Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-11-18 / 1656. szám
1950. november 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal OSZTÁLYELLENTÉT Az amerikai szakszervezetek valamennyijében a demokrácia ellen olyan orvtámadást intéznek napról-napra, hogy az megszégyenítője a Hitler-Mussolini- Franco és minden más diktátorok által és államilag ellenőrzött szakszervezeteknek. A szakszervezetek tagsága, minden időben alárendeltjei nem cSak azon csoportnak, amelyhez tartoznak, hanem kivannak téve az “International” nevet bitorló vezetőségnek. Ezen internacionálék vezetőségének, de legkiváltképpen azok elnökeinek hatalmát nemrég e helyütt mutattuk be. Jelenleg arra kívánunk csak rámutatni, hogy ezeknek a department központoknak az alapszabályai szigorúan tiltják, hogy a szövetség bármely tagja, szóban vagy Írásban a tisztviselőség ellen vádaskodjon. Minden vádat a központi tisztviselőség elnökéhez, némely esetben titkárához kell címezni. Az elnök nevezi ki a vádakat felülvizsgáló bizottságot. Alig néhány hónappal ezelőtt egy fényes bizonyítéka volt az elnöki basáskodásnak, amikor a CIO központi elnöke, Murray, kinevezte a United Electrical Workers vezetősége ellen a felülvizsgáló bizottságot s eme bizottságba a vezetőség egyik legádázabb ellenségét, James Carreyt nevezte ki. Ez az egyén ma az International Electrical Union elnöke. Nem a fentneve- zett szervezet tagsága, hanem a központi vezetőség elnöke Murray nevezte ki őt. Úgy a CIO-ban, mint minden más szakszervezeti csoportban, vagy departmentekben ugyanez, vagy még ennél is reakciósabb szabályok vannak. A tagság egyáltalán nem számit. A megválasztott tisztviselőség intézi a szervezetek ügyeit, a tagság minden hozzászólása, vagy beleegyezése nélkül. Egyszerű annak a megértése, hogy hogyan van az, hogy ha egyszer valaki — mondjuk például Green, Murray vagy Lewis — hatalomra kerül, hogy azt évek hosszú során meg is tudja tartani. Az úgynevezett “Inter- national”-ok elnökeinek, csaknem kivétel nélkül, az alapszabály adja azt a jogot, hogy az évi konvenciókon az elnök nevezi ki a küldöttek megbízó leveleinek átvizsgáló bizottságát. Természetesen ebbe a bizottságba az ő saját embereit nevezi ki, akik a nekik nem tetsző küldötteket egyszerűen nem veszik tudomásul s ezen bizottság határozata ellen nincs fellébezés, mehetnek haza. Még a konvención, mint vendég sem szerepelhetnek. Az International elnöke fel van hatalmazva az alapszabály által, hogy ő nevezi ki a szervezőket országosan és kerületi méretekben. Ezek valamennyié tőle függnek, akkor mozdítja el akármelyiket, amikor neki tetszik, ez ellen sincsen fellebezés. Minden más alkalmazott, kerületi vagy központi, az elnök hatáskörébe tartozik. A United Steel Workers of America, CIO szervezetnél Philkülömböző kerületek szervezőit, igazgatóit és ezek együttvéve képezik az International központi vezetőségét. Ezen összetétel és szabályzat folytán Murray életének utolsó napjáig, mint elnöke szerepelhet az acélipari munkások szervezetének. De ugyan ez áll a bányászokra, az autó ipari munkásokra, a vasutasokra, az épület ipari munkásokra és minden más szakszervezeti Internacionalera. Hogy miért hívják ezeket az ipari vagy szak departmenteket Inter- nacionáléknak, arról ezideig sehol, semmiféle magyarázatot nem találtam. Abszolút semmi nemzetközi összeköttetéseik nincsenek. Nem csak nemzetközi, de még nemzeti sincsen. A CIO, az AFL, a bányászok, a gépipari munkások, a vasutasok, mind külön-külön szakszervezeti szövetségeket, külön-külön departmenteket, a departmentek csoportokat képeznek, amely csoportok egyik a másikával semmi szoros — de még laza — összeköttetésben sincsen. így aztán érthető, hogy minden cselekvésüket az Internacionál központ irányit, minden esetben az ő saját kényük-kedvük szerint és ha ez ellen valamely csoport felszólal, azt a központi elnök direkt vagy az általa kinevezett országos vagy kerületi szervező által leintik, ha még akkor is állják a sarat és kardoskodnak jogaik, igazságaik mellett, a központi elnök egyszerűen felfüggeszti őket, amely egyenlő a kizárással. Az amerikai szakszervezetek reakciós voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az American Civil Liberty Union elmúlt évi vizsgálatának eredménye, melyben megállapítást nyert, hogy az American Federation of Labor 25 ipari departmentjébe alapszabályszerűen nem vesznek fel nőket. A departmentek csaknem valamennyié (152) túl magas beiratkozási dijat számítanak, miáltal a bérrabszolgák túlnyomó részének lehetetlenné teszik a beállást. Számos ipari dapertmentje van, amelyekbe csak a tagok gyermekeit, rokonait veszik fel. Chicagóban az üvegesek szervezete 1941-ig egy ezer ötszáz dollár beiratási dijat vett, amig az állam, trust-el- lenes törvénye alapján pörbe nem fogta őket. A mozgófénykép gépkezelők szervezete az elmúlt 10 esztendőben zárva volt uj tagok felvételére. Ha szükség van gépkezelőre, úgy 500 dollár ellenében adnak, nem tagsági könyvet, hanem engedélyt arra, hogy dolgozhat s azt akkor vonják visz- sza, amikor nekik tetszik. Az építőipari munkások szervezeténél ugyan ez a szabály. Ideiglenes engedélyekért 25 dollártól 100 dollárig vesznek, de szak- szervezeti tagságot nem adnak. A kocsisok szervezete 350 dollár ellenében veszi fel tagjait. A teherautó hajtők 100 dollár beiratási dijat vesznek. A Civil Liberty Union vizsgálatának eredményéül, megnevezte azokat a szervezeteket is, akik nem vesznek fel tagokat, hanem a fent megnevezett öszszegekért engedélyt adnak arra, hogy ideiglenesen dolgozhatnak. Ezek a building trades, motion picture operators, building services, food delivery, photoengraving, lithography, bill posters. diamond cutters, garment trades, mining, (alagutak és subway), valamint a biother- boodok. Ezek csak Chicaaora vonatkoznak, de az ország kü- lömböző részeiben többé-kevés- bé ugyan ez van. A Taft-Hartley törvény jobbára arra lett hozva, hogy a szakszervezeti basák hatalmát megtörje és éppen az ellenkezőjét érték el vele, mert ma ha egy féker tisztviselőnek, vagy akarnoknak a felkapaszkodásra van hajlama és hogy ő jusson be valamelyes hivatalba, nincsen egyébre szüksége, mint a szervezet jelenlegi tisztviselőjére a kommunista bélyeget üsse rá és a tudatlan tagság a legtöbb esetben nem csak a tisztviselő- ségtől fossza meg a vádlottat, hanem ki is zárják azt a szervezet kötelékéből. Ez ma az úgynevezett demokratikus szakszervezetekben napirenden van. A Truman adminisztráció kezdetével megindult a kommunista üldözés a kormány tagjainak, alkalmazottainak sorában, onnan átcsapott a szakszervezetek berkeibe, úgy annyira, hogy az egész ország számottevő, vagy elavult szervezetében is divattá vált a kommunista üldözés s azt sokan a saját önző érdekük céljaira használják. Szerintem ez csak ideig-óráig válik kárára az amerikai munkásmozgalomnak. Még alig egy negyed évszázaddal ezelőtt, csak titokban, suttogva lehetett kommunizmusról beszélgetni. Ma a polgári sajtó, rádió, templomi szószékről a nap minden órájában száz és ezerszer hangzik fel. Alkalmat ad az amerikai tunya, közömbös munkásosztály n a k megismerni azt az eszmét, amelyet ma a világ több mint egy- harmadán az elnyomott és kizsákmányolt bérrabszolgák magukévá tettek, mint a felszabadulás egyik útját, a mai elnyomatás alól. Európának, Ázsiának sajátos viszonyai olyan szervezeti formákat öltött, amely a jelenlegi viszonyok között a legmegfelelőbb, a kitűzött cél elérésére. Amerikának — és ebbe beleértem Oroszországot is —; fejlett ipari rendszere nem politikai, hanem gazdasági forradalmat igényel. Amerika és Oroszország az elmúlt néhány évtizedben átesett a politikai forradalmakon. Az ipar, a technika fejlődése eme két hatalmas országban a tetőfokát érte el. Oroszország és az Egyesült Államok elérkeztek arra a fokra, ahol a munkásosztály felszabadítását, a bérrendszer eltörlését, a forradalmi ipari szervezeteknek kell, hogy átadja és átvegye. Sem Oroszország sem az Egyesült Államok politikai gépezete nem alkalmas intézmény a bérrabszolgák végleges felszabadítására. Oroszország az elmúlt harminc esztendőben, a több karú politikai gépezeten keresztül megcsinálta az állam kapitalizmust, ezen keresztül Oroszország bérmunkásai, harminc esztendő alatt elérték, amit az AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAI anyagi támogatására a General Defence Committee new yorki 8-ik csoportja december 23-án, vasárnap este 213 E. 82 St.-i Hallban PROGRAMOS TÁNCESTÉT rendez, amelyre ezúttal is meghívja a Bérmunkás olvasóit. Belépő dij 50 cent. Egyesült Államok privát kapitalizmusa elért az elmúlt száz esztendő alatt. Mindkét ország hatalmasan felépítette a termelés minden ágát. Oroszország az állam-kapitalizmuson keresztül kívánja elérni a munkásosztály szabad társadalmát és hogy ezt minél gyorsabban elérhesse, szükség volt és van a termelés és szétosztás tökéletesítésére. Az Egyesült Államokban ma ki meri tagadni, hogy tökéletes a termelés. Ma, amikor 7 vagy S ezer mérföldnyi távolságban háborút folytatnak, amelyhez a szükséges, gyilkoló eszközöket előállítják és szállítják, emellett a világ minden más részét fel- f egy vérzik. Képesek ellátni nem csak Amerika, hanem a világ óriási részét élelemmel, ruházattal s az élet minden más szükségleti cikkeivel. Eme bámulatosan kifejlett ipari rendszernek egy elavult, ósdi politikai gépezete van, amely apró-cseprő reformokkal, a gazagok és szegények túladóztatásával kívánja megteremteni az államkapitalizmust, amely már ebben az országban éppen úgy idejét múlta, mint az elavult, ósdi, reakciós szakszervezetek. Mindezen tévedések és rosszakaratokkal szemben van egy ut. egy nagyon sima ut a világ munkásságának, tényleges fel- szabadulás útja, amelyre úgy Oroszország, mint a világ minden más országának, technikailag kifejlett államának rá kell térnie s ez az ut az, amelyet az Egyesült Államokban már 1905- ben kezdtek egyengetni, amikor megalakították a forradalmi ipari szervezetet az IWW-t. Az elmúlt 45 esztendő még nagyobb tanulsága ezen szervezet nélkülözhetetlenség ének, mert ezen idő alatt ebben az országban hatalmassá fejlődött a technika. Eme technika fejlődését ma már csak úgy tudja üzemben tartani és profit rendszerét gyümölcsöztetni, hogy a világ egyik, vagy másik részében ember mészárlásokat, vagyon pusztításokat rendez. Az életszükségletek tömeges gyártása és a közjóiét javára való szétosztása helyett, a világ minden részét gyilkoló eszközökkel látja el. Kiépíti azt a militariz- must, amely vassarkával minden emberi jogot, szabadságot legázol. - ' Az elavult, ósdi szakszervezetekkel és politikai pártokkal szemben az egyedüli osztályharcos szervezet az IWW,amely az EGY NAGY SZERVEZETBEN harcol a tőke ellen és ugyan akkor építi a kereteit egy uj, egy jobb társadalmi rendszernek, a régi társadalom keretein belül, amely társadalmi rendszer nem volt képes az össznépesség szükségleteinek kielégítésére. Köhler. lip Murray ez elnök. O jelöli a
