Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-17 / 1635. szám

1950. junius 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal Békeremények gadtam volna Rajk bűnösségét. A tény az, hogy sem nem tagad­tam sem nem állítottam, de elí­téltem az eljárást, amelyet a Rajk üggyel kapcsolatban tanú­sítottak. Tettem pedig ezt azért, mert Rajkot elítéltették a nép­pel mielőtt az ismerte volna Rajk bűnét. Az összes országos, helyi, gyári szervezetek határo­zati javaslatokkal bélyegezték meg, anélkül, hogy tudták vol­na, hogy mi a bűne. Mielőtt a bizonyítékokat nyilvánosságra hozták, a Rajk bűne csak állítás volt a benfentesek részéről. De hagyjuk a Rajk ügyet, ugv aho­gyan azt elintézték két hónap­pal a cikk megjelenése után. A “Magyar Jövőék” azonban nagy szolgálatot tennének a munkásosztálynak, ha szennyes nyáladékaikat nem fröcskölnék mások szemébe. A Bérmunkás úgy elvi, mint erkölcsi szempont­ból oly magasan áll felettük, hogy köpködéseik azt el nem ér­heti. A Bérmunkás fenntartói, an­nak Lapbizottsága és írógárdá­ja teljesen illetékes a lap szelle­mi irányvonalának megállapítá­sára és a Bérmunkás még nem züllött le a tudatlan tömegek ke­gyeinek megnyeréséért a mo­csárba, mint tették azt a “Jövő- ék”. Azért csak azt üzenem a “Ma­gyar Jövőéknek”, hogy ne üssék az orrukat oly dolgokba amihez nem értenek, hanem söpörjenek csak a saját portájukon, mert van ott éppen elég söpörni való. ÜLDÖZIK A JAPAN KOMMU­NISTÁKAT TOKYO — Douglas Mac Ar­thur rendeletére a japán kor­mány erélyes üldözést indított a kommunisták ellen, dacára an­nak, hogy a kommunista párt olyan gyenge, hogy a múlt he­tekben tartott választásoknál csak három jelöltjük kapott mandátumot. Miután MacAr- thur a kommunista párt 24 ve­zetőjét eltiltotta a politikai mű­ködéstől, ezt a japán kormány úgy értelmezte, hogy megint életbeléptették azon törvénye­ket, amelyekkel a háború előtt és alatt keményen büntették a véleménynyilvánítást. Ezen uj eljárásnak adtak ki­fejezést azzal, hogy házkutatást tartottak az ismertebb kommu­nistáknál, közöttük Sanzo Nosa- ka házánál is, aki a kommunis­táknak csak teoretikusa és nem gyakorlati politikus. Házkuta­tásokkal, letartóztatásokkal és börtönökkel igyekszenek véget- vetni annak a szólás- és véle­ményszabadságnak, amit a há­ború befejezte után megenged­tek. OROSZ BÚZÁT VESZNEK GENF, Svájc, — Gunnard Myrdal, az Egyesült Nemzetek gazdasági bizottságának ügyvi­vő titkára jelenti, hogy sikeres tárgyalásokat folytatott az oro­szokkal a nyugat-kelet közötti kereskedelem újbóli felvételére. Az oroszok hajlandók nagy­mennyiségű búzát eladni a nyu­gati államok részére. Gunnard szerint az Egyesült Nemzeteknek csak ez az egyet­len bizottsága működik teljes mértékben. (Vi.) Mint a vízbe fuldokló ember, mi is úgy kapaszkodunk minden szalmaszálhoz, kijelen­téshez, melyek a béke mellett nyilvánulnak meg. Ilyen szal- mászál lehet az egyik legna­gyobb háborús uszító McArthur legújabb kijelentései, melyeket C. L. Sulsbergernek, a New York Times tudósítójának mon­dott. Berlin után Japán a legvesze­delmesebb pont, mivel még nin­csen béke kötve velük, hadiálla­potok vannak, haditörvényszék elé viszik azokat, akik a meg­szálló csapatok ellen vétenek. Mint mostan Japánban többeket hadbíróság elé vittek, mert meg­vertek egynéhány amerikai ka­tonát. A berlini tüntetésből várt veszély elmúlt. De nagyobb ba­jok lettek Japánban, Tokióban, ottan még nagyobb és véresebb