Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-10 / 1634. szám
HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post office, at Cievelano. Ohio under the Act «f March 3. 1879 VOL. XXXVTI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 JUNE 10 NO. 1634 SZÄM HETI KRÓNIKA a gyámkodást A TÁVOL-KELETI ORSZÁGOK NÉPEINEK NEM TETSZIK, HOGY AZ ÜGYEIKBEN A MEGKÉRDEZÉSÜK NÉLKÜL INTÉZKEDNEK. — BÍZNAK AZ EGYESÜLT NEMZETEKBEN. BAGUIO, Fülöp Szigetek — A Távol-Kelet országai, amelyek népesebbjei a gyarmati állapotból csak a háború befejezte óta érték el az önállóságot, úgy vélik, hogy az önállósággal szuverén jogot nyertek saját népeik sorsának intézésére. Azért valami módon kifejezést akartak adni méltatlanságuknak azért, mert a három nagyhatalom, — Amerika, Anglia és Franciaország — külügyminisztereinek párizsi, majd londoni tanácskozásain fontos intézkedéseket hoztak a távolkeleti népek sorsára vonatkozólag anélkül, hogy ezen népeket megkérdezték volna. A Baguio városban tartott konferencián, amelyen a Fülöp Szigeteken kivül Ausztrália, Pakistan, India, Ceylon, Indonesia és Thailand államok képviseltették magukat, nagyon gondosan körülirt határozatot hoztak, amelynek lényege azonban mégis az, hogy a távol-keleti népek ügyeinek intézésébe ezen népek nek is beleszólást kell adni. A határozatot letompitották, mert mindezen országok nagy segítséget kaptak és várnak továbbra is az Egyesült Államoktól. Ezen segítség leginkább a fegyverkezés terére szorult eddig. A konferencia határozata szerint minden ilyen intézkedést az Egyesült Nemzeteken keresztül kellene gyakorolni. Ezért bizalmuknak adtak kifejezést a United Nation szervezettel szemben. De ugyanakkor kijelentették, hogy minden olyan ügyben, amely első sorban a Távol-Kelet népét érdekli, ezen országok képviselőinek a bevonásával kell intézkedni. Ezért megállapodtak- abban is, hogy ilyen ügyeknél ezen konferenciát tartó hét állam képviselői tanácskozni fognak. Ez a konferencia valójában azt mutatja, hogy a Távol-Kelet országai nem engedik, hogy a jelenlegi hidegháborúban bármely oldalra is tolják őket a megkérdezésük és beleegyezésük nélkül. Ezen országok népei a kommunizmussal való fenyegetést még nem veszik olyan komolyan, hogy félelmükben az országot az angol-amerikai érdekeltséghez csatolnák. A South Amboy-i robbanás Szomorú kötelességünknek teszünk eleget, amikor a május 19-iki South Amboy-i dinamit robbanásról tudósítjuk a Bérmunkást. A közelség miatt lehettünk szemtanúi, éppen úgy áldozatai is. Tehát nem kell erősen koncentrálni gondolatunkat, hiszen benne éltünk és élünk az eseményekben. A beszámolónkban nem követjük a “szenzációs” üzleteske- dő ujságtudósitást, hanem a színtiszta igazságot, ami bennünket, dolgozó munkásokat közvetlen érint. A robbanás az esti hétórai időben volt és 10-15 mérfölddé megvolt a kártokozó hatása. Mintha a föld fölemelkedett volna a rárakódott terhekkel és nyomban visszaszállt a helyére. A robbanás színhelye legszo- morubb látnivalót mutatott. Emelőrudak, vasúti sínek, kocsik és nagy házak tűntek el a föld színéről. Emberek őrületes összevisszaságban, véresen szaladgáltak és keresték a hozzátartozóikat. Eddig 31 halottról számolnak be. Egésznek mondható halott csak négy van. Különálló kezek, lábak és minden egyébb testrészeket hordtak össze halomra. Hogy a tengeröbölben tartózkodó magánhajók és csónakokkal mi történt, azt nem tudja senki, de világosan sejteti magát. A robbanás a vizfronton volt legpusztítóbb, ahogy a detonáció szabad teret kapott. Perth Amboy az öblön át csak pár kilométerre van South Am- boytól és igen nagy kárt szenvedett. New Brunswick légvonalban 12 kilométer távolságban fekszik és károkat szenvedett. Több hatalmas ablak törött össze és az épületeket alapjában rázta meg. Legalább öt államban érezték a robbanás hatását. A robbanással bekövetkezett (Folytatás a 3-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . A múlt heti híradásoknál any- nyit hangoztatták az uj Évi Költségvetést, hogy majd csaknem azt képzelhette az ember, hogy ily gyorsan elérkeztünk az uj esztendő küszöbére. Persze, mi munkások mint