Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-01-21 / 1614. szám
1950. január 21. BÉK MUNKA» 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI az ötéves terv keretében, reméljük, hogy tényleg egy uj országot épitenek: a szocialista Magyarországot. JÓ UTAT! Madame Chiang-Kai Shek másfél éves amerikai tartózkodása után visszarepült a férjéhez “hogy vele együtt harcoljon a kínai nép szabadságáért’’. Őnagysága másfél évig élt itt mint egy királynő, olyan udvartartással. Mindent elkövetett, hogy Amerikát rábírja, hogy fegyveresen avatkozzon be a kínai polgárháborúba és hogy Amerika továbbra is fejőstehene legyen Chiang tolvaj bandájának. De az események nagyon gyors ütembe mentek a vég felé. A kínai Néphadsereg nem adott megállást a Nemzeti hadseregnek, szünet nélkül kergette maga előtt. Az amerikai kormány kénytelen volt beszüntetni a további támogatást és a “Fehér Könyv”-ben bizonyította, hogy az amerikai segélyt Chiang és famíliája nagy részben ellopta. Végül miután az egész kínai szárazföld felszabadult és Chi- angék Formosa szigetére menekültek, még annyit próbáltak meg, hogy legalább a sziget védelmére kapjanak amerikai hadihajókat, repülőgépeket és hadsereget, no meg pénzt. De úgy látszik, hogy ez a remény is vízbe esett, Truman és a külügyminiszter leghatározottabban visz- utasitották ezt is és közben Anglia és más államok elismerték az uj Kínát. A madamenek igy nem maradt más hátra, mint utrakellni Formosa szigetere, nem azért, hogy harcoljon a “kínai nép szabadságáért”, hanem, hogy pakolni segítsen, hogy az összerabolt milliókat, amelyeket még nem szállítottak ki az amerikai bankokba, biztonságba helyezzék. A madame, a férje és még becstelenebb kormánya is nagyon jól tudják, hogy nekik már befellegzett, a kínai nép tudni sem akar róluk és rövidesen kiverik Formosa szigetéről is, hogy azután zavartalanul építhessék fel az uj, szabad Kínát, amely nem csak a madameéktól, de az egész rendszertől örökre megtisztította a kínai földet. Jó utat madame! Mi tudjuk, ha a kínai nép fülön nem csípi, úgy rövidesen viszont fogjuk látni. Csak mint különlegesen komikus dolgot írjuk itt meg, hogy az amerikai magyar reakció lapjai, nagy siránkozást csapnak, hegy az elnökünk és a külügyi államtitkárunk elejtették Chi- angot és elátkozzák az angolokat Attlevel és Churchillel egyetemben, hogy elismerték a Vörös Kínát, pedig ők olyan jól kiszámították, hogy ha a derék Hoover és Taft terveit elfogadták volna, egész szép világháború kerekedett volna ki belőle, amelynek a végén talán újra a “régi jó” úri világot lehetne visszaállítani magyar földön. Mit bánják ők ha azért pár millió magyar és amerikai fiú elpusztult volna és Magyarország újra hadak útja lett volna. De a terv újra füstbe ment, igy újra csak főzhetik a terveiket az őket uralomra segítő vérfürdőt illetőleg. Zsidóorszá KULTUR VONALON Egy nép felemelkedését, nem csak azon az alapon kell elbírálni, hogy milyen magas az életnívója, ami természetesen döntő fontosságú, hanem, hogy mennyire emelkedett a kulturális színvonala az átlag egyénnek ahoz, hogy magasabb iskolázottságot érjen el. Már számtalanszor ismertettük azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet a magyar dolgozók az uj rendszerben kifejtettek, az ország újjáépítéséért, az iparosítás kiterjesztéséért; a mező- gazdaság gépesítéséért. Ezen a téren különösen a három éves terv keretében teljes sikert arattak a magyar dolgozók, messze maguk mögött hagyták a győztes, Marshallizált országokat. A mélypontra lesülyedt életszínvonalukat nem csak felemelték az utolsó békeév, 1938-as vonalra, hanem azt 35 százalékkal túl is haladták, mig a nyugati, marshallizált országok népei még mindig messze alatta maradnak a 38-as életstandardnak. Természetesen minket nagyon érdekel az is, hogy a szülőföldünk dolgozói kulturális téren is értek-e el haladást. Az ideszökött, levitézlett uralkodó osztály tagjai, nagyon gyakran, mint elrémitő tényt szokták megemlíteni, hogy a magyar dolgozókat a “szabadság tipró” rendszer arra kényszeríti, hogy a napi munka után még szemináriumokba, kollégiumokba, szaktanfolyamokra járjon. Minket persze nem rémitett meg az a “borzalom”, hogy a magyar dolgozóknak tanulni “kell”, mert tudjuk, hogy ez a “kényszer” adta meg a lehetőséget, hogy a magyar munkás és paraszt felemelkedhessen magasabb kultur nívóra, hogy az elméleti és gyakorlati továbbképzés tette lehetővé, hogy bányai, gyári, mezőgazdasági üzemek, magas hivatalok vezető legyenek, nem a “kényszer tanulás”, hanem annak az eredményei fájnak a hazaáruló bandának. A műveltség, a magasabb iskoláztatás a gazdagok monopóliuma volt a múltban, ezt a monopóliumot törte össze a Nép- köztársaság, amikor a nagy, dolgozó tömegeket vonta be a kultúra sáncaiba. Hogy ez mennyire sikerült, arra egy kis statisztikát vonultathatunk fel. 1946-ban megalakult kultur vezetői tanfolyamon 80 munkás vett részt, 1949-ben már több mint tízezer. Az addig ismeretlen népi tánc csoportok száma 1949-ben 247 üzemi tánc csoport volt. Harminchárom énekkar működött 1945-ben, ma 700, a 22 üzemi zenekar helyett 1949-ben már 448 működött. Az iskoláztatás terén a kötelező 8 osztályos általános iskola után a dolgozók gyermekei mind nagyobb tömegben lepik el a középiskolákat, úgy, hogy ma a tanulók 60 százaléka a dolgozók gyermekeiből kerül ki, ugyan igy változik a helyzet az egyetemeken és a magasabb technikai főiskolákon és az utóbbiakban túlnyomó részt ténylegesen dolgozó munkásokból tevődik össze és ezekből kerülnek ki a közeljövő mérnökei és vezetőképes technikusai, hisz az ötéves terv keresztül viteléhez 2000 uj mérnökre van szükség. A színházak, hangversenyek hallgatóinak a többsége ma a dolgozókból kerül ki, kik az üzemekben olcsó jegyekhez jutnak. Képzőművészeti kiállításokat ma a munkások tízezrei látogassák meg. Tudatlan, műveletlen ember nem alkalmas a szocialista társadalom építésére, éppen azért az ötéves terv keretében, hatalmas összegeket fordít a Népköz- társaság kulturális célokra, hogy a magyar nép. minden rétege, a legkisebb faluban is hozzájusson a szocialista kultúra, legmagasabb fokához is. Ma már nem kell kényszeríteni a dolgozókat a tanulásra, ma már tudja értékelni a magasabb műveltség szépségeit, ma már arra kell erőfeszítést tenni, hogy kielégítsék a magyar nép vágyát a magasabb műveltséghez, az elméleti és gyakorlati tudáshoz. A nagy feladat elvégzésére a meglévő tanítók és tanárok számát az ötéves terv keretében 12 ezerrel szaporítják. 30 uj középiskolát épitenek, amelyekben 45 ezerrel több tanuló fog tanulni, mint ma. Az ipariskolák számát 167-ről 500-ra növelik. A mezőgazdasági szakiskolák tanulóinak a számát közel százezerrel fogják szaporítani, mig a mezőgazdasági főiskolai hallgatók száma 9 ezerrel lesz több. Az egyetemi hallgatók száma 8 ezerrel lesz magasabb a mainál. A meglevő főiskolákat kibővítik és Miskolcon uj egyetemet épitenek. A népi kollégiumokban a férőhelyet hétezerrel szaporítják. A tudományos kutatásokra 200 millió forintot fordítanak. Az ötéves terv keretében minden falunak lesz kulturháza, köynvtára, villanya, telefonja, vetítőgépje. Uj Nemzeti Színház épül Budapesten és Győrben. Művészeti célokra 70 millió dollárt fordítanak. Csak a falusi dolgozók kultur szükségleteire ezer millió forintott fordítanak. Ugyan ennyi befektetést igényel az egészségügy fokozottabb védelme. Kórházak, szülőotthonok, bölcsődék, orvosi rendelő intézetek ezreit építik fel. Kétezer uj artézi kutat fúrnak és 500 uj sport pályát épitenek fel. A lakás építés fokozott mértékben folyik, hogy minden dolgozó egészséges, modern lakásban lakjon. A hároméves terv keretében a magyar dolgozók újjáépítették a lerombolt, kirabolt országot, Az utóbbi években meglehetősen sokat hallunk Palesztináról, mint önálló Zsidóországról. Figyeljük azon követeléseket, en- gendményeket, vitákat, majd összecsapásokat, zsidók és arabok között egy Zsidóországért. A vallási fanatizmus hívei mindent elkövetnek, hogy a világgal, de legelsősorban a zsidósággal elhitessék, hogy egyedül nekik van joguk a Szent Földhöz és az azon levő ereklyékhez. A világ különböző részében lakó — jobbsorsra érdemes — zsidóság, eme propaganda hatása alatt milliókat adnak össze egy Zsidóország megteremtésére, ahol aztán az örökbékét só- várgó zsidó újabb küzdelmek áldozata lesz, sőt — egyenlőre — semmi küátás a békés, szent élet megvalósítására. Eme elgondolásunkban, néhány kérdés vetődik fel, melyet minden józanul gondolkodó fel tesz önmagának: 1. Vájjon mennyi népet tudnak Palesztina nagyon is kicsiny területén elhelyezni? 2. Vájjon a természetes szaporodás milyen helyzetet fog teremteni egy-két generáción túl ? 3. Kicsiny számarányuknál fogva, miként tudják országukat megvédeni esetleges angol vagy arab támadásokkal szemben? Volna még több fontos kérdés. Például mi történik egy olyan nemzettel, mely 5-6 generáción át nem keveredik uj vérrel ? Ha csak eme néhány.kérdést tesszük történelmi analízis tárgyává, rövidesen kiderül, hogy eme zsidó propaganda vezérek a legnagyobb ellenséges szogála- tot követik el fajuk ellen. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy azon zsidók, akik eme propaganda áldozataivá válnak, a legcsunyább hazaárulást követik el szülőhazájukkal szemben. De lássuk a tényeket. A zsidó nemzet évszázadok óta üldözve, megbélyegezve volt minden országban. Eme állapotnak sok nyomós okait maguk a zsidók szolgáltatták, melyek felsorolását ezúttal, helyszűke miatt elhagyjuk. Egyik főoka az asszimilálódás megakadályozása a talmud tanítása szerint. A fejlődés — technika, kultúra, stb. — előretörése azonban a zsidó egységes nemzetiséget sem hagyta érintetlenül. Országokként többen és többen fordítottak hátat a talmud ósdi parancsainak: Kiváltak a fanatikusok tömegéből. Tekintélyes számban teljesen beolvadtak szülőhazájuk nyelvébe, kultúrájába. Világhírű tudósok, művészek, technikusok emelkedtek ki soraikból. Sokan közülök nemzetközi hírnévre tettek szert, majd mások tömegesen vettek részt a termelés és ipar mezején. Jelen társadalmunk át van itatva zsidó eredetű tevékeny, okos, törekvő emeberekkel, akik magaviseletük és tevékenysé-
