Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-23 / 1661. szám
1950. december 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI (f.) Ha jól emlékszem már volt lapunkban szó arról az uj magyar filmről, mely a forradalom után Budapesten készült. Mégis úgy érzem, hogy meg kell Írjam, hogy én is elmentem megnézni ezt a mozi képet, melyet most mutatnak be a new yorki Stanley színházban a Broadway közelében. “Talpalatnyi Föld” a cime ennek a filmnek, melyről csak kizárólag azért akarok kritikát írni, mert azt szeretném, ha minden amerikai magyar munkás megnézné ezt a képet. Ha igaz az, hogy csak az a művészet, mely a természet valódiságát adja vissza, úgy a “Talpalatnyi Föld” a legtökéletesebb művészet, mely valaha is a vá> szonra került. Művészet, elsősorban az amerikai magyar munkások részére, akik szemeik előtt látják leperegni azt a tragédiát, melynek részesei voltak a régi föl- desur Magyarországon, mely tulajdonképpen az igazi, okozója volt annak, hogy több mint két millió magyar vándorbotot vett a kezébe és otthagyta az országot. Még a szerelmi mesébe vont része is a filmnek, a falu életét tökéletes valódiságában tükrözi vissza. A film lakodalmi jelenetét végignézve, úgy néz ki, mintha egyetlen színész sem szerepelne abban, hanem a falu népe úgy, ahogy van jelenik meg ottan. Ami azonban kiválóan megkülönbözteti ezt a filmet minden más eddigi filmtől, az az, hogy sem a szerelmi rész, sem pedig a felvételi színezés nem törpiti le a filmnek fő célját, melyben talpalatnyi földel rendelkező földmunkás életét és kenyérharcát vezeti végig. A csendőri felügyelet alatt történő árverezés, a kubikosok életét s az állati nívóra sülyesztett munkaviszonyait látva, nem is csoda, hogy minden külföldre menekült magyar boldognak érezte magát, hogy otthagyta a földesúri Magyarországot. Nem tudjuk, hogy a filmnek melyik részletét vágta ki a cenzúra és mennyivel van megrövidítve, de igy ahogyan van, valóságos élményt jelenthet mindenki részére, aki megnézi. S egész nyugodtan hozzátehetjük azt, hogy a világ legnagyobb filmipari vállalkozások mellett, melyet elsősorban az amerikai, majd az angol filmipar képviselnek, nem kell szégyeljék magukat a jelenlegi magyar filmipar vállalkozók. Nem mondhatjuk azt, hogy technikailag egyvonal- ra helyezhető a millió dollárokat felemésztő egyes amerikai filmekkel, de ami a felvételeket illeti, valamint az adott helyzetnek szóval, játékkal és dekorációval való tökéletes beállítása, vetekedik a legjobb amerikai filmekkel is. Nézze meg hát mindenki és örüljön neki akárcsak mi, hogy a régi népnyuzó földesúri Magyarországot már csak a filmen lehet látni. Persze az ilyen dicsérő kritikát nyomban kommunista propagandának minősitik az amerikai magyar reakciós berkekben, ahol az újonnan érkezett nyilasok kezdik teljesen kiszorítani a régi amerikásokat és hatalmas orditozással a McCarran törvény mellett, számítják elterelni a figyelmet, hogy tulajdonképpen a McCarran törvény alapján elsősorban őket kéne fü- löncsipni. Egyébként is, nem valami teljes az összhang ebben a díszes társaságban s náluk “az egyik holló nem vájja ki a másik szemét” közmondás teljesen csődöt mondott. Most például, hogy az Amerikai Magyar Népszavának református pap a főszerkesztője, hát bizony a katolikus berkekben ezt nem valami jó szemmel nézik, bármennyire is túllicitál minden eddigi szerkesztőt hajmeresztőén nyilas szelemmel ellátott írásaival. Egyébként is ahogyan egyesek mondják, majd kiderül a vallatásnál, hogy olyan újságok, melyek a Horthy- Hitler kormány alatt szubven- cionális összeköttetésben voltak velük, hogyan kerülhetik ki a fejvágó baltát, ha majd a McCarran törvényt a betű szerint számítják végrehajtani. Kérdés az, hogy nem úgy járnak mint annak idején egyes helyeken a gazdag magyar zsidók, akik állítólag a saját fejük megmentése révén, segítették a szegény zsidókat az égetőkemencék felé kiszállítani. Amikor aztán a nácik ezzel készen voltak, őket hurcolták el ugyanoda. Engedjék hát egy kicsit lejebb a hangos örömrivalgást, utóvégre az atombombát azért még mindig nem dobálják s ha majd esetleg dobálni fogják, senki- sem tudja, hogy hová esik. Ha mi nem is hiszünk a vallási dogmákban, mint azok a papi szerkesztők, akik már készen állottak külön miséken üdvözíteni az atombomba dobálást, az emberszeretet vallását annyira a szivünkben hordjuk, hogy ellene vagyunk embertársaink le- gyilkolásának akár atombombával, akár más fegyverekkel. Különösen atombombával, melynek gyilkolási célpontja leginkább védtelen nők és gyermekek ellen irányul. Kiabáljanak hát reánk bármit, azok a régi amerikás magyar urak, akiknek sajnos a múltjukat jól ismerjük, vagy azok az újonnan érkezett egyes nyilasok, akiknek kezéhez a magyar nép vére tapad, melyet onnan lemosni soha nem tudnak, mi mégis azt mondjuk, hogy ebben a vésztjósló időkben is el lehet és el kell kerülni, a harmadik világháború eddig még soha nem ismert borzalmakat tartogató végpusztitását. A háború helyett a békére kell előkészíteni a világ népét és nem a béke híveit, hanem a háborús uszitó- kat kell lehetetlenné tenni, bárhol dugják fel fejeiket. Ismerjük föl különösen most a krisztusi szeretet nagy ünnepén, a nép- ámitókat, akik a béke helyett háborúra, az emberi szabadság helyett a legelemibb emberi jogok eltiprására készülődnek. De jöjjön bármi is, végeredményben mégis el kell jönni annak az időnek, amikor az egész világ emberisége egyesülni fog az igazi béke megteremtésére. Levelet irok Jézusnak .. Édes Jézusom: Nem tudom elképzelni, ho- gyon fogadod az álszenteskedők “Béke a földön a jóakaratu embereknek” sóhajtózásait, amikor onnan a magasságból jólláthatod a füstölgő romokat, ösz- szeégetett emberi testeket, az agyon fagyottak légióit, a vízért könyörgő, seblázban szenvedők hiábavaló rimánkodásait. Még vizet sem kaphatnak, az is befagyott, csak jeget szopogathatnak, amely tüdőgyulladást idéz elő. Mindezt a Te nevedben, sőt az atyád, az isten dicsőségére csinálják. A neked tulajdonított Keresztény civilizáció védelmére, terjesztésére. Mond Jézusom: dühösködöl-e, sirsz-e? Van-e olyan prófétád odafen az égben, aki megtudja neked mondani, hogy mi vár ránk, az emberiségre, a Te testvéreidre? Mennyit kell még nekünk rettegni ezen háború őrültek uralma alatt ? Mennyire elszomoríthat téged is, mint minket, hogy a tanításaidból gúnyt űznek, a felebaráti szeretet helyett testvér-gyilkolásra uszítják az emberiséget. Még azon rémséges szentségtörést is elkövetik, hogy mindezen tömeggyilkolást, a Te atyád, az isten nevében cselekszik, azt idézik, hívják segítségül. De sajnos, vannak jámbor hívők, akik annyira nem értették a Te létezik egy olyan isten, meny- nyei ayta, aki a tömegyilkos- ságokhoz segítséget ad. Nem köpik szembe azokat, akik isten nevét hiába veszik takaróul ezen tömeggyilkosságokhoz. _ Amint mi értettük a Te tanításaidból, a koreai gyermekek, asszonyok, emberek, éppen oly kedvesek az istennek, mint az amerikaiak, sőt még vallások szerint sem válogatja ki az Istené, amint Te sem válogattad, hogy kik a kedves, vagy mostoha gyermekek, kiket kell elpusz- tiani, nem hogy éppen az amerikaiakat bízta volna meg az isten az ilyen halálra ítélt gyermekeinek a kipusztitására. A kínai, koreai gyermekek éppen olyan kedvesek lehetnek Te előtted és atyád előtt, mint azok, akiket Te földi életed alatt magadhoz hívtál. Azok is mind a Te és a Mi testvéreink. Jézusom, Mi félünk! mert tudjuk, hogy “jobb félni mint megijedni”. De attól félünk, hogy ez még csak a kezdet a tömeggyilkolásban. Spanyol földön is csak kezdték a második világháborút, a testvérgyilkosság nagybani tervezését. Most ezt a véreskezü Francot keblükre ölelték azok, akik a koreai földeken utánozzák, amit a spanyol földön megkezdték. Az a lehetőség áll fen, hogy attól vesznek leckét, nem csak a koreaiak tömeges legyilkolására, hatanitásodat, hogy elhiszik, hogy l nem arra is, hogyan kell elbánAZ OSZTÁLYHARC FOGLYAI anyagi támogatására a General Defence Committee new yorki 8-ik csoportja december 23-án, vasárnap este 213 E. 82 St.-i Hallban PROGRAMOS TÁNCESTÉT rendez, amelyre ezúttal is meghívja a Bérmunkás olvasóit. Belépő dij 50 cent. ni azokkal, akik a testvérszere- tetet nem csak imádkozzék, beszélik, hanem gyakorolni is akarják. Éppen olyan tömeges kivégzések, halomra gyilkolás folyik ma Koreában, mint a spanyol földön folyt, amikor Franco hatalomra jutott és azóta minden vádaskodás, bíráskodás nélkül végeznek ki tömegeket. Még annyi alkalmat sem adnak ezen ártatlan embereknek, mint Te kaptál a zsidó papoktól Poncius Pilátustól. Téged ha hamisan is, de vádoltak, bíráskodtak feletted mielőtt kivégeztek. Ezen ártatlan testvéreinknek még csak azt sem adják meg. Kétezer évvel nem előre, hanem hátra haladt a világ. Ma nem kell még a Te ellened emelt hamis vádakkal sem bajlódni, csak gyanúsítás elegendő a kivégeztetésre, úgy Spanyol, mint Korea főidőn. A Te édesanyád kínszenvedései sok milliós számmal megsokszorozódik. Nem csak a fegy- be állítottak, hanem az ártatlan gyermekek, anyák legyilkolásai mellett, a fiaikért aggódó anyák forró könnyei is kellene, hogy égesse a háborús uszítok lelkiismeretét — ha volna nekik. A Te anyád megérti, hogy mit jelent ártatlanul a vérpadra, a kivégzésre cipelt gyermekektől búcsút venni egy anyának. Mit jelent széjjel marcangolt, vagy összeégetett gyermekeik mellett roskadozó anyának a fájdalmai. Ezen rémséges dolgok tudatában, nem tudok boldog karácsonyt kívánni, még boldog születésnapot sem. Nem tudok képmutató lenfti, amint Te sem voltál; azért végeztettek ki, azért halnak meg ma sok ezrek, de amint Te is hittél egy jobb, szebb jövőben. “Miképpen a mennyben azon- képen itt a földön is” úgy mi is hiszünk egy szebb jövőben, igazi békességben, boldogságban, melyért még sokat kell harcolnunk, sokaknak kell meghalni- ok, de eljövetele már nem késhet soká. Maradok testvéri szeretettel, Visi István NE ENGEDD EL ANYÁM! De sok is a szegény ember De sok is az éhező, Pedig mennyi kalászt ringat Nyár derekán a mező. Hogyha egy-egy bekopogtat Sorsa hozzánk vezeti El ne engedd édes anyám, Kenyerünkből adj neki. De sok is a szegény ember De sok aki didereg Pedig mennyi fát nevel fel Erdő, mező s a berek. Hogyha egy-egy bekopogtat Sorsa hozzánk üldözi, El ne engedd édesanyám, Tűzhelyünknél egy kis helyet adj neki.