egyszerű halandók csak egy uj esztendőt ismerünk egy évben, de a felsőbb uraink, akiket egy kalap alatt tőkés politikusoknak nevezünk, mintha csak két éltüek lennének, két ujesztendőt ünnepelnek minden évben. Részükre most van az igazi uj esztendő kezdete, mivel az üzleti világban és a politikai kormányzásban ilyenkor állapítják meg a jövő évi költségvetést. És ennél a tárgynál aztán nem ásitoznak a képviselő urak, a lobby istákat mozgató rugók nagyon is mozgásban tartják őket. Az évi költségvetés arányától függ, hogy hány uj hivatalnok került be a husosfazék mellé s már a szavazás idején kivannak jelölve a protekciós barátok, akik mint kiéhezett sáskák várják, hogy az uj költségvetésbe be lesznek számítva. Az évi költségvetés megszavazásánál az európai “támogatás” összegénél merült fel a legnagyobb vita. Addig mig a belső költség- vetés a külömböző departmen- tok részére százezrek, vagy legfeljebb millió dollárokig megy föl, az európai költségek billióknál kezdődnek és folytatódnak tovább. Erre a költségvetésre maga az elnök külön tervezetet nyújtott be, melynek egyik pontja ahogyan a lapok közölték, Görög és Törökország részére a következő évre már csak mindössze 120 millió dollár megszavazását kéri. . Ebben a jelentésben van megemlítve az is, hogy Görögországban minden rendben van és a sok százmilliós támogatással sikerült leverni a partizánok harcát, 'akik királynélküli köztársaságért harcoltak, mig az amerikai köztársaság millió dollárokkal segítette visszaállítani a görög királyságot. Az újabban kiutalandó 120 millióról úgy beszélnek, mintha csak a görög király egyik mellényzsebének üresedését kéne betölteni. A görögországi csendélet, ahogyan mi tudjuk, a legkegyetlenebb terror uralmat jelenti, ahol még ma is vér folyik, munkásvér a legcsekélyebb megmozdulásért, ha az elnyomatás ellen szót mernek emelni. A görög börtönök népharcosokkal vannak telve, ahonnét időközönként a királyi sortüz elé állítva oltják ki életüket. Ennek a csendéletnek a fönntartására szavazzák most meg a többi 120 milliót, s ugyanakkor a hidegháború felsrófolt propagandájával az oroszokat vádolják, hogy más országok belügyeibe avatkoznak. Itt is aztán fényesen kiviláglik, hogy a mi politikus vezéreink mennyire a Wall Street imperialista érdekek irányítása alatt állnak. A görögök részére a 120 millió fölött nyomban szavaznak s intézkednek. Ellenben a társadalmi nyugdíjazás csekély felemeléséről már két év óta tárgyalnak, arra nincsen pénz, s ahogyan látszik, újból a polcra fogják tenni. Mikor fog már végre kinyílni a nép szeme, hogy fölismerje saját osztályhelyzetét és ne engedje magát végletekig tartó időkön át újból a politikus vezérek által a falhoz állítani?! De nem csak a kapitalista politikai fronton vannak ilyen éles kilengések, melyek még némi tisztánlátással is könnyen fölismerhetek, de az úgynevezett munkás politikai fronton is hasonló jelenségek vannak. Itt azonban már sokkal nehezebb az átlagos munkásnak fölismerni azokat az elvi külömbségeket melyek^ a különféle politikai pártokat és ezek által irányított vagy részben kontrolált munkásszervezeteket egymástól távol tartja. Az átlagos munkás csak azt mondja, hát ha munkások, akkpr miért húznak annyifelé, miért nem egyesülnek ? Erre évtizedek óta adnak feleletet minden oldalról, s minden párt vagy szervezet a másikat tartja a széthúzás okozójának. Ilyen érthetetlen jelenségeknek vagyunk jelenleg is a gyakorlati szemlélői, amikor azt látjuk, hogy a tegnap ünnepelt liberális s harcos politikai vezetőt, ma már árulónak bélyegzik meg csak azért, mert minden tekintetben nem szolgálja szigorúan az egypárt tézisét, s annak szabályszerűen előirt céljait. O. John, Rogge volt államügyészről van szó, akinek harcias és igazságos álláspontja közismert az amerikai munkásnép előtt. Legutóbb Rogge volt a vezetője annak a békedelegációnak, mely európai körútra ment és Moszkvában is megjelent, ahol a Supreme Soviet előtt Rogge tartalmas békebeszédet mondott el. Ezt az eseményt mint békéhez vezető utat könyvelték el a kommunista pártlapok is és nem- (Folytatás a 4-ik oldalon) Távol-kelet népei megunták
