Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-03-11 / 1621. szám

1950. március 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal "A tények helyzete7' (Vi.) Ezt a kifejezést használ­ják a diplomaták, Acheson nyo­mán kimagyarázni, a jelenlegi kényes helyzetet, melybe Ameri­kát vitték az egész világon, de leginkább Ázsiában. Ezzel akarják lebunkózni azon követeléseket, hogy az atom és hidrogén-bombákkal kapcsolato­san üljenek le az oroszokkal és egyezzenek meg azoknak eltil­tására. így nem csak a diploma­ták, hanem ujságirók, szerkesz­tők, rádió rikkancsok, mind ezzel magyarázzák meg, illetve átvet­ték Acheson ezen magyarázatát, hogy azért nem lehet leülni az oroszokkal, mert a “Tények helyzete” nem engedi, illetve Amerika olyan helyzetben van, hogy nem diktálhatna semmit, vagyis nagyon egyenlő erő a tények helyzete. Vagy amint sej­tetik, az oroszok javára dőlt el az erőmérték. Másszóval, a “Tények helyze­te” ma olyan, hogy gyengeséget, vereséget kellene nekik beismer­ni egy ilyen zártkörű tárgyalási asztalnál. Azért Acheson ela­karja halasztani ezt a nagyon is fontos találkát, “amig a tények helyzete annyira javul, hogy Oroszországnak is nagy érdeke lenne a gyors (és az amerikaiak­nak kedvező) megegyezés”. Amig Amerika egyedül birta az atombombát, ők tudtak diktálni, de Oroszország meg akkor nem találta kedvezőnek a megegye­zést, most, hogy már egyforma fegyverrel tudnának visszaütni, a “Tények helyzete” olyan, hogy nekik sem sürgős és nem kény­telenek sokat engedni. Az ameri­kai diplomaták beismerése sze­rint, az idő az oroszok javára dolgozik. Mentői több . nap múl el, annál jobban erősödnek, .ezzel szemben Amerika annál jobban gyengül, nem csak Ázsiában, ha­nem Európában is. Beismerik, hogy a Szovjet ál­tal 10-30 százalékig terjedő ár­levágások, a-rubel értékének 24 százalékos emelése, az ipari ter­melés nagyméretű emelkedése a szocialista országokban, bizo­nyítják, hogy a tervgazdaságra áttért országokban emelkedik az élet színvonala. Ezekben az országokban munkaalkalom van bőven és az ipari termelés teljes erővel folyik melynek nyomán a fejlődés egyre gyorsabb iramot vesz fel. Ezzel szemben itt Ame­rikában és minden tőkés rend­szerben élő országban emelke­dik a munkanélküliség és az árak is egyre magasabbra szök­nek, úgy, hogy újabb és újabb vérátömlesztésre van szükség, hogy életben tudják tartani. A “Tények helyzete” közé tartozik az a tény is, hogy Oroszország elismerte a forra­dalmi Népkormányt Kinában, amig Amerika nem, ez egyedül is elegendő, hogy ne tudjanak megegyezni. Nem tudják megál­lapítani, hogy melyik kormány­nak a képviselőjét engedjék be az Egyesült Nemzetek tanácsá­ba, vagy a japánokkal való bé­ketárgyalásokhoz. Amig Oroszország követeli, hogy a japánokkal kössenek bé­két s vonják ki az amerikai csa­patokat, Amerika azt nem akar­ja, sőt nem is teheti a “tények helyzete” folytán. Nem akarnák, hogy kínai vörös képviselet le­gyen ottan a tárgyalásoknál, de azt is tudják, hogy Oroszország meg nem ülne le Chiang képvi­selőivel. Majdnem ezen helyzet áll fen Németország és Ausztria eseté­ben is. A békekötés után Orosz­ország és azok a népek is köve­telik, hogy megszálló csapato­kat vonják ki, küldjék haza és ebbe Amerika nem egyezhet be­le. Mert ha beleegyezik, még job­ban gyengíti helyzetét, veszti el hadibázisait. Hogy