Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-06-10 / 1634. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1950. junius 3.

EgyrŐl-Másról

ELMONDJA: J. Z.

ESEMÉNYEK A MUNKA

HARCMEZEJÉN

AZ ELMÚLT héten a “legfontosabb esemény” a General Motors Corp. és a CIO-hoz tartozó United Auto Workers szervezet között létrejött és “hitelesített” kollektív szerződés nyilvánosságra hozatala volt.

A tárgyalások a vállalat és a szervezet megbízottai között pár hét óta folytak és amint közeledett a jelen szerződés lejáratának ideje a GM telepeken foglalkoztatott bérrabszolgák mind izgatottabban várták a tárgyalások eredményét. És az izgalomra minden ok meg volt, ha figyelembe vesszük, hogy a Chrysler autó telepeken több mint három hónapig sztrájkoltak a több mint 90 ezret kitevő munkások ugyan azon követelésekért.

A tárgyalások eredményét azonban nem csak a GM telepek munkásai várták izgalommal, hanem a munkásság általában, mert közvetlen nem kevesebb, mint 270.000 munkás — ennyi munkás van foglalkoztatva a GM telepeken szerte az országban — állt a legbizonytalanabb jövő előtt, de ha sztrájkra került volna a sor, közvetve még több ^ázezer munkást érintett volna, akik oly telepeken vannak foglalkoztatva, amelyek alkatrészeket készítenek a GM telepek részére.

A General Motors Corp. kötelékébe tartoznak: a Cadülac,

Buick, Oldsmobile, Pontiac és Chevrolet személy kocsik és Chevrolet és GM teher szállítók, valamint a Diesel motor és mozdonyokat készítő telepek.

A GM ugyan más téren is érdekelve van, mint a villamossági iparban, ahol hűtőszekrényeket és villamos motorokat készítenek, azonban ezen telepeken foglalkoztatott munkások más szervezethez tartoznak, de ahogyan hírlik a motor telepeken megkötött szerződésekhez hasonlót fognak ott is érvényre emelni.

A KOLLEKTIV szerződés nyilvánosságra hozása “nagy meglepetést” okozott, mert mindenki el volt készülve, hogy nagyarányú és elszánt harcok előtt állunk ha munkabeszüntetésre kerül a sor. így a bejelentés nagy megkönnyebülést okozott minden téren, de amikor látjuk a nagy üdvrivalgást a ki- zsákmányolókat kiszolgáló sajtó és rádió részéről és amint a GM igazgatósága dicséri azt, szeget üt a fejünkbe, hogy vájjon tényleg oly “nagyszerű győzelmet” arattak-e a GM munkások, mint ahogy azt elénk tálalják ?

A dicshimnuszokat zengőkhöz az autó munkások szervezetének vezetősége is csatlakozott, azonban a munkásoknak még nem volt idejük tanulmányozni azt és véleményt nyilvánítani az eredményről.

Eddig csak nagy körvonalakban ismerjük az uj szerződés tartalmát amiből nehéz a valóságot megállapítani. Mert bizonyos, hogy vannak apróbb részletek, amelyek nagyon lefokozzák majd a “munkások győzelmét”. Már magában az a tény, hogy a vállalat megbízottai — közöttük Harry Anderson a GM egyik al-élnöke, aki a tárgyalás irányitója volt a vállalat részéről — annyira lelkesedik azért, figyelmeztetés arra, hogy a munkásoknak vigyázni kell, mert az uj szerződésbe valahol ott van az a bizonyos “kelepce”, amely nyakoncsipi a munkásokat, amikor észre sem veszik.

AZ UJ szerződés főbb pontjai tetszetősek, de már azokból is látható, hogy sok hátrányosságot tartalmaznak a munkások részére. Az a tény, hogy az uj szerződést ÖT ÉVRE Írták alá anélkül, hogy a munkásoknak joguk volna ezen idő alatt a szerződést felbontani bármily okból. Más szóval a jelenben megkötött megállapodások érvényesek a következő öt évre, tekintet nélkül, hogy mi fog történni ezen hosszú idő alatt, amelyek oly változásokat hozhatnak elő, hogy a jelenben megkötött szerződés valóságos béklyó lesz majd a munkások ke- zén-lábán.

Amint látjuk, az a sérelmes pont is benne van az uj szerződésben, amelyet 1948-ban foglaltak be, melyszerint a munkabérek emelkedése, vagy esése a kormány munkaügyi hivatalának statisztikájához van kötve.

Eszerint, ha a munkaügyi hivatal kimutatása szerint az élelmiszerek átlaga esést mutat a negyedévi zárlatnál, aszerint vágják le a GM munkások béreit.

Ezekkel szemben az uj szerződés szerint az alap órabérekét négy centtel emelik junius elsején és minden év hasonló szakában az öt év alatt.

A szerződés többi része az aggkori nyugdíj, betegsegély és kórházi kezelés költségeire vonatkozik, amely a bér javítással egyetemben kitesz 19 centet.

Ezen költségekhez a munkások csak annyival járulnak hozzá, mint eddig, a többi költségeket a vállalat fedezi. Az aggkori nyugdíj, hasonló a Ford és Chrysler telepen életbe léptetett tervezettel, amely a social security összeget minimum száz dollárra egészíti ki, bár Reuther állítása szerint az “felmehet egyes esetekben 140 dollárig”.

Valószínű, hogy időről-időre visszatérünk ezen “históriai győzelemre” melynek üdvös, vagy haszontalanságát majd az idő és viszonyok fogják megállapítani.

BESZÁMOLÓ EGY “NAGY”

GYŰLÉSRŐL

AZ ELMÚLT héten “illusztris” vendége volt Chicago magyarságának, akinek hire már jóelőre megelőzte megérkezését. A jövevény iránt nagyon változó vélemények nyilvánultak meg. Akik ismerték tevékenységét undorral beszéltek róla, akik

pedig nem ismerték, csak my- nyit tudtak róla, hogy “Cueilis- ta” részben félelemmel, részben gyűlölettel fogadták a hirt, hogy körünkbe érkezik, dacára a két napilap — az Am. Magyar Népszava és Szabadság, valamint a helyi hetilap és rádió hirdetéseknek.

A gyűlés rendezősége a chicagói “Soutside Egyházak és Egyletek” vezetősége volt és az “illusztris” vendég nem más, mint Peyer Károly, aki pár hónap óta itt éldegél Amerikában és idejét arra használja, hogy a magyarországi munkásság nagy küzdelmét hitvány denunciálás- sal és rágalmazással akadályozza.

Igaz, hogy az embernek élni kell és “szabadsággal nem lehet jólakni”, azonban a magyarországi szakszervezetek és Szociál Demokrata Pártnak a múltban ily “jeles vezérétől” mégis csak mást várhatna az ember, mint, hogy azokért a bizonyos “ezüstökért” ily hitvány szerepre vállalkozzon.

A DOLOG ugyanis úgy áll, hogy ez a renegát Peyer Károly a “National Committe for Free Europe” megbízásából körutazik a középnyugaton és igy került Chicagóba, hogy megmételyezze a chicagói magyarság agyát is. Igazán nem rajta mul- lott, hogy ez nem sikerült neki.

Ennek oka pedig, mint fentebb emlitém: az osztálytudatos munkásság undorral és megvetéssel ingnorálta, az indiferens munkásság pedig nagyobbrészt a papok j árszalagján halad, a papok pedig annak dacára, hogy Peyer ily hitvány szerepre vállalkozott, nem bíznak benne, mert Peyer renegát volta mellett sem akar oly rendszert Magyarországon, amilyent a papok akarnak — a királyság visszaállítását Otto “herceggel” — mert ott neki — Peyernek — nem jutna szerep. Őneki pedig ez a legfontosabb.

E sorok írója sem azért ment el, mert Peyer személye, vagy mondanivalója vonzotta volna, hanem kötelességből a Bérmunkás olvasói ránt, hogy elsőkézből számolhasson be az ott történtekről.

A BEHIDETETT gyűlés május 28-án vasárnap délután három órai kezdettel volt hirdetve a 92-ik utcán levő Magyar Házban, de amikor fél négy tájba megérkeztünk még csak három bus magyar és két munkástárs — Bérmunkás olvasó — ásorgott a teremben. Nemsokára megérkeztek a “rendezőség” tagjai is és nagyon izgatottan járkáltak a teremben a ku- dar^ láttán. A következő félórában még érkezett néhány tucat hallgató. így aztán négy óra után meg is kezdték a gyűlést, egyrészről, mert a “disz-szónok- nak” tovább kellett utazni, másrészről pedig, mert úgyis hiába vártak volna, több hallgatóság nem jött.

Hogy “hazugságon” ne fogjanak megszámoltam a hallgatóság számát és a rendezőség és a “disz szónokkal” összesen 53 személy volt a teremben — még a janitort is beleszámítva — és igy bizony bátran lehet mondafogadására alkalmas terem “kongott az ürességtől”.

A GYŰLÉS úgy kezdődött, hogy az egyik “elnök” bemutatta a másikat, aki elénekelte és elénekeltette az amerikai himnuszt, aztán bemutatta a harmadik “elnököt” aki miutári ismertette a “disz szónokot” és úgy mutatta be, mint “a magyarországi szervezett munkások amerikai képviselőjét”.

A “disz szónok” bizony nem sokat mondott. Megismételte azokat az aljas rágalmakat, amelyeket hasonszőrű társai utján az amerikai magyar lapok, papok és dupla hazafiak már annyiszor elmondtak, hogy az embernek a gyomra fordul fel azoktól.

Figyelmeztette az amerikai magyarságot, hogy ne legyen elbizakodva, mert “az a körülmény, hogy az ágyuk még nem dörögnek, hogy a bombák még nem hullnak, nem jelenti azt, hogy nincs háború. A bolshevi- kik háborúra készülnek. A betörőknek nem azért van a betörő szerszám, hogy azokat mutogassák, hanem hogy használják és a bolshevikik sem azért fegyverkeznek, hogy gyönyörködjenek a fegyverekben.”

Azt persze nem mondta, hogy a nyugat is hasonló célból fegyverkezik. Azután eldicsekedte, hogy milyen munkát végzett ő Magyarországon. Ő csinálta meg a nyolc órás munkanapot a bányászoknak és azért senki mást, csakis őt illeti meg az elismerés.

Elsírta, hogy mennyit szenvedett ő a háború alatt, amig a Mauthauseni internáló táborba került. Onnan hazatérve nagy reményekkel és a csalódást amelyet hamarjába tapasztalt, “mert én nem tudtam megalkudni” mondotta, (Csodálatos az, hogy Horthyval megtudott alkudni.)

Elmondta, hogy a bolshevikik felkínáltak neki minden állást a “moszkvai nagykövetségtől egészen a magyar bányák főigazgatóságáig,” ő azonban nem tudott meggyőződése ellenére cselekedni.

Miután minden állást visszautasított, ráfogták a kommunisták, hogy a nyugati imperaialis- ta hatalmak kéme és hogy életét megmenthesse megszökött Magyarországról. Távollétében tárgyalták a kémkedési pőrét és hozták meg az ítéletet, mely 8 évi börtön és vagyonának elkobzása.

Aztán ismét rátért a magyar- országi viszonyok bírálására, elmondva, hogy mily kegyetlenül bánik a kommunista kormány a parasztokkal, “kolhozokba kényszerítik őket, elveszik a jószágaikat és ha bejelentés nélkül (feketén) eladnak egy bor jut, mily nagy összegű pénzbírságra és még börtönre is Ítélik őket.”

Siránkozott azon, hogy mily kényszer alatt élnek a magyar- országi munkások. “Reggel egy órával előbb kell a gyárban lenniük, hogy énekelni és oroszul tanuljanak. Este szintén tovább kell maradniok, mert annyiféle gyűlés van, azokon meg kell jelenniük.”

Szóval elmondott mindent, ami kifogásolható, de a körülmények figyelembe vétele nélkül és egy szóval sem említette

ni, hogy az ötszáz személy be-azokat az eredményeket, ame-