Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-10-29 / 1653. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 29. A HŰSÉG -ESKÜ János Andor újságíró tollából, itt még nem a kormány rendel­te el, hanem a Nográd megyei Munkás Párt titkára, Acél adta ki a rendeletet, hogy kit hány taps illet meg. János ur enyhén mondva nagv kitaláló, ilyen badarságokat ő könnyen kiráz az újából, ha akad lan, amely ilyen zöldségek­ért fizet. Ez idáig rendben van, ez az ő privát dolguk, de, hogy ezt Amerika Hangja, hivatalos rádióállomás leadia, felnagyítva Magyarország felé. az olyan hoz­zá nem értést, sőt egyenesen butaságot jelent, amelyért fizet­ni ezreket a bemondóknak és méghozzá az adófizetők pénzé­ből, az már bűn. Elképzelik ezek a magyar földről szökött propagandisták, hogy rajtuk kívül akad még egy olyan tökfilkó aki el hiszi, hogy ilyen rendelet megjelent és fő­leg, hogy erre szükség van. A napokban láttam egy fil­met a múlt évi Világ Ifjúsági Konvencióról, .ahol Stalin nevé­nek a megemlítésekor percekig nem 25-ször, hanem talán ezer­szer is tapsolt és éljenzett a hallgatóság. Rákosi megjelené­sekor vagy 5 percig zúgott a taps és éljenzés a világ minden nyelvén. Igazán nem lepődnék meg, ha János uron keresztül az Amerika Hangja azt jelentené, hogy szabálysérsértésért súlyo­san megbüntették a gyűlés részt­vevőit, mert azok az előirottnál többször tapsoltak Stalinnak és Rákosinak. Ha csak ilyen propagandája van Amerika Hangjának Ma­gyarország felé, akkor nagy sze­génységi bizonyítványt állítot­tak ki magukról és igy érthető, hogy Amerika Hangja badarsá­gait, ma már senki se veszi ko­molyan Európában és egy pilla­natig sem zavarja azt a nagy­szerű építő munkát, amelyet a magyar és a többi “Vasfüg­göny” mögötti népek végeznek a szocialista építés terén. Itt igazán helyénvaló a kutya és a karavánnal kapcsolatos köz­mondás. AUGUSTA, Ga. — A 70 éves William E. Woodward halálával súlyos veszteség érte a komoly történetírást. Woodward három évtizeddel ezelőtt harcot indí­tott a történelembe belopott azon hízelgő mesék ellen, ame­lyek. noha semmi alapjuk sin­csen, egyes nemzeti hősöket na­gyon kedvező színben tüntetnek fel. Ilyen mese például az, hogy George Washington kisfiú korá­ban kivágott egy cseresznyefát s ezt a bűnt “férfiasán” beval­lotta az apjának, mert már gye­rek korában is tudta, hogy ha­zudni nem szabad. Woodward az ilyen meséket a “bunk” szóval jelölte s kimu­tatta, hogy ezekkel tele van úgy az amerikai, mint más nemzetek történelme. Miután ezek csak mesék, az az kitalált hazugsá­gok, többet ártanak, mint hasz­nálnak. Ezért Woodward _ a történelem “debunk”-o 1 á s á t (megtisztítását) hirdette és há­rom évtizedes munkájával jelen­Cody Fowler igen nagytekin­télyű, komoly ember. De hogy­isne volna, hiszen ő az elnöke az amerikai ügyvédek országos egyesületének és az “American Bar Association” nem is válasz­tana mást, mint ilyen nagyon érdemleges egyént erre a magas tisztségre. Azért Fowler ur jog­gal mondhatja, hogy az ameri­kai ügyvédek véleményének, ér­zelmeinek jogos kifejezője. Mr. Fowler, aki Florida állam­ban lakik, a napokban Los An­gelesben járt és az itteni ügyvé­dek nagy fogadóünnepet rendez­tek számára. Ezen az ünnepsé­gen ez a tekintélyes ügyvéd, aki a klienseihez mindig nagyon nyájas, kijelentette, hogy most nagyon haragszik. Haragszik pedig a washingtoni “National Lawyers Guild” nevű ügyvédi testület tagjaira, akiket Fowler ur véleménye szerint el kellene tiltani az ügyvédi gyakorlattól. A “National Lawyers Guild” tagjai ugyanis azt a nagy bűnt követték el, hogy igazságos bí­rói tárgyalást követelnek még azok részére is, akiket az uj “kommunista- kontrol” (McCar- ran-Wood) törvény alapján fog­nak vád alá. Ezen törvény j ugyanis lehetővé teszi, hogy az igazságügyminiszter akár egész életén át is börtönben vagy kon­centrációs táborban tarthat ily vádlottakat anélkül, hogy bíró­ság elé állítaná őket. A “Natio­nal Lawyers Guild” tagjai úgy vélik, hogy ez ellenkezik az ame­rikai alkotmánnyal, amely nyíl­tan kimondja, hogy bírósági Íté­let nélkül senkit sem szabad fog­va tartani. Mr. Fowler azonban úgy tart­ja, hogy az alkotmány nem vo­natkozik azokra, akiket ilyen hisztérikus időkben bűnbaknak kijelölnek. Ezt tudni kellene a National Lawyers Guild tagjai­nak is és miután nem tudják, vagy nem akarják tudni, ő, mint az American Bar Association el­nöke, kimondotta, hogy a Guild tős eredményeket ért el. így ha­lálával a komoly történetírást nagy veszteség érte. Természetesen a magyartör­ténelem is tele van ilyen “bunk” mesékkel, babonás hiedelmek­kel, amelyeket különös elősze­retettel terjesztenek a túlzó so­viniszta hazafiak. Ezek még ide, Amerikába is kihozták a félreve­zető meséket és itt az amerikai magyarság jellemzésével kap­csolatban terjeszteni igyeksze­nek. Ezen gyerekes, gyakran dur­ván félrevezető mesékről és ba­bonákról rántja le a leplet a Bér­munkás most készülő naptárá­nak “Babonák az Amerikai Ma­gyarságról” cimü cikke, amely­nek kiváló írója valóban szak­avatott ismerettel tárgyalja ezt a kérdést. A valóban kitűnő, terjedelmes cikk nem csak nagy élvezetet fog nyújtani az olvasóknak, de tudásukat is nagymértékben fogja gyarapítani. tagjai közül egyetlen egyet sem vesznek fel az országos ügyvédi egyesületbe. Ez helyénvaló, — mondotta Fowler ur, — hiszen a Guild tag­jai még a hüségesküt is ellen­zik. A “National Lawyers Guild” tagjai ugyanis azt mondják, hogy minden ügyvéd és más professzionális egyén, valamint a közhivatalnokok is tesznek ilyen hüségesküt, amikor a prak- szist megkezdik, avagy amikor megkapják a közhivatali tisztsé­güket. Az újbóli eskü csal azt jelenti, hogy nem biznak bennük, feltételezik, hogy az előbbi es­küt hajlandók megszegni. Pedig aki meg akar szegni ilyen esküt, azt meg fogja szegni az elsőt, a másodikat sőt még a harmadi­kat is. így semmi értelme sincs a többszöri hüségeskünek. Sőt, az valójában inzultáló, mert két­ségbevonja az esküre kényszeri- tett egyén loyalitását és becsü­letességét. Mr. Fowler nem igy gondolko­dik. Szerinte az igen nagy tisz­tesség, hogy az ember újból meg újból kinyilatkoztathatja a ha­zája iránti hűségét. Egész pon­tosan ezt igy mondotta: Engem mindig nagy öröm fog el, valahányszor hüséges­küt tehetek. Ez nagy megtisz­teltetés mindenkire s engem nagyon de nagyon boldoggá tesz. Nem gondoljuk, hogy bárki is eltiltaná Mr. Fowlert ettől a nagy örömtől. Lehet, hogy neki szüksége is van erre az igen gyakori hüségesküre, mint azon vallásos embernek, akit a rablás és hasonló gonosztettől csak az tart vissza, hogy minden reggel fogadalmat tesz istennek, hogy a mai nap nem követ el semmi gonoszát. Persze egyszer-más- kor elfelejt fogadalmat tenni. És ha Fowler urnák olyan nagy boldogságot nyújt a hüség- esküN tétele, hát tegyen úgy, mint az a nagyon gazdag ember, aki gazdaságát azzal akarta fi­togtatni, hogy