tüntetések voltak, a megemlé­kezés — Memorial — napján. Ez az Ázsiát féltő, Chiang mellet kardoskodó generális, aki még egy pár hónappal ezelőtt kész volt lángbaboritani Ázsiát, barátja Chiang védelmére, még az amerikai sajtó előtt is mint legnagyobb háborús uszító volt ismeretes, most már más han­gon beszél, ezeket mondja: McARTHUR BESZÉL “Az alap ok, ami engem arra a meggyőződésre vitt, hogy nem lesz egyhamar háború, mert annyira megváltozott a háború természete. “A nagy tömegek véleménye háború ellenes. Ezek leginkább újabb fejlemények, amelyek ki­terjednek minden tömegre, min­den országban. “Ők (az állam vezérek) úgy tekintettek a háborúkra, mint megrövidített ut a nagyobb ha­talomhoz. Mind a két oldalon nagy készülődések voltak, nem csak hadifelszerelésekben, ha­nem lélektani, psychologiai ér­telemben is. A közönség vélemé­AZ EGYETLEN, IGAZI OK EZ AZ IGAZI LÉNYEG, ez az igazi issue’, ami felett a hidegháborút vívják, ami mi­att az emberek farkasszemet néző két táborban sorakoznak fel egymás kiirtására,” — mondja az a cikkünk, amely valóban bámulatos tisztánlá­tással és ugyan olyan egysze­rűséggel mutat rá a mai nagy világfeszültség EGYETLEN IGAZI OKÁRA. Ezt a rendkívüli erejű taní­tó s felvilágosító cikkünket a julius elsei számunkban hoz­zuk “AZOK AZ ELIDEGENÍTHE­TETLEN JOGOK” — Gondolatok a Fourth of July ünneplésével kapcsolatban — címen és eddigi szokásunktól eltérően már most felhívjuk rá munkástársaink figyelmét, mert ez a cikk valóban a jelen történelem kulcsát adja az ol­vasók kezébe. Kérjük minden olvasónkat olvassa el, mutas­sa meg barátainak, ismerőse­inek ezt a valóban nagy hord­erejű cikket! nye, helyeselte és az nagyon fontos. “Most jelenleg nem úgy van, a közönség megérti, a múlt há­ború példáján, hogy nem lehet biztos győzelem a jövő háború­ban, igy egyik oldalon sem le­hetséges a psychologiai előkészí­tés. Az orosz tömeg éppen úgy ellene van a háborúnak, mint az anglo-szakszon tömegek. “Én úgy gondolom, hogy bo­londság azt hinni, hogy az oro­szok kívánnák megkezdeni a támadó háborút. Az oroszok olyan jól haladnak a mostani, hidegháborúban, hogy ők lehe­tőleg és logikusan remélik foly­tatni ezen létező és sikeres rend­szert.” McArthurnak megbízható ké­mei vannak egész Ázsiában, so­kakat megnyert, olyan japáno­kat, akik évekig voltak Orosz­országban és visszakerültek, va­lamint Japánban, akikre nagyon számítottak az amerikai hadve­zérek, hogy felhasználhatják őket az oroszok ellen. Most már tudják, hogy a “tömegek békét akarnak” mindenfelé, minden országban. Mostan már Japán­ban is mind élesebbé válik az el­lenállás, bajban vannak a meg nem hivott vendégek, a megszál­ló csapatok. JELENTÉS A FRANCIAKRÓL Több amerikai napilapnak a tulajdonosa, Mr. John Knight utazgat az öreg Európában. Leg­újabban Párisból, vezércikkben adja le a jelentését a háborús beszédekről, készülődésről re­mélt jelenteni és dacára, hogy nem a munkásokkal, nem a nép­pel beszélgetett, érintkezett, ha­nem hozzá hasonló tőkésekkel, gyárosokkal, politiku sokkal mégis csalódottan ismeri be, hogy Franiaországra sem na­gyon számíthat Amerika egy megkezdendő háborúban. Knight a következőket jelenti: “Mint Angliában, úgy Francia- országban is sokkal kevesebb beszéd van a háborúról, mint Amerikában. Ez érthető, olyan országban, melyet háromszor támadtak meg a németek az utóbbi 70 évben. A franciák azonban olyan természetellenes (unrealistic) és gúnyos állás­pontot foglalnak el, hogy a harc a világhatalomért, az Egyesült Államok és Oroszország között folyik, melyen ők nem tudnak változtatni. “Egy nagyon befolyásos lap, a “Le Monde” még azt is taná­csolja, hogy Franciaország, mint semleges zóna maradjon, ha az amerikaiak és az oroszok megkezdenék a lövöldözést. “Engem több müveit francia kérdezett, hogy Amerika akar-e háborút az oroszokkal? Ez azt bizonyítja, hogy sokan Európá­ban nem sok reményt táplálnak a mi békés kijelentéseinkre. Va­lahol a vonalon a mi propagan­dánk sikeretelenné lett. Az én véleményem az, hogy nagyon lármás volt, nem meggyőző. “Meglehet látni a lényeges külömbséget a francia sajtóban. A megismételt támadásoknál! Truman elnök és Acheson által az oroszok ellen és a francia kormány emberek békéltető, nyugtató kijelentései között. “Trygve Lie moszkvai látoga­tásával kapcsolatosan, mely na­gyon jó szemléltető pont. Több amerikai tisztviselőkkel beszél­getve Párisban, tisztán látszott, hogy ők megvannak győződve, hogy Lie próbálkozása az oro­szokkal való megegyezés felé, teljesen sikertelen. Ezzel szem­ben a franciák reményteljesnek látják ezt az utat, úgy hiszik, hogy az ilyen egyezkedést meg kellene kezdeni. Én bevallom azt, hogy a franciákkal értek egyet, nem a mieinkkel.” Hát ha még a francia mun­kássággal beszélgetett volna Mr. Knight, akik már békét akar­nak, nem hajlandók újabb ágyu- töltelékké válni. És ha már har­colni kellene nekik, akkor saját uraik, elnyomóik, a háborús uszítok ellen szállnak harcba. Mr. Knight, a sok napilap tu­lajdonosa, Mr. Truman, Ache­son, MacArthur, Marshall mind nagyon jól tudják, hogy a fran­cia, japán, olasz, német néptö­megek nélkül nem lehet többé háború. MacArthur beismerése szerint, ez a tömeg: “Minden tö­meg, minden országban háború ellenes”. Mi és az egész világ tudja, hogy még csak Amerikában le­hetséges a háborús uszítás. Még csak az amerikai népet tudnák psychologiailag előkészíteni egy világháborúra. De a franciák, németek, japánok nélkül már MacArthurék sem látják azt le­hetőnek. Minden országban nagy töme­geket szerveztek, mozgattak meg a béke érdekében, a béke védelmére. Hiába tiltották ki Amerikából a béke apostolokat, de annál jobban meglátták a franciák, németek, japánok, hogy csak is Amerika akarna háborút. És az amerikai béke­hangok, kiálltások, úgy hangza­nak, mint az amerikai indiánok csatakiálltásai, úgy látják azt a franciák, meg a tőkés urak és politikusok is. Mi eddig csak re­méltük, hogy a világ munkássá­ga, a tömeg megtudja akadá­lyozni a háborút, most a nagy vezérek állítják, ismerik azt be. így biztosabbak a kilátások a békére. GYÖNYÖRŰ LÁTVÁNY VOLT LONDON — A királyi csalá­dot imádó londoni népet meg­fosztották attól a rendkívüli nagy élvezettől, hogy a 18 hóna­pos Charles királyi csemetét (az anyja Elizabeth trónörökösnő, az apja . . . annak is van valami hivatala az udvarnál) bukdá­csolni lássák. A leendőbeli trón­örököst eddig a St. James park­ba vitték “levegőztetni”, ahol a járni tanuló “felséges ur” éppen úgy bukdácsolt, mint akárme­lyik más gyerek. Ezt a túlzóan lojális nép igen nagy áhítattal nézte. Hivatalos helyen azonban mégis úgy találták, hogy a nép ne lássa, miként esik ülepére a jövendőben uralkodójuk s a ki­rályi csemetét most már privát parkban, a közönségtől elzárt helyen levegőztetik. így fosztot­ták meg a londoni népet ettől a nagyszerű látványtól is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom