Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-10-14 / 1651. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. október 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Ujság-hét Pár évtized óta szokássá lett Amerikában, hogy a kereskedelem fellendítésére egyes napokat, vagy heteket bizonyos célzattal kiemelnek. így például életrehivták az “anyák-napját”, amikor minden gyermek köteles valami ajándékot, — leginkább virágot venni az anyjának. Erre a mintára kitalálták a “szalma- kalap-napot”, amikor posztókalapját mindenki köteles felcserélni szalmakalappal. Van aztán “pulyka-nap” is, aminek bizony a pulykák nem nagyon örülnek. Az utóbbi pár évben pedig már kineveztek “macska és kutya-heteket” is, amikor a macskákat és a kutyákat kell megvendégelni. Az idén akadtak egyesek, akik úgy gondolták, hogy hamar a macskáknak és a kutyáknak is van napjuk, illetőleg hetük, hát miért ne lenne az újságíróknak is? Hát az újságíró kutya, vagy mi? vagy még az se? — Szóval kijöttek a dologgal, hogy október hó első hetét nevezzük ki “újság-hétnek”. Figyeltük tehát, hogy vájjon miként fog lezajlani ez az ujság- hét. Semmi különöset sem vettünk észre; nekünk ajándékot nem küldött senki, sőt még csak ebédre sem hívtak meg, holott a macskáknak és a kutyáknak az ő hetükön a gazdáik ünnepi ebédet szolgálnak fel. Tudtunk esetet, amikor a macskáknak olyan gumiegeret vettek, amelyik éppen úgy nyöszörög, mint az igazi egér, amikor a macska elfogja. Persze az ilyen macskának nem szegény ember a gazdája. És talán ez magyarázza meg, hogy az ujság-hét miért vonult el mi felettünk olyan észrevétlenül. A mi lapunk egy csomó szegény munkásember tulajdona, azoknak az érdekeit szolgálja s igy csak olyan támogatást kapunk, mint szegény munkásemberektől várhatjuk. A gazdag kereskedelmi sajtónál bizonyára másképpen zajlott le az ujság-hét. Azoknak a tulajdonosai a gazdagok osztályához tartoznak, azoknak az érdekeit védik és igy azoktól kapják a jutalmat is. A gazdagok ünneplése is gazdag, fényes. Az idevonatkozó részleteket azonban titokban tartották. A félelmetes törvény Az amerikai sajtó még mindig sokat foglalkozik a Mundt- Nixon-McCarran törvénnyel, amelyet a kongresszus utolsó napjaiban az elnök vétója dacára is keresztülerőszakoltak a háborús hisztéria befolyása alatt álló törvényhozók. Ezt a hisztériát természetesen a sajtó állandóan fejlesztette és igy ezen jogfosztó törvény meghozásáért osztozik a felelőségben az alkotmányt lábbal tipró honatyákkal. Éppen azért most már a vezércikkek özönében igyekeznek mentegetni magukat és azzal akarják megnyugtatni olvasóikat, hogy ezt a törvényt majd nagyon liberálisan fogják végrehajtani és igy a kommunistákon kívül másoknak nincs mitől tartaniok. Pedig ezen lapok igen jól tudják, hogy midőn vérebeket szabadon bocsájtanak, mindig fennáll az eshetősége annak, hogy széttépnek másokat is, mint akik után eredetileg uszítják őket. Ez a törvény olyan homályos értelmű, hogy azt minden ügyész és biró a saját érzelmeinek, vagy politikai és gazdasági érdekeinek megfelelöleg magyarázhatja. így volt ez már az első ilyen “Sedition Act“ (árulásra vonatkozó törvény) alkalmazásával is. Ezt a törvényt 1798-ban hozták John Adams adminisztrációja alatt, amikor a franciák elfogtak néhány amerütai hajót s a maihoz hasonló háborús hisztéria keletkezett. A törvény a franciákkal szimpatizáló angol és ir bevándorlók ellen lett hozva, azt hívén, hogy ha kitör a háború, akkor azok segíteni fognak a franciáknak. Ez a törvény ötévi börtönt és 5000 dollár pénzbírságot szabott ki azokra, akik a kormány intézkedéseit bírálják, lekicsinylik, vagy bármi módon sértik a kormányközegek reputációját. Egy év múltán ezt a törvényt az akkor uralmon lévő Federalist párt az ellenzéket alkotó Jefferson és követőire alkalmazta. Jefferson jó ideig bujkált, nehogy elfogják. A Hamilton vezetése alatt álló federálisták a törvény végrehajtásával olyan terrort teremtettek, hogy az amerikai nép nem tudta tűrni és 1800-ban az üldözött Jeffersont választotta meg elnöknek. A kérdés tehát az, hogy vájjon a McCarran törvényt csak a kommunisták ellen fogják-e alkalmazni. Nem azért nagy kérdés ez, mintha a kommunisták ily üldözése jogos és az alkotmánnyal összeegyeztethető lenne, de érdekes lesz látni, amikor majd azokat zaklatják, akik nagyon követelték ezen gonosz törvény meghozását. Ezen törvény legkirívóbb része az, amely már azokat is bűnösnek mondja, akik “úgy cselekszenek, mint a kommunisták”. Másszóval, ha valamely szenátor vagy képviselő úgy szavaz a kongresszusban, mint Marc.mtonio képviselő, akiről azt állítják, hogy a kommunista irányvonalat követi, akkor azon törvényhozók már mint szubverzivek és vád alá foghatók. De ha igy áll a dolog, akkor ez atörvény rendkívüli nagy hatalmat ad a kommunisták kezébe, mert ha valamelyik polgári po- litkus mellé állnak, akkor azt már automatikusan útnak indítják a börtönbe, vagy a koncentrációs táborba. Ha a kommunistáknak van egy kis humor-érzékük, akkor ezt a dolgot először is Mundt- Nixon-McCarran urakon próbálják ki. Nem számítunk arra, hogy ezt a törvényt mindjárt a reakciós elemek ellen alkalmazzák, erre majd csak később kerül a sor, amikor már a munkásokat, a liberálisokat és az alkotmánytisztelőket megfélemlítették és a hatalom teljesen a szélső reakicó kezébe kerül. így volt az Németországban, igy volt Magyarországon s ha Amerika népe nem ébred a nagy veszély tudatára, igy lesz itt is. Mert semmi kétség, hogy ez a törvény, amely megsemmisíti a szabad szólás jogát, a terroruralom alapját rakja le. Ez a törvény ugyan háborús intézkedés, a második világháborúnak hivatalosan még nincs vége. De azonkívül amerikai csapatok most már rendőrszolgálatot fognak végezni a világ külömböző részein, ami megint csak háborús állapotot jelent, — szóval a félelmetes törvény alkalmazását jogosultnak tartják. Legyen meg a Te akaratod... Dél-Korea visszafoglalt fővárosából, Seoulból jövő fotóriport szerint, amikor a még mindig égő várost MacArthur generális átadta régi urainak, imára szóllitotta fel az átadási ünnepélyre kirendelt katonákat és tisztviselőket. Az imát maga az ötcsülagos tábornok vezette és a végén meghatott hangon mondotta: “Legyen meg a te akaratod . . .” MacArthurt általában nem ismerik ilyen miádkozó, lágyszívű embernek. Pár héttel ezelőtt — ugyancsak amerikai riporterek jelentése szerint — north-koreai elesett katonák láttára gúnyos nevetéssel szólt oda a mellette haladó orvosának: “Nos, Doktor, ezekkel már nem lesz semmi dolga!” Akadtak liberális lapok, amelyek szóvátették ezt az ízléstelen, durva megjegyzést és nem lehetetlen, hogy ennek ellensidyozására kellett ez az ima. Figyelmen kívül hagyta a kulisszák mögött történt dolgokat, mi sehogy sem tudjuk megérteni, hogy jószivü emberek miként fohászkodhatnak istenhez, hogy segítse őket legyilkolni embertársaikat, akik ugyanakkor éppen úgy imádkoznak ugyanazon istenhez. Hiszen ha van valami, ami a vallásos embereket gondolkozásra kellene hogy kényszerítse, az a háború. Először is minden vallás tiltja az emberölést és mégis csak igen kevés vallásos ember gondol arra, hogy a háborúban megszegi vallásának alaptörvényeit. Másodszor pedig milyen gyerekes gondolkodás kell ahoz, hogy olyan istent képzelnek, akit egy imával meg lehet vesztegetni. Hiszen ha annak a természetfeletti lénynek olyan tudása és halalma van, mint tulajdonítanak neki, akkor szükségtelen az ima, mert jól tudja, helyik félnek van igazsága és segíti azt ima nélkül is. Az ember azonban a saját képmására alkotja az istenét és miután úgy tudja, hogy kérelemmel, dicsérettel esetleg ajándékokkal a hatalmat gyakorló embereket meg' lehet vesztegetni, tehát úgy képzeli, hogy az isten segítségét is hasonló módon meg lehet nyerni. Arra már nem gondol, hogy ebben az esetben nem az igazságos fél győz, hanem az, amelyik szebben tud imádkozni vagy jobban tud kedveskedni az istennek. Nagyon gyerekes felfogás ez, de a vallásos gyakorlat Uyen naiv, gyerekes hiedelmeken alapszik. Nem-e észszerűbb lenne arra gondolni, hogy ha lenne olyan természetfeletti lény, aki háború kérdésében feltétlen hatalommal bír s aki olyan jó az emberekhez, hogy azoknak sorsát szivén viseli, akkor az a végtelen nagyhatalmú lény mindjárt úgy intézné az emberek sorsát, hogy háborúkra soha se kerüljön sor. A vallás azonban a HITEN alapszik s ahol vakon HISZÜNK ott az észszerű gondolkodásra nem kerülhet sor. Ezért a vallásos ember az égő városok, az elesett katonák és polgárok holttesteinek láttára imára kulcsolja kezeit és saját lelkiismeretének megnyugtatására rebegi: & Legyen meg a Te akaratod . . . Malcolm MacDonald, a Dél- Ázsia részébe kiküldött angol főkormánybiztos azt mondotta rádióbeszédében, hogy az ázsiai népek életszínvonala igen alacsony, sokat éheznek és azért hajlamosak a kommunista eszmék befogadására. — No nem baj, MacArthur majd megtölti az üres gyomrokat ólommal s akkor nem törődnek többé a kommunizmussal. Washington (D.C.) város “előkelőinek” névsorát közlő könyvecskéből kihagyták az elnök szárnysegédének, Harry H. Vaughan generálisnak a nevét a jégszekrényekkel kapcsolatos botrány miatt. Azoknak a nevei, akik a jégszekrényeket kapták, benmaradtak a lajstromban. _ A jégszekrény jól fagyaszt.
