Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-01 / 1612. szám
1950 január 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI VISSZAPILLANTÁS Elérkezve az év végéhez, nem haszontalan az ha visszatekintünk az elmúlt év fontosabb eseményeire és azt felértékeljük a munkásosztály felszabadul á s i törekvéseinek a szempontjából. Ha összegezzük a világ munkásmozgalmi eseményeit, úgy nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt év a haladás és a győzelmek esztendeje volt. A MI MOZGALMUNK A bevándorlás megszűnt majdnem teljesen, még az első világháború kitörésekor, az elmúlt 35 év alatt nagyon kevés magyar bevándorló érkezett ebbe az országba, az itt élő magyarságon sem múlt el nyomtalanul a 35 év, az amerikai magyarság, amely az itteni magyar intézmények fentartója volt, elöregedett. Miután a második és harmadik generáció már mint magyar intézmények fentartói számításba nem jöhet, az amerikai magyar intézmények lassú kihalásra vannak Ítélve. A fenti megállapítás súlyos igazságát minden amerikai magyar intézmény és lap régóta tapasztalja, ez alól nem kivétel a Bérmunkás sem, de jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg,, hogy az utolsó esztendőkben az olvasó táborunk csak kihalálo- • zással fogyott, de ezt a természetes veszteséget állandóan felülmúlta az uj olvasók jelentkezése. Különösen ez az év volt az, amelyben állandó szaporulatról számolhatunk be, nem beszélve az óhazai olvasóink szaporulatáról, ahová nagy mennyiségű lap jár az amerikai olvasóink áldozatkészségéből. Ez a tény mindennél jobban igazolja, hogy a lapunk irányvonala helyes s az megnyerte az amerikai és az óhazai öntudatos munkások tetszését. AMERIKAI MUNKÁSMOZGALOM Talán az egyetlen ország a föld kerekségén Amerika, ahol nem lehet nagyobb eredményekről beszámolni a munkásmozgalmat illetőleg. Amerikát az elmúlt években egy reakciós hullám öntötte el, amely állandó üldözés tárgyává tett minden radikális mozgalmat, még ha az csak mint gyenge polgári liberalizmusként nyilvánult is meg. Deportálások, perbe fogások, napirenden vannak, amely a kommunista párt 11 vezetőjének a pörbe fogásával érte el a csúcspontját. A közel egy évig tartó pörben nem csak a vádlottak kaptak súlyos büntetést, hanem ami egészen uj, a védőügyvédeket is börtönre Ítélte a biró. Ez a pör megmutatta azt is, hogy itt a legnagyobb hatalom a titkosrendőrség, az FBI, amely mindenkit megfigyel, amelynek a besúgói ott vannak minden számításba jövő szervezetben. Önkéntes segítőnek csaptak fel ennél a “vörös” üldözésnél az úgynevezett “szocialisták”, az AFL éppen úgy mint a CIO, amely teljesen pőrére vetkőzve kimutatta azt, hogy a kapitalista rendszer kiszolgálója, amikor a baloldali uniókat kiszorította a CIO-ból. Sok bérmozgalom volt az elmúlt évben, amelyekből kimagaslik az acél és a bányamunkások harca. Az előbbinek a vezérei a nagyon kérdéses nyugdíj ellenében, valósággal helyhez kötött rabszolgákat csináltak az acélmunkásokból, lemondva a munkabérek és munkaviszonyok minden javításáról. A bányászok még állják a harcot és meg van bennük a hajlandóság, hogy a felállított követeléseikért a végsőkig harcoljanak. Az acélmunkások gyalázatos szerződése ugylátszik példa, amely szerint kötik meg a szerződéseiket a gumi, autó és más iparágak vezérei is. A NYUGAT Az úgynevezett marshallizált országok, dacára a befektetett billióknak, nem csak hogy nem tudnak gazdaságilag talpraállni, ami természetes is, mert a Marshall tervei az amerikai tőkések az amerikai adófizetők pénzén, saját magukat igyekeznek talpraállítani és a marshallizált országokat eltiltják a természetes piacuktól, a kelet európai országokkal és a szovjettel való kereskedelemtől. De nem érték el azt sem, hogy letörjék a radikális munkások szervezeteit. Ma a baloldal erősebb, mint bármikor a múltban, amit a francia és olasz általános sztrájkok, az olasz parasztság föld elfoglalásai, az állandó sztrájkok is igazolnak. Ma, amikor a munkásság nincs képviselve a nyugati kormányokban, megszabadulva a bilincsektől, amelyet a kormányokba való részvétel okoz, sokkal szabadabban és radikálisabban lépnek fel mint bármikor a múltban. A sárga szocialisták mindenütt talajt veszítenek, mindjobban kiéleződik az osztályharc és élesen két részre oszlik a népesség, job vagy baloldal, a középutasok mindenütt elbuknak, lassan megsemmisülnek. Anglia és társországaiban az úgynevezett “munkás kormányok” semmiben sem különböznek a tőkés kormányoktól és a tömegek, amelyek még nem találták meg a helyes utat, de már elvesztették az ál-szocialista kormányokban való bizalmat, kiszavazzák őket a hatalomból, mint az New-Zealandban és Ausztráliában történt, remélve, hogy a munkások rövidesen rájönnek arra, hogy eben-gubát cseréltek. Görögországban Tito árulása folytán ideiglenesen vereséget szenvedtek a szabadságharcosok, az amerikai fegyverekkel, repülőgépekkel felszerelt és Amerika által pénzelt monarchofasizták “győztek”, de a győzelem kétséges, mert a tömegek gyűlölik a fasiztákat és csak az alkalmat várják, hogy újra felvegyék a harcot az elnyomóikkal, kik a legnagyobb terroral uralkodnak. MAGYARORSZÁG A Népi Demokráciák, köztük a minket legjobban érdeklő Magyarország, az elmúlt évben óriási fejlődésen mentek keresztül. Magyarországon az ipar és kereskedelem, tehát a termelés és elosztás majdnem teljesen államosítva lett. A gyárak és bányák élén majdnem mindenütt munkások állanak, kik sikeresen vezetik a termelést úgy, hogy a hároméves tervet 2 és fél év alatt nem csak' befejezték, de nagyrészben túl is teljesítették és most fognak hozzá a gigászi ötéves terv megvalósításához. A közigazgatás terén is ma már túlnyomó részben megbízható munkások és parasztok állanak, kik tanfolyamok elvégzése után, sikeresen állják meg a helyeiket. A háború dúlta rombolásokat nem csak helyreállították, de hatalmas uj építkezések folynak a ház és gyárépítés terén is. A nép életnívója állandóan emelkedik, élelmiszer és ipari cikkek bőségesen állnak a rendelkezéseikre és azt ma már meg is képesek szerezni. A magyar munkásság életnívója messze maga mögött hagyta a még mindig jegyrendszeren kínlódó nyugati testvéreik életnívóját. Kulturális téren is óriási a haladás. A közoktatás államosítása, egységesítése, a munkás és paraszt fiatalságnak adja meg elsősorban a tanulási lehetőséget. Tanfolyamok, szemináriumok, kollégiumok ezrei végzik a munkások és parasztok továbbképzését, hogy képesek legyenek a termelés vezetésére. A parasztság mind nagyobb tömegei látják be a kollektiv termelés előnyeit. Ma már több mint egy millió kisparaszt dolgozik termelő szövetkezeti alapon. Minden haladást és fejlődést a Népi Demokráciák, legkisebb külső segítség nélkül érték el, ami fényesen igazolja a tervgazdálkodás fölényét a kapitalista termelés felett. A SZOVJETEK A háború befejezése után 4 évre, a Szovjetek teljesen helyreállították a háború szörnyű rombolását. Gyors ütemben fejezik be az ötéves tervet. A hideg háború elzárta előle a vásárlási lehetőségek nagy részét, igy saját erejére utalva kénytelen az újjáépítést és az uj telepeit felépíteni. A háborús fenyegetés alábbhagyott akkor, amikor kitűnt, hogy a lekicsinyelt orosz tudósok és ipar, már két éve birtokában van az atomrobbantás titkának és nem csak atombombát tud gyártani, de az atomerőt képes a termelésbe is befogni, amellyel óriási lehetőségeket nyújt a jövő fejlődését illetőleg. Kétségtelen az, hogy a Szovjetek nem akarnak háborút, mert hisz nincsenek ráutalva, hogy piacokat keressenek, mert a szocialista termelési rendszer nem profitra, hanem szükségletre termel és a termelvények fokozása nem a tőkések profitját, hanem a nép jólétét szolgálja. Ezért nem háborús, haszontalan fegyvereket, hanem szükségleti cikkeket óhajt gyártani, de ebben gátolja őt az imperialista hatalmak fenyegető magatartása. Ha a Szovjet béketörekvése sikerrel járna, úgy a kétszáz milliónál nagyobb számú szovjet nép jóléte gyors ütemben emelkedne. KÍNA A Kínai Néphadsereg teljesen befejezte a tisztogatási munkáját. Chiangék bandáját teljesen kiszorították a szárazföldről, kik Formosa szigetére menekültek. A Néphadsereg hősies harcának az eredményeként 460 millió kínai szabadult fel a kapitalista uralom alól. Chiangék fenyegetőzése a további ellenállásra egyáltalán nem veszélyes, azt senki sem veszi komolyan, inkább csak arra való a nagyhangú, de üres fenyegetőzés, hogy ezzel még egy utolsó érvágást végezzenek Amerika zsebén. A harc befejezésével, a Kínai Népkormányzatnak, nem köny- nyül meg a helyzete, a háborús romok eltakarítása után, hozzá kell fognia egy uj, modern Kina felépítéséhez. Iparosítás, a mezőgazdaság gépesítése, a közoktatás kiterjesztése az előfeltétele, hogy a kínai nép felemelkedjen az emberinek nevezhető élet fokára. A tömegek mindenütt növekvő számban sorakoznak fel a monopol tőke, a nemzetközi imperializmus ellen. A kapitalista rendszer recseg, ropog, minden eresztékében, egy megrázkódtatás és bekövetkezik a nagy összemolás, hogy utána megkezdődjön az uj társadalmi rendszer felépítése. Reméljük, hogy az 1950-es év meghozza a munkásosztály fel- szabadulását újabb területeken is. A NAPTARRÓL Már minden olvasónak módja volt arra, hogy a Naptárunkat, legalább nagyjából átnézze és maga mondjon bírálatot arról. Éppen azért ez a kis cikk nem jelent sem bírálatot, sem reklám cikket. Az elsőt azért nem, mert a Naptár a már megszokott jó köny, amely az eladási áránál sokkal értékesebb, oktató és szórakoztató olvasmány. Reklámra sincs szükség, mert az olvasóink ma már tudják, hogy a Naptár milyen értékes és minden előzetes és utólagos reklámozás nélkül, sokkal nagyobb mennyiségben rendelték azt meg, nem csak saját maguknak, hanem az ismerőseiknek, rokonaiknak, nem csak Amerikába, hanem Európába is. Ennek a kis írásnak inkább az a célja, hogy nyilvánosan is elmondja azt, amit az olvasók megállapítanak és meg is imák a laphoz küldött leveleikben, hogy Geréb József munkástárs ismét kitűnő munkát végzett, ami annál is dicséretre méltóbb,- mert a megszokott munkatársai,
