Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-03-04 / 1620. szám
1950. március 4. 11 É U M L N K A S 7 oldaJ Változnak a vélemények Eddig Tito párja nélkül maradt (a.l.) Eber figyelője a napi eseményeknek azt látja, hogy naponta hogyan változnak a vélemények. Annyi egészen bizonyos, hogy a két különböző társadalmi alakulatot sohasem lehet összeegyeztetni. A legigazságosabb dolog az volna, hogy a világ összes nemzeteit teljesen lefegyverezni, úgy, hogy az országok saját népe alkossa ki saját társadalmi rendszerét. A mesterségesen előidézett féltékenység a nemzetek között, mindig a gazdasági rendszer hibáinak következménye. A tőkés társadalmi rendszer mindig a magántulajdont tartja a legfontosabbnak, arról sohasem tesznek émlitést, hogy a gazdasági különbözetek azok, amelyek osztályvonalat húznak az emberek között. Állandóan azt hangoztatják, hogy ebben az országban mindenki egyenlő, hogy ez mennyiben felel meg az igazságnak azt megtudhatjuk, ha összehasonlítsuk egy évente félmillió dollár jövedelmet huzó egyén életszínvonalát egy 1.000 vagy 2.000 dollár jövedelemmel biró család életszínvonalával. Ezek a gazdasági különbözetek. Azok húzzák a válaszfalat az emberiség között, akik nagy magánvagyonra tesznek szert, ennélfogva uralják a társadalmat, mert minden fölhalmozott vagyon, egy bizonyos részét képezi az az élet javainak. Azért állítjuk, hogy egy ilyen gazdasági rendszer nem lehet demokratikus. A másik oldalról pedig mindig azt halljuk hangoztatni, hogy az “demokrácia”. Tehát változnak a vélemények. Letagadhatatlan tény az, hogy egy társadalmi átalakulás nem mehet olyan simán, mint azt talán sokan elképzelik. A gazdaságilag kiváltságos osztály mindig azt tartja, hogy a magántulajdon rendszere a legjobb. Tudják ők azt is, hogy egy gazdasági válság, vagy a népek rettenetes gazdasági nyomora, nagyon köny- nyen felboríthassa egy-egy országnak teljes gazdasági berendezkedését. Azért igyekszik ez az ország temérdek gazdasági áldozatokat hozni, hogy a még magántulajdon rendszerén álló országokat átzökkentse a háború utáni gazdasági krízisen. A vélemények ebben a kérdésben is nagyon változók. Magába ebben az országban, sok ellenvélemény van arra vonatkozóan, hogy minek kell billiókat költeni azért, hogy Angolországban a királyt trónon tartsák, vagy a többi országok királyait. Azoknak, akiknek az a véleménye, hogy gazdaságilag leromlott országokat segíteni kell, azok látják előre az Írást a falon, hogy a magántulajdon rendszere csak igy maradhat fenn. A háború félelme állandóan gondolkoztatja az embereket. Az átlagos nép soha nem akart és ma sem akar háborút, de azért van a propaganda rendszer, hogy a nagy tömegeket előkészítse egy esetlegs háborúra. Nem is nagyon régen még az volt a nézet, amit nagyon sokan kinyilatkoztattak, hogy addig kell a háborút elintézni, amig az ellenségnek vélt országnak nincsen birtokába az atombomba. Ma már azután változtak a vélemények, sokan azt ajánlják, hogy újból fel kell venni a béketárgyalásokat, mert már számíthatunk arra, hogy a kiszemelt ellenfél is ugyan olyan drasztikus gyilkoló eszközöket fog ellenünk használni. Most is az adott körülmények változtatták meg a véleményeket. Válogatott japán vezérek (Vi.) McArthur összeválogatott 16 japán politikust, vezért és az amerikai adófizetők költségén itt szerepelteti őket, a State Department kellő ellenőrzése alatt. Az újságírók, akik beszéltek velük, magállapitották, hogy nagyon félve (timidly) három fő kívánságot említettek meg, mely állítólag a japán nép nagyobb részének a kívánsága. Szó sem lehetett arról, hogy ezek között olyan is lenne, melyet esetleg McArthur ellenezne. Először: Ők békét akarnak kötni azokkal, akikkel háborúban álltak, de legalább is az Egyesült Államokkal. Másodszor: Ők vissza akarják állítani a kereskedelmet, anyag és árucserét Kínával. Azt állítják, hogy anélkül Japán gazdasági jövője nagyon sötétnek néz ki. Harmadszor: Ők akarnak amerikai magántőke befektetéseket az üzleti vállalkozásokban, társas alapon. Amig a harmadikat egészen biztosan McArthur diktálta nekik, az első kettő melyben megbukik az amerikai igyekezet, a társas viszony kialakulása. Jay G. Hayden azt Írja, hogy “Mivel ezen látogatókat McArthur válogatta ki, az iránta való hódolat és a megszálló parancsnokság iránt nem meglepő. így az sem volt meglepő, hogy ezen válogatott cigánylegények, politikusok nem akarják, hogy az amerikai csapatokat visszavonják, még békekötés esetén sem, félnek a kommunistáktól. Azt, hogy ők szabad kereskedelmet akarnak Kínával és esetleg Oroszországgal, majd agyon- bunkózzák az illetékes körök, lapok, szónokok. De mi és még ezen rettegő, kiválogatott japán politikusok is jó tudják, hogy Kínával való békekötés és kereskedelem nélkül, nagyon sötét Japán gazdasági jövője. De McArthur és az üyen tőkés társak, bankárok, nem fogják