Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-12-16 / 1660. szám
1950. december 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal Megrendeltük a szobrokat Kaptuk az alábbi levelet, amelyre a fenti címben adjuk meg a választ. — Szerk. K. Szerkesztő Munkástárs: Engedve Béla barátom tanácsának a Szerkesztőséghöz fordulok felvilágosításért, tudván, hogy az újság szerkesztőjének miríöent kell tudni, igy remélem megkapjuk az útbaigazítást a nagy bajunkra. Mert nagy bajba jutottunk éppen akkor, amikor már a teljes siker küszöbét akartuk átlépni. A dolog úgy történt, hogy B. barátommal együtt bementünk egy vendéglőbe, ahol a vendégek egymásután dobálták nikkeljeiket a “juke-box” nevű zenélő ládába, de az néma maradt, mint a sir. Nem értettük a dolgot, hogy miért pocsékolják a vendégek a sok nikkelt, Béla tehát megkérdezte a pincért, aki ezt a magyarázatot adta: — Ez a “juke-box” úgy van beállítva, hogy állandóan játszik ingyen, de ha beledobnak egy nikkelt, akkor az három percre lezárja s addig hallgat. A vendégek már annyira megunták az óbégatását, hogy szívesen dobnak be pár nikkelt, hogy nyugodtan költhessék el ebédeiket. Mi meg rájöttünk, hogy igy sokkal többet keresünk rajta. A Béla brátom mindig találmányokon töri a fejét és van is már nagyon sok találmánya és patentja, csak éppen hogy még egyet sem sikerült neki eladni, így ez az újfajta “juke-box” mindjárt szeget ütött a fejébe, amiből kitűnő találmány lett. — Nézd csak, — szólt hozzám — én is ilyesmin töröm már a fejem. Olyan készüléken dolgozom, amely a rádiót kikapcsolja, amikor a hirdetés bemondására kerül a soj;. Mit szólsz hozzá? NAGYSZERŰ ÖTLET Miután én is értek valamit a találmányokhoz, hiszen legújabban sokat javítottam a hazug- ságfelderitő gépen, dicsekvés nélkül mondhatom, hogy elkészítettem a legérzékenyebb “lie- detectort”, azonnal láttam, I hogy Béla barátom ötlete valóban kitűnő. — És mennyire haladtál már? — kérdeztem tőle. — A készülék már kész van, — mondja a Béla, — csak nem tud külömbséget tenni a hirdetés és a másféle bemondás között. — Nagyszerű! — kiáltottam fel örömömben. — Nagyszerű? — hát miért volna az nagyszerű? — csodálkozott a Béla. — Hát azért, — mondom én, — inert akkor egyesitjük az éri lie-detectorommal. Az felismeri a hazugságot s miután a hirdetések úgyis hazugságok, hát nagyszerűen fog működni. Lázasan dolgoztunk az uj készüléken, ami pár nap latt el is készült. Közben számitgattuk, hány milliót fogunk mi ebből eladni ? milyen gazdagok leszünk! De azonkívül az erkölcsi siker sem lesz megvetendő, — mondottuk egymásnak, hiszen nagy dolog az, hogy a rádióhallgató közönséget megvédjük a rengeteg hirdetéstől a sok hazugságtól. A sok millió rádióhallgató éppen olyan örömmel fogja a dollárjait hozzánk küldeni, mint dobták a nikkeleket a “juke- boxba” abban a vendéglőben. Sőt, a gazdagságon kívül még nagy elismerésben lesz részünk, diszdoktori címeket kapunk, és nem lehet tudni, talán még szobrot is emel majd a hálás utókor. Nagyszerű patentunk kipróbálásánál azonban valami olyan hibára bukkantunk, aminek az okát nem találjuk. A készülékünkön keresztül ugyanis változás nélkül lehet hallgatni a tudományos előadásokat; a zenét • is elég jól visszaadja, csak néha- néha csatolja ki, ugylátszik, hogy olyankor hamis hangot adnak le a zenészek; de amikor a hirleadák, szenátorok és egyéb politikusok következnek, elhallgat a rádiónk, legfeljebb csak a kötőszókat adja vissza. Már most azt szeretnénk tudni, lehetséges-e az, hogy az amerikai politikusok, rádió hirlea- dók, meg a kommentátorok mind olyan hazugok, hogy a mi J készülékünk automatikusan ki- kpcsolja őket? Avagy, talán a mi készülékünk túlságosan érzékeny? Szives válaszukat várva maradtunk továbbra is Két feltaláló. Washington — A szövetségi kormány tulajdonát képező úgynevezett “National Park’őkban a szeptember 30-án végződő sze- zón-évben 32,782,238 egyén tett látogatást. A látogatók száma az 1949-es szezonban 31,864.180 volt. MacArthur kontroverzia WASHINGTON — A háború szerencsekerekének fordultával egyszerre erős támadások érték MacArthur generálist. A támadók egy része egyenest a főparancsnokot okolják az amerikai hadsereg szerencsétlenségéért. A támadás csúcspontját Emanuel Shinwell angol hadügyminiszter azon nyilatkozata képezte, hogy MacArthurnak nem volt engedélye arra, hogy Manchuria határára küldje az Egyesült Nemzetek hadait, sőt előzőleg figyelmeztették, hogy a kínai kommunisták nem fogják fétlenül nézni a Manchuria határon fekvő vízierőművek elfoglalását. MacArthur azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre. MacArthur roppant ingerlékeny hangon válaszolt erre a vádra. Nehogy Anglia és Amerika között még feszültebbé váljon a viszony, az angol képviselőházban Ernest Davies alkü- lügyminiszter visszautasította Shinwell vádját. A háborúra uszító amerikai sajtó nagy apa- rátussal siet MacArthur védelmére. Ezekkel szemben Drew Pearson is MacArthurt vádolja a nagy fiaskóért. Pearson szerint MacArthurnak már olyan nevet csináltak itt, mint csak Washingtonnak van akit szentségsértés kritizálni. Azért minden rendelkezését helyben hagyták. Pedig MacArthur a haditervét a nagyon is hibás kémszolgálat adataira építette. Ezen kémszolgálat vezetője a német születésű Charles A. Willoughby, (akinek eredeti neve Tscheppe-Wie- denbah), volt porosz katonatiszt, aki úgy imádja MacArthurt, mint a német tisztek Hitlert, még a külsőségekben is utánozza. Ez a Willoughby jelentette MacArthurnak, hogy az északkoreai haderő teljesen szétmál- lott és hogy más haderő nincs a közelben. Erre MacArthur a délkoreai csapatokat felküldte a manchuriai határra és amikor ott bajbakerültek, akkor az amerikai divíziókat utánuk rendelte, hogy mentsék ki azokat. Mindezen idő alatt Willoughby mitsem tudott az állítólag egy milliót kitevő kínai hadseregről. Pearson szerint Truman elnök azért ment Wake szigetre, hogy rábírja MacArthurt, hogy ne menjen közelebb 40 mérföldnél a manchuriai határhoz, de az ötcsillagos generális nem egyezett bele. ÁR ÉS BÉR EMELKEDÉSEK (Vi.) Az árak emelkedése folytán az összes nagy autógyárakban három centtel felemelték a munkabéreket. Ugyan akkor a General Motors és a Ford 5 százalékos áremelkedést jelentett be. Eszerint, a munkabérek ezen üzemekben 2 százalékkal az árak öt százalékkal nagyobb emelkedést mutatnak. Ez annál is inkább szembetűnő, mert minden autógyár, de leginkább a General Motors, eddig soha el sem képzelt nagy hasznot csinált ezen évben. A haszon összege 700 millió dollár. Ez nagyon is jellemzi az ösz- szes árucikkeket, amig a munkabérek 2 százalékkal, addig az árak ugyan azon ipari cikkekért 5, vagy még attól is nagyobb százalékkal emelkedtek. Most az autó munkások union jának elnöke, Reuther kezd jajgatni és kéri az állam beavatkozását, az áremelkedés vizsgá- lására és megakadályozására. Ezek a union vezérek hitvallást tettek a szabad vállalkozás, a Free Enterprize mellett és mostan azért kiabálnak, hogy nem kell őket szabályozni, akadályozni azon szabad rendelkedzéseik- ben, hogy olyan áron, olyan haszon mellett adják el áruikat, amint a szabad vállalkozók azt akarják. Minden jel meg van arra, hogy ezen inflációs rohamot nem fogják tudni megakadályozni, de nem is akarják. Mert a haszonra éhes trösztök, kereskedők nem hajlandók korlátozni magukat, vagy társaikat abban, hogy most, amikor olyan jó alkalom van, ne gazdagodjanak meg még jobban. Hogy mi lesz a végeredmény, arra már ezen szabad vállalkozók nem gondolnak, nem számi-, tank. Azonban úgy látszik, hogy ezen idehozatott D.P.-nek, tőkés rendszer imádóknak, meg lesz a kívánságuk, még milliomosok lesznek, habár majd csak egy általuk megszokott görbe napra — mulatásra — lesz elegendő az a papír millió, amint az európai országokban is volt már. Az természetes, hogy ily őrült költekezés mellett, áremelkedések, a pénznek leértékelése folytán, elbukott háborúk hozzájárulása csak fokozni fogja az inflációt. IFJ. TAKÄCH JÓZSEF Szomorú csapás érte a munkásmozgalom régi harcosát Takács József munkástársat és feleségét azzal, hogy fia Ifj. Takács József autó szerencsétlenség következtében elhunyt. Szülei visszahozatták Cleve- landba, ahol a Lukács temetkező intézetben ravatalozták fel. Úgy a kápolnában, mint a halott égetőben Kovách munkástárs búcsúztatta el szüleitől, testvéreitől és azok családjától. A Bérmunkás Lapbizottsága és olvasótábora ez utón is küldi részvétét a gyászoló családnak. Szabó Ferenc és neje, a Ta- kách család tisztelői virágmegváltás címén öt dollárt juttattak a Bérmunkás fenntartási alapjához. hajlandók egyedül üdvözítőnek elfogadni: ez nem kötelező miránk nézve, ez nem a keresztény felfogás és ebben nincsen mégcsak szikrája sem a csalhatatlanságnak. És ha ezt követnők, akkor vesztünkbe mennénk. Akkor a jövőtől fordítanánk el az arcunkat. — Nekünk a nép mellett a helyünk. Ott van a helyünk, ahol ő és ahogyan ő építi az országát, építi magának a boldogabb jövőt. Kibékült szívvel és bizalmathordozó lélekkel, mindkét részről, ahogyan felhívásunkban mondottuk: “Teljes szivünkből, minden erőnkből kívánjuk az Egyház és az állam közötti megegyezést, az Egyház és a népi demokratikus állam törvényeinek kölcsönös tiszteletbentartásával.” — Nem kívánják itt a mi hitünket elvenni. Csak azt kívánják, hogy a hitünket is állítsuk bele az alkotó munkába. Az Istent is vigyük bele abba, ha valami uj és jó épül. — A jövő útja a szocializmus. A szocializmus nagyon sokban érintkezik, sőt azonos a Evengéli- nmma.l. A szocializmus sokkal közelebb áll hozzánk, mint a letűnő kapitalizmus. Tisztelet azoknak a világoslátásu embereknek, közöttük Boulier abbénak, akik ezt ki is merik kiáltani. A szocializmus a társadalmi igazságosságon alapul és legfőbb értéke az ember. És benne az embernek munkája becsület és dicsőség dolga. — Az emberben és az emberkörüli dolgokban az igazságosságnak a legszebb és legkülömb megvalósítója a szeretet. A keresztény életnek alapja az igazságosság. Az Evangéliumnak lényege a szeretet. A krisztusi értékelésben a legfőbb az ember. A munka sze- retete és megbecsülése a legszebb keresztény erénynek egyike. (Folytatjuk)
