Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-27 / 1632. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950. május 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..........................$2.00 Félévre .............................. 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .........\...............$2.00 Six Months ....... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak* a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■-íülfe' 42 Nem testvéries szervezet A ‘‘Brotherhood of Locomotive Firemen and Enginmen” szervezethez tartozó vasúti fűtők hat napig tartó sztrájkja oly egyezséggel ért véget, amellyel a vasúttársaságok mint a munkások felett aratott nagy győzelemmel dicsekszenek. A sztrájkra kisebb panaszok mellett leginkább az adott okot, hogy az újabb Diesel fűtésű mozdonyokon a vasúttársaságok két fűtő helyett csak egyet alkalmaznak és igy igen sok fűtőt letesznek. A fűtők szakszervezete követelte tehát, hogy a Diesel-mozdonyokon is két fűtőt alkalmazzanak. A vasúti ipar alkalmazottai jelenleg három nagy “brotherhood” és 16 kisebb szakszervezetben ‘‘egyesülnek”, — valójában tehát oszlanak meg, — érdekeik védelmére. Amikor a fűtők szervezete elrendelte a sztrájkot, a többi vasúti szervezetek figyelmen kívül hagyták és csak tagjaik egyéni felfogására bízták, hogy a piketvonal dacára is dolgozzanak vagy sem. A legközelebbi testvér nagy szervezet, a “Brotherhood of Engineers,” — a vonatvezetők szervezete, — sem vett tudomást a sztrájkról és ezen szervezet tagjai vezették azon vonatokat, amelyeken a felügyelőkből, irodai alkalmazottakból összeverbuvált sztrájktörők látták el a fűtők munkáját. A testvérszervezeteknek ily magatartása következtében a fűtők nem tudták leállítani a sztrájk alá vett vonalak összes vonatait s a sztrájk bukása már előre látható volt. Amikor a fűtők sztrájkja a csúfos “kiegyezéssel” végétért, kitűnt, hogy a vonatvezetőket éppen úgy lerakják a Diesel-mozdonyokról és ezeknek a szervezete is egészen hasonló követelést terjesztett be ugyanazon vasúti kompániákhoz. Természetes, hogy amikor a mozdonyvezetők sztrájába mennek, majd a fűtők fognak dolgozni a gyorsan összeverbuvált sztrájktörőkkel. Kell-e érvelnünk, hogy milyen helytelen a szervezkedésnek ez a módja? Kell-e magyarázni, hogy mennyivel sikeresebben harcolnának a vasúti munkások, ha az ipar összes alkalmazottait EGY SZERVEZETBE egyesítenék, mint ahogyan az Industrial Workers of the World tanítja? Ugy-e ebben az esetben nem kell érveket felhozni az ipari szervezet előnyének meglátására? Ezt csak azok nem látják, akik ironikusan a szervezetüket a “Testvériség” (Brotherhood) névvel látták el. Sokkal jobban illene rájuk a “Testvérietlenség” elnevezés! j nak bélyegez minden szervezetet és mindenkit individuálisan, : AKIKNEK POLITIKAI FELFOGASA ÉS TETTEI NEM KÜ- ! LÖNBÖZIK A KOMMUNISTÁKÉTÓL. Ezen rettenetes javaslