Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-18 / 1622. szám
o ulüai 1950. március 18. HÍREK MA6YAR0RSZAGB9L A “TÜZPRÓBA” TÜZPRÓ- BÄJA A magyar népi demokrácia irói, költői, művészei, tudósai a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn a dolgozó néppel, azzal a néppel, melynek felemelkedéséért, virágzó boldogabb jövőjéért harcol minden magyar dolgozó; ki esztergakéssel, ki traktorral — ki tollal vagy ecsettel. A fiatal magyar irónemzedék legjobbjai ellátogatnak az üzemekbe s a falvakba, megismerik a munkásság és parasztság életét, problémáit, a mind jobban kibontakozó uj, szocialista embertípust. Ennek a következménye az, hogy müveikben már nem papirosszagu, élettelen figurákat, hanem élettől lüktető, az uj életet alkotó igazi embereket ábrázolnak. Ez a kapcsolat az iró és a széles dolgozó néptömegek között természetesen nem csak addig tart, amig az iró müvét megalkotja, sőt csak azután mélyül el igazán. A könyvet a város és falu dolgozó népe elolvassa, megismeri és megbírál ja. Ebből a célból az ország minden részében irodalmi anké- tokat tartanai, ahol üzemi munkások és dolgozó parasztok — tehát éppen az a tömeg, mely a múltban a kultúrától úgyszólván légmentesen el volt zárva és melynek kulturszomja szinte kielégíthetetlen s ugyanakkor a kultúrával szembeni igényei nap- ról-napra nőnek — elmondják bírálatukat. Magyarbánhegyes községben a mozitermet zsúfolásig megtöltik a dolgozó parasztok, hogy elmondják észrevételeiket Rideg Sándor “Tüzpróba” cimü regényéről. Egy hónappal ezelőtt nyolcvan példányban került forgalomba a könyv a faluban, hogy minél többen elolvashassák. Az iró egy béres sorsát — saját sorsát — mondja el benne az 1919-es forradalom bukásáig. A népművelési ügyvezető néhány bevezető szót mond s a következő percben már maguk az olvasók beszélnek a könyvről. — Eddig nem szerettem olyan könyvet, amelyben az iró a maga életéről beszélt. Ezt azért olvastam mégis szívesen, mert hiába ir sajátmagáról Rideg Sándor — az, amit átélt bármelyikünkkel megtörténhetett volna — nyitja meg a hozzászólók sorát Pozsár Lajosné. , — Meg is történt — bizonyítgatja közbeszólva az őszhaju Kulcsár János és vagy harminc fej bólint igent szavaira. Nagy Pál ifjúmunkás arról beszél, hogy ez a regény nemcsak szórakoztatta, tanította is. Megismerte belőle őseinek, a nagybirtokok béreseinek életét. Az utána szólásra emelkedő Kis Aladár már saját életét látja viszont a könyvben. — Én is kinn éltem, dolgoztam a Montagh-uradalomban. Saját szememmel láttam a padláson azokat a bútorokat, amelyeket a szenvedések elől menekült béresek hagytak a majorban. Azok is úgy szöktek meg, mint az iró és családja. Egy húsz év körüli leány, Udvarnoki Kató, a vitába belemelegedve már hibára mutat rá: — Mennyit szenvedtek a gazdagoktól és mégis, hogy dicséri Kellert a kulákot. Még imába is foglaltatja az édesanyjával. Volt valaha olyan jó kulák, aki rászolgált erre? Itt a sokat tapasztalt öregember bölcsességével szól közbe ismét Kis Aladár: —- Úgy volt az akkor, hogy azt mondta a kulák: Én vagyok az Isten, még imádkozni is csak hozzám lehet, mert ha nem adok nektek kenyeret, nem esztek. Ezért imádkozott érte az öregasszony. Lassan elül a jó kulákok körüli vita. Mokos István most azt kéri számon, hogy ha bemutatja az iró a szegények szenvedéseit, miért nem mutatja meg a nyomorúságból a felszabadulás felé vezető utat. — Hát az mi volt, amikor Dohai, a gépész, a vesztett forradalom láttán azt mondta: “A szocializmus jövőjéért nem kell aggódni, a mi jövőnket nem lehet elsikkasztani” — vág visz- sza Urbán József. Egy ideig elvitatkoznak ezen és csak nem tudnak egy véleményre jutni, mert Mokos még azt is megjegyzi a végéfi: — Az urakat mind úgy megírta, hogy még a cipőgombjukat is láttuk, a szocialistáknak pedig éppen csak, hogy a nevét említette. Ez nem kis izgalmat okoz az utolsó sorokban. — Az urakat volt időnk megismerni! Nem vagyunk rájuk kiváncsiak — hördült fel előttem egy veresképü ember. Nyugodt beszédű fiatalember kap szót. — Több helyen durva szavakra akadtam olvasás közben. Hiába szép a könyv, emiatt csak rossz — állítja. Ezt nem mindenki hagyja annyiban. Van, aki úgy véli, hogy az igazsághoz az is hozzátartozik, miként beszéltek akkor az emberek. Ágó Boris szerint azonban csak abban a nyomorúságban voltak elfogadhatók és természetesek a durva kifakadá- sok. Ma már erkölcseinkben is különbnek kell lennünk a régieknél. Nincs szükség tehát a trágárságok megörökítésére. A vitát Kulcsár János bácsi dönti el ezekkel a szavakkal: — A könyv jó, csak az élet volt nagyon rossz, amelyik oly csúnya szavakat adott az ember szájába. Nincs több hozzászóló. Most még azok is némán hallgatják Erdei Sándor summázó szavait, akik leghangosabbak voltak az összecsapásoknál. — Mai beszélgetésünknek az a haszna, hogy az irók megtudják, mit vár tőlük a nép, amelyiknek írni akarnak, — kezdi. Végezetül, amikor saját véleményét is elmondja a regényről — és ez a vélemény csaknem mindenben megegyezik a felszólalókéval —, az uradalmi cselédek életének részesei és koronatanúi, a volt béresek helyeslőén bólintanak szavaira. Végétért az irodalmi ankét, A szénbányászok sztrájkjával kapcsolatban bizonyára érdekelni fogja lapunk olvasóit a kőszénre vonatkozó alábbi adatok: A kőszén, — Jókai szerint a “fekete gyémánt” — növényi eredetű. A geológusok állítása szerint a Föld fejlődésének abban a korszakában, — amit a tudósok “Paleozoic” korszaknak neveznek, (úgy száz millió evvel ezelőtt) már annyira lehűlt, hogy a felületén igen dús növényi élet keletkezett, amely vagy ötven millió évvel később, a “Mesozoic” korszakban a Föld felületén beálló nagy gyűrődések és elhajlások következtében viz, ü- letőleg földtömegek alá került, ahol a nagy nyomás és hő következtében lassan égett,, illetőleg oxidálódott. Ez az oxidálódás hozta létre a kőszén különböző formáit. Ez természetes függött attól, hogy müyen növényi anyag került oxidálódás alá és müyen nyomás alatt. Eszerint a szénképződésnél megkülönböztetjük a következő formálatokat. Ha a puha növényi anyag csak mocsarak fenekére került, tehát nem túl magas nyomás alá, akkor tőzeg (peat) lett belőle. Ha a nyomás nagyobb volt, akkor az igy keletkezett anyagnak lignite a neve. Ahol a szénképződésre még kedvezőbb volt az alkalom, ott a puha, vagy “bituminous” szén keletkezett. Ez az olcsóbb fajta szén és általában ebből találnak legtöbbet és ennek a kibányászásával foglalkozik a legtöbb bányász. A puha, vagy barna szénnek is több fajtáját ismerik, illetőleg tpbbféle módon osztályozzák. A keményebb fajtájáról azt mondják, hogy fél-kemény (se- mi-anthracite) s végre a legjobb, illetve a legkeményebb szén az, amit “anthracite” néven hoznak forgalomba. Mindezen fajták bizonyos százalék tiszta szenet, vagyis a vegytanban “carbon” néven említett s (C) jelzésű elemet, illanó gázokat, nedvességet s a hamuban visszamaradó más ásványokat tartalmaznak, ilyenformán : Magyarbánhegyesen az első. I>e a résztvevők közül vagy harminc ember még sokáig vitatkozik a mozi előtermében. Épül az ország Csongrád megyében már 120 Népbolt áruda működik. A Népboltok az elmúlt év harmadik negyedében a tervet jelentősen túlszárnyalták. A Népboltok' forgalma egyre növekszik. Szentesen épül meg az ország első vidéki poliklinikája. A poli- klinika fontosabb osztályai már ebben az évben megkezdik működésűket. A Dévaványai földmüvesszö- vetkezet taglétszáma egy év alatt több mint megötszöröződött. Az áruforgalom 392,000 forintról 780,000 forintra szaporodott. Tőzegben a Carbon 26.5, illanó gáz 53.5, nedvesség 10, a hamu pedig 19 százalék. Lignitben: C 36, Gázok 35.5, Nedv. 17, Hamu 11.5 százalék. Puhaszén: C 58, Gázok 34, Nedv. 2.5, Hamu 5.5 százalék. Fél-kemény: C 85, Gázok 7.8, Nedv. 1, Hamu 5.2 százalék. Kemény szén: C 87, Gázok 3.7, Nedv. 2.7, Hamu 6.6 százalék. A szén jósága tehát attól függ, hogy mennyi benne az igazi Carbon s az illanó gáz, amely szintén ég. A nedvességi tartalom viszont az elégésnél keletkező füstmennyiséget szabja meg. Azért amig a puhaszén nagyon sok füsttel ég, a jó anthracite szén alig termel füstöt. A kereskedelmi használatra a kőszenet összezúzzák. Ennek megfelelőleg árulnak darabos (lump) szenet; tojás, borsó és buckweat nagyságút. Újabban már egészen finom porrá is őrlik. Ha a szenet hevítik, akkor abból előbb az illanó gázok párolognak el, a visszamaradó rész “koksz” néven kerül forgalomba, ami még mindig jó fűtőanyag. A háború alatt és azóta is mindnagyobb mértékben használják fűtésre a nyersolajat és a természetes gázokat. Ennek következtében a szénszükséglet nagyon leesett. így például a háborús években az amerikai vasutak 135 millió tonna puhaszenet használtak évenként, most csak 70 milliót. Ilyen arányban esett a szénfogyasztás más téren is. Ezért ha a bányászok a mai tökéletesebb gépekkel egész héten át dolgoznak, csakhamar nagy szénfelesleg keletkezik. Ez magyarázza meg azt, hogy még a 3 napos munkaidővel is annyit bányásztak, hogy fedezte az ipari szükségletet. A szénfogyasztásnak ez a leesése magyarázza meg egyszersmint azt is, hogy miért lett elkeseredetebbé a szénbányászok harca évről-évre. ÉPITŐGÁRDA 1949-50-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland___ 2.00 L. Birtalan, Cleveland __ 4.00 J. Buzay, Cleveland ____ 4.00 L. Decsi, Akron................. 5.00 J. Dénes, Detroit............... 2.00 J. Farkas, Akron............... 5.00 J. Feczkó, New York ..... 6.00 L. Fishbein, New York .... 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 10.00 P. Herring, Buffalo.......-...12.00 S. Juhász, Akron .......... 1.00 G. Kosotán, Los Angeles .. 1.25 A. Köhler, Chicago ........... 7.00 J. Kollár, Cleveland ............ 5.25 Róza Koncz, Cleveland .... 2.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh......... 5.00 J. Mogor, Cleveland ...... 7.00 A. Molnár, Cleveland ...... 1.00 J. Munczy, Cleveland .... 2.00 L. Ifall, Ambridge ......... 2.00 St. Phillips, So Bend ..... . 2.00 J. Reppman, Detroit......... 5.00 Ch. Udvamoky, Flint....... 1.00 J. Vizi, Akron ...................10.00 St. Visi, Lincoln Park ....... 2.00 J. Zára, Chicago ............... 7.00 a i. i. ,0 . X K A S
