Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-02-11 / 1617. szám

H oldal BÉRMUNKÁS 1950. február 11. A kapitalizmus félelme A HÍREK nyomában (a.l.) Nem lehet azon csodálkozni, hogy ma állandóan féle­lemmel teli propaganda van napirenden. A még aranykorát élő amerikai kapitalizmus csak eggyet lát: védeni még ahol alkalom van a magántulajdon rendszerére alapozott kapitalista termelést. Amit a történelem bizonyit a legjobban, hogy minden kor uralko­dó osztálya a végletekig ragaszkodott uralmának megtartásához. Ma éppen ugyan az a helyzet. A hosszú sorozatos háborúk, amit mindig az uralkodó osztály zúdított a népek nyakára, kizá­rólag csak azért, hogy uralmát nagyobb határok közé terjesz- sze ki. Vagy voltak esetek, amikor védelmi álláspontra kellett he­lyezkedni. Ma ugyan ez a helyzet. Tudva azt, hogy az emberek nagy tömege irtózik minden háborútól, de, hogy ennek elejét ve­gyék, hát a legmesszebbmenő propagandát folytatnak, gyűlölet keltés céljából. A népek nagy tömegeinek megélhetési lehetőségével az ural­kodó osztály sohasem törődik, akkor veszi elő a legdraszti- kusabb eszközöket a népek megfélemlítésére, amikor azoknak létkérdése már tarthatatlanná vált, ^aminek következménye nem is lehet más, mint lázadás, vagy forradalom. A fentieket a törté­nelmi feljegyzések bizonyítják. Éppen egy századdal ezelőtt forradalmak dúltak mindenfelé. Természetesen mostan az elmúlt forradalmakat helyesnek tart­ják, azért, mert az akkori társadalomra nehezedő feudális rend­szer helyét a mai kapitalista rendszer foglalta el. A mai átmeneti társadalmi forradalmak pedig a kapitalista rendszer leváltására irányulnak. Ez kényszeríti ma a kapitalizmust, hogy minden ren­delkezésére álló eszközökkel igyekezzen ezt a fejlődési folyamatot megakadályozni. Akárhogy is nem vagyunk hívei semilyen erőszaknak, de még is azt kell elhinnünk, hogy előbb-utóbb az emberi társadalom­nak el nem képzelhető pusztító háborúja folyamatban van. Ha nem igy volna, akkor békés megoldást keresnének ahe­lyett, hogy őrülten sietnek a legborzalmasabb gyilkoló eszközök nagybani gyártására. A kapitalizmus nem tudja nézni és nem is tudja megtűrni, hogy a köznép maga vegye át az országának gazdasági irányítá­sát. Azért el sem tudom képzelni, hogy el lehet kerülni a harma­dik világháború kitörését. A társadalom mozgató ereje (a.l.) Miért folytatót mindig harcot a kapitalizmus a mun­kások szervezkedése ellen? Mert a munkások gazdasági szerve­zetei, még akkor is, ha nem álltak a tényleges osztályharc alap­ján, de mindig ottan érintették a kizsákmányolásra épült kapita­lizmust, ahol a legérzékenyebb. Különösen itt Amerikában nem sokat törődött a kapitalizmus a munkások politikai alakulataival. Ellenkezőleg viseltetett a mun­kások gazdasági szervezeteivel szemben. Ismerjük azt a gigászi harcot, amit a munkásosztály folytatott az egész földtekén a 8 órás munkanapért. A kapitalizmus minden olyan munkásszervezetet igyekezett szétrombolni, amely gazdasági érdekeit veszélyeztette. Láttuk az utóbbi időben, hogy a törvényhozás állandóan foglalkozott és ma is napirenden van állandóan, hogy milyen intézkedéseket hozza­nak a jobb viszonyokért harcoló munkások ellen. A józanul gon­dolkodó ember meg kell, hogy lássa, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a termelő munkások a társadalom fentartásában. Miért - olyan nagy bűnnek tartják az osztályharcos munká­soknak azt a törekvését, hogy a termelésbe résztvevők vegyék át a termelés és a szétosztás irányítását. Milyen természeti törvények Írják azt elő, hogy egyik em­bernek joga legyen a másiknak munkaerejéből hasznot hajtani. Ez a harc azonban mindaddig fog tartani, amíg a munkások föl nem fogják ismerni azt a tényt, hogy a munkások ténylegesen a társadalom föntartói. Az emberi munkaerő nélkül az összes ipa­rok holtpontra kerülnének. Ezt az erőt fedezték fel azok az előharcosok, akik szükséges­nek tartották az IWW megalakítását. Tudatában voltak annak, hogy a munkásosztály a termelés szinterén képez csak igazi erőt. Azután, ha ezt a termelésre alkalmas gazdasági erőt az ipari be­rendezkedéshez megfelelőleg szervezik meg Egy Nagy Szerve­zetbe, akkor a munkásosztályt legkisebb áldozatok árán hozhas­sák a kitűzött cél eléréséhez. Az IWW mint ipari szervezet építeni akarja azt a társadalmat a mainak keretein belül, amit ipari de­mokráciának nevezünk. Milyen egyszerű és rázkódtatás nélkül mehetne végbe az át­meneti korszak, ha a munkásosztály minden igyekezetével azon volna, hogy egy jól megszervezett ipari unióba, már jó előre tö- möritené a munkásokat. Természetesen mindig azt hirdettük, hogy a munkásoknak a szervezkedés mellett nevelésre is szüksége' van, hogy önmagát föltudja szabadítani. Az IWW jelvényének magyarázata ezt szépen kidomborítja. A három csillag, amely- ‘ nek értelme szervezés, nevelés és fölszabadulás. Mindig útmuta­tója kell, hogy legyen a harcias munkásoknak. ÚJABB BORZALMAK Most hozzák a hírek, hogy Amerika elnöke elrendelte a hidrogénbomba gyártását, mely százszorta rombolóbb mint az atombomba, amelyet Hiroshima és Nagasaki fölött felrobban­tottak. Az elnököt azzal ijesztették bele ezen őrült versenybe, hogy már az oroszoknak meg van, vagy hamarosan meg lesz. Per­sze ez csak találgatás, vagy csak ijesztés, de megtette a hatást, az elnök elrendelte a legborzasz­tóbb öldöklő eszköz gyártását. A bomba hatásáról még keve­set tudnak, még a tudósok is, de megígérték, hogy még ezen évben kifogják próbálni és ak­kor majd láthatja a világ népe, milyen borzalmas kilátások van­nak arra, hogy az atombombá­val összeházasított hidrogén bomba milyen gyorsan és töme­gesen fogja őket kipusztitani. Persze minket majd még jobban megadóztatnak, hogy ezen válo­gatott tömeggyilkosságra men­tői nagyobb mértékben előké­szülhessenek. A BELSŐ HARCOK Nem csak, hogy az oroszok­kal és más szocialista termelési rendszerre tért országokkal nem tudnak az amerikai tőkések bé- kétkötni, hanem saját munkás­ságával sem. Harcok, elkesere­dett sztrájkok sorozata élesen szembeállítja a munkásosztályt a tőkés osztállyal itten saját ha­zájában is. A szénsztrájk mellett mostan az autó iparban, a Chrysler üze­mekben van nagyon is elkesere­dett osztályharc, ezek mellett, készülnek a telefon munkások is a harcra. Mindez csak legin­kább azon elemi és régen esedé­kes penzió követelések miatt van, melyet már régen minden harc nélkül meg kellett volna adni a munkásoknak, ha a tő­kés osztály nem volna annyira elvakult és kapzsi. De nem csak nemzetközi, ép­pen úgy a nemzeti téren is, any- nyira el van vakulva a tőkés osztály hatalma túlbecslése és nagy haszna következtében, hogy könyörtelen harcot foly­tat úgy a nemzeten belül, mint a nemzetközi téren, hogy hatal­mát, haszonrendszerét továbbra is fentarthassa. A JAPÁN BÉKE MEGFENEKLETT Nagyon jellemző, hogy az a nagy csatahajó, a Missouri, amelyen a japánok aláírták a “fötétien megadást”, megfenek­lett, sárbafulladt az amerikai partokhoz közel. ^ Ugyan igy megfeneklett a japánokkal való békekötés is. Most már nem bé­kéről, hanem arról tárgyalnak Titokban, hogy hol és mennyi amerikai hadibázist állítsanak fel Japánban. Mindezt nagyon sürgősen akarják megtenni, ar­ról nem is beszélve, hogy a ja­pán népnek tetszik-e az vagy I nem. De ha békét is kötne Amerika, a japánokkal, az olyan egyolda­lú lenne, hogy nem csak a japá­nok nem ismerhetnék el, hanem éppen a legközelebbi szomszé­dait és ellenségeit még jobban Japán ellen ingerelné. Nem le­het béke, vagy biztonság Orosz­ország és Kina nélkül. Józan gondolkodású japán vagy ame­rikai el sem tud képzelni békét Ázsiában, még kevésbé Japán­ban ezen két ország nélkül. Nem csak földrajzilag, hanem még inkább gazdaságilag Japán az ázsiai néptömegektől függ. így a japán nép, amely béké­re vágyik, nyíltan láthatja, hogy nem fognak nekik az amerikai­ak békéthagyni, sőt országukat akarják hadibázisá tenni. Ugyan akkor azt is fogják látni, mint a kínai, a görög, indonézia, burmai népek látják, hogy csak azok az elnyomók, zsarnokok, hadi és földesurak működnek össze az amerikiakkal, akik év­tizedeken keresztül elnyomták, kizsarolták őket. Azt akarják tovább is fentartani amerikai fegyverekkel. Nem kétséges, hogy a hatás, az eredmény ép­pen olyan lesz Japánban is, mint Kínában volt. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK február 4-ig: D. Lebovits, Cleveland ......... 1 A. Kucher, Pittsburgh ......... 4 G. Kuhn, Cleveland ............... 1 A. Ács, New York ............ 1 J. Bojt, Buffalo ..................... 1 Gizella Basky, Woodside....... 1 E. Sass, Milwaukee _______ 1 Mrs. H. Molnár, Elsinore___ 2 Jos. Schubert, Elsinore......... 1 B. Pászty, Perris ................... 1 M. Tabak, Perris _________ 1 A. Székely, Cleveland _____ 2 Cal. Engli, New City............. 1 Jos. Németh, Chicago ........... 1 J. Rascan, Bridgeport........... 1 Jos. Vizi, Akron__________ 5 J. Sütő, Windber ................... 1 E. J. Havel, Garfield ...... 1 St. Gecső, Garfield ................. 1 G. Pallagi, Newark ............... 1 A. Molnár, Cleveland............. 3 L. Lefkovits, Cleveland ....... 2 St. Szemes, Essington........... 1 J. Szalay, Trenton ................. 1 E. Szigety, New York ........... 1 St. Visi, Lincoln Park ........... 3 F. Kő, Clifton ......................... 1 J. Schmutzer, Toledo............. 1 L. Földi, Chicago ................... 1 I. Tóth, Euclid ....................... 2 St. Leleszi, Flemington __.... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 1 J. Kocsisco, Chicago ........... 1 S. Bukovits, Cleveland ___... 1 A. Godó, New York............... 1 J. Sorg, Schenectady ........... 1 J. Tőzsér, So. Norwalk ......... 1 M. Zajacz, Cleveland ............ 1 M. Zeller, Detroit ................... 2 Ch. Kolozsváry, Cleveland .... 1 J. Buzay, Cleveland ............... 1 J. Mogor, Cleveland............... 1 J. Deák, Akron _______ 1 A. Székely, Garfield Hts........ 1 L. Lovász, Bridgeport _____ 1 A. Buda, Cleveland ............... 1 Jos. Weszely, Chicago........... 2 J. Siket, E. Chicago............... 5 M. Molnár, Avella .................. 1 A. Siskó, Toronto ................... 2 J. Feczkó, New York______ 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom