Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-24 / 1636. szám
1950. junius 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Levél Romániából Szalay István Garfield He- ights-i olvasónk adott át egy hosszabb levelet amelyből a közérdekű részeket alább ismertetjük: Románia, Lugos 1949 V. 12 Kedves Mariska és Férjed! Boldogan épitjük az országunkat, két év alatt a mostani rendszer többet tett a nép jólétéért, mint a burzsoázia 100 év alatt, különösen az utóbbi években már irni sem volt szabad magyarul. Kedveseim! Nem is hiszitek milyen jó érzés szabadnak, függetlennek lenni. Jártunk és dolgoztunk az országba többfelé, voltunk Magyarországon is (1941-től 45-ig) a rendszer, a kizsákmányolás egy és ugyanaz volt mindenütt, különösen a bécsi döntés után 1940-ben megindult a féktelen faj és nemzet gyűlölet, a helyzet állandó rosszabbodását mindig a más nemzetiségüekre kenték, azt mondogatva, hogy azért nincsen kenyér meg tűzifa, mert a nyakunkon ülnek a sok vacak menekültek, meg a zsidók, ez volt Horthy Magyarországon. Ezzel akarták leplezni magukat az ország árulói. A hadiüzemek éjjel-nappal dolgoztak, ugyanakkor a közellátás teljesen leromlott. Kedves Mariska, úgy dióhéjban leirom mi mindent valósítottunk meg Népi Demokráciánkban a felszabadulás óta. Először is a földreformot, a hatalmas pár ezerholdas birtokokat felosztották, sok szegény ember jutott igy földhöz. Azután az államgépezet ki lett tisztítva a reakciós elemektől a pénz stabilizáció után 1947 decemberébe Románia népe megdöntötte a királyságot, ezáltal az ország a legnagyobb kizsákmányolótói szabadult meg. így teremtette meg az uj államformát,- a Népköztársaságot. Most egy éve, 1948. junius 11- én történt meg az államosítás. A bankok, bányák, gyárak, ipari üzemek vezetését a dolgozó nép vette a kezébe, most már nem egyes emberek zsebébe száll a haszon, hanem a dolgozó nép szükségleteit szolgálja és az ország újjáépítését. A gyárak élére munkás-igazgatók kerültek, ezer és ezer munkás férfi és nő harcol a termelés növeléséért és újabb módszereket alkalmaznak, hogy minél jobb és több közszükségleti cikket termeljenek a népnek. Számtalan munkást, nőt és férfit tüntettek ki a munka érdemrenddel. Most nálunk meg vap adva a lehetőség nemre, fajra, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkinek a tanulásra, fejlődésre, politikai téren vagy gazdasági vonalon. A legmagasabb helyet betöltheti, ha meg van hozzá a rátermettsége és becsülete. Most nem pofára, vagy társadalmi helyzetre való tekintettel alkalmaznak valakit, mint a múltban, most az számit, hogy ki mit tud és mihez ért. Ma a tudását nézik az embernek és hogy milyen mértékben szolgálja a nép érdekeit. Mondjuk egy bányász vagy gyári munkás havi bére az elvégzett norma után 5-6 ezer lej, ha van benne igyekezet, szorgalom, megkeresheti havonta a 10-15 ezer lejt is. 1 Az árak évről-évre csökkennek, az a karton ami tavaly 500 lej volt métere, most 240 lejért vesszük meg, szabad áron. Pontosan ugyanaz 60-70 lej métere, aki dolgozik valahol és benne van a szakszervezetben annak mindnek van olcsó élelmiszer és ruha jegye. Szabad áron is lehet mindent kapni, csak úgy drágább. Minél többet termelnek az ipari és gazdasági munkások, annál olcsóbb az élet és igy emelkedik a nép életszínvonala. A gyárak államosítása előtt a gyárosok szaboltáltak, rossz árut termeltek és keveset. A gépeket rongálták és ilyen jelszavakat adtak a nép szájába: “Látjátok, ez a demokrácia, azért nincs jó áru, mert nem hozatnak külföldről jó festéket és gépeket”. Hasonló beszédekkel mérgezték az ingadozókat. Az államosítás után a megdöntött kizsákmányolok, akik nem számítottak megdöntésükre, tízszeres energiával, dühödt szenvedéllyel, százszorosra felfokozott gyűlölettel vetik magukat harcba, a tőlük elvett paradicsom visszaszerzéséért. Románia minden természeti kincse mellett egyike volt a világ legelmaradottabb országainak, ahol azelőtt rablógazdálkodást folytattak a volt úri rablók, akiknek több része külföldön bitangol. Most az államgépezet úgy le van egyszerűsítve, hogy mindenki kiismerhesse magát benne. Amiről beszélnek... KÜZDELEM A LEGYEK ELLEN A nyári melegek beálltával a városi, állami és egyéb közegészségügyi hatóságok figyelmeztetnek, hogy készüljünk el a LEGYEK elleni védekezésre, mert a melegebb idővel együtt a légy- szezón is beköszönt. Márpedig köztudomású, hogy a legyek terjesztik a tífuszt, a tuberkulózist és más hasonló járványokat, de azonkívül a romlott ételekben keletkező mérges erjedő gomba- csirokat átviszik ételeinkre és közvetve a bélhártya gyulladás, hasmenés és egyéb hasonló betegségek előidézőivé lesznek. Szóval a légy az ember természetes ellensége, amelyet pusztítanunk kell. Az átlagos ember nem is gondol arra, hogy egy ilyen kis féreg, mint a légy, miként lehet olyan veszedelmes ellenség, hiszen a legkisebb legyintéssel agyon tudjuk ütni, — igen, ha eltaláljuk. De ez a szemtelen kis bogár túlságosan fürge és a legnagyobb baj az, hogy TÚLSÁGOSAN SZAPORA. Az entomológia (féregtan) tudósok állítása szerint a legyek családjához (Diptera) több száz faj tartozik, némelyik olyan kicsi, hogy csak nagyitóval látjuk, de vannak olyanok, mint a horsefly (lódongó), amelyek elérik az incs nagyságot is. Mindegyiknek két, hártyaszerü eres szárnya van. Természetesen legismertebb közöttük a közönséges házilégy. Legfőbb tulajdonságuk a nagyon gyors szaporodás. Az anyányi légy ételmaradékokra, szemetes kannákra, a porba és hasonló helyekre rakja tojásait. Ezek picinyke szürke foltot alkotnak, de ha nagyitóval vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy 120- 150 individuális petéből állnak, tehát kedvező alkalommal ennyi pondró kel ki belőle. Egy-egy anya légy számos ilyen tojáscsomót rak le pár napig tartó élete folyamán. A peték kedvező időjárásnál pár óra alatt kikelnek, mire a pondró falánkul táplálkozik, gyorsan női s 3-7 nap alatt eléri teljes nagyságát, amikor ha alkalma van rá, befurja magát a földbe, de meghúzódik bármiféle hasadékban is, ahol lárvává alakul, amelyből 8-14 nap múltán a teljes nagyságú légy bújik elő, amely aztán megint tovább szaporodik. Miután egy-egy ilyen szaporodási körfolyamat átlagosan 14 napot vesz igénybe s egy-egy anyalégynek több ezer utóda is lehet, láthatjuk, hogy milyen szükség van a védekezésre. A légy elleni védekezés legfontosabb tényezője a tisztaság. Minél kevesebb ételhulladékot, szemetet, nyitott szemetes kannákat, mosatlan tejesüvegeket, stb. stb. talál a légy, annál kevesebb pondró női meg arra, hogy lárvává legyen. Persze a legnagyobb tisztaság mellett is elég légy jelentkezik. Ezek ellen ma a légycsapókon és különböző légypapirokon kívül a DDT vegyiszerrel védekezzünk. Ennek is kétféle faja van forgalomban. Az egyik az, amelyet rákenünk, vagy ráfecskendezünk az ablakfákra, drót-rostélyokra, esetleg a konyhák falaira, stb. Ha a légy rászáll az ilyen festékre, magára vesz annyit, hogy 40-50 perc múltán elpusztul. Az ilyen festés több hétig hatásos marad, — az időjárástól függőleg. A másik DDT illanó olajakat tartalmaz, amelyekből finom köd lesz, amikor a szoba levegőjébe fecskendezzük. Ez azonnal kiöli a legyet, de rövid időközönként újból meg újból meg kell ismételni. Ugylátszik, hogy a legyek is észrevették az ellenük irányuló nagy harcot, mert hamarosan kitermelték a DDT ellenálló fajtájukat, mire a tudósoknak újabb vegyszereket kellett keresni s most már chloridane, methoxychlor, gamma benzene és egyéb nyelvtörő nevekkel bíró vegyszerekkel keverik a DDT-t. A fő az, hogy a nyáron át lehetőleg mindenki vegye ki a részét a legyek elleni küzdelemből, hogy az emberiség e nagy ellenségét minél szükebb területre szorítsuk. MOLNÁR ANTALNÉ munkástársnő elhalálozása alkalmából virágmegváltásra utólag adakoztak: Kucher András 2.50, Lelkó András 2.50. Osztályellentét (Folytatás az 1-sö oldalról) milliónyi gyakorlott, szakképzett bérrabszolga járja a munkanélküliség kálváriáját, milyen eshetőségei vannak a felsőbb iskolákból, az egyetemekről kikerült újoncoknak. A közoktatásügyi hivatal jelentésének alapján, 1950 junius végével, több mint 2 millió háromszáz ezer ifjú fejezi be iskolai éveit és az élet uj útjára lépnek. A statisztikai kimutatás szerint a felsőbb iskolákból 1 millió kétszázezer fiú és leány vizsgázik, hatszázezer pedig, mielőtt a négy évi terminust bevégezte volna, feladják a tanulást és a munka mezejére lépnek. Ezeknek túlnyomó részét a nyomor, a kényszer hajtja ki az iskolákból. A kimutatás szerint ötszázezer azoknak a száma, akik egyetemet végezve lépnek az “élet” megteremtésének útjára, hogy milyen eshetőségeik vannak ezeknek az egyetemet végzett ifjaknak, szomorúan világítja meg a Federation Employment Service igazgatójának jelentése, amely New York városának 30 leghatalmasabb telepeit kereste fel, hogy az egyetemekből kikerült ifjak részére elhelyezést nyerjen, azt az információt kapták, hogy egynéhány elsőrendű specialistán kívül, minden állás be van töltve. Egy rádió társaság igazgatója pedig azt az információt adta, hogy egy mérnök állásának betöltésére több mint kétezer folyamodványt kaptak. Tovább menve, több mint kétszáz bank és kölcsön intézetet kerestek fel az ifjak elhelyezésére és egyhangúlag azt a választ kapták, hogy nincsen üresedés. A háborúból visszajött ifjakat a kormány hozzájárulásával, támogatásával besegítették az egyetemekre, levizsgáztak, most aztán egy óriási kérdőjel tárul eléjük is, amint a felsőbb iskolákat végzett ifjak elé, hogy hová, merre? A mai társadalmi rendszer, amely a kizsákmányolás, a magántulajdon rendszerén alapszik, amely a technika haladásának bámulatos fokát érte el, nem nyújt emberségesebb megélhetést, még a már gyakorlott munkásoknak sem. Az ifjaknak a vizsgázás örömét óriási csalódás és elkeseredés váltja fel. A technika fejlődése mindjobban szorítja ki a munka mezejéről a munkára kényszerült, nem csak az uj jövevényeket, hanem a termelés és szétosztás ágaiban meg- edzett bárrabszolgákat is. Az öt millió munkanélküli bérrabszolga keserves kálváriáját bővíteni fogja a több mint két millió tanulását bevégző vagy bevégezni kényszerítő ifjak. Ez a mai társadalmi rendszer és ennek a rendszernek csak egyféleképen lehet végetvetni és pedig: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül”. Köhler. i