milyen kétségbeejtő a “Tények helyzete”, az is mutat­ja, hogy a legfantasztikusabb tervekkel állnak elő, az amerikai helyzetet megerősíteni. Mr. Ro­berts és sok más politikus, sze­nátorok, legfelsőbb bírósági ta­gok úgy remélik megerősíteni az amerikaiak helyzetét, hogy az egész Nyugat-Európát egy Egyesült Federációs közösségbe szerveznék, persze az amerikai­ak vezetése és a tőkés rendszer alapján. Ha ez sikerülne, akkor még megtudnák erősíteni az amerikaiak helyzetét. De afelett nem tudnak dönteni — és a tő­kés rendszer alapján nem is le­het — hogy hová szállítanák az angol, német, francia árufeles­leget? Ha azokat mind munká­ba állítanák, mi lenne az ameri- ki árufelesleggel? Hiszen még kis mértékben sem akarják azt megengedni, hogy ide hozzák Európából az árukat, vagy már az amerikaiak kezében levő pia­cokat adják át nekik. Hogy milyen sötétnek látszik az amerikaiak előtt a “Tények helyzete”, nagyon jól megvilá­gítja John Knights, a detroiti Free Press tulajdonosának a vezércikke, melyben ezeket Írja: “Az oroszok nélkül világkor­mány lehetetlen, az oroszokkal együtt meg elviselhetetlen”. Ez áll a békére is. Princeton (N.J.) egyetemen elégett a nagy atomromboló gép. Ugylátszik, hogy ez a gép olyan nagy hőséget fejleszt, hogy elé­geti önmagát. Ezt akarja utá­nozni az ember, bizonyítva azt, hogy már olyan okos, hogy ön­magát is el tudja pusztítani. Earl Warren California kor- mányozójánk állami költségve­tése 262 millió dollár, amelyből 23 milliót elmegyógyintézetek építésére szánnak. A kormány­zó jelentése szerint az elmeba­josok problémája egyre fonto­sabbá válik az államban és egy­re nagyobb összegeket emészt fel. Az emberi test 65 százaléka oxigén, 18 százaléka szén, 10 százaléka hidrogén, 3 százaléka nitrogén és 4 százalék egyéb elemekből épül fel. Szenátor Clinton P. Ander­son (D. N.M.) aki azelőtt föld­művelésügyi miniszter volt, azt mondja, hogy a krumplitermelő gazdag farmerok nem haszná­latra, hanem az amerikai kincs­tár részére termelik a krumplit, így nem csoda, ha sok millió bushell krumplit el kell pusztí­tani, hiszen mit is csinálna any- nyi krumplival az a néhány kincstári alkalmazott? Mrs. Byron G. Rogers, a Re­publikánus Párt országos vég­rehajtó bizottságának a tagja, 2000 dollárt ajándékozott a De­mokrata Pártnak, amit azzal okolt meg, hogy őt úgyis csak a vagyonára való tekintettel vá­lasztották meg politikus vezér­nek, igy megmutatja, hogy mi­lyen JÓ POLITIKUS. A gazdasági érdekek a döntők (a.l.) Ez a régi igazság bebizonyítást nyer még azok részére is, akik mindig más utakon botorkálnak. Megfigyelve a napi élet­be az emberek cselekedeteit, azt látjuk, hogy annak mindig vala­mi mozgató ereje van. Ez a mozgató erő, mindig gazdasági érde­kekre vezethető vissza. Sokszor az. emberek tévedésből is igazat mondanak. A napi eseményekhez tartoznak azok a feltétellel fogadható “igazi hírek”, amelyek a rádióan vagy a napilapok utján jutnak el a közönség­hez. Az egyik ilyen rádió bemondó valahogyan igazat mondott, de csak a múltról. Mint rendesen úgy a rádió, mint a lapok állandóan a hidegháborút próbálják melengetni és ilyen melengetés közben, véletlenül elszólta magát a bemondó. A többek között azt mondta, hogy a kapitalista országokat a vasfüggöny mögötti országok mindig úgy állítják be, hogy háborúra uszítanak. “Igaz, hogy a múltban sok háborúnak okai a kapitalista piac hóditó érdekek voltak a hátterében, de ma már nem igy van.” A kapitalista orszá­gok a “népek” szabadságáért, a demokrácia megvédéséért fegy­verkeznek (?). A hidegháború hátterében is kizárólag gazdasági érdekek hú­zódnak meg. Soha nem volna semmi ellenvetése a kapitalizmusnak semilyen politikai elvek ellen, ha azok csak politikai előnyökért küzdenónek. Az a társadalmi átalakulás ami ma folyamatban van, a társadalmi vagyon egyenletes elosztásáért folyik. A kapitalista rendszer fentartói tudatában vannak ennek és semmi esetre egy könnyen nem fognak ezen fejlődési folyamatba beleegyezni. Külö­nösen nem addig, amig az emberiség nagy tömege támogatja őket, akik nem tudják megérteni a két társadalmi rendszer közötti lé­nyeges külömbséget. Természetesen a kapitalista rendszerben mindig a gazdasági érdekek a döntők és azért alkalmazzák a hideg háborút, hogy en­nek a gazdasági érdeknek a megvédésére eredményes propagan­dát végezhessenek egy esetleges társadalmi változás ellen. A tisztelendő ur, — mint aho­gyan az sok papnál megesik, — a szószékből nagyon erősen dör- gedezik az alkohol ellen, de ott­hon, avagy barátainak a laká­sán bizony elég gytorsan hajto­gatja a poharat. Végre is egyik hive kérdőre vonta: — Tiszteletes uram, hogy le­het az, hogy maga iszik, holott a templomban annyira elitéli a szeszesitalt? — Hát kedves barátom, a szeszes italt elitélem én minden­hol és meg nem innék egy csep­pet is. A jó isten azonban megál­dott azzal a különös tulajdon­sággal, hogy amikor a poharat az ajkamhoz emelem, ha a leg­erősebb pálinkával van tele, még_ akkor is tiszta vízzé válto­zik és én már csak a vizet iszom meg. %__ — Hallottad, hogy á népköz- társaságokban már a templom­ba járók is csatlakoztak a mun­kaversenyhez?. — Hogy, hogy? — Úgy, hogy túlóráznak a templomokban és olyan gyor­san mondják az imádságot, hogy karácsonykor már húsvéti imá­kat mondták el. Férj: Ugyan kérlek, miért ve­red a gyereket, ha Washington képeket vág ki. Amikor ötéves voltam s hallottam, hogy Wash­ington a nemzetünk atyja, hát én is kivágtam a képét, bera­gasztottam a képeskönyvembe úgy érlelődött bennem a hazafi- ság. Feleség: És te is az anyád kézitáskájában talált dollárok­ból vágtad ki a Washington ké­peket? ÉPITŐGÁRD A 1949-50-ik évre: Teréz Bikó, Cleveland........ 2.00 L. Birtalan, Cleveland ..... 4.00 J. Buzay, Cleveland ......... 2.00 L. Decsi, Akron ................ 5.00 .1. Dénes, Detroit ..............j 2.00 J. Farkas, Akron........... 3.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 L. Fishbein, New York 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 10.00 P. Hering, Buffalo ........... 6.00 S. Juhász, Akron ............. 1.00 G. Kosotán, Los Angeles .. 1.25 A. Köhler, Chicago....... 7.00 J. Kollár, Cleveland....... 5.25 Róza Koncz, Cleveland .... 2.DO A. Kucher, Pittsburgh __ 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh..... 5.00 J. Mogor, Cleveland ......... 7.00 A. Molnár, Cleveland ....... 1.00 J. Munczy, Cleveland ....... 2.00 L. Pall, Ambridge......... 2.00 St. Phillips, So Bend ....... 2.00 J. Reppman, Detroit__ 5.00 Ch. Udvamoky, Flint ....... 1.00 J. Vizi, Akron __________10.00 St. Visi, Lincoln Park ___ 2.00 J. Zára, Chicago ............... 7.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom