Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-21 / 1652. szám
1950. október 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI LEHET-E ELHALLGATNI? A modern, tudományos munkásmozgalom már több mint 100 éve kinőtt az utópisztikus álmodozásból és rátért arra az útra, amelyet Marx Károly jelölt meg, rendszerbe foglalva az osztályharcra. Ezalatt az évszázad alatt állandó hullámzás jelezte a munkásmozgalmat, hol előre tört, hol visszaesett. Voltak kemény harcokkal telt periódusok, voltak megalkuvások, de az osztályharc soha egy percig sem szünetelt, mint ahogy nem is szünetelhet mindaddig, amig osztályok léteznek. A munkásosztály rengeteg áldozatot hozott a felszabadulási harcában, amelynek ha voltak látszólag békés periódusai is, de ez csak addig tartott, amig a munkásosztály szervezkedése nem jelentett veszélyt a kapitalista termelési rendszerre. AMERIKAI HELYZET Az amerikai munkásság nagy általánosságban csak a kezdetkezdetén volt forradalmi aktivitásban. Az ország különleges helyzete, a folytonos bevándorlás, az ország óriási gazdagsága, gyors technikai fejlődése, akadályozta a forradalmi munkásmozgalom kifejlődését. A számtalan különböző nemzetiségű bevándorolt munkásság, amelynek nagy része hosszú ideig csak ideiglenes tartózkadás- nak tartotta az Egyesült Államokat, csak addig óhajtott itt maradni, amig az óhazai önállóságához szükséges pénzt összespórolja. Másrészt az amerikai tőke nyersanyag gazdagsága lehetővé tette, hogy magasabb bérekkel vesztegesse meg a ben- szülött vagy már véglegesen letelepedett dolgozókat. A már megszervezett munkásság egy megalkuvó, a kapitalista rendszer szolgálatába álló vezetők kezébe került, amely vezetők teljesen elszakadtak a munkásosztálytól, hisz a hatalmas fizetéseikkel a tőkés osztály legjobban fizetett támaszaivá váltak. Ha ezek a maradi szak- szervezetek évtizedek folyamán el is értek eredményeket a munkaviszonyok javitása, alacsonyabb munkaidő, magasabb munkabérek terén, de soha egy lépést nem tettek a munkásosztály kizsákmányolásának a megszüntetése érdekében. IWW SZÜLETÉSE Hisszu ideig csak az Eurpából az üldözés elől idevándorolt ipari munkások jelezték ebben az országban a modern munkás- mozgalmat, apró-cseprő, egymás között marakodó politikai pártokat alakítottak, amelyek soha sem tudtak mélyebb gyökeret verni az amerikai munkás tömegek között. Csak az IWW megalakulása volt az első komoly megmozdulás abban az irányban, hogy az amerikai munkásmozgalmat a forradalmi osztályharc vonalára vigye. Az első évek sikeres megmozdulásai hatalmas, megalkuvást nem ismerő harcai, természetszerűleg kiváltották a tőkés termelési rendszer államának az üldözését, de ezek az üldözések, csak felnyitották a tömegek szemeit és az IWW felé fordították a figyelmüket. Hogy az amerikai munkásmozgalomban szokatlan, elvhü- sége, tisztasága és bátor harci kiállása dacára, egy idő után a fejlődése megállt, az nem any- nyira a hatóságok üldözésének, mint annak tudható be, hogy megtagadta a tőkésekkel való szerződés kötést és igy a már megszervezett munkatelepeket, a tőkésekre kedvező időben vagy összetörték, vagy ami gyakoribb volt, az AFL szervezői halászták el a munkaadó segítségével, Az első világháború idején történt bátor kiállása az IWW- nak a háborús uszítás ellen, uj üldözést váltott ki. A direkt ellene hozott törvények azonban nem tudták megsemmisíteni a szervezetet, csak az orosz prole- táriátus sikeres forradalma volt az, amely mélyebb szakadást, erősebb visszaesést jelentett a mozgalomban. A Zinovjev-féle 13 pontnak a változás nélküli, körül erőszako- lási kísérlete, belső harcot idézett elő, szakadások következtek be, ugyannyira, hogy a tőkések elleni harcot háttérbe szorította az egymás elleni marakodás. Az 1929-es gazdasági válság idején, egy rövid időre újra a régi IWW aktivitás nyilvánult meg, amelyet a clevelandi gyárak megszervezése jelez, de amely aktivitás rövid idő után, újra megszűnt, a még fennálló szerződés ellenes álláspont, a szervezők nem alkalmazása lehetetlenné tette a válság és a Roosevelt éra lehetőségeinek a kihasználását, amikor az Ipari Unionizmus elméletét ellopó és meghonosító CIO milliós tömegeket szervezett meg. Hogy a lehetőség meg volt, azt nem csak a CIO példája, de a sikeres clevelandi szervezkedés is mutatta. Az IWW, amelyet a tőkés rendszer nagy fejlettsége hozott létre, maga nem tudott továbbfejlődni, nem látta meg, hogy egyrészt az orosz forradalom sikere, másrészt az imperialiszti- kus monopol tőke kialakulása, uj taktikát követel. Ez a szűklátókörű szektáriánus álláspont nyilvánult meg a második világháború idején és az azt követő időszakban, amikor egész sor ország több százmilliós tömegei törték össze a kapitalista termelési rendszert és tértek át a tőkés nélküli kollektiv tervgazdálkodásra. Ugyan akkor Európa és Ázsia országaiban már százmilliók kemény harcot vívtak a tőkés termelési rendszer megdöntésére. A BÉRMUNKÁS ÉS AZ IWW i Soha még a történelemben az osztályharc ilyen éles nem volt, mint a mai időkben. Soha még olyan élesen nem határolódott el egymástól az osztályharc alapján álló munkás és a tőkés, mint napjainkban. Az osztályharcnak ez a kiszélesedése és nyílt elhatárolása, lehetetlenné teszi azt, hogy bárki, vagy bármely szervezet, ebben a gigászi harcban, közép utón álljon, vagy semleges legyen. A közép utón haladni akarókat, a két hatalmas erő szétmorzsolja, megsemmisíti. A semlegesek, a félreállok, a harc közben külömbségekre, eltérésekre vadászok, akaratlanul is az osztályellenséget segítik. A Bérmunkás különleges álláspontot foglal el az amerikai munkásmozgalomba és magában az IWW-ban is. A Bérmunkás körül csoportosuló magyar nyelvű munkások, mind kiforrott, hosszú évtizedek harcában megedzett osztálytudatos forradalmárok, amely megnyilvánult abban is, hogy egyetlen olyan lap, amelyet 10 év óta ténylegesen gyárban dolgozó munkások írnak teljesen díjtalanul, egyetlen amerikai magyar munkáslap, amelyet az olvasói tartanak el, kollektorok, hirdetések és kívülállóktól való koldulás nélkül. (, De főleg megnyilvánul az öntudatos forradalmisága abban, hogy ezekben az időkben nem vált szektáriánussá, tisztán az IWW és az osztályharc elméletének az alapján, mindenkor megtalálta a helyes utat a munkásosztály felszabaditási küzdelmében. Meglátta azt a mérhetetlen veszélyt, amit a munkásmozgalomra a kapitalizmus legbrutáli- 3aoh megnyilvánulása a náci-fasizmus jelent. De soha sem felejtette el azt és ezt mindenkor kihangsúlyozta, ha a két tőkés irányzat harcából a náci-fasizmus kerül is ki vesztesen, ez nemjelenti azt, hogy a munkásfeje felől elmúlt a fasizmus veszedelme, mert az osztályhar- ban meg fog az nyilvánulni. Meg volt viszont arról is győződve, hogy a náci-fasizmus leverése, megadja az általuk elnyomott tömegeknek a lehetőséget, hogy a legyengült kapitalista erőket összetörjék. Mind a két meglátás helyesnek bizonyult, mert amig a nácizmus letörése egy egész sor országban a kapitalista termelési rendszer bukásához vezetett, viszont az úgynevezett demokratikus kapitalista országok rohamléptekben veszik át a fasizmus eszközeit a saját országuk dolgozói ellen, sőt ezek a “demokráciák” a legyőzött német, olasz, japán fasiszta és háborús bűnösöket sietve bocsátották szabadon és helyezték vissza az ipar és közigazgatás élére. Valószínű, ha módjuk volna, úgy életre támasztanák Hitler, Mussolinit, To jót is, hogy segítsenek leverni a nekik, halálos ellenségüket, a kommunizmust. De éppen olyan tisztán látja azt is a Bérmunkás csoport, hogy a mai világválság nem a kapitalizmus harca a szabadságért, a népek függetlenségéért, a demokráciáért, amint azt hirdetik, hanem a monopol kapitalizmus végső küzdelme a fennmaradásáért, a proletáriátus felszabadítása ellen, világméretekben. Az osztálytudatossága és az IWW tanítása alapján természetszerűleg a munkásosztály oldalán foglal helyet még akkor is, ha a harcot vivő, a kapitalista társadalmat megdöntő százmilliók, nem az IWW emélete alapján vívják, vagy vívták meg a kapitalista társadalmi rendszer megdöntését. Tudjuk azt, hogy ezekben az országokban gazdasági és társadalmi okokból, nem valósulhatott meg a szocializmus, de a szemünk előtt folyó fejlődés igazolja, hogy a szociaista társadalom felé haladnak. Tudjuk s látjuk, hogy ezekbe a forradalmi átalakulásokba vannak hibák is, de valószínű, hogy ezeket maguk a vezetők igyekszenek korrigálni és hogy azokat az adott viszonyok idézték elő. A MÁSIK ÁLLÁSPONT A Bérmunkás náci ellenes álláspontját kifogásolta egy kis csoport már 10 év előtt. Bármely hangzatos jelszavakat is használtak, mi megláttuk azt, hogy amögött a náci-fasizta meggyőződés áll. amit az idők igazoltak, mert a csoport vezetői már évek óta a Horthy-fasiz- ta bandával szövetkezett egész nyíltan. Ott vannak a Magyar Szövetségben, felvonulnak Spellman bíboros tüntetésein, lelkes pártfogói a D.P. nyilas banditáknak. Ezek azok, akik már a háború után rögtön a nácizmus védelme után a Népi Demokráciák ellen vonultak fel. A Bérmunkás olvasók és a magyar nyelvű IWW tagok tiz egymást követő országos értekezle foglalt állást egyhangúlag ez ellen a társaság ellen és helyeselte a Bérmunkás irányvonalát, de annak dacára, folyton az anyaszervezetnél az IWW központjánál próbáltak de- nunciálni. Dacára annak, hogy a napnál világosabban igazoltuk a Bérmunkás osztálytudatos álláspontját és bemutattuk a vádas- kodók náci-fasizta és vallásos működését, végül is sikerrel járt a denunciálásuk, mert sajnos az IWW idei országos értekezletén a delegátusok úgy határoztak, hogy elveszik a Bérmunkástól a hivatalos jelleget és az IWW jelvényt. Ennek a lehetőségével már számolt a Labor Daykor megtartott Bérmunkás olvasók országos értekezlete, amely újból leszögezte azt, hogy a Bérmunkás irányvonala a tiszta osztályharc és az igazi IWW szellemben íródik és ezt' a vonalat szabta meg minden eshetőségre, még akkor is, ha, ami előre látható volt az IWW konvenció ellenünk dönt is. ELHALLGATHATUNK-E ? Az irányvonalat megszabta újólag az országos értekezlet. Az IWW konvenciója ellenünk döntött, most az a probléma állt elő, hogy e döntés után, követve a Bérmunkás olvasók és a magyar nyelvű IWW tagok utasítását továbbra is hirdessük az Ipari Unionizmus eszméjét, harcoljunk-e továbbra is a háborús uszítok ellen, vivjuk-e a harcunkat amerikai magyar vonalon a világ és a magyar reakció
