Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-21 / 1614. szám
4 uiciai 11 É ii M U N K A S 1950. január 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. VV. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ........................... LUO Six Months ....................... 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ................ 5c Gsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még" »em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás* hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*^*>42 A hydrogén atombomba Az amerikai hírszolgáltató vállalatok jelentése szerint az Atom Energia Bizottság rendkívüli erőfeszítéssel dolgozik egy uj, az eddiginél ezerszerte hatásosabb atombomba létrehozásán. A jól informáltsággal dicsekvő “Washington Post” állítása szerint az amerikai atomtudósok elméletileg már kidolgozták a hydrogén atombomba készítésének a módját és most óriási összeget, — valószínűleg 2 billió dollárt, — kérnek a kormánytól az elmélet gyakorlati megvalósítására. Ezen hírforrás szerint a tudósok rájöttek, hogy a hydrogén atombomba lényegében ellentétes az eddig használt uránium, vagy plutónium atombombákkal. Amíg az uránium atombombánál az uránium-elem atommagja széthasad s az eredmény valamely könnyebb elem lesz, közben azonban nagymennyiségű fölös energia szabadul fel, addig a hydrogén bombánál két elem atommagja egyesül s valami nehezebb elem atomjává formálódik. De ebben az esetben is igen nagy mennyiségű energia szabadul fel. Sőt, a tudósok elméleti számításai szerint ezerszeresen több energia szabadul fel, mint az uránium atomrobbanásánál. Ezért a hydrogén atombomba, — ha majd elkészül, legalább ezerszeresen olyan erős lesz, mint az uránium bomba. Ha számításaink alapjául vesszük a Hiroshima és Nagasaki városokra dobott bombákat, akkor nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy egyetlen hydrogén atombomba képes lesz elpusztítani minden életet legalább 300 négyzetmérföld területen. Az egyetlen Los Angeles várost kivéve, a világ egyetlen nagyvárosa sem foglal el ekkora területet. De van még egy más dolog is, amit a hydrogén atombombával kapcsolatban számításba kell vennünk. Ez az, hogy amig az uránium és a plutónium olyan anyagok, amelyekből csak igen keveset találunk a földön, addig hydrogénből nagyon is sok jutott ide. Eltekintve attól, hogy nagyon sok közönséges anyagnak ez az elem az egyik legfontosabb alkotó része, a hydrogén mennyiségéről fogalmat alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy a víznek kétharmada hydrogén. így tehát ha megoldják a hydrogén atombomba gyártásának a titkát, akkor nem kell szükölködniök a bomba nyersanyagával, gyárthatják majd ezer számra. De ugyanakkor természetesen felvetődik az a kérdés is, hogy vájjon ha felrobbantják az első hydrogén atombombát, nem-e áll be olyan “lánc-robbanás”, amelyben felrobban a föld összes hydrogén ja? Mondanunk sem kell, hogy abban az esetben a felszabadult energia olyan hőmennyiséget fejlesztene ki, amelyben a föld merő forró gázzá válna. És az emberek? Legfeljebb csak gázbuborékok lennének. A tudósok úgy vélik, hogy a napban és egyes csUlagokban ilyen atomrobbanások folyamata megy végbe és azok szolgáltatják azon kiszámithatlan hőmennyiséget, amelynek csak parányi része jut el a földre, amely nélkül itt minden élet megszűnne; viszont, amelyet ha nagyon fokoznánk, akkor abban minden élet elégne. Ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy vájjon örüljünk-e, avagy rémülettel fogadjuk a “thermo-nuclear kombináció” (mert igy nevezik ezen újfajta atomrobbantást) titkának a felfedezését. Sőt talán inkább még örömmel fogadjuk azt a tudósítást, hogy a hydrogén atombomba elkészítésének nagy akadályai vannak. Mert ha bár a természetben már évbilliók óta tart ez a thermo-nuclear kombinációs robbanás, ott legalább öt millió év készíti elő és hozza létre a kombináció előállításához szükséges 20 millió (Celsius) fok meleget. (Ilyen meleg van a napban.) szik is, akkor azon ország potenciális ellenfele szintén hasonló fegyverek beszerzésére törekszik. És ha csakugyan létrehozzák ezt a kiszámíthatatlan erejű “super” bombát, nem lesz irigylésre méltó az emberiség sorsa, ha életük minden pillanatát megmételyezi az a gondolat, hogy esetleg a következő pillanatban már milliós fokot elérő gőzzé változhatnak. Ha a modern civilizáció irányitói ennél a borzalmas félelmetes életnél nem tudnak szebb, jobb és nyugodtabb jövőt biztosítani az emberiség számára, akkor megmutatták, hogy nem valók arra a helyre és jól tennék, ha minél előbb távoznának onnan. Mert amig ezen emberek irányítják a világ ügyeit, addig a végpusztulás réme állandóan fenyegetni fog bennünket. Sajnáljuk, de mi nem követjük az uj találmányt üdvözlők rikoltozását s üdvrivalgás helyett rémülve, majd szánakozva figyeljük a pusztításban minden eddigi borzalmakat felülmúló uj “super” hydrogén atombomba feltalását.------------------------------- ' A huszadik század első fele (Folytatás az 1-sö oldalról) egy kecsegtetőbb társadalmi rendszert vezetnek be. Ugyan ez áll a második világháborút követő balkán államok népi demokráciára térésére is. Hogy megérte-e ama óriási embertömeg borzalmas pusztulása, szenvedése, ezen lehet vitatkozni. Amerika népe nem szenvedett, hanem prosperált az elmúlt két világháború alatt, de nagy és keserves árat fizetett az elmúlt ötven esztendőben lezajlott három-négy hatalmas ipari pangás következtében. Borzalmas árakat fizetett a félszázad első harminc esztendejében a munka és a tőke közötti hatalmas harcokban. Az emberi agy, amely bámulatosan tökéletesít, teremt, épiti a legszebbet, a legnyönyörübbet. Ugyanakkor felfedezi az atomok robbantását s ahelyet, hogy a népek millió és billióinak felemelésére, a közjóiét javára termelésre használnák, az emberek és a termelt javak pusztítására állítják azt elő. Az első félszázadban sok minden jót és rosszat alkotott az emberi agy. A kezdet kezdetén, 1905 junius 27-én, itt Amerikában megalkotta a bérrabszolgák egyetlen reményét, a Világ Ipari Munkásainak Szervezetét. Eme szervezetnek elvinyilatkozata, egy megdönthetetlen dokumentum, amelyet a világ termelő hadseregének magáévá kell tenni, hogy megszabadulhasson az elnyomatás, a kizsákmányolás, a bérrendszer alól. Az IWW elvinyilatkozatát fényesen igazolja az 1900-as évek első fele, az a rettenetes vagyon felhalmozódás, amely szemünk előtt folyt le, a néhány milliós tőkével alakult társaságok, ipartelepek többszörös billiós társulatokká alakultak, a vagyon mind kevesebb kezekben összpontosul. A vagyon összponto- sulása, a technika fejlődése, maga után vonja a bérrendszer eltörlését, a munkásosztály szabad ipari társadalmát. Köhler. Az Egyesült Államok összes automobü telepei 1929-ben 3 millió 881 ezer és 76 gépet gyártottak, amelyből a General Motors Corporation 31 százalékát, Ford 34 és a többi telepek összesen 35 százalékát állították elő. 1939-ben gyártottak összesen 2 millió 633 ezer gépet, ebből a General Motors 44, Chrysler 24, Ford 22, és a többi társaságok együttvéve 10 százalékát gyártották. 1949 első 10 hónapjában gyártottak összesen 4 millió 14 ezer gépet, a General Motors 44, Chrysler 21, Ford 21, és a többiek együttvéve 14 százalékot állítottak elő. ELVIYYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba Ugylátszik azonban, hogy az amerikai atomtudósok bíznak abban, hogy pár billió dollárral elő tudják állítani ezt a meleget néhány hónap alatt is, — jobban mondva megszerkesztik azt a gépet,'amely képes lesz létrehozni a hydrogén atombomba előfeltételeit. Tekintettel arra, hogy jelenleg még a sokkal kisebb erejű uránium atombombát sem tudják járomba fogni úgy, hogy hasznos munkát végezzen, kérdezhetjük, minek kell akkor az ezerszeresen nagyobb erő? A 300 négyszögmérföldet elpusztító atombombát a legjobb akarattal sem nevezhetjük védő-fegyvernek. Erről semmiféle csürés-csavarással nem mondhatunk mást, mint azt, hogy TÁMADÓ FEGYVER. És az is természetes, hogy ha i valamely ország ilyen támadó fegyvert gyárt és azzal még dicsek-1 beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akitor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