nagyon gyakran Váltotta az ingeit, végre már odajutott, hogy egész nap mást sem csinált, mint egyik inget le­vetette, a másikat meg felvette. Ha az a hüségeskü letétel va­lóban olyan nagy boldogsággal jár, akkor Fowler ur ne is csi­náljon mást, mint a Miami és a Tampa városokban működő iro­dáiban reggeltől estik esküdöz- zön, hogy ő milyen jó hazafi és akkor még mi is elhisszük. EGY KÖVETENDŐ PÉLDA SAN DIEGO, — Egy an­gol hajóra fegyvereket és muní­ciót akartak berakni ezen kikö­tőben, melyet Koreába akartak szállítani. A John Lyras nevű hajó legénysége, melyeknek leg­nagyobb része hindu, 62-en meg­tagadták a berakodást. Nem akartak részesei lenni ezen tö­meges gyilkolásnak az ázsiai testvéreik között. A hajót az amerikai Tengeré­szeti Hivatal bérelte, most nem tudják mit csináljanak ezen iga­zi munkás hősökkel. Mivel nem amerikai pogárok, nem tudják őket bebörtönözni, meg nem na­gyon akarnak nyilvánosságot az ügyben, attól félnek ,hogy még, sok követőre találnának az ázsiai munkások között, akikből a legtöbb angol-amerikai hajó legénységét toborozzák az ázsiai partok mentén járó hajókra. Ugyanis azokkal tudnak legol­csóbban dolgoztatni. Ezen idegen munkások csele­kedetében ismerjük fel az IWW régi, igazi tanítását. így mun­kástestvéri üdvözletünket küld­jük azon munkás hősöknek, akik megtagadták az öldöklő fegyve­rek szállítását. IPARI SZOLIDARITÁS SEATTLE, Cal. — Az Inter­national Longshoremen’s and Warehousemen’s Union (ILWU) tagjai a nyugati partok hajó­munkásai részére tartott kon­ferencián elhatározták, hogy ha tagjaik sorából bárkit is indo­kolatlanul letesznek munkából a “hütlenségi program” alapján, akkor a szóbanforgó hajón vagy kikötőben sztrájkba mennek az összes munkások. Ez a union felajánlotta ezen határozat ki- terjesztését a Marine Cooks and Stewards Union tagságára is. A Harry Bridges vezetése alatt álló ILWU uniont a CIO- ból kizárták azon vád alapján, hogy a “kommunista irányvo­nalat követi”. Ugyancsak ha­sonló sorsban részesült a másik szervezet is. Jelenleg mindkét union független és az ILWU el­határozta, hogy 1951 április 15- éig nem csatlakozik semmiféle más szervezethez. KERESTÉK A “BÉKÉT” HÁGA, Németalföld — Rab­lók jártak a “Béke Palotában”, amelyet Andrew Carnegie, az amerikai iparbáró financiális támogatásával építettek 1913- ban, de miután’hiába feszeget­ték a nagy kasszát, nem vittek el semmit. — Beavatottak azt állítják, hogy a rablók a “Bé­két” keresték s akarták elrabol­ni s nem csoda, hogy nem talál­ták meg. MARSHALL FIZETÉSE Azoknak, akik nagyon sirán­koznak azon, hogy a már idős General Marshall ilyen nagy ál­dozatokat hozott azzal, hogy a honvédelmi miniszteri tárcát el­fogadta, a washingtoni újságok ezt a felvilágosítást adják: Mar­shall mint nyugalmazott vezér­kari főnök 18,761 dollár évi fi­zetést az az penziót húzott. Éhez mellékes állásnak elfogad­ta a Red Cross igazgatóságát, amellyel 'igen kevés munka jár, de az évi fizetés 22,500 dollár. Noha mint tényleges honvédel­mi miniszter nem fogja kapni a penziót, de megtarthatja a Red Cross “job”-ot. A miniszteri fi­zetés szintén 22,500 dollár, de azonkívül kap 6,000 dollárt vendégeskedésre, igy az összes jövedelme 51 ezer dollár, amiből egy 70 éves ember és a felesége majdcsak megélnek valahogy. Elvégre, mint Truman elnök is mondotta, mostanában szoro­sabbra kell huzni a nadrágszi- jat. A történetírás vesztesége

Next

/
Oldalképek
Tartalom