa. Sehol se voltak például rosz- szabb lakásviszonyok. Annak el­lenére, hogy tömérdek volt a kö­zeli beépítetlen telek, úgy ma­gántulajdonban lévő, mint köz­tulajdonban. A belváros legdrá­gább telkein tömegesen álltak földszintes és egy emeletes há­zak. Ezekről és ezeknek okairól érdekesebb cikket írhatnának Szabadföldi uraink, mint aminő­ket írnak és illetékesek is volná­nak erre a feladatra, mint koro­natanúk ! Sehol se volt több ágy- rajáró, mint szép Budapesten. Sehol sem több kiuzsorázott al­bérlő és al-albérlo. Sehol több sötét, napot sose látó szoba, ud­vari szoba, világitóudvarra néző odú, ablaknélküli fülke. Laká­soknak használt üzlethelyiségek, tömeglakásnak használt felha­gyott tégla- és egyéb gyárak. Ország-világ trombitálta, hogy “nincs szebben öltöző nő a pesti nőnél”, de arról nem szólt az ének, hogy Pesten a legnagyobb a tüdővész és csecsemőhalandó­ság. A rózsadombi és kelenhegyi úti Semiramis-kertekkel szem­ben a munkáslakások túlnyomó részének “gangon” levő közös árnyékszéke és vízcsapja volt. Fürdőszabának, zuhanynak nyo­ma se. A statisztikailag kimu­tatott fürdőszobák tetemes ré­sze nem eredeti célját szolgálta. Szóljunk pár szót Budapest­nek kifejezetten “munkászgyi” szociálpolitikainak nevezett in­tézkedéseiről. Akkorról valók, amikor Németországból kiindu- lólag világdivattá vált a “hiva­talos munkásgondozás”, a “tör­vényes munkásvédelem”. Azzal a bevallott céllal, hogy “ki kell venni a szocialista igazgatás vi­torláiból a szelet”. Budapest minden divatáramlatban benne volt és igy Bárczy István polgár- mester szociálpolitikai ügyosz­tályt létesített. Nem sok vizet zavart. A MOSDATLAN FÜRDŐVÁROS Vízről lévén szó, állapítsuk meg itt hamar, hogy Budapes­ten igazi népfürdő, azaz olyan, amelybe piszkos munkát végző, agyonizzadt munkások könnyen mehettek volna, nem volt egy se. Könnyen, azaz, hogy közel lettek volna az ilyen fürdők és olcsók lettek volna vagy ingye­nesek. Egy két olcsóbb fürdő magántulajdon volt és a város közepén (Nyár utca, Kazinczy utca, stb.) és nem volt olcsó, ha a közlekedést is beleszámítjuk. A nagyképü, hencegő Budapest három világcsoda-fürdőt épített közpénzből: a két szentet: a Gellértet és a Margitot és a vá­rosligeti Széchényit. Mindmeg­annyi még polgári erszény szá­mára is tuldrága és elképzelhe­tetlen volt, hogy ezekbe valaki “munkáskülsejü” betehette, be­márthatta volna a lábát. Ugyan­ezek állnak a tucatnyi gyógyfür­dőre és pompás langyos vizű uszodákra (Lukács, Rudas, stb.). Népuszoda volt a Dunán. A Duna vize hideg volt és csak a legmelegebb hetekben használ­ható. Tisztálkodásra alkalmat­lan. SZOCIÁLPOLITIKA Visszatérve a “szociálpoliti­kára” megemlítjük, hogy Buda­pest 1896-ban több alapítványt tett az ország 1000-éves fennál­lása alkalmából. Volt ezek kö­zött két intézmény, amelyeknek létesítése a tömegeket lett volna hivatott szolgálni: a Népház és a Népszálló. Ma itt kevesen hi­szik el, hogy ennek a két sze­rény háromemeletes kültelki háznak a felépítése közel húsz esztendeig tartott. Mind a ket­tő jelentéktelennek bizonyult közszempontból. KÖZÜZEMESDI Beszéljünk még legvégül a búd apesti “Közüzemekről” ? Amikor ezek részben városi ke­zelésbe kerültek (pl. gáz, vil­lany, közlekedés, stb.) vagy ala- pittattak (pl. városi kenyérgyár, élelmiszerüzemek stb.) egyes városatyák aggodalmaskodtak, hogy a város ezekkel versenyt okoz majd a magántőkének. Az okos Vilmos, Vázsonyi megnyug­tatta őket: “Láttatok már hiva­talnokot, aki értene üzlethez?” Igaza volt. A városi boltok sose “hatottak árszabályzólag”, mi­ként az be volt harangozva a hi­székenyek részére. Ellenben re­mek lehetőségeket nyújtottak arra, hogy a folyton szaporodó atyafiság el legyen helyezhető, hogy “szájaskodó elemek el le­gyenek hallgathatók”. VÉGSZÓ A ZÖLDFÜLŰEKHEZ A magyar múltért, igy Buda­pest igazgatásának múltjáért egyes hivatalnokokat itt felelős­ségre vonni ugyanolyan móka volna, mint amilyen furcsa íz, hogy ők külön lapot alapítanak utódaik, részben volt kollégáik szidására, fenyegetésére és a maguk néhai rendszerének di­csőítésére. Ami igazakat itt el­mondtunk, az mind a múlté. És jó volna ha a szabadföldi-green- hornok megtanulnák az elsőszá­mú bevándorló leckét: “not ex­plain — not complain . . .” PP­Vakáción Hosszú évekig tartó robotolá­sok után munkaadóm két heti szabadságot adott, még pedig fi­zetéssel. Abból az összegből adott vissza, melyet én megke­restem. De, hogy őneki is legyen egész éven át kényelme s vaká­ciója, ennélfogva munkám gyü­mölcsének jóval nagyobbik ré­szét, törvényesen, profit fejé­ben megtartja. Szóval lehetővé tette, hogy egy nagyon régi vá­gyamat teljesíthessem s ez New York és környékének megtekin­tése, valamint az ezen a környé­ken lakó munkástársaimmal va­ló személyes találkozás. Vasárnap reggelre feleségem­mel egyetemben New Yorkba ér­tünk s az első teendőnk volt New Brunswickra kirándulni, ahol a munkástársaink és a “Bérmun­kás” olvasói egy nyári összejö­vetelt tartottak. Szépszámú kö­zönség részvétele mellett, igen kellemesen elszórakoztunk, a na­pi eseményekről és a “Bérmun­kás” elleni áldatlan hajszáról elbeszélgettünk. A jelenlevők egybehangzóan elitélik és hazug­ságnak minősitik azon vádakat, hogy a “Bérmunkás” valaha is letért volna a forradalmi ipari unionizmus útjáról. Felkérik az írógárdát valamint a Bérmun­kás lapbizottságát, hogy minden terrorizálás ellenére is a Bér­munkás tartsa meg az elmúlt 38 éven keresztüli színvonalát, a Forradalmi Ipari Unionizmus magasztos eszméjének az érde­kében. Késő este értünk vissza New Yorkba és másnap a látványos­ságok megtekintését kezdtük meg. Elsőnek a munkáskezek bámulatos alkotását, a százkét emeletes Empire State nevű épü­letet tekintettük meg, amelynek tetejéről New York és környé­két nyolc-tiz mérföld távolságba lehet látni. Innen a világ leghatalmasabb színházát Radio Cityt kerestük fel, ahol csapnivalóan rossz ké­peket mutattak be a “The Voice” (A Hang) címmel, amellyel azt akarják ábrázolni, hogy az “Is­ten” hangját hallják. Tele is volt a színház papokkal, apácákkal, ők is szerették volna hallani az isten hangját. Csalódásunkat pótolták a színpadi mutatvá­nyok, művészies táncok, vala­mint egy igen művésziesen ösz- szeállitott tűzijáték, amelyet az amerikai szabadságharc julius negyediki ünneplésére mutattak be. Julius negyedikét a new yorki munkástársakkal töltöttük <*s a koreai helyzetről, a harmadik világháború előcsatározásáról, valamint a Bérmunkás elleni világháborúról, valamint a Bér­munkás ellen hajszáról beszél­gettünk. Mindenkinek, aki áz IWW elveit szemelőtt tartja, jo­ga van a Bérmunkást kritizálni, de ezen kritikát nem alattomo­san, suttyómba kell éveken ke­resztül végezni, hanem a Bér­munkás írógárdájának, a lapbi­zottság tagjainál kell minden kifogást megtenni, mielőtt alat­tomos vádakkal lefoglalják (fél­tékenységből) az Egyetes Vég­rehajtó bizottság idejét. A new yorki munkástársak az est leszálltával visszavittek ben­nünket lakóhelyünkre és más­nap újból New York nevezetes­ségeit tekintettük meg. Meglá­togattuk a Wall Street-i hatal­mas felhőkarcolókat, amelyek­ből a világ népének sorsát inté­zik, ahonnan az első, második és a harmadik világháború borzal­mait kényelmes bársonyszékek­ből intézik, utasítják honatyáin­kat, hogy újból adják hírül a vi- láa népének, hogy ez a harma­dik háború is egyszer és min­denkori háborúk megszünteté­sére, a demokrácia megvédésére folyik. Wall Street elejében áll Amerika legöregebb templo­ma, temetője. A templom egy művészies munka és a temető­ben igazán régen elhunyt halot­tak fekszenek. A templom már 1712-ben állt és benne könyö­rögtek az istenhez, hogy az ame­rikai szabadságharcos katonák fegyverei legyenek a győztesek. Megfigyeléseink alapján a te­metőben 1712-ben temették az első halottakat. Vannak sírkö­vek, amelyekről az idő teljesen letörülte a vésett betűket. Ezek­ből a sírokból ha ma feltámad­nának s meglátnák a borzasztó magas felhőkarcolókat, New York városának hatalmas, cso­dás fejlődését és tudomásukra jutna, hogy azon szabadság, amelyért százezrével nyomorog­tak, ma a Wall street hatalmas felhőkarcolóinak páncélszekré­nyeibe van elzárva. Ha meglát­nák azt a barbár, borzalmas gyilkoló eszközöket, amelyekkel a vliág népének egyik része a másik ellen támad, a szabadság," a felszabadulás szent nevében, nem kívánkoznának az élők so­rában maradni. A következő napon a Hudson folyón tettünk egy egész napos kirándulást és a természet gyö­nyöreiben ringattuk magunkat. Négy órai ut után a hajó kikö­tött és autó bússal kirándultunk Hyde Parkba, ahol megtekintet­tük Roosevelt volt elnök sírját, lakását, stb. Mivel a magyar közmondás azt tartja, hogy ha­lottakról vagy jót, vagy semmit szoktak mondani, igy csak any- nyit, hogy egy hatalmas, gyö­nyörű virágos kertben fekszik. Lakosztájában ugyan azt a bú­torzatot mutatják be, amelye­ket mint elnök a nyári fehérház­ban használt. Későn este, zuho­gó záporeső kíséretében vissza­érkeztünk New Yorkba és más­nap mektekintettük a “Szabad­ság” szobrát, amely nem csak New Yorktól, hanem Ameriká­tól is elzárva, egy szigeten fek­szik. Hátatfordit Amerikának és kelet felé néz, mintha várná a szabadság istenének eljövete­lét. Ezt a huszonkét emeletes szobrot a franciák adományoz­ták az Egyesült Államoknak 1886-ban. Azóta sem Francia- ország, sem Amerika munkás- osztályának nincs szabadsága, még annyi sem, mint annak előt­te volt. Eme szobor csarnokai­ban nagynevű irók és az Egye­sült Államok kiválóbb elnökei­nek feliratai, mondásai vannak. Roosevelt volt elnök felirata ra­gadta meg legjobban figyelmün­ket: “Amerika a szabadság le­vegőjét fogja szívni az eljöven­dő napokban, amelyet kell, hogy biztosítsunk számunkra. Elébe nézünk egy oly világnak, amely a négy nélkülözhetetlen szabad­ságra van alapozva: Szólás, saj­tó, vallás és megalázkodás elle­ni szabadság, a hiány és szenve­dés nélküli szabadság.” Igaza van, hogy csak elébe nézünk ezeknek a szabadságoknak, ma még jobban, mint az ő ideje alatt, mert utóda eszeszeveszet- tül üldözteti mindazon megmoz­dulásokat, amelyek a fenti sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom