Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-23 / 1661. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. december 23. Mióta ünnepük a karácsonyt? AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az nj társadalom szer bezetfit épitiiik a régi társadalom keretein belül. A római katolikusok, evangélikusok és protestánsok december 25-én ünnepük karácsony, vagyis Jézus születés napját. A hellenik orthodox, a syrián és abyssián keresztények január 6-ikát ünnepük, az armenians keresztények pedig január 16- át tartják Jézus születése napjának. A keresztény egyházak saját bevallásuk szerint, vita tárgyát képezi, hogy Jézus decemberben, januárban, vagy áprilisban született, mivel Krisztus születésére vonatkozó adatok, a keresztények üldözése, irtása folytán, néhány évszázaddal az állítólagos születés után, nyernek feljegyzéseket. A keresztény egyházak kutatóinak megállapításai szerint az első karácsony megünneplését 150 esztendővel Jézus születése után Alexandriában dec. 25-én ünnepelték. A katolikus egyház ama tanítását, hogy Jézus születésekor a bethlehemi istáló felett az angyalok énekelté ka hozsannát, Krisztus eljövetele “Dicsőség a mennyekben az Istennek és Békesség a földön az embereknek” a keresztény történelmi kutatók állitása szerint, 450 esztendővel Krisztus álhtólagos születése után Írták. Az otthonok díszítését, a katolikus egyházakban Jézus születésének ünneplését, legelőször egy Martin nevű püspök ajánlatára Olaszországban, Rómától 25 mérföldnyire eső Bracci- ano nevű városban kezdték 575 esztendővel Krisztus halála után. gyalok énekelték a hozsannát, való díszítését, gyertyákkal való fényesitését csak a 10-ik században kezdték el Franciaországban, ahol nem a jelenlegi karácsonyfát, hanem a Krisztus megkoronázására emlékeztető tövises fákat használták. A jelenlegi karácsonyfák használatát Németországban kezdték meg Szent Bonifác apostol kezdeményezésére, aki a fa tetejét a bethlehemi csillaggal ékesítette. Amerikában karácsonyt a franciák a mai Maine államban 1604 december 25-én ünnepelték a templomokban és dúsan terített asztalok mellett. Az amerikai déli államok, amelyek a franciák befolyása latt állottak, hamarosan átvették karácsony ünneplését, de nem a házak és templomok díszítését követték, hanem az amerikai függetlenségi nap július 4-ikihez hasonló tűzijátékokat rendeztek. Észak-Ameriká- ban csak évtizedek múlva követték a déliek karácsonyi szokásait. Az egész világ különböző egy- házfelekezetei, külömböző időszakot szabnak meg és ünnepük Jézus Krisztus eljövetelét. Arra vonatkozólag, hogy tényleg született-e vagy létezett-e Jézus Krisztus, %em a keresztény egyházak, sem a történelmi kutatóknak nincsen komoly, megbízható adataik. Az egész történelmi esemény, hagyományokra, mende-mondák- ra van építve, melyet a történelem elfogulatlan kutatói minden esetben igazoltak. Ma, karácsonyt, az emberiség megváltásának ünnepét, az egész világon üzleti alapra fektették. Szent Mikulás meséje, több mint egy évtizeden át homályban tartja serdülő gyermekeket, millió és millió esetben még a felnőtteket is. Amikorra felocsúdnak, hogy nem a Szent Mikulás hozza az ajándékokat, hanem ők a keserves keresetükből, sokszor alaposan becsapva a kereskedők által, vásárolják meg, már őszbeborult, tehetetlen istenfélő páriákká lettek. A vallás, minden vallás, az embert születésétől haláláig kívánja homályban, hiszékenységben, tudatlanságban tartani az általuk hirdetett isten teremtését, az embert. Ez a vallás hivatása. Erre alakultak és még ma is alakulnak a külömböző vallás felekezetek, úgy, hogy ma 1950-ben egy ezer 393 különböző vallás felekezet van az egész világon és ugyan annyi féleképen magyarázzák Krisztus igéjét, tanítását és az Isten fogalmát. “Boldog karácsonya” lesz az egész világon millió és millió anyának, akik a megváltó születésének évfordulója alkalmából szivszorongatva várják, hogy mit hoz a jövő. Lélegzetüket visszafojtják, amikor a postás, vagy a távirat kézbesítő csenget, az agyukba millió és millió gondolat röppen át, pillanatok alatt, hogy nem-e az ő fia . . . Örömteljes karácsonya lesz, millió és millió amerikai munkáscsaládnak, mert a koreai borzalmas visszavonulást az életszükségleteinek uzsorásai az árak újabb emelésére használták ki. A munkásasszony a nagy drágaság következtében, szinte már félve megy az élelmiszereket árusító üzletbe. Odaáll a mészáros kirakata elé és fájdalmasan vizsgálja a húsokat és elgondolja, hogy az nagyon drága abból az ő családja nem ehet. Az elmúlt hét egyik estéjén az Egyesült Államok elnöke rádión keresztül szózatot intézett a nemzethez. Bejelentette, hogy rendkívüli intézkedésekre van szükség, mert Szovjet Oroszország veszélyezteti a szabad ipart és kereskedelmet és hogy ezt megakadályozhassuk, újabb terheket kell Amerika népének vállalnia. Ezek a terhek a munkásosztály, a bérrabszolgák millióit fogják a legsúlyosabban érinteni. Bejelentette, hogy meg kell gyorsítani a termelést, a mai egy repülőgép helyett ötöt kell gyártani, hogy a munkás túlórázzon. Beígérte, hogy az élet fentartásához szükséges eszközöket nélkülöznünk kell, hogy a hadsereget kellőleg felszerelhessük. Alig néhány héttel ezelőtt, a kongresszus magasabb kereseti adót iktatott törvénybe és az elnök beszédében beígérte, hogy a jövő esztendőben még magasabbra kell azt emelni, hogy a kommunista társadalmi rendszer előretörését és annak terjedését sikeresen megakadályozhassuk. Amerika bérrabszolgáin a k nem csak hosszú idegroncsoló órákat kell majd újból robotolnia, hanem keresetének egy tef kintélyes részét vissza kell, hosrv adja, azaz visszaveszik mielőtt azt megkapja. Ez a munkásosztály, ez a mi örömteljes karácsonyunk. AZ EGYESÜLT Államok több mint egy milliónyi vasúti bérrabszolgái közül, egy elenyésző kisebbség (néhány ezer) Chicago és környékén “törvénytelen sztrájkba” ment. Törvénytelen volt azért, mert ezt a sztrájkot sem a társaságok, sem pedig a union vezérek nem ismerték el. Az Egyesült Államok elnöke a nemzethez intézett szózatában “nem hazafias cselekedetnek” minősítette a vasúti munkások sztrájkját. A bíróságok már azon tárgyaltak, hogy mily ösz- szeg erejéig büntessék meg a vasúti munkások szervezetét, mert egy nappal azelőtt kiadott tiltóparancsot a sztrájkolok nem vették figyelembe. A kormány, a bíróságok gépezete villám gyorsan a sztrájkoló munkások ellen foglaltak állást. Sem az egyik, sem a másik egyetlen szóval, egyetlen váddal nem illették a vasúti mágnásokat. A vasúti munkások már a 22- ik hónapja, hogy követelik a 40 órás munkahét behozatalát, a 40 órás munkaidőn túlórázásért mésfélszeres fizetést és 25 százalékos béremelést. A Bérmunkás olvasói előtt fölösleges újból és újból bemutatni a vasúti Brotherhoodok vezetőinek korupcióját. Néhány hónappal ezelőtt hetekig ijesztgették a vasúti mágnásokat, a kormányt, a publikumot, hogy ekkor és ekkor sztrájk lesz. Kitűzték az időt és amikorra az elérkezett, a Brotherhoodok vezéreinek kérelmére a vasutakat állami kezelésbe vették, a vasutak igazgatóit egyenruhába öltöztették és hónapok múltával állami kezelésbe, katonai felügyelet alatt a vasúti bérrabszolgák, a pályaudvarok és az előkészítő műhelyek munkásai határtalan időt dolgoznak, a hét minden napján 8 órát, minden túlórázás fizetése nélkül. Most aztán a bíróságok és az Egyesült Államok elnökének fenyegetésére a brotherhoodok tisztviselői (basái) kényszeritet- ték a vasúti alkalmazottakat, hogv munkájukat újból a régi feltételek mellett vegyék fel. A hírek szerint fel is vették. Ezeknek a bérrabszolgáknak is lesz örömteljes karácsonyuk. A “Labor” cimü hetilap, amelynek a fejlécén az áll, hogy “kiadja a vasúti munkások 15 külömböző szervezete és ezen szervezetek 15 elnöke foglal helyet a lap igazgatósági tisztségében”. Eme lap a december másodiki számának harmadik oldalán kimutatja, hogy 1950 október havában a külömböző vasúti társaságok mily hatalmas összegeket vágtak zsebre profit fejében. Például a New York Central októberben 4 millió dollár tiszta hasznot csinált, a Pennsylvania Railroad ugyan ezen hónapban 2 millió és 900 ezer dollárt és igy tovább. Ugyan ezen lap december 9- iki számában kimutatja, hogy a vasúti mágnások az elmúlt 5 esztendőben kilencszer emelték, a kormány jóváhagyásával a vitel és szállítási dijakat. Óriási profitot vágnak zsebre, hónap- ról-hónapra. Eme lap intézői, a külömböző brotherhoodok elnökei és ezek az elnökök kötik gúzsba a vasúti munkások százezreit. A mágnások a kormány hozzájárulásával kilencszer kaptak áremelési engedélyt, addig a munkások fizetésének negyedik sorozatát, bírósági tiltóparanccsal, ha- zafiatlansággal megvádolva arra kényszerítik, hogy hagyják abba sztrájkjukat. Ez a világ bérrabszolgáinak örömteljes karácsonya. Köhler. A gencsháti állami gazdaságban még ebben az évben két, egyenként 80 tehén befogadására alkalmas istállót építenek. Tömörkényben a levelényi állami gazdaság részére csikónevelőtelepet létesítenek, ahol 300 csikót nevelnek.