nekik megengedni, sem a békekötést, sem a kereskedelmet a vörös Kínával, vagy Oroszországgal, ezt előre bejelentették. Mert a kereskedelmen keresztül azokat erősítenék, barátságos kapcsolatokat létesítenének, ezt Most a közelmúltban is még a legnagyobb teleszkópot alkalmazták, mellyel az égboltozaton szokták a csillagászok keresni az újabb és újabb bolygókat. Mig a csillagászoknak néha-néha van szerencséjük egy-egy égitestet felfedezni a világűrben és jelentést tenni róla, addig a boszorkánykonyhai méregkeve- rőknek eddig nincsen szerencséjük, pedig keresték karöltve a magyar hearst lapokkal a földön és az égen. Keresték Európa minden országában, Ázsia minden tartományában. Többször véltek is imitt-amott egyet-egyet felfedezni, azonban pár napon belül kiderült, hogy nem rokoniélek Titoval. Nincs Burmában, nincs Indokínában. Indonéziában volna, de gyenge kis karakter az illető. A Kínában vélt szerencséjükbe is beleütött a menykő, pedig szakértő lélekbúvárok vatikáni szakértelemmel vizsgálták a kínai nép lelki állapotát, társadalmi és gazdasági külömbsége- it, Chiang és bandáját lábtól a fejekig mérték és onnan vissza, ezek vizsgájánál helyesnek bizonyult a nézet. A megállapítás volt a teljes korruptság. A kínai nép társadalmi és gazdasági viszonyai tulnyomólag a háziállatok életszínvonalát sem ütötte meg méretben. Ha voltak is eltérések a foglalkozási ágak- ben, melyek megütötték az emberi nívót, de azok sem érezték magukat biztonságban, nem tartoztak a fosztogató dinasztiához. A nép között éltek, ismerték a nyomorát és keservét. Talán szegény zsidók és négerek, vagy más fehér bevándorló munkások Kínában nem igen voltak nagy számban, akikre rálehetett volna fogni, hogy nem sárga- rendű felsőbbségek és lelehetett volna takarni vele a korrupt bandita társaság rablásait, fosztogatását. Ez egyik ok arra, hogy a vatikáni gondolkodású lélekbúvárok és gazdasági szakértők méretei csődöt mondtak a kínai nép lélektanánál. Az öntudat alatti életösztön egységesen tört fel és utat vágott magának kelet felől nyugatnak. A jogrend, szabadság és az egyenletesebb életszínvonal építése, ami az eszményi Jézus tanaiban is benne van, az Isten földi helytartója Vatikán államból helyeselte a super hidrogén bomba gyártását a minap. Nagyszerű felébresztője lehet az ily kijelentés az évezredes malaszt- tal átitatott, keservesen szenvedő népeknek, ott a szentatya székhelye közelében is, akik a földosztás körül szorgoskodnak és a kínai sárga testvéreik példa- mutatásán akarnak indulni azért, hogy életlehetőséget építsenek maguk és családuk számára, hogy ne kelljen leányuknak a nyomor folytán a prostitúció fertőjébe dobni magukat és a az amerikai bankárok és hadvezérek nem tűrik meg. Ezt bebizonyították Németországban is, inkább legyen 3-4 millió munka- nélküli Japában is, mint ilyen kereskedelem. fiaikat a banditizmus útjáról leterelni. Egy másik, de hatalmas Titot kerestek a kinai Mao Tsetung- ban, de mivel a remény meghalt és menykő durranása hatalmasabb volt, mint egy atombomba csattanása, mert a nyugati földteke rázkódott meg bele. Persze csak a reakció és a lakájaik és ezeknek volt is okuk rá. íme a csattanás: Egyesülés a kinai kommunisták és a Szovjet között. Segítik egymást az idegen hatalmak ellen akár közvetett vagy közvetve volna az esetleges támadás ellenük, összekötve a japán aggresszióval vagy anélkül. A pontjait az egyesülésnek már úgyis látták azok, akik a szemeiket és füleiket nyitva tartják. Sajnos a reakciónak még azt az ütőkártyáját sem hagyták meg, hogy a Szovjeteket továbbra is idegesíthessék azáltal, hogy nekik és Japánnak olyan drága Manchuriát, amit a Szovjet elvett a japánoktól annak idején, most teljes feltétel nélkül a fejlett iparával visszaadja Kínának. Talán már gyártják is ott az atom és hidrogén bombát a védekezések előkészítésére, föltéve, hogy ez utóbbihoz ismerik-e az anyagot, amit a vízben is eleget találnának. Talán csak loptak egy kis tudományt ők is a nyugati bölcsektől? Siket Gyula A floridai és a californiai lakosok vetély kedésére jellemző ez a kis történt: A floridai ember éppen dinnyeérés idején érkezik látogatóba Califomiába. Megáll californiai barátaival egy rakás görögdinnye előtt, felvesz egyet, rázogatja a kezében és szánakozva mondja: — Hát nálatok csak ilyenekre női a narancs? — Ugyan ne nyomkodd már azt a mazsolát, '— szólt rá californiai barátja. — Billy, szégyeld magad, — szólt a mama az idősebb gyerekre, — már nagy fiú vagy, két évvel idősebb, mint Bobby és mégis sokkal piszkosabbak a lábaid. — De mama, hiszen te is tudod, hogy már nekem sokkal régebben vannak lábaim, mint Bobbynak. — Te is elhiszed, hogy két fél kitesz egy egészet? — Úgy tanultuk az iskolában: egy fél alma meg egy másik fél alma annyi, mint egy egész alma. — Akkor eszerint két féleszű ember együtt felér egy nagyon okos emberrel?
