Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-29 / 1641. szám
1950. julius 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal A gumi munkások és a T-H törvény Dacára annak, hogy a gumigyári munkások és a társaságok között szerződések vannak kötve, csaknem napirenden vannak az úgynevezett “wild cat” sztrájkok, melyek okai legtöbb esetben az, hogy a munkáltatók minden alkalmat megadnak, ha lehetőség van arra, hogy a darabszám munkához az árakat leszoríthatják és az amúgy is túl gyors munkát még terhesebbé akarják’ tenni a munkások részére. Sokszor egy bizonyos munkát kevesebb emberrel akarnak elvégeztetni és amikor egy munkás több munkát elvégez egy bizonyos fizetésért, az tulajdonképpen bérlevágást jelent, ámbár ők ezt sohasem ismerik be és rendesen úgy adják ki a nyilatkozatot a lapok részére, hogy “adjustment” történt, vagy hogy ‘‘dispute over the rates”, de sohasem az igazi okot mondják meg. Legtöbb ilyen esetben a uniók vezetői próbálják a tagokat rábeszélni, hogy térjenek vissza a munkába, már csak azért is, mert a munkáltatók csakis úgy hajlandók leülni és a sérelmeket megtárgyalni és esetleg orvosolni, ha a munka folyik, addig nem amig a munka szünetel, akkor meg igen ráérnek, nem sürgős nekik a sérelmek elintézése, ami többször újabb munkabeszüntetést hoz maga után. A múlt hét folyamán két gyárban volt ilyen munkabeszüntebadságjogok kivivására törekszenek. New Yorkban való tartózkodásunk második vasárnapján, Philadelphiába rándultunk ki, ahol a munkástársaink meglepően szép számban jöttek össze és a kora esti óráktól éjfélig vitatkoztunk, tárgyaltuk a napi eseményeket, a Bérmunkás” elleni alaptalan vádakat. Philadelphiai munkástársaink erősen ragaszkodnak a Bérmunkás harminc- nyolc esztendős tiszta ipari uni- onista voltához és a legmesszebb menő megtorlást követelnek, mindazok számára, akik a Bérmunkást alaptalanul vádolják, akik a Bérmunkás szellemi irányát tudatlanul vagy rosszaka- ratulag ocsmárolják. A new brunswicki kiránduláson a newarki munkástársaink is jelenvoltak és úgy a new yorki, mint a philadelphiai munkástársakkal egybehangzóan elhatározták, hogy a szeptemberben tartandó Bérmunkás Országos Értekezleten számosán vesznek részt, hogy megvédjék a Bérmunkást az alaptalan vádaskodástól. Remélve, hogy munkástársaink és a Bérmunkás olvasói országszerte a fenti városok határozatát magukévá teszik és tömegesen jelennek meg az Országos Értekezleten. Nagyon sajnáljuk, hogy a trentoni és bethlehemi Bérmunkás olvasóinkat képtelenek ^voltunk felkeresni, ezek is számításainkban voltak, azonban egy váratlan esemény utunk befejezése előtt visszakényszeritett bennünket Chicagóba. Köhler. j tés, az egyik a barbertoni Sei- berling gumi gyárban, ahol az úgynevezett mill roomban, ahol a nyers gumit dolgozzák fel, beszüntették a termelést, melynek oka a díjazás feletti vita volt, ezt azonban a hét vége felé valahogyan elintézték és újra megindult a munka. A másik eset a B. F. Goodrich Co. gumikerék osztályában történt, mely julius 10-én kezdődött és e sorok írásáig még mindig nincs elintézve és vagy 3000 munkás van érintve vagyis az egész úgynevezett tire divízió. A gyár többi részében a munka folyik tovább. Ezen helyi sztrájk okai és körülményei olyan komplikáltak, hogy ugylátszik még idáig sen- kisem találta ki a módját, hogy hogyan is lehetne megoldani és a munkát újra megindítani. Magától értetődik ugyan, hogy ha a unió tagsága osztálytudatos munkásokból állana, rögtön ellehetne intézni, de mivel ez nem igy van, ez a legnagyobb baj. De még igy is lehetne utat-módot találni rá, hogy habár nem is véglegesen, de ahogy a mai rendszerben lehetséges, valahogyan, ha nem volna az az átkozott Taft-Hartley törvény, melynek többek között az egyik pontja megtiltja a zárt műhelyt és a rokonszenvi sztrájkot is. Mikor ezen törvényt meghozták, az átlagos munkás nem is gondolt arra, hogy ez mit jelent a munkások részére, mert máskülönben nem is engedték volna jogerőre jutni, sőt még most sincsen vele tisztában és mindezen esetben is csak szitkozódnak, káromkodnak, hogy már egy heti kereset odaveszett és még senki nem tud semmit, mindenki a másikat kérdezi és az is tanácstalan. A unió vezetősége is a sztrájkot jogtalannak minősiti, tehát tanács vagy segítség onnét sem jön, csak annyi, hogy térjenek vissza dolgozni, majd azután elintézik a bajokat, mert ez a szabály, stb. Röviden ismertetve, az egész dolog igy történt és áll. A gumikerék osztályban három munkás, aki uj kerekeket készit (tire builder) megszegve az union azon szabályát, hogy egy bizonyos mennyiséget termeljen, minden munkás és azon felül ha termel is, ne sok legyen a kü- lömbség, mert ha ez megtörténik, a társaságnak jogában van levágni a kiszabott dijazást. Ezen három ember, akik már ezelőtt is sok bajt okoztak a szervezetben, akarattal már sok esetben még 50 percenttel is felül mentek az átlagos, amivel a többieket annyira felbőszítették, hogy nem voltak velük hajlandók együtt dolgozni, sőt még tettlegességgel is megfenyegették úgy, hogy rendőri fedezett mellett kellett elhagyniok a telepet. A társaság azt mondja, hogy nekik nincs kifogásuk az ellen, ha valakiknek megvan a tehetsége és képessége, hogy többet termeljen csak azon esetben, ha nem készítenének elsőrendű munkát. Amint megjegyeztem, ezen emberek már régóta több bajt okoztak. Az egyik, aki pedig azelőtt bizalmi ember volt, két esetben megrongálta a másik bizalmi házát dinamit robbanással és ellene most van folyamatban bűnügyi eljárás. A másik pedig egy alkalommal verekedést provokált ki egy étkezdében, melyből kifolyólag a local elnökét és másik két tagot 500 dollár birsággal büntették. A harmadik is amint mondják, hasonló jellemű ember és ezeket a társulat védelmezi, vagyis nem hajlandó őket elbocsátani, a munkások meg semmi szin alatt nem hajlandók velük dolgozni és még az egyik most be is perelte a uniót, vagyis vádat emelt a Labor Boardnál, hogy őt akadályozzák a megélhetése megkeresésében és követeli, hogy a Taft-Hartley törvény alapján neki kártérítés adassák. A unió vezetősége azt állítja, hogy a munkások mint egyének cselekszenek. Ugyebár a tagság többsége könnyen elintézhetné az ügyet, de a törvény jogot ad, hogy a union kívül levők is dolgozhatnak, mert nincs zárt műhely. Sokan ugyan ahogy beszélnek, fizikai módon szeretnék elintézni őket, de ettől is tartanak mert voltak ilyen esetek már és a tetteseket szigorúan büntették. Julius 17-én a unió vissza rendelte a munkásokat. A három kifagásolt munkás egyenlőre vakációra menesztették, hogy azután újból kihasználják őket a T-H törvény címén a unió ellen. Akroni proli. Ezért nem bukhatnak... (Vi.) Jobbról-balról jövő propaganda között nehéz eligazodni. De ha az alábbi hirt, kommunista lapból olvastuk volna, nem is igen közölnénk le, hanem “propaganda” jelzővel letennénk. De ezt szemtanú, aki az állását vesztheti el amiért megírta az igazat, ezen háború őrületben — írja meg. Mi tudjuk, a reakciós banditák úgy Magyarországon mint Romániában, Lengyel és minden más országokban, ahol hatalomra kerültek, igy gyilkolták le mindazokat, akikre azt állították, hogy vörösek. Nem voltak tárgyalások, nem kellett semmit bizonyítani, csak gyilkolták a munkásokat halomra. Most, a múltak példáján tanulva, minden vörösre fordult országban, nem fogják meg engedni, hogy ehez a fehér, fekete, sárga terrorokhoz hasonló esetek újból megtörténhessenek igy halomra gyilkolhassák a fel- szabadulásra törekvő munkásságot. A cikk a következő: A DÉLKOREAI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Irta: Rutherford Poats Valahol Délkoreában julius 10. — A délkoreaiak gyorsan mérik ki a büntetést a gyanúsított kommunisták és a partizánok ellen a hátuk mögött, összetörik a hátukat és akkor agyonlövik őket. R. J. Rankin, ausztráliai military megfigyelő az Egyesült Nemzetek részéről és én felfedeztük ezt ma, amikor két megrakott truckot találtunk egy fás helyen a folyóparton. Először az utasokat kirándulóknak lehetett gondolni, de nem sokáig. Vagy negyven egyén görnyedt négylábon (kézen és térden) közöttük egy délkoreai katona amerikai puskatussal egymás után törte össze a hátgerincüket. A hátgernicük imelygést okozó roppanással tört össze, melyet 100 lépésre is hallani lehetett. Rankin felkeresett egy angolul beszélő rendőrt és kérdezősködött, hogy mi ez? “Guerillas” válaszolt a rendőr, mi visz- szük őket az erdőbe agyonlőni. Úgy mutatta, hogy a foglyokat elviszik a közeli erdőbe és kivégzik őket. De nem úgy látszott, hogy többen életben maradnak a kivégzésig. A rendőr úgy mondta, hogy ezeket nem fogták bűncselekményen, nem is állították, hogy az északiaknak segítettek, csak mint gyanús egyéneket szedték össze őket. Azt is mondta, akiket fegyverrel fognak el, azokat ottan azonnal agyonlövik. Ez a vége a híradásnak. Ezt csak mi értjük meg igazán, akiknek rokonait, barátait ilyen formában, vagy még ennél is kegyetlenebb módon ölték meg a fasizták és az ébredő tiszti különítmények. Összedrótozott proletárokat úsztattak a folyókban, minden bizonyíték, vagy hivatalos vád nélkül végezték ki csoportokban. Ezt tudják az északiak Koreában is. Tudják, hogy nekik is ez lesz a sorsuk, ha elbuknak. Ezt egy másik iró direkt Syg- man Rhee, ezen kegyetlenségek fővezére szájából, mint tudósítást irta meg a következő sorokkal: “Rhee elnök úgy érezte, hogy Koreát lehetne egyesíteni olyan formában, hogy fegyveresen megszállni az északi részeket. Úgy reméli, hogy akkor az északiak fellázadnak a mostani kormányuk ellen és megsemmisítenék azt egy pár nap alatt.” És hogy mi jönne azután, ha ez az amerikai fiuk életének feláldozásával sikerülne neki? Ez a példa, melyet Poats és Rankin látott, még a szigorú cenzúra mellett is, mivel Rankin a UNO megbízottja napvilágra hozta és Trygve Liet is arra késztette, hogy mindkét oldalt, azokat is, akiknek igy összetörik a hátgerinceit figyelmeztesse, hogy ez nem szép dolog. De amig az elfogott polgári vörösöket százával gyilkolták halomra, köztük néhány megválasztott képviselőt is, akkor sem az amerikaiak, sem az UNO nem emelte fel a szavát, csak azért, mert mindkét oldalon, egymástól tanulva, hasonló módon kezelik a foglyokat. Ezt nevezték el demokráciának, ezt védik amerikai fiukkal, vérrel, pénzel. Szinte természetesnek találják, hogy aki vörös, ha fegyvertelen — sőt éppen akkor — kivégzendő, minden vád és tárgyalás nélkül. \
