Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-25 / 1623. szám

Kémek munkája az idegháboru Emelkedik a profit LEGALÁBB 300 MILLIÓ DOLLÁRT KÖLTENEK ÉVENTE KÉMSZOLGÁLATRA. — A KÖVETSÉGEK ÉS KONZULÁTU­SOK TELE VANNAK KÉMEKKEL. — HAMIS JELEN­TÉSEKET GYÁRTANAK. Az utóbbi időkben annyira kiélesedett idegháboru, amely vég­zetesen katasztrofális lövöldöző háborúvá fajulhat, valójában az összes államok által alkalmazott kémek megerőltetett munkája eredményének mondható. Már a háború alatt is minden ország alkalmazott kémeket. Háború idején ez érthető is. A háborút azonban befejezték, de a kémszolgálatnak nemhogy végettetettek volna, hanem ugy- látszik, hogy minden országban még jobban kiépítették. A kémszolgálat természetesen mindenütt nagyon titkos, min­den ország tagadja. Azért ami­kor itt-ott elfognak s leleplez­nek egy-egyet, az a kormány, amelynek kémkedtek letagadja, az amerikai pedig egyenest sér­tésnek tartja. Pedig közismert dolog, hogy még 1946 január ha­vában (az A.P. jan. 22-én adta hirül) Truman elnök kinevezte a “National Intelligence Author­ity” nevű bizottságot, amely közönséges nyelven szólva kém­szolgálatot jelent. A bizottság tagjai a külügy, a honvédelmi, war és navy miniszterek, továb­bá az elnök egy “titkos” megbí­zottja, aki valójában a kémszol­gálat vezetője. Erre a célra évenként 100 millió dolláron fe­lül költenek, amelyről semmifé­le nyílt elszámolást nem adnak. RENGETEG ÖSSZEG A “United Nations World” fo­lyóirat szerint a Szovjet Union évi 110 millió dollárt, az Egye­sült Államok 80 milliót, Anglia pedig 56 millió dollárt költ éven­te kémszolgálatra. így csak ez a három állam 246 millió dollárt fizet ki évenként azért, hogy más államokban kémeket tart­son. Éhez természetesen hozzá kell vennünk a többi államokat is és nem nagyítás, ha a kém­szolgálatra évenként elköltött összeget legalább is 300 millió dollárra becsüljük. Ilyen összegért a kémeknek valamit produkálni kell. Ha mást nem, de legalább is kitalált meséket^ hazugságokat szállíta­nak, amikkel a már amúgy is nagy politikai feszültséget még jobban elmérgesitik. Ez a nagy titkos összeg teszi lehetővé, hogy a követségek és konzulátu­sok tele vannak ilyen kémekkel. Az amerikai követségek és kon­zulátusok tele vannak ilyen^ ké­mekkel. Az amerikai követségek olyan kis országokban, mint pél­dául Bulgária, Románia, Albá­nia vagy Magyarország azelőtt alig pár emberből álltak, ma több mint száz embert alkalmaz­nak. És mint a magyar kormány jegyzéke kimutatja, az ily ké­mek összejátszanak a népi köz­társaságok uj társadalmi rend­jét ellenző elemekkel. A követségek és igy az ame­rikai külügyi hivatal is az ilyen ellenséges magatartásu embe­rektől nyeri az információit, amelyek természetesen csak ar­ra valók, hogy a népi • köztársa­ságok ellen uszítsák az amerikai nép hangulatát. NAIV FELFOGÁS És teszik ezt olyan sikeresen, hogy amikor egy-egy kémet le­lepleznek, még az olyan állítóla­gosán elfogulatlan személy, mint például Mrs. Eleanor Roosevelt is igy ir: Tizenöt év a magyar bör­tönökben igazán rettenetes nagy büntetés olyan bűnért, amit nem követett el, hanem csak a bevallását rákénysze- ritették. Ebben lett része Ro­bert A. Vogeler amerikai üz­letembernek. A munkaadói ál­lítják, hogy Vogeler nem kém­kedett a számukra és a külü­gyi hivatal is csak tudná, ha kémkedett volna nekik? Mrs. Roosevelt naiv felfogása jellemzi az ország közvélemé­nyét. Ha az amerikai külügyi hivatal nem ismeri el, hogy Vo­geler, avagy a többi konzul, at­tasé s egyéb tisztviselők, akik­nek visszahívását a népi köztár­saságok követelik, kémkedtek, akkor még csak feltételeznünk sem szabad, hogy valóban kém­kedtek volna. Igen ám, de ebben az esetben mire költik azt a sok­sok milliót, amit az “intelligence service” címén könyvelnek el? AMIT ELISMERNEK És végre a Gubitchev ügy fej­leményei is azt látszanak bizo­nyítani, hogy a kormány is elis­meri a kémkedést, ha nem is nyíltan, de alattomban. A kor­mány ugyanis felajánlotta Va­lentin Gubitchevnek, kit itt Ítél­tek el kémkedésért (Miss Cop- lonnal együtt), hogy ha kéri a DACÁRA A NAGY MUNKANÉLKÜLISÉGNEK A NAGY KOR­PORÁCIÓK PROFITJA EGYRE EMELKEDIK. — A GENERAL MOTORS CORPORATION REKORD PROFITJA. NEW YORK — Dacára annak, hogy az 1949-es évben már nagyszámú munkanélkülieket jelentettek, a nagy korporációk a kevesebb számú alkalmazottal is ugyanolyan, sőt még magasabb profitot könyveltek el, mint az előző években. Az ország legnagyobb munkáltatója, a General Motors Cor­poration most tette közzé az 1949 évre vonatkozó üzleti mérlegét, amely szerint a társaság tiszta* haszna, — vagyis az adók befi­zetése után maradt tiszta nye­reség 656,434,232 dollárt tett ki. Ez 49 százalékos emelkedést mutat az előző évi nyereséghez viszonyítva. Ennek megfelelő- leg 1949-ben egy-egy részvény után 14 dollár és 64 cent oszta­lékot fizettek az előző évi $9.72- vel szemben. az előző évben pedig 693,800- 000 dollárt. A jelentés megemlíti, hogy a társaság “bizalommal néz a jö­vőbe”,, amennyiben még mindig nagy kereslet van automobilok­ra, noha úgy vélik, hogy egy év múlva már megcsappan a mai nagy kereslet. A rendkívül magas profitról beszámoló jelentésből megtud­juk, hogy a General Motors 1949-ben 401,326 egyént alkal­mazott, — az előző évben 380,- 329-t. A termelés elérte az eddi­gi legmagasabb rekordot; 2,- 764,397 személy- és teherautót készítettek. (1948-ban 2,146,- 305 darabot). A General Motors üzletéről igazi képet nyújt ez a számadat: A társaság összbevétele 1949- ben $5,700,835,141, 1948-ban pe­dig 4,701,770,340 dollár volt.- Ennek megfelelőleg 1949-ben 879 millió dollár adót fizettek, deportálását, akkor a 15 évi fegyház helyett deportálni fog­ják. Állítólag valami csere-aján­lat volt ezen különös kedvez­mény mögött, vagyis ezt jelen­tette: “Adjátok vissza a mi ké­münket és mi visszaadjuk a ti kémeket.” A kémek munkájának tudha­tó be, hogy az amerikai túlzó re­akció annyira elhatalmasodott. Ezeknek egyik vezetője, a re­publikánus szenátor Joseph R. McCarthy mindenkit kommunis­tának nevez, aki a háborút ellen­zi. Sőt annyira ment, hogy a kü­lügyi hivatalt is vádolja, noha maga ez a hivatal tartja fenn az egész világra kiterjedő kém­szolgálatot. Sőt akadnak olyan túlzó reakciósok, akik magára Dean Acheson külügyminiszter­re is rásütik a “kommunista ba­rát” bélyeget, mert annak ide­jén Alger Hiss támogatója volt. Semmi kétség, hogy a nagy világkatasztrófához vezető utat legnagyobb mértékben építik azon milliók, amit Amerika meg a többi nemzetek is az egyre emelkedő kémszolgálatra költe­nek. KÉT UJ ÁLLAM WASHINGTON — A kong- reszus alsóháza elfogadta azon javaslatot, amely a Hawaii szi­geteket az Egyesült Államok 50-ik államává tenné. Egy hét­tel előbb hasonló javaslatot fo­gadott el Alaszkára vonatkozó­lag. Most mindkét javaslat a szenátus elé kerül s ha ott is ke­resztül megy, akkor az Egye­sült Államok a jelenlegi 48 ál­lam helyett 50 államból fog áll­ni. Bourke B. Hickenlooper (R. la.) szenátor követeli, hogy 600 millió dollárt vágjanak le a Mar­shall Terv segélyből, mert úgy tapasztalta, .. hogy .. “Nyugat- Európa már elérte a háború előt­ti gazdasági színvonalat.” A KÍNAI KOMMUNISTA URA­LOM ELISMERÉSÉT KÉRI NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek titkára, Trygve Lie nagy szenzációt okozott azzal, hogy a kínai kommunista kor­mány elismerését ajánlotta. Lie tanácskozott az Egyesült Nem­zetek Nagy Tanácsában vezető szerepet vivő delegátusokkal s azután kijelentette, hogy ez a szervezet addig nem lesz műkö­dőképes, amig a jelenlegi kínai nemzeti kormány delegátusai helyett a kommunista kormány küldötteit nem ismerik el, mert az oroszok nem hajlandók tár­gyalni az országukat elvesztett kínai nemzeti delegátusokkal. A 92 éves Dr. Willis Hall, st. louisi orvos a hosszú életre ezt a receptet adja: “Negyven éves korodban kezd el golf játékot, játszál mérsékelten 50 évig s meglátod, hogy szép kort érsz el.” f UNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Oho. OF THE WORLD Ww under tjig^Act'«f March 3. 1879 .......................................... -----------------­VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 MARCH 25 ) NO* 1623 SZAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom