Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-29 / 1653. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 29. A HŰSÉG -ESKÜ János Andor újságíró tollából, itt még nem a kormány rendelte el, hanem a Nográd megyei Munkás Párt titkára, Acél adta ki a rendeletet, hogy kit hány taps illet meg. János ur enyhén mondva nagv kitaláló, ilyen badarságokat ő könnyen kiráz az újából, ha akad lan, amely ilyen zöldségekért fizet. Ez idáig rendben van, ez az ő privát dolguk, de, hogy ezt Amerika Hangja, hivatalos rádióállomás leadia, felnagyítva Magyarország felé. az olyan hozzá nem értést, sőt egyenesen butaságot jelent, amelyért fizetni ezreket a bemondóknak és méghozzá az adófizetők pénzéből, az már bűn. Elképzelik ezek a magyar földről szökött propagandisták, hogy rajtuk kívül akad még egy olyan tökfilkó aki el hiszi, hogy ilyen rendelet megjelent és főleg, hogy erre szükség van. A napokban láttam egy filmet a múlt évi Világ Ifjúsági Konvencióról, .ahol Stalin nevének a megemlítésekor percekig nem 25-ször, hanem talán ezerszer is tapsolt és éljenzett a hallgatóság. Rákosi megjelenésekor vagy 5 percig zúgott a taps és éljenzés a világ minden nyelvén. Igazán nem lepődnék meg, ha János uron keresztül az Amerika Hangja azt jelentené, hogy szabálysérsértésért súlyosan megbüntették a gyűlés résztvevőit, mert azok az előirottnál többször tapsoltak Stalinnak és Rákosinak. Ha csak ilyen propagandája van Amerika Hangjának Magyarország felé, akkor nagy szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról és igy érthető, hogy Amerika Hangja badarságait, ma már senki se veszi komolyan Európában és egy pillanatig sem zavarja azt a nagyszerű építő munkát, amelyet a magyar és a többi “Vasfüggöny” mögötti népek végeznek a szocialista építés terén. Itt igazán helyénvaló a kutya és a karavánnal kapcsolatos közmondás. AUGUSTA, Ga. — A 70 éves William E. Woodward halálával súlyos veszteség érte a komoly történetírást. Woodward három évtizeddel ezelőtt harcot indított a történelembe belopott azon hízelgő mesék ellen, amelyek. noha semmi alapjuk sincsen, egyes nemzeti hősöket nagyon kedvező színben tüntetnek fel. Ilyen mese például az, hogy George Washington kisfiú korában kivágott egy cseresznyefát s ezt a bűnt “férfiasán” bevallotta az apjának, mert már gyerek korában is tudta, hogy hazudni nem szabad. Woodward az ilyen meséket a “bunk” szóval jelölte s kimutatta, hogy ezekkel tele van úgy az amerikai, mint más nemzetek történelme. Miután ezek csak mesék, az az kitalált hazugságok, többet ártanak, mint használnak. Ezért Woodward _ a történelem “debunk”-o 1 á s á t (megtisztítását) hirdette és három évtizedes munkájával jelenCody Fowler igen nagytekintélyű, komoly ember. De hogyisne volna, hiszen ő az elnöke az amerikai ügyvédek országos egyesületének és az “American Bar Association” nem is választana mást, mint ilyen nagyon érdemleges egyént erre a magas tisztségre. Azért Fowler ur joggal mondhatja, hogy az amerikai ügyvédek véleményének, érzelmeinek jogos kifejezője. Mr. Fowler, aki Florida államban lakik, a napokban Los Angelesben járt és az itteni ügyvédek nagy fogadóünnepet rendeztek számára. Ezen az ünnepségen ez a tekintélyes ügyvéd, aki a klienseihez mindig nagyon nyájas, kijelentette, hogy most nagyon haragszik. Haragszik pedig a washingtoni “National Lawyers Guild” nevű ügyvédi testület