Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-29 / 1653. szám
1950. október 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KETTEN BESZÉLNEK A napokban egy restaurantban a szomszéd asztalnál, enyhén mondva, két jól táplált katolikus pap beszélgetett. Az egyik, a jobban táplált számolgatott be a New Yorkban tartott Magyar Szövetség Konvenciójáról. Sok újat nem mondott, mert hisz jól tudtuk, hogy ezen a konvención nem tárgyalások, megbeszélések .folytak, hanem szónoklatok és banketok, naponta 3 banket is volt és ezek megemésztését, politikusok szónoklatai egyhitették, vagy nehezítették. Képzelem, hogy röhögtek magukban ezek a papok és urak, amikor az elnök levelében az volt írva, hogy a Magyar Szövetség papjai és urai az Amerikai ideálokért harcolnak, a szabadságért, az egyenlőségért és a nép jólétéért. Igaz az, hogy ezek az urak, ha nem is az amerikai ideálokért harcolnak, de bizonyos, hogy nagyon szorosan odaálltak a mai Truman ideálokhoz, illetve az amerikai politika közelítette meg a Horthy-Szá- lasi ideálokat, amelyeknek a Magyar Szövetség urai lelkes követői voltak akkor is, amikor az amerikai ideálok, a náci-fasizmus kiirtását jelentették. Tárgyalások nem voltak. A javaslatokat, amelyek a magyar nép uralma ellen szóltak, nem kellett megvitatni, abban sziv- vel-lélekkel egyetértett az egész gyülekezet. Amikor arról számolt be a 250 fontos kövérkés pap, hogy kik voltak jelen a felsorolt előkelőségek után, nevetve mondotta, hogy “nem tudom,hogy került be mint delegátus, valami Nagy Józseg nevű new yorki munkás. Ez az alak folyton szónokolni akart, minden beszéd után szót kért, de természetesen egyszer se kapta meg. Csak tátogott, de a mondanivalói bizony bent szorultak az ipsében. Végül Írásban indítványozta, hogy legalább egy munkást is válasszanak be az igazgatóságba. Persze nem is került tárgyalásra a tolakodása. Nagyon jól mulattam ennek a Nagy Jóskának a kifigurázásán, nem azon, ahogy ezt a pap elmondta, hanem elképzeltem a dühöngését ennek az árulónak, hogy ime miként hálálják meg az urak, papok azt, ha egy proli árulóvá lesz. Hiába cserélte fel ez a Jóska a baloldaliságát, hiába lett Horthy legénnyé, hiába denunciál, hiába tűzi fel a daru- tollat, az urak szemében csak koszos áruló lesz, akit felhasználnak, de fintorgatják az orrukat, ha nagyon közel dörgölődik hozzájuk. Pedig szegény, szerencsétlen, milyen odaadóan nyalakodott az urak körül, hogy igyekezett parolázni az idekerült nyilas gyilkosokkal. Ott volt mindenhol, ahol a magyar nép ellen kellett piszkos munkát végezni, azért ő az urak, papok szemében piszkos, büdös paraszt és aljas áruló maradt. Kivételesen ebben az utolsó megállapításban,j tökéletesen egyetértettem a tisztelendő urakkal. DEMOKRÁCIÁÉRT! Őrült fegyverkezésbe fogott ez az ország. Az elnöktől kezdve a legutolsó politikai kufárig, mind azt magyarázza, szóban és írásban, hogy azért kell fegyverkeznünk, hogy megvédjük az amerikai demokráciát, persze az oroszoktól, kiknek eszük ágában sincs az amerikai demokráciát fegyverrel összetörni. Igaz viszont az, hogy az amerikai demokrácia ténylegesen veszélyben van. A legdurvább támadások érik az alkotmányba lefektetett szabadság jogokat, csakhogy nem az oroszok, hanem a százpercentes amerikaiak részéről, akik a fegyverkezésnek a szószólói és haszonélvezői. De még ennél is tovább megyünk, mert sok-sok billiót költünk el arra, hogy az európai és ázsiai demokráciákat is megvédjük. Fegyvert adunk mindenki kezébe, aki azt állítja, hogy a Szovjetek ellen fogja használni, a demokrácia védelmébe. Ebben a nagy demokrácia védelembe a kormány nagyon gyakran ferde helyzetbe kerül, ahikor olyan “demokráciákat” véd, mint Chiangé, kinek a bandájáról ugyan ez a kormány állapította meg, hogy korrupt, reakciós, tolvaj társaság. Vagy védelmére sietünk a demokrácia nevében a francia gyarmat nagytőkéseinek, hogy azok leverhessék az indonéziai nép szolgaságból való felszabadulási törekvéseit. A NÉMET DEMOKRÁCIA” Amerika külügyeinek az intézői, már nagyon régen elfelejtették, hogy milyen erélyesen harcolt Amerika a német fasizmus ellen. Elfelejtették, hogy a náci banditákból egy jó pár tucatot felakasztottak az elkövetett aljas gazságaikért. Elfelejtették, hogy határozatokat hoztak amelyek szerint, nácik nem lehetnek köztisztviselők, nem állhatnak az iparok élén. Azóta nagyon megváltoztak a viszonyok. Azóta már Amerika újra aktiv védelmezője a demokráciának és ennek tudható be, hogy amint a polgári lapok tudósítója jelenti, az angol-amerikai és francia zónában a köz- tisztviselők 50-75 százaléka tősgyökeres náci, kiknek tikenté- lyes részét a börtönökből szabadították ki a megszálló csapatok parancsnokai a német nép nyakára. Ma nem a náciknak, hanem a náci elleneseknek nehéz elhelyekedniök, még a legkisebb állásokba is. A nagyipar élén, újra azok állnak, akik felépítették Hitlert. Igaz, hogy ebben a felépítésben —- legalább is mint pallérok — ott szerepeltek a mi jó uraink is. Persze a felkészülés akkor is a munkások, a szovjetek ellen kezdődött, csak véletlen baleset volt, hogy a náci fenevad először a gazdája lábikrájába harapott bele. Most újra építünk, csak miután a franciák nagyon érezték a náci szörnyeteg marását, az ő ellenkezésük miatt, egyenlőre nem uj német hadsereget, hanem csak “rendőrséget” szerveznek a “demokrácia” védelmére, hogy megnyugtassák a nyájas polgárokat. Hogy viszont ebbe a rendőrségbe csupa megbízható “jó” nácit vesznek be, nehogy megismétlődjék a Hitler-féle marás, amikor az uszító nadrágját húzta le a veszett kutya. Jó náci, rossz náci, ilyen megkülönböztetést találtak ki a mi jó uraink, hogy ezt a megkülönböztetést hogy értelmezik odaát, azt mutatja a Cleveland Press szerkesztőjének a. felhördülése, aki nagyon felháborodott azon, hogy egy ilyen jó nácit Mr. J. J. McCloy szabadon engedett, elengedve neki az amúgy is enyhe büntetését, amelyet azért kapott, mert “főbenjáró” bűnöket követett el. Sok ezer ártatlan ember vére tapad Baron Ernest von Weizsaeker kezeihez, de Mr. McCloy azt állítja, hogy a báró ur parancsra követte el a gaztetteit, ő maga soha sem volt náci, ezért kapott kegyelmet. A báró ur szépen kisétált a börtönből, ahol nem tartották láncon és kenyéren-vizen, mert az ur — pláne ha báró — nem csak a pokolban, de a börtönben is ur. Más földi halandó, ha börtönből szabadul, siet a családjához, a babájához, vagy cimborájához. Nem tudom van-e ennek a bárónak családja, vagy babája, de az bizonyos, hogy nem ezekhez siett, hanem ez a “jó náci” a fogház temetőjébe ment, ahol tisztelgett a szörnyű bűnökért kivégzett náci banditák sírjánál. Sterbenz szerkesztő ur hábo- rog, hogy ha ilyenek a “jó” nácik, milyenek lehetnek a “rosz- szak”. Megnyugtassuk a szerkesztő urat, hogy ezek a jó és rossz nácik mind egyformák és hogy az amerikai fő- és al-meg- bizottak ilyeneknek akarják látni őket, mert ezek alkalmasak arra, hogy a harmadik