Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-06-03 / 1633. szám
1950. junius 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal OSZTALYELLENTET A CIO United Automobil szervezete öt évre “elintézte” az osztályellentétet a General Motors Coproration és annak kétszázötven ezer bérrabszolgái között. A CIO vezetősége csaknem 2 hónappal ezelőtt tudtára adta a világnak, hogy a GM alkalmazottai számára 31 centes általános .javítást követel és pedig kilenc cent órabér javítást, betegség, baleset, haláleseti biztosítást és 125 dolláros nyugdijat. Ezzel szemben öt esztendőre leszerződtették a GM munkásait 4 cent órabér javításért, öt cent orvos, kórház és betegsegély alap, hét cent a nyudij alap, egy és fél cent vakáció pótlék. A szerszám lakatosok egy centtel többet, vagyis 5 cent bér javítást kapnak. A tanulók pedig fél cent, vagyis négy és fél cent javítást. Ennélfogva a 31 centes követelést 19 centért szerelték le és gúzsba kötötték a GM bérrabszolgáit egészen 1955 május végéig. A nyugdíj alapot azok fogják élveni 1952-ik év után, akik 25 éve dolgoznak a GM-nél és betöltötték 65-ik életévüket. A zárt műhely, amely mellett a GM munkásainak 90 százaléka szavazott néhány héttel ezelőtt, dugába dőlt és pedig a GM minden újonnan felvett munkása 90 napon belül köteles a szervezetbe belépni s annak egy teljes évig fizető tagjává kell, hogy legyen, amikor tetszése sprint választhat, hogy megmarad-e tagnak, vagy pedig kilép, mindkét esetben megtarthatja munkáját a GM-nél. Azon munkások, akik tagjai voltak a szervezetnek amikor a jelenlegi szerződés érvénybe lépett, a szerződés idejére (5 évre) kötelesek a szervezet tagsági diját fizetni. Negyven órai vakáció fizetést kap azon egyén, aki egy éve dől gozik, 80 órát aki 1-5 éve és 120 órai vakáció fizetést azon mun kás, aki 15 és azon felüli éve robotol a GM-nél. A betegsegély heti 28 dollártól 45.50-ig terjed. A haláleset 2.500-5.000 dollárig. Ezek részére sokkal többet fog a GM biztositó társaság kifizetni, mint a nyugdíjasok alapjára. A betegsegély és haláleseti biztosítás felét a munkás béréből fogják le, a másik felét pedig a társaság fizeti (természetesen abból az összegből, amit a munkás megkeresett) . A nyugdijak fizetése 1952 január elsején lép életbe. A társaság jelentése szerint körülbelül 4.00Ó alkalmazott fog nyugdíj pótlékban részesülni. A társaság az elmúlt 3 évben 656 millió dollár tiszta hasznot vágott zsebre. Walter Reuther, a CIO balkezes központi titkára azt mondja, hogy “Ez az egyezmény egy jelentékeny, építő lépés a tömegtermelési iparban és egyike a legfontosabbaknak a CIO keletviszonyokért, amelyek az amerikai munkásmozgalomban uralkodnak és kizárólag a tagságtól függ, hogy azok megváltozzanak és az amerikai munkásmozgalom a munkásosztály érdekeit szolgálja. kezése óta. A GM munkásainak fizetését a következő 5 évben, több mint egy billió dollárral emeli”. A GM munkásainak átlagos fizetése 1.66 cent óránként, amelyhez 3 cent drágasági pótlékot kap, amelyet a társaság akkor veszi vissza, amikor azt jónak látja. A GM másod-elnöke Harry Anderson azt mondotta, hogy “Ez a szokatlan egyezmény egy történelmi esemény a munkás és az igazgatóság között.” A GM elnöke Wilson ezt mondotta: “Elvárható, hogy ez az uj egyezmény nem csak a mi üzemünket, hanem az egész ország gazdasági alapját szilárdítja meg.” Wilsonnak igaza volt. A szerződésen még még sem száradt a tinta az aláirók nevein, a GM részvényei 2.50-el emelkedtek darabonként vagyis 2,250.000 dollár értékben. A következő napon 1.87-el elmélkedett és a szerződés első hetében 5.62 centtel. Ma 89.75 centért árusítják. A nlunkások 4 centes órabér javítása, millió és millió dollárokat jövedelmez a GM telhetetlen profit halmazába. Ki nyert ebben az egyezményben? Az amerikai fejlett gazdasági viszonyokban a bérrabszolgák csak egy utón nyerhetnek és ez nem órabér, nyugdíj, beteg vagy haláleseti reformokkal, hanem a termelés és szétosztás eszközeinek köztulajdonba való véte lével. Ezt nem lehet elérni az amerikai szakszervezetek vagy politikai pártok egyetlen egyikével sem, ehez az EGY NAGY SZERVEZET szükséges, amely forradalmi ipari unionokba tömörítik a munkásosztályt és amely kimondja, hogy “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a föl- élet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert”. AMERIKA szénbánya telepein március havában 62 bányász fizetett életével a bányabárók profit éhségének. Ez év első három hónapjában dacára annak, hogy február elejétől március 5-ig sztrájkon voltak, 137 halálos baleset fordult elő. Az áldozatok özvegyeinek a temetés költségeinek fejében a United Miners szervezete a nyugdíj és jóléti, alapból egy ezer dollárt utalványoz ki. Ha a bányász elég szerencsés és betölti a 60-ik életévét és 20 évig dolgozott mint szénbányász (nem kötelező egy társaságnál), akkor kap havi száz dollár nyugdijat a jóléti alapból, függetlenül a Social Security járadéktól, amit csak akkor kap meg ha eléri a 65-ik életévét. De lássuk csak, hogy miért kell egyes bányatársaságoknak a 10 hónapi sztrájkot követő néhány héten belül elbocsájtani a bányászokat, eme elbocsájtá- sok gyöngítik a bányászok szervezetét is, azt a szervezetet amely nem ismeri el a tőke és a munka harcát, az osztályharcot, csak osztályellentétet ismer. Az elbocsáj tások egyik legnagyobb okáról hoz hirt a táviró Madi- sonville, Kentucky-ból, ahol egy bányát teljesen felszereltek a legmodernebb gépekkel. Ezekkel a gépekkel háromszáz bányász óránként 50Ö tonna szenet termel, amely nyolc órai munka mellett, minden egyes bányászra az eddigi hat és egy negyed tonna helyett tizenhárom tonnát tesz ki. Az amerikai bányász sanyarú helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai fejlett termelési módszer mellett évente képesek 700 millió tonna szenet bányászni és a fogyasztás csak 430 ezer tonnát emészt fel. Ezek a számok nem csak a bányászok és azok családait juttatja nélkülözés, nyomor és szenvedésbe, hanem a kapitalizmus egyik erődjét a United Mine Workers szervezetét is a megszűnés, a csőd szélére viszi. A bányászoknak olyan szervezethez kell csatlakozniok, amely kimondja, hogy “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek milliói között és az élet összes javait ama ke vesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Ha ezt megtanulták, megértették, átvehetik a termelés és szétosztás eszközeit, termelni fognak szükségletre és nem úgy mint ma, az egyes kiváltságosok profit harácsolására. Az amerikai szakszervezetek között a bányászok a legelszántabbak, legharciasabbak és ennélfogva nekik kellene utat mutatni Amerikai bérrabszolgáinak azáltal, hogy a kapitalizmust, a magán- tulajdont fentartó szervezeteik MOST VASARNAP! AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói KIRÁNDULÁST tartanak junius 4-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Kitűnő ételek várják a közönséget. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó. Clevelandból d.e. 10 órakor több autó indul a 112 St. és Buckeye roadról, akiknek nincs kocsijuk, legyenek itt pontos időben. helyébe, a forradalmi ipari uni- ont a VILÁG IPARI MUNKÁSAINAK EGY NAGY SZERVEZETET építenék ki. Ez a szervezet még hatalmasabban gépesítené nem csak a bányákat, hanem a termelés és szétosztás minden ágát, amely nem nyomort, szenvedést, nélkülözést, hanem boldogságot, jólétet teremtene a világ minden bérrabszolgájának számára. Köhler MOLNÁR ANTALNE Szomorúan veszik lapunk olvasói híradásunkat, hogy clevelandi csoportunk, lelkes munkása, minden összejövetelünk szorgalmas dolgozója, Molnár Antalné, született Ináncsi Julia munkástársnő is áldozata lett kora ifjúságában megkezdődött nehéz munkásságának, amely élete derekán, 59 éves korában mondotta fel szivének működését május 24-én. Öt hónapja, hogy Molnár munkástársnő ágynak esett, majd kórházba került, ahonnan úgy nézett ki, hogy javulással került haza. Már végezte házi munkáját. Az elmúlt kedden kertjében virágjaival foglalkozott, éjjelre dolgozó férjét, Molnár munkástársat a hajnali órákban szerdán, reggelivel várta, majd röviddel annak elfogyasztása után rosszul lett s beteg szive felmondta a szolgálatot. A Bodnár-féle kápolnában volt ravatalon, ahol szombat délután 2 órakor végbement temetéséig Cleveland east és west side magyarságának százai keresték fel, hogy elbúcsúzzanak a mindég kedélyes Molnár An- talnétól. Férje, a magyar IWW- isták, rokonok és barátok által elhelyezett virágoktól övezve pihent itt a ravatalon. Temetése is az osztálytudatosság jegyében folyt le. Nótás asszony volt Molnár munkástársnő, utolsó útjára is Cleveland legjobb zenekara Riskó bandája kisérte. A temetkezési kápolnában a bus magyar nóták sorozata után Kőrösy operaénekes “Kék nefelejts” szivekbe markoló éneke hangzott fel. Kovách Ernő munkástárs ismertette az elhunyt élettörténetét, kiemelve, hogy közel két évtizede elérkezett ahoz a felismeréshez, amely tartalmat adott Molnárnénak is, hogy igyekezzen szebbé tenni a maga és embertársai jövőjét, életét. Mol- nárné ezért dolgozott, cselekedett és anyagiakkal is áldozott. Majd búcsúztatta férjétől, családtagjaitól, rokonaitól itt és az óhazában, az IWW magyar tagjaitól szerte az országban és nagyszámú clevelandi barátaitól. Ezután újból Riskó zenekara játszott magyar nótákat. A kosik hosszú sora kisérte Molnár munkástársnőt a Highland Park-i sirkertbe, ahol a zenekar után Kovách munkástárs mondott még búcsúzét, majd az Öreg Amerikás Magyarok tes- tületQ nevében Özv. Szabó Bélá- né búcsúzott a volt tagtársnőtől. Halottvivők a temetkezési kápolnánál az Öreg Amerikások Testületek küldöttei, mig a temetőben az akroni és clevelandi munkástársnők voltak. A Bérmunkás Lapbizottsága, amelynek Molnár munkástársnő hosszú esztendők óta tagja volt, ezúton is részvétét fejezi ki a váratlanul történt elhalálozása folytán.
