Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-29 / 1641. szám
1950. julius 29, BÉRMUNKÁS * 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A JÓ ISTEN ÉS AZ ATOMBOMBA A katolikus papságnak szinte a nyála csorog a nagy élvezettől, hogy Koreába vér folyik, amerikai és koreai ifjak pusztulnak el. A szeretet vallásának eme kufárai, álszenteskedő szemforgatással siránkoznak, amiért emberek pusztulnak el, de a szemforgatásuk sem birja elkendőzni azt az örömüket, hogy végre a harmadik világháború előtt állunk, amelynek a kimenetelétől függ az, hogy a régi reakciós uralom visszakerül-e a királyával, papjaival, földbirtokosaival, mindazokkal az élősdiekkel kiktől megszabadult a magyar nép. Nem bánják ők, ha a félvilág is elpusztul, csak a megmaradt másik fele tömje tovább a feneketlen papzsákot. Az atombomba használatának az előnyeit magyarázgassák, hogy egy pár atombomba ledo- bása “mennyi amerikai életet mentene meg”. De a szeretet vámszedői azt nem mondják, pedig jól tudják, hogy a botnak — igy az atombombának is — két vége van és az Amerikára ledobott atombombák ártatlan emberek millióit ölnék meg. Farizeusok módjára sopánkodnak, hogy a kormány nem tudja magát elhatározni az atombomba használatát illetőleg, tehát a “Jó istent kérik, hogy világosítsa” meg az elnökünk elméjét, hogy határozni tudjon afelett, hogy használják-e az atombombát, vagy sem. Eszükbe se jut, hogy arra kérjék az istenüket, hogy ha már beleavatkozik ebbe a véres összeütközésbe, akkor olyan módon tegye azt, hogy szüntesse be, hogy ember-embert pusztítson el ezerszámra. Nem, ők nem békét hirdetnek, hanem szemtelenül uszítanak, gyűlöletet hirdetnek, átveszik és körülcifrázzák azt a hazug propagandát, hogy az észak koreaiak megölik a hadifoglyokat és felsóhajtanak, hogy “keresztény ember, soha sem vetemedik odáig, hogy védtelen embereket öljön meg”. De ugyanakkor az atombombát óhajtják, amely millió számra ölne meg ártatlan gyermekeket, asszonyokat. Ne nagyon emlegessék a “keresztény erkölcsöket”, amelynek a nevében öltek meg csak pár éve 4 millió védtelen, fegyvertelen embert, asszonyt, gyermeket, mert zsidó vallásba születtek. A papok körül lebzselő D.P.-k kezén 600 ezer zsidó és sok ezer védtelen keresztény vére még meg sem száradt. Ez ellen a borzalmas tömegmészárlás ellen egy szava sem volt annakidején az egyháznak, az amerikai magyar papok is hallgattak, mint a dinnye a fűben, nem jutott eszükbe a keresztény vallás .és erkölcs követelményeinek az ' emlegetése. Egy kétségtelen, hogy a papság zöme évezredek alatt nem változott meg. Ma is máglyákat gyújtanak az eretnekek elégetésére, a haladás meggátlására. Azért, amikor egy uj rendszer megvalósításáért harcolunk, elsősorban, minden esetben a papokkal találjuk magunkat szemben. Ők a magát túlélt rendszer legfanatikusabb védelmezői és igy elkerülhetetlen, nem az isten nem a vallás, de azok kufárjai, a krisztusi tanok meggyalázói, a papok elleni küzdelem. Le kell őket leplezni, be kell őket a maguk valójában mutatni, mert tartozzanak bármely felekezethez, mindegyike a kizsákmányolás, az elnyomatás, álszenteskedés ügynöke volt és lesz. “DUPLA JOB’-OS Különösen a háború idején hallottuk gyakran, hogy voltak emberek, akik két munkát is tartottak. Az egyik helyen ledolgozták a maguk 8 órai munkáját és azután rögtön, vagy egykét órai pihenés után mentek másik munkára. Ma is akad ilyen elegendő, kik a rendes munkájuk után még egész vagy rész-időt dolgoznak máshol is. Persze a háború idején ez könnyen lehetséges volt, nem csak azért, mert sok munka alkalom volt, de főleg azért, mert nagyon sok olyan gyár volt, ahol nem az volt a lényeges, hogy a munkaidő alatt mit produkált, hanem, hogy rajta legyen a fizetési listán, mert a gyár nem a termelt hadiszer, hanem a fizetési lista után kapták a profitot. Minél nagyobb volt a kifizetett összeg, annál nagyobb volt a profit. Itt tehát a munkás és a munkaadó hallgatólagos megegyezéssel csalták meg az államot. Őszintén megmondva, én ezeket a két munkát tartó embereket utálom, mert az ilyen kapzsi emberek, nem szervezkedéssel, összetartással, harciassá g g a 1 akarnak maguknak és társaiknak emberibb megélhetést elérni, hanem dupla munkával, hízelgéssel és ha kell árulkodással, sztrájktöréssel is. A kivételek megerősítik a szabályt, vagy minden szabály alól van kivétel. Az én véleményem is igy van, én is teszek egy kivételt, amikor nem megvetem, hanem a legnagyobb mértékben szeretem és tisztelem, minden öntudatos munkás elé példaképpen állitom oda azt a munkást, aki 20 éve tart ilyen dupla munkát. A MI DUPLA MUNKÁSUNK Az öntudatos Ipari Unionis- tákra igazán nem lehet ráfogni a vezér imádatot. Őszintén megmondva nem csak, hogy nem magasztalunk fel senkit, de valójában nagyon szűkén mérjük még az elismerést is azoknak, akik az átlagon felül végeznek értékes munkát a mozgalomban. Nagyon gyakran jönnek levelek, amelyekben az olvasók megdicsérnek egy-egy irógárdistát, a szerkesztőnk a vüágért sem közölne le egy ilyen levelet, pedig ezek a “fiuk” 10-15-20 éve, hogy rendszeresen Írják a'rovataikat a Bérmunkásban, csak betegség, vagy különleges elfoglaltság az, ha egy héten elmarad a cikkük, pedig az irógár- disták kivétel nélkül nehezen dolgozó munkások, kiknek mindegyike már megette a kenyere javát és nem, hogy fizetést'kap- na ezért a munkájáért, hanem még ők tartoznak azok közé, akik a legtöbbet áldoznak azért, hogy a Bérmunkás megjelenjen. Számtalan olyan munkástársunk van, akik hosszú éveken keresztül, nem is egyszer a lap fenállása óta ingyenes terjesztője, kollektora a Bérmunkásnak. Vagy szóljunk arról a vagy féltucat munkástársnőről, akik évek óta hetenként teljesen díjtalanul végzik a lap csomagolását. Ezek mind komoly szolgálatok a mozgalmunknak és nagyon ritka eset az, hogy egy-két szóval elismerést adjunk ezért a nagyon értékes munkájukért. Ezért sokaknak meglepő az, hogy most egy körlevél ment ki az olvasókhoz, amely arra szólítsa fel őket, hogy vegyenek részt egy munkástársunk odaadó munkájának az elismerésében, amely egy Országos Banket keretében fog megnyilvánulni. Lefkovits Lajost, a lap aktív összeállítóját, titkár-pénztárno- kát, cimszalag kezelőjét, korrektorát, tördelőjét, irógárdistáját, lapcsomagolóját, ha kell bártenderét, egyszóval a Bérmunkás “handy ménjét”, magyarul mindenesét, háziszolgáját kívánjuk megtisztelni ezen az Országos Banketen. Erre az ünneplésre az adott alkalmat, hogy Lefkovits munkástársunk megszakítás nélkül 50 éve aktiv harcosa a munkás- mozgalomnak. Ebből a fél évszázadból 38 évet a magyar IWW mozgalmában töltött el. A felsorolt munkák mindegyike nagyon komoly elfoglaltságot jelent, hetenként legalább két tucat levelet kell megírnia, el kell könyvelnie a bejött pénzeket, ki kell javítani a cimszala- got és lehúzni, hogy rálehessen ragasztani a postára készülő lapokra. Miután a szerkesztőnk Californiába lakik, neki kell ösz- szeállitani a lapot. Ő korrigálja ki az esetleges sajtóhibákat és az ő irányításával és aktív közreműködésével történik a lap csomagolása és postázása is. Ő “tördeli” be a lapot, amelyért ha azt a nyomda végezné, nagyon méltányosan is hetenként 10 dollárt kellene fizetnünk, ami tekintve, hogy ezt, mint a többi funkcióját is vagy 20 éve végzi rendszeresen, csak magával a tördeléssel 12 ezer dollárt spórolt meg a lapnak. Nem tudom, hogy hány éves Lefkovits munkástárs, ezt ő szigorúan titkolja, de a fenti évfordulót figyelembe véve kétségtelen, hogy elmúlt 50 éves, de a nagyszerű munkabírása bámulatos. Sokunk előtt érthetetlen, hogy miként tudja ezt a sok munkát elvégezni, mert hisz neki még élni is kell és igy, 'úgy mellékesen az erre való anyagiakat a rendes napi munkával keresi meg. Ezeknek a száraz tényeknek a felsorolása után, azt hiszem minden olvasónk helyesnek találja, hogy Lefkovits munkástársunkat megtiszteljük egy ilyen megemlékezéssel, különösen ha ez a megtisztelés, egyben — miután az Országos Banket jövedelme a Bérmunkást illeti, a neki legkedvesebbet, a Bérmunkást erősiti meg. Reméljük, tudjuk, hogy az olvasóink méltányolják Lefkovits munkástárs érdemeit és olyan sikeressé teszik ezt a Banketet, amilyent egy harcos forradalmár 50 éves odaadó, áldozatkész munkája megérdemel. Ez az első és utolsó felhívásunk ebben az ügyben, mert nem célunk és szokásunk valakinek a felmagasztalása az unalomig, mert megvagyunk győződve arról, hogy az olvasó táborunk, amely évtizedek óta személyes és levélbeli összeköttetésbe van Lefkovits munkástársai, minden további biztatás nélkül, úgy erkölcsileg, mint anyagilag sikeressé teszi az országos banketet és egységesek vagyunk abban az óhajunkban, hogy Lefkovits munkástárs még hosszú évtizedekig tölthesse be ezeket a dupla jobokat. KORLÁTOZZÁK AZ ÉPÍTKEZÉST WASHINGTON — Truman elnök figyelmeztette a “Home Finance Administration” elnökét, Raymond R. Foleyt, hogy a koreai háború következtében nagyon sok anyagra lesz szükség “nemzeti védelemre”, igy a lakóházak és egyéb épületek részére korlátozni kell az építőanyagokat. " A háború első tényleges gazdasági következménye tehát az építkezések korlátozása, ami ha nagyobb méretű lesz, nagy befolyást fog gyakorolni az összes iparokra. KÉTFÉLE MÉRTÉK A napokban rövid hírben közölték az újságok, hogy a washingtoni törvényhozás a kongresszus tagjainak fizetését 12.500 dollárról felemelte évi 20.000 dollárra. Ezenkívül minden képviselőnek kiutalnak évi 2.500 dollárt utazási általány címén. Éhez hozzájárul, hogy levelezéseiket a posta díjmentesen szállítja. Rövid tanácskozás után emelték fel a saját fizetésüket. Egyetlen felszólaló sem kifogásolta azt, azzal, hogy nem-e lessz ez befolyással a dollár vásárló erejének csökkenésére. Mert Pennsylvania államban 21 napig sztrájkban voltak a tej kihordó munkások, akik három millió ember részére juttatják házhoz a napi legszükségesebb élelmet esőben, hófúvásban és néhány cent bérj avitásért 21 napig kellett sztrájkolniok. És voltak olyan népek, akik nem azt látták meg, hogy Washingtonban a törvényhozók, szinte órák alatt 7.500 dollár fizetés emelést szavaztak meg maguknak, amikor a munkásoknak hetekig, hónapokig sztrájkolni keil pár cent bérjavitásért és ezeket puskatus elé szeretnék állítani a sok tudatlan népek. Az ilyeneknek kell a kezébe juttatni a munkás lapot az őket bolonditó polgári újság helyett, hogy megnyissa az agyukat az önálló gondolkozásra. Paul Lajos Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
