Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-16 / 1660. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. december 16. atombomba elleni védekező in-: tézmények. Az állami és a váro- rosok fejei kinevezik az atombomba biztost, ki előkelő polgárokból megszervezi a maga vezérkarát, amely a kevésbé előkelő polgárokból megszervezi a nagybizottságot és igy tovább. Ezek az országos, állami, megyei, városi bizottságok megállapítják és kioktassák a lakosságot, hogy mi módon védekezhet az atomtámadás esetén. A megállapítások szerint a bomba nagyságától fügve 1-5 mérföld körzetbe egyáltalán nincs védekezési lehetőség. Akik ebbe a körzetbe kerülnek bele, azoknak ha két—tiz pillanaton belül végre tudják hajtani az előirt védekezési intézkedéseket, úgy meg van a lehetőségük, hogy nem rögtön halnak meg vagy megégnek, csak nyomorékokká, betegekké válnak, hajuk, foguk kihűl, megvakulnak és ha véletlenül utódaik lesznek, úgy esetleg azok szörnyszülöttekként jönnek erre a gyönyörű keresztényi kulturás világra. Azt megállapították, hogy a támadás veszélye csak a nagy ipari, vagy szállítási városokra fokozott mértékben áll fen. Ami ismét azt jelenti, hogy a dolgozók azok, akik elfognak pusztulni és nyomorékká válni, a gazdagok tömegesen vásárolnak házakat, villákat oly vidékeken, amelyek kevésbé vannak kitéve a támadás veszélyének. Nekik nem feltétlen szükséges, hogy a városi lakásaikon éljenek, a semmitevés, a részvények kuponjainak levágását a floridai nyaralóhelyeken is elvégezhetik, csak a proletáriátus az, amely a megélhetése miatt oda van kötve a veszélyeztetett ipartelepekhez. Ez a tény egy kissé gondolkodásba kellene, hogy .ejtse a dolgozó tömegeket, hogy meglássák azt, hogy mint minden háborúnak, igy az atomháborúnak is minden szörnyűsége a dolgozókra szakad rá. A Cleveland, ohio bizottság gyűlésén egy “szakértő” pontosan kiszámította a város népessége alapján, hogy egy olyan ódivatú atombomba ledobása esetén, amelyet Hiroshimára dobtak le annak idején, milyen veszteséget okozna a város lakossága között! A szakértő ur szerint a nem egészen egy millió lakos közül “csak” 217 ezer áldozat lenne, “csak” minden negyedik ember halna vagy súlyosan sebesülne meg. Mert “csak” 135 ezer volna a halottak száma, a többi 82 ezer “csak” súlyos sebesült volna. Persze ha esetleg egy nagyobb bomba, vagy több bomba esne városunkra úgy ehez arányitva emelkedne a veszteség lista. Persze ezt a számítást ne vegye alapul a new yorki vagy chicagói olvasónk, mi itt Clevelan- don “előnyös” helyzetbe vagyunk, mert a város nagy területen fekszik, de a fenti városok népsűrűsége nagyobb mint a clevelandi és igy a veszteség is nagyobb arányú lenne. Egy térképet is közöl, hogy a számítása szerint mely része esik a városnak a “veszélyes” zónába, bizony ezek a részek a proli negyedek, mert hisz ők laknak az ipari telepek környékén, nekik nincs módjuk arra, : hogy kint a perifériákon vegyenek vagy béreljenek házakat. Ők ott pusztulnak el a gyárakban, asszonyaik, gyermekeik meg a gyár negyed viskóiban. Huszonöt, ötven év múlva, ha még lesznek újságok és olvasók, ha kezükbe kerülnek a mai lapok, akkor elgondolkozhatnak azon, hogy ennek az országnak a lakosai, kiknek az ország természeti kincsei és magas technikai kultúrája, minden lehetőséget megadott, hogy szabad, boldog életet éljenek, őrültek, vagy gonosztevők voltak-e, hogy annak a lehetőségét tárgyalták, hogy egyetlen bomba ledobásá- tól hány százezer ember fog elpusztulni, hogy bamba módon tűrték ennek a szörnyű tömeggyilkosságnak az előkészítését, ahelyett, hogy védték volna a maguk, a gyermekeik, feleségeik életét azzal, hogy nem atom bizottságokat alkossanak, hanem határozottan kijelentsék, hogy nem akarnak egy olyan társadalmi rendszert, amely a profitért, a piacok és a befektetések védelméért, a dolgozó emberek millióit hajlandók elpusztítani. ŐSKORI FŐPAP LUXOR, Egyiptom — Egyiptomi archeológusok november 11-én ráakadtak Mentemhet főpap sírjára, aki több mint 2600 évvel ezelőtt élt. Az ásatásokra Zacharian Ghoneim, az Egyiptomi Őskori Emlékek Bizottságának a feje ügyelt, mert a volt főpap sírjában nagyon sok, igen értékes művészi tárgyakat és agyagtáblára vésett felírásokat találtak. Egyiptomban állami bizottság kezeli az ország ősi civilizációjának felderítését célzó ásatásokat. Nem csak azért, mert ezek igen fontos adatokat szolgáltatnak az ember történetéhez, hanem inkább azért, mert ezen régi dolgok igen nagy értékűek, úgy a múzeumok, mint magányos gyűjtők nagy árakat fizetnek az ősrégi dolgokért, igy az ily ásatások az egyiptomi kormánynak jelentős jövedelmet hajtanak. Ghoneim archeológus nyilatkozata szerint Mentemhet főpap sírjában, akit “Thebes hercegének“ is neveztek, sok írást találtak, amely a mai időszámítás előtti hetedik század eddig ismert történelmét kiegészíti. Egyiptomon kívül egész Kis- Ázsiai területén, Olasz s Görögországokban és számos más helyen is végeznek ilyen ásatásokat és találtak már mindenféle szerszámokat, művészi tárgyakat, ételmaradványokat, rajzokat és írásokat, amelyek mutatják az ember fejlődését, a civilizáció útját. Ezekből állítják össze a civilizáció naptárát, amelynek fontosabb dátumait kronologikus sorrendben ismerteti a Bérmunkás most készülő 1951-es naptára. Az emberi haladás menete, a régi, letűnt civilizációk ismerete megkönnyíti a jelen civilizáció intelligens kritikáját és értékelését. Ezt segíti elő készülő naptárunk “Civilizáció fontosabb dátumai” cimü kronológiája. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért rv. És az Egyház múltjában is minden megmozdulásnál voltak papok, akik a haladás élén jártak. Dózsa forradalmában csakúgy, mint a felvilágosodás keresztény eszméinek felkarolásában, a 48- as szabadságmozglomban, a fasizmus elleni nemzeti ellenállásokban és igy tovább. Tudjuk, hogy mozgalmuknak legnagyobb akadálya és ellensége a fülbesugó rágalom. Vigyázzatok tőle, suttogja már régóta a jólszervezett fasiszta reakció, mely érzi, hogy most utolsó bástyái omlanak össze. Vigyázzatok, súgják a titkon szétküldött futárok, vigyázzatok, mert ez nem más, mint a Los von Rom-moz- a nemzeti egyház megalakításának próbálkozása. — Testvérek, olyan érzékenyen vagyunk mi bizonyos erkölcsi vonatkozásokban, más erkölcsi vonatkozásban azonban, például a gyűlölködés, a rágalmazás felé, sajnos, nem vagyunk ilyen érzékeny lelkiisme- retüek. Sőt általában tompa lelkiismeretüek vagyunk. Ezzel az uszító rágalomhadjárattal szemben, amelynek feldühödött, gyűlöletet fröccsentő fenyegetéseit, megnyilatkozásait, leveleit — természetesen: névtelenül — aknamunkáját eleinte olyan hatalmas méretekben, de még ma is jelentékenyen érezzük, ezzel szemben tiszta felkiismerettel és nyugodt önérzettel kiáltjuk, hogy: Ne higgyetek, mindez nem igaz, mindez rágalom és mi sem lennénk itt, ha ezt ilyen határozottan és keményen ki nem mondhatnánk. — Nem. Mi római katolikusok vagyunk és azok is maradunk. A VATIKÁN ÉS A POLITIKA De külömbséget kell tennünk hit és erkölcs és politika — a Vatkián tanító tekintélye és a Vatikán politikája és a Vatikán bizonyos szervei, emberei, rádiója, lapja között. — Politikai téren mi látjuk a helyzetünket a legjobban és mi érezzük sorsunkat a legkövetlenebbül. Amint Egyházunknak hü fiai, úgy hazánknak is hü polgárai vagyunk. És mint állampolgárokat, megilletnek bizonyos jogok és kötelességek. Nekünk elsősorban saját népünk sorsát és érdekeit kell szemünk előtt tartanunk. Népünk boldogulását. Ezt mi nem nézhetjük egyoldalú szemüvegen keresztül. Nem nézhetjük a nyugati kapitalizmus és amerikai imperializmus érdekei szerint. Nem vagyunk kötelesek rosszul informált híreket és igazságnak meg nem felelő állásfoglalásokat csalhatatlanoknak elfogadnunk és követnünk. Politikai dolgokban vatikáni embereknek a megnyilatkozásai, a vatikáni rádió és újság hírei és állásfoglalásai csak annyiban jók nekünk, amennyiben ezek népünk érdekeinek, a mi hazánk érdekeinek, és az igazságnak megfelelnek. És mert tulnyomólag nem ezt követik, fogadjuk gyanakvással és konkrét esetekben elutasitólag. Hangsúlyozzuk: politikai vonalon e rádió és ez újság is csak annyit ér, amennyit az objektiv igazságból ad. Sajnos, hogy Róma információit még mindig szinte kizárólagosan emigrált papok felelőtlen fecsegéseiből és politikai reakciósok egyoldalú hírveréséből látszik sokszor meríteni. Sajnos, a Vatikán rádióban és az Osservatore Romano-ban is sok hamis hírrel, sok fecsegéssel, sok kávés-néniknak való pletykával találkozunk, különösen, ha a régi demokráciákról van szó. Tessék csak elolvasni azokat a beszámolókat, amelyek a nyugati katolikus sajtóban éppen az említett csehszlovák katolikus gyűlésről megjelentek és megdöbbenve látja az ember, hogy mennyi bennük a félreértés, a félremagyarázás és sokszor bizony az értelmetlen rosszakarat is. — Az Egyház nincsen társadalmi berendezkedéshez, gazdasági formákhoz kötve. A kereszténység, az Egyház, mindegyikhez elküldetett. Persze, emberek vagyunk. És a már egyszer beideg- zett formákat, mind gondolkodásunkban, mind pedig életstílusunkban nehezen tudjuk változtatni, nehezen tudjuk újra rendezni és esetleg levetni, s helyettük újakat felvenni, különösen, ha az idő már egy kicsit elszaladt felettünk. Ez persze, nem azt jelenti, hogy idős testben nem lakozhat még fiatal lélek, és viszont is. Sőt. Sokszor találunk erre példákat. De mégis csak áll általában ez a megállapítás. — Én, 15 évig tanítottam, de megvallom, sohasem hittem volna, hogy azok a kulturhagyományok és sémák, amelyeket átadtunk a nemzedékeknek, hogy azok olyannyira belerögződhetnek és megmerevedhetnek az életünkben és olyany- nyira merevvé tehetik állásfoglalásunkat is minden ujjal szemben. — Pedig vigyáznunk kell. Nincsen hatalom, mely ne az Istentől lenne, mondja az írás. Amikor a franciáknál megbukott a királyság és a papság a letűnt vezető társadalmi osztályokkal együtt mindig jobban és jobban belezárkózott sértődöttségébe és duzzo- gásába és lassankint mindig kevesebb és kevesebb kisugárzó ereje lett az életre, még hosszú évek eltelte után, a bölcs XIII. Leó pápa szavára is csak lázadozva és csak immel-ámmal volt hajlandó arra, hogy elismerje a köztársaságot. — Miért? Kérdezem. — És miért van az, hogy jelenleg az Egyház legidősebb leánya, Franciaország, milliószámra még csak meg sem keresztelteti gyermekeit? Nincs itt valami baj ’ Nincs ezek között valami összefüggés? Ha azt kell észrevennünk, hogy akar hivatalos helyekről — igy a Vatikánban is — csak a kapitalista-imperialista világrendet
