Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-10 / 1634. szám
1950. junius 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal Megoldatlan problémák (Vi.) A nagyhatalmak londoni konferenciájáról nagyon kevés s sokak előtt érthetetlen hírek jönnek. A nagynak feltüntetett és sok kényes problémát megoldó konferenciáról szűkén és titokzatosan jelentettek. A legégetőbb problémák között voltak a német és japán békekötés, melyet nem mernek megkötni és nagyon is megoszlott a vélemény. Ugyanis, amig az angolok mindkét esetben szeretnék a békét megkötni, az amerikaiak nem látják helyesnek, mert az a csapataik kivonását is sürgetné. A japánoknál, úgy mint a németeknél már nagyon nyugtalanok és tiltakoznak az ellen, hogy az amerikaiak megfojtják az iparukat, kereskedelmüket, nagy munkanélküliséget, nyomort idéznek elő, holott közvetlen szomszédságukban levő Oroszország, Kina és a virágzásnak indult Lengyel, Magyar, Bolgár országokkal meginduló kereskedelem minden japánt és németet munkához juttatna. A kínai helyzetet sem tudták megoldani. Az amerikaiak ragaszkodnak Chiang Kai Sítekhez, melynek ellenében elfogadták a franciák eszközét. Bao Dai császárt Indo-Kinában. Az angolok már egyiket sem szeretik, tudják, hogy a forradalmi elemeket segítik az amerikaiak a franciák, ilyen gyűlölt zsarnok, bábuk felállításával. így ezek a kínos és égető problémák sem lettek megoldva. Marad minden olyan zavarban, hogy más Forrestalokat is meg fog bolonditani. NÉMETORSZÁGBAN Most a franciákkal együtt azon tárgyalnak, hogy ha sikerülne egyesíteni a két ország nehéz iparát, magánkézben, vagy pedig állami tulajdonba vegyék azt az egyesitett ipart? Ezzel igyekeznek a munkásságot is elhallgattat tni, akik szocializálást lyeket eddig elértek, de amelyeket az előző rendszerekben, sőt az ő általa óhajtottban sem, még ötven év múlva sem válnának valóra. Amint értesültünk, e gyűlést megelőzőleg a “Chicagói Magyar Klub” látta vendégül Pe- yert és ha tudjuk azt, hogy ez a Klub a chicagói reakció — az urak — klubja, már tisztába is lehetünk Peyer karakterével. Mert: “madarat tolláról, embert barátjáról“ lehet megismerni. MÉG EGY BESZÁMOLÓ A FENTI gyűlésről Despali- nes felé vettük utunkat, mert úgy értesültünk, hogy ott Sütőék “farmján” valami kirándulás féle van a Bérmunkás támogatására. Ezt a kirándulást ugylátszik “titokban” készítették elő, mert mi is csak az utolsó nap értesültünk arról, hogy ott kirándulás lesz szalonna sütéssel kapcsolatba. Megérkezve, a szalonna sütésnek már vége volt és az ottlevők már hazafelé készülődtek, de megérkezésünk még visszatarkövetelnek. Ezzel szemben az amerikaiak az ellen harcolnak, akik magántőkés rendszer alapján akarják az egész Európa nehéziparát egyesíteni, kontrolálni. Tehát ez sem megoldás arra, hogy a munkásságot is, meg az amerikai bankárokat is kielégítse. Ugyan akkor a franciák azt akarnák, hogy először is gazdasági egység, létesüljön a két ország között, mielőtt a! németek megkezdenék felfegyverezni, amint azt az angolok és az amerikaiak akarták. Viszont ezt a gazdasági egységet Anglia nem engedheti meg, mert akkor ott lesznek milliók munkanélkül, elvesztik a piacot ezen egyesített nehéz iparnak a részére nem csak Európában, hanem még a megmaradt tőkés rendszer országaiban is, leginkább Délamerikában és Afrikában. JAPÁNBAN Az egész Ázsiára kiterjesztett Angol birodalom a cyloni konferencián, melyben India és sok más ázsiai ország is résztvett, követelték, hogy a japánokkal kössék meg a békét, hogy helyre állhasson a kereskedelem, miáltal ezen országok sokkal olcsóbb japán ipari terményekhez juthassanak az amerikai árukkal szemben. Most Russel Bamess, a “Detroit News”-ban szintén megírja, hogy nagy bajok vannak a japánok körül, a tömegek — ezek között olyan tőkések is, akik eddig mindig támogatták az amerikaiakat, kezdenek nyugtalankodni, hogy még mindég nem engedik meg nekik a szabad kereskedelmet, nem csak a vörös kínaiakkal, hanem még a többi ázsiai országokkal sem, ahol az amerikai érdekekkel, árukkal ; összeütköznének. Köve telik, [ hogy kössék meg a békét, adja- I nak nekik utat a keresekedelem- re és munkalehetőséget. Ezt még McArthur is sürgeti. Neki | tóttá őket és lévén éhesek, Balog j Tuta rögtön hozzáfogott a sza- ■ Ionná sütéshez, amit j óétvágy - gyal elfogyasztottunk. Ugyan az megismétlődött hétfőn és kedden is — lévén három napos ünnep — és a későbbi napokon többen felkeresték Sütőéket, akik értesültek a kirándulásról. A szalonnát Sütő munkástárs- ék szolgáltatták és egyéb kellékekkel hozzájárultak S. Balog, E. Fisher, F. Rontó, J. VÍád, A. Wiener és J. Zára munkástársak. A Bérmunkás támogatására adakoztak: Balog, Fischer, Köhler, Rontó, Vlád, Sütő és Zára munkástársak, melyeknek eredménye 28.00 dollár. Miután elismerésünket nyilvánítjuk a jóakaratu törekvésért, csak annyit óhajtunk megjegyezni, hogy a jövőben hasonló esetben ne “titokba” készítsék elő a kirándulást és ne az utolsó napon értesítsenek, hanem egy-két héttel előbb, hogy alkalmunk legyen értesíteni a Bérmunkás olvasóit és minden bizonnyal nagyobb eredményről lehet majd beszámolni. megbízható jelentések mennek naponta, tudja, milyen mértékben fordulnak az amerikaiak ellen és már nem sokáig tudná elnyomni az Amerika ellenes zendüléseket. Mentői tovább tartják a japánokat ilyen elnyomott, fojtogató helyzetben, annál többen fordulnak az amerikaiak ellen, előbb-utóbb nyílt forradalmat indíthatnak ellenünk. De Achesonék még nem mernének békét kötni, a japán iparnak nyílt utat, az amerikai árukkal egyforma versenyt nyitni. Tudják, beismerik, hogy az ázsiai szabadverseny, melyben a japán ipart betudnák kapcsolni, rohamosan megjavítaná a kínai és más ázsiai népek, legtöbb esetben vörös forradalmárok, lázadó benszülöttek helyzetét. A japánokat azokkal való megegyezésre, kereskedelemre, közeli gazdasági kapcsolatokra, barátságos összmüködésre kényszerítené. Az amerikai tőkések tudják, hogy ha a japánok szabadon meglátják, hogy mennyire jobb a szocialista rendszer, mint a magántőkés rendszer és utánozhatják a kínai vörösök példáját, sőt csak is akkor jutnának üzlethez, kereskedelemhez, hogy ha nem ellenséges, hanem barátságos, megértő módon közelednek az ázsiai néptömegekhez, amely megunta, megutálta a tőkés rendszert, annak minden hívét, eszközét. AMERIKAI ZŰRZAVAR Mindenki tudja, hogy a kínaiak és az oroszok nélkül nem lemegrázkódtatás a legnagyobb kétségbeesés elé állította a lakosságot. A háborús hisztéria, amit a sajtó folytat, a legnagyobb lelki feszültséget építette föl a lelkekben. A katasztrófa pillanatában beteljesülni vélték mindazt a gonoszságot, amit az atom és hidrogénbomba elrettentő alakjában föltalálnak. A lakosság mondhatni százszázalékban rohant az utcára és remegő szájjal várta a végső pusztulást. A telefonszolgálat megszakadt és emiatt senki nem tudta mi történt. A vészjelek leadása után mozgósítva lettek az ösz- szes orvosok és a kórházak betegápolói, de amig az összeköttetés helyre nem állt, a legnagyobb volt a tanácstalanság. New Brunswickon a teljes segély szervezet a Squibb Biological Laboratóriumba vonult azt hívén, hogy a hónapok előtti robbanás megismétlődött, aminek egy halottja és több sebesültje volt. A távoli helyekről is jöttek a segélyszerek és hord- .ták a rengeteg sebesültet a kórházakba. A vizfrontnak ahogy ezt a vidéket nevezik, szomorú emléke van még az első háborúból. Tudni illik akkor is rettenetes robbanás volt a Raritán Arzenálban igen sok halottal. Ez mind visszatért a lakosság emlékezetébe. Hetek teltek el a robbanás óta, de a lakosság ma is annak a hatása alatt áll. így is marad, hét megkötni a békét a japánokkal. Amerika nem akarja elismerni azt a Kínát, amely neki nem tetszik, de egész Kínában kormányoz és Chiangot hiába ültetnék le a békeasztalhoz, nem képviselheti Kínát, melyet elvesztett. Ugyanakkor az oroszokat is kiakarják túrni a békeasztaltól, helyettük behozni Ausztráliát, New Zealandot, a franiákat, a hollandokat, hogy nekik tetsző módon diktálhassanak. De ez megint nem hoz békét, csak nevetségessé tenné az egész próbálkozást. Az amerikaiak rettegnek leülni egy asztalhoz a vörösökkel, a kínai és orosz delegátusokkal. Barnes Írja: “Washingtonból jelentik, hogy a State Department és general McArthur, valamint a megszálló parancsnokság sürgetik a japánokkal való békekötést, amilyen gyorsan csak lehetséges. Azzal érvelnek, hogy a megszállás a japánokat minden nap jobban ingerli. Ha mostan cselekszik Amerika, mig ezen ellenzékeskedés nem terjed el, mi megtarthatnánk az amerikai hadi bázisokat és a nép nagyobb részének barátságát.” De nem tudnak, nem mernek békét kötni a japánokkal. Minden józan észt, logikát ellensúlyoz az amerikai tőkések gazdasági érdekei, a szocializmustól, a vörösöktől való rettegés. Elvannak vakulva azon félelemtől, hogy egész Japán, egész Ázsia elvész a részükre. Ezt a veszteséget nem látják kikerül- hetőnek, csak elódázhatónak egy bizonyos időre. amig a vezetők nem találnak be- ' csületes megoldást a háborús hisztéria megszüntetésére. Rendkívül fontos a béke híveire az a lelki megnyilvánulás, ahogy a lakosság a robbanás idejében és most is viselkedik. A lakosság egyrésze összetört és magába roskadt és az “egek urához“ fohászkodott. A másik része, különösen a magyarság igen agresszív kifejezésre ragadtatta magát a hazug és a háború mérgét keverő vezetői, az uszító sajtó ellen hangzottak el furcsa szavak. Nem lett volna tanácsos a sajtóbetyároknak és a “Hazugság Bizottmánynak” itt tartózkodni. Rengeteg publicitást kapott ez a szomorú esemény' De, hogy kiküszöböljük mindenkorra a hasonló katasztrófát, ezt a kérdést kerülgetik. Miért /Csináltak olyan helyzetet, hogy Pakistán- ba kelljen szállítani dinamitot, kézigránátot “útépítéshez”. A kielégíthetetlen profit kapzsiság dönt bennünket háborúba, pusztulásba. Ez igy lesz addig, amig a dolgozók nem veszik a saját irányításuk alá a teljes ipart és az ország irányítását. Fel a harcra! Vagy gyáván elpusztulni. Tessék választani! Regiszter Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse'•pp’óhp 7 A South Amboy-i robbanás (Folytatás az 1-sö oldalról)