világháborúban a fő-gyilkos szerepet játszák. Az a sok tízezer amerikai katona, aki elpusztult, nyomorékká vált a nácizmus elleni harcba, megkérdezhetnék McCloy úrtól, hogy azért áldozott-e Amerika vért, vagyont, hogy most újra felépítsék — most már világméretekben — a kapitalizmus legrondább formáját, a náci-fasizmust. RHEEA DEMOKRATA Az amerikai fiuk Koreában a demokráciáért harcolnak és halnak meg a hivatalos megállapítás szerint, mert a south-koreai demokráciát támadták meg a north-koreai vörösök. Igaz ugyan, hogy a polgárháború kitörése előtt az amerikai újságok több ízben is megírták, hogy South-Koreában minden van, csak demokrácia nincs, nem beszélve arról, hogy Rhee kormánya tízezrével börtönözte be a munkás ellenzéket és sok ezerre ment a kivégzettek száma, de ez a despota ugyancsak börtönbe vetette a polgári ellenzéket is. Képviselők, szenátorok kerültek börtönbe, mert ellenzékiek voltak, mert harcoltak Rhee korrupt, népnyuzó, tolvaj bandája ellen. De ez mind el lett felejtve és South-Korea elnökét Sygman Rheet, a demokrácia bajnokává ütötték. A UN kiküldött bizottsága, amelyben a nagyhatalmak nin- csennek képviselve, fekteti le az egyesitett Korea jövőjét. Még ez a bizottság is, amelyet a USA irányítása és kívánsága szerint állítottak össze, nem térhet ki a tények elől és azt javasolta, hogy North-Koreára ne terjedjen ki Rhee kormányának a hatásköre, azt a UN megbízottai kormányozzák mindaddig, amig egy a UN bizottságának a felügyelete alatt, tiszta választás meg nem történik, mind a két országrészben. Javasolták, hogy a south-koreai katonaságot is vonják ki North-Koreá- ból. Ezt a javaslatot a UN gyűlése nagy többséggel elfogadta, ellene csak Amerika delegátusai és egy pár dél-amerikai ország szavazott, na meg Rhee kormánya tiltakozott, a függetlenségét emlegetve. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Cleveland Plain Dealer vezércikke és támadja az amerikai delegációt, hogy az minden áron uralmon akarja tartani Rhee kormányát. Felsorolja mindazt a gazságot, amit Rhee kormányzata öt éven keresztül elkövetett és azt egy korrupt, despota, gangszter bandának nevezi és követeli, hogy a koreai népnek minél előbb adják meg a lehetőséget, hogy megszabaduljon ettől a társaságtól. Nagyon szép, de ez már eső utáni köpönyeg. Ha Amerika ázsiai politikája nem minden esetben, az uralmon levő korrupt despotákat támogatta volna fegyverrel és pénzel, Kínában, Koreában és most Indo-Ki- nában, sok millió emberéletet menthetett volna meg, köztük jó párezer amerikai fiúét is. Nem kell csodálkozni azon, hogy Európa és Ázsia népei nem nagyon hisznek az amerikai demokráciába, amikor azt látják, hogy az mindenütt a reakciót, a korrupciót képviselőket támogatja. De nem kell komolyan venni a polgári lapok felhorkanását sem, mert ők nem jobbak a Deákné vásznánál, csak választási proganada a felháborodásuk, de ugyan akkor másik cikkeikben, ha lehetséges, még reakció- sabbak annál a kormánynál is, amelyet támadnak. EGY HAZUGSÁG ELINDUL Az amerikai lapokban olvasom, hogy az Amerika Hangja rádió leadásában Magyarország felé, leleplezték a magyar kormányt, hogy az egy rendelbtet adott ki, amely megszabja, hogy Stalin nevének a megemlítésénél, minden gyűlésen fel kell a hallgatóságnak állni és 25-ször tapsolni. Már Rákosinak csak 15 taps dukál, mig Gerő miniszternek be kell érnie 10 tapsai. Egy héttel e hir megjelenése előtt, a magyar nyelvű “Az Emberiben jelent meg egy cikk
