Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-17 / 1635. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. junius 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............ $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ........................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ...................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Civakodni szeretnének A new yorki Magyar Jövő május 31-iki számában igazán minden ok nélkül valóban aljas támadást intéztek lapunk ellen. Ez a támadás azzal kezdődik, hogy egy a “T.S.” jelzés mögé bujt kaliforniai olvasójuk kérdést intéz a szerkesztőhöz, hogy mikor fog már a Magyar Jövő válaszolni arra a cikkre, amit Zára munkástársunk még az augusztus 6-iki számunkában irt a Rajk üggyel kapcsolatban. Noha Californiában mindenki tudja, hogy “T.S.” a betegségig összeférhetetlen természetű, szereplési viszketegség- ben szevedő egyén, aki valóságosan bosszút esküdött a Bérmunkás ellen, mert a személyeskedéssel és valótlanságokkal telitett “cikkét” nem hoztuk, mégis a Magyar Jövő szerkesztőségének valamelyik tagja beugrott ezen beteges hajlamú ember uszításának s a levélhez fűzött szerkesztői megjegyzésében ilyen badarságokat hadar össze: “Beismerjük, hogy súlyos mulasztás terhel bennünket a fent- emlitett cikk elnézéséért. Hálával tartozunk T.S. munkástársnak, hogy habár késve is, de felhívta rá figyelmünket” . . . Átolvasva a kérdéses cikket megállapíthatjuk, hogy az valóban egy, a munkásság soraiba beférkőzött romboló trockyistának, titoistának a cikke. Hogy egy ilyen cikk megjelenhetett a Bérmunkás hasábjain és hogyha az már megtörtént és a szerkesztőség utólag nem Ítélte el a legélesebb formában, azt a következtetést váltja ki belőlünk, hogy a szerkesztőség közé a munkásság egységét romboló titoista, trockyista elemek férkőzhettek be, vagy ha már azelőtt ott voltak, akkor ideiglenes leplezés után most szintvallottak. Fenti megjegyzéseink kizárólag azokra a Bérmunkás vezetőkre vonatkoznak, akik J.Z. romboló cikkét megiratták, leközölték és aztán a maguk álláspontjává tették ...” Zára munkástárs, — mint lapunk olvasói jól emlékszenek, — abban a cikkben, amit vagy három héttel a Rajk ügy kipattanása után irt türelmetlen hangon kérdi, hogy miért nem közük részletesen, mi bűnt követett el Rajk, mert igy nem hiszi el a bűnösségét, hiszen pár héttel előbb még a Magyar Kommunista Párt második vezető embere volt. Zára munkástársnál még mentségül szolgál, hogy akkor még valóban nem kaptunk Rajkra vonatkozólag semmi részletes információt s igy megállapításai a türelmetlenségének következményei voltak. De mit szóljunk azon szerkesztőhöz, akinek csak egy levelébe került volna megszerezni azt az információt, hogy a Bérmunkásnál nem iratnak cikkeket, hogy ott minden irógárdista a maga véleményét nyilvánítja és éppen a sajtószabadság nevében közölte lapunk azt a cikket, de — és most jön a legfontosabb, — a szeptember 3-án tartott évi konvenciónk részletesen foglalkozott az üggyel és azt a szeptember 10-iki számunkban közölt jegyzőkönyvben megírtuk, hogy ott úgy a szerkesztőség többi tagjai, mint a delegátusok is kijelentettek, hogy nem osztoznak Zára munkástárs véleményében, sőt mi több, maga Zára munkástárs is férfias módon beismerte tévedését, amit az azóta irt cikkeinek egész sorozata is bizonyít. A Magyar Jövő szerkesztőségének ez a tagja most, 7 hónappal az ügy befejezte után azt is megtudhatta volna, hogy a Rajk üggyel kapcsolatban közel félszáz igen tárgyilagos cikket hoztunk, — nem csak hirt, hanem vezércikkeket és egyébb véleménynyilvánítást is. Mindezekre azonban nem volt kiváncsi az a szerkesztő, aki a Hitler, avagy a McCarthy módon kész az Ítéletre a vádlott megkérdezése nélkül is. Elég volt neki a fenti bárgyuságok összehordására egy beteges agyú ember uszitása, amiből joggal következtethetünk arra, hogy mint évtizedekkel ezelőtt, úgy ez a szerkesztő még ma is a munkásfrakciók gymásnak ugratásában találja passzióját, vagy véü szolgálni a lapját. Mi nem követjük ezt a szerkesztőt a munkások közötti gyűlölet hintésben, ehez sem időnk, sem kedvünk nincs. Ehelyett foly- tatjűk tovább a munkások felvilágosítását, nevelését és osztály- tudatra ébresztését, mert úgy tartjuk, hogy csak azzal szolgálhatjuk osztályunkat, — a munkásosztályt. A Bérmunkás Lapbizottsága Le kell leplezni őket Lapunk olvasói jól tudják, hogy a “hidegháború” életrekeltése óta úgy a vezércikkek, mint az alájegyzett cikkek egész tömkelegében mutattunk rá, hogy a háborús hisztéria élesztésének célja semmi más, mint a háborús költségvetés felsrófolása. Ez annyira nyüvánvaló, hogy csak az nem látja, aki NEM IS AKARJA látni. Az is köztudomású, hogy azon híreket, amelyek azt részletezik, mi fog történni velünk, ha az oroszok atombombákkal és egyéb borzalmas fegyverekkel megtámadnak bennünket, a háborús érdekeltség helyezi el a lapokban és adatja le a rádión. Tisztán látható már évek óta, hogy az amerikai közvéleményt irányitó szervek összeesküdtek a háborús érdekeltségekkel az amerikai nép megrémitésére, hogy igy minél nagyobb hadiköltségvetésbe hajszolják az adófizetőket. Ebben a rémitést-keltő hadjáratban a röpülő ipar ügynökei s az Air Force vezetősége viszik a vezérszerepet. A Légierő vezetősége kiszámította, hogy milyen károkat okoznának az oroszok, ha ennyi-meg-ennyi atombombájuk lenne és azokkal a közeljövőben megtámadnák az Egyesült Államokat. És ezen elméleti feltevésre támaszkodva követeük, hogy az Egyesült Államok akora légierőt szervezzen, amely elegendő lenne ezen hipotétikus támadás védelmére, visszaverésére, esetleg megelőzésére. A légierő elméleti feltevése szerint a Szovjet Union 1952-ben fogja megtámadni az Egyesült Államokat. És hangoztatják ezt dacára annak, hogy a legjobb szakértők véleménye Szerint az oroszok még tiz év múltán sem lesznek elkészülve a tengerentúli támadó háborúra még akkor sem, ha csakugyan terveznének is ilyen háborút, amire semmi bizonyíték nincs. A háborús usztiásnak ezt a módját végre az amerikai rendszer legismertebb szószólója, Walter Lippmann neves újságíró is megsokalta s a napokban éles kritika alá vette. Lippmann idézi MacArthur generálist, akinek véleménye szeriht a Szovjet Union 10 évnél hamarább nem lesz abban a helyzetben, hogy támadó háborút kezdjen. Ennek dacára az Air Force 1952-re teszi az orosz támadás idejét, noha a Légierőnek sincsenek jobb információi, mint MacArthur generálisnak. Az Air Force tehát tényleges adatok hiányában azt mondja, hogy üyen támadás “elméletileg lehetséges”, ha valójában nem is valószínű. Ezért az Air Force azt akarja, hogy annyi pénzt költ- sünk a légierő kiépítésére, mintha az oroszok 1952-ben egy újabb Pearl Harbort rendeznének. Ezt a dátumot nagy ravaszsággal választották ki, nincs tulmessze arra, hogy figyelmen kívül hagynánk, de nincs tulközel sem, hogy rá lehetne mutatni, milyen alaptalan a félelem. Ez a propaganda rendkívül nagy károkat okoz Amerikának, mondja Lippmann, mert ha megrémíti az amerikai népet, mit gondoljanak azon európai népek, akiket az oroszok elleni szövetségben akarunk összegyűjteni? Ha az oroszok pillanatok alatt el tudják pusztítani Detroit s más hasonló nagy amerikai városokat dacára a közbeeső Atlantic óceánnak, mit tudnak csinálni az Atlantic Szövetséghez csatlakozott európai városokkal? Ezért Lippmann ezt mondja erre a rémitgetésre: Egyike vagyok azoknak, akik jól látják, hogy ma a légierő tartja fen a katonai egyesulyt, ezért hajlandó vagyok megszavazni az Air Force részére azt az összeget, amit a katonai és polgári szakértők javasolnak. De ha az Air Force megkapja ezt az összeget, viszonzásul nem-e lehetne rávenni arra, hogy hagyják már abba az amerikai nép rémitgetését csak azért, hogy újból több pénzt kapjanak? Walter Lippmann nagyon keztyüs kézzel bánik a pánik terjesztőkkel, akik valószínűleg csak a profit kedvéért ijesztgetik Amerika népét, de megtörténhetik, hogy olyan szikra pattan ki belőle, amely lángra gyújtja az egész vüágot. Az ilyen, lelküsmeretlen embereket nyíltan kell leleplezni, a legyezgetés itt mitsem használ. ELVIA1TLATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezetét épitiük a régi társadalom keretein helül.