tagjaira, akiket Fowler ur véleménye szerint el kellene tiltani az ügyvédi gyakorlattól. A “National Lawyers Guild” tagjai ugyanis azt a nagy bűnt követték el, hogy igazságos bírói tárgyalást követelnek még azok részére is, akiket az uj “kommunista- kontrol” (McCar- ran-Wood) törvény alapján fognak vád alá. Ezen törvény j ugyanis lehetővé teszi, hogy az igazságügyminiszter akár egész életén át is börtönben vagy koncentrációs táborban tarthat ily vádlottakat anélkül, hogy bíróság elé állítaná őket. A “National Lawyers Guild” tagjai úgy vélik, hogy ez ellenkezik az amerikai alkotmánnyal, amely nyíltan kimondja, hogy bírósági Ítélet nélkül senkit sem szabad fogva tartani. Mr. Fowler azonban úgy tartja, hogy az alkotmány nem vonatkozik azokra, akiket ilyen hisztérikus időkben bűnbaknak kijelölnek. Ezt tudni kellene a National Lawyers Guild tagjainak is és miután nem tudják, vagy nem akarják tudni, ő, mint az American Bar Association elnöke, kimondotta, hogy a Guild tős eredményeket ért el. így halálával a komoly történetírást nagy veszteség érte. Természetesen a magyartörténelem is tele van ilyen “bunk” mesékkel, babonás hiedelmekkel, amelyeket különös előszeretettel terjesztenek a túlzó soviniszta hazafiak. Ezek még ide, Amerikába is kihozták a félrevezető meséket és itt az amerikai magyarság jellemzésével kapcsolatban terjeszteni igyekszenek. Ezen gyerekes, gyakran durván félrevezető mesékről és babonákról rántja le a leplet a Bérmunkás most készülő naptárának “Babonák az Amerikai Magyarságról” cimü cikke, amelynek kiváló írója valóban szakavatott ismerettel tárgyalja ezt a kérdést. A valóban kitűnő, terjedelmes cikk nem csak nagy élvezetet fog nyújtani az olvasóknak, de tudásukat is nagymértékben fogja gyarapítani. tagjai közül egyetlen egyet sem vesznek fel az országos ügyvédi egyesületbe. Ez helyénvaló, — mondotta Fowler ur, — hiszen a Guild tagjai még a hüségesküt is ellenzik. A “National Lawyers Guild” tagjai ugyanis azt mondják, hogy minden ügyvéd és más professzionális egyén, valamint a közhivatalnokok is tesznek ilyen hüségesküt, amikor a prak- szist megkezdik, avagy amikor megkapják a közhivatali tisztségüket. Az újbóli eskü csal azt jelenti, hogy nem biznak bennük, feltételezik, hogy az előbbi esküt hajlandók megszegni. Pedig aki meg akar szegni ilyen esküt, azt meg fogja szegni az elsőt, a másodikat sőt még a harmadikat is. így semmi értelme sincs a többszöri hüségeskünek. Sőt, az valójában inzultáló, mert kétségbevonja az esküre kényszeri- tett egyén loyalitását és becsületességét. Mr. Fowler nem igy gondolkodik. Szerinte az igen nagy tisztesség, hogy az ember újból meg újból kinyilatkoztathatja a hazája iránti hűségét. Egész pontosan ezt igy mondotta: Engem mindig nagy öröm fog el, valahányszor hüségesküt tehetek. Ez nagy megtiszteltetés mindenkire s engem nagyon de nagyon boldoggá tesz. Nem gondoljuk, hogy bárki is eltiltaná Mr. Fowlert ettől a nagy örömtől. Lehet, hogy neki szüksége is van erre az igen gyakori hüségesküre, mint azon vallásos embernek, akit a rablás és hasonló gonosztettől csak az tart vissza, hogy minden reggel fogadalmat tesz istennek, hogy a mai nap nem követ el semmi gonoszát. Persze egyszer-más- kor elfelejt fogadalmat tenni. És ha Fowler urnák olyan nagy boldogságot nyújt a hüség- esküN tétele, hát tegyen úgy, mint az a nagyon gazdag ember, aki gazdaságát azzal akarta fitogtatni, hogy nagyon gyakran Váltotta az ingeit, végre már odajutott, hogy egész nap mást sem csinált, mint egyik inget levetette, a másikat meg felvette. Ha az a hüségeskü letétel valóban olyan nagy boldogsággal jár, akkor Fowler ur ne is csináljon mást, mint a Miami és a Tampa városokban működő irodáiban reggeltől estik esküdöz- zön, hogy ő milyen jó hazafi és akkor még mi is elhisszük. EGY KÖVETENDŐ PÉLDA SAN DIEGO, — Egy angol hajóra fegyvereket és muníciót akartak berakni ezen kikötőben, melyet Koreába akartak szállítani. A John Lyras nevű hajó legénysége, melyeknek legnagyobb része hindu, 62-en megtagadták a berakodást. Nem akartak részesei lenni ezen tömeges gyilkolásnak az ázsiai testvéreik között. A hajót az amerikai Tengerészeti Hivatal bérelte, most nem tudják mit csináljanak ezen igazi munkás hősökkel. Mivel nem amerikai pogárok, nem tudják őket bebörtönözni, meg nem nagyon akarnak nyilvánosságot az ügyben, attól félnek ,hogy még, sok követőre találnának az ázsiai munkások között, akikből a legtöbb angol-amerikai hajó legénységét toborozzák az ázsiai partok mentén járó hajókra. Ugyanis azokkal tudnak legolcsóbban dolgoztatni. Ezen idegen munkások cselekedetében ismerjük fel az IWW régi, igazi tanítását. így munkástestvéri üdvözletünket küldjük azon munkás hősöknek, akik megtagadták az öldöklő fegyverek szállítását. IPARI SZOLIDARITÁS SEATTLE, Cal. — Az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union (ILWU) tagjai a nyugati partok hajómunkásai részére tartott konferencián elhatározták, hogy ha tagjaik sorából bárkit is indokolatlanul letesznek munkából a “hütlenségi program” alapján, akkor a szóbanforgó hajón vagy kikötőben sztrájkba mennek az összes munkások. Ez a union felajánlotta ezen határozat ki- terjesztését a Marine Cooks and Stewards Union tagságára is. A Harry Bridges vezetése alatt álló ILWU uniont a CIO- ból kizárták azon vád alapján, hogy a “kommunista irányvonalat követi”. Ugyancsak hasonló sorsban részesült a másik szervezet is. Jelenleg mindkét union független és az ILWU elhatározta, hogy 1951 április 15- éig nem csatlakozik semmiféle más szervezethez. KERESTÉK A “BÉKÉT” HÁGA, Németalföld — Rablók jártak a “Béke Palotában”, amelyet Andrew Carnegie, az amerikai iparbáró financiális támogatásával építettek 1913- ban, de miután’hiába feszegették a nagy kasszát, nem vittek el semmit. — Beavatottak azt állítják, hogy a rablók a “Békét” keresték s akarták elrabolni s nem csoda, hogy nem találták meg. MARSHALL FIZETÉSE Azoknak, akik nagyon siránkoznak azon, hogy a már idős General Marshall ilyen nagy áldozatokat hozott azzal, hogy a honvédelmi miniszteri tárcát elfogadta, a washingtoni újságok ezt a felvilágosítást adják: Marshall mint nyugalmazott vezérkari főnök 18,761 dollár évi fizetést az az penziót húzott. Éhez mellékes állásnak elfogadta a Red Cross igazgatóságát, amellyel 'igen kevés munka jár, de az évi fizetés 22,500 dollár. Noha mint tényleges honvédelmi miniszter nem fogja kapni a penziót, de megtarthatja a Red Cross “job”-ot. A miniszteri fizetés szintén 22,500 dollár, de azonkívül kap 6,000 dollárt vendégeskedésre, igy az összes jövedelme 51 ezer dollár, amiből egy 70 éves ember és a felesége majdcsak megélnek valahogy. Elvégre, mint Truman elnök is mondotta, mostanában szorosabbra kell huzni a nadrágszi- jat. A történetírás vesztesége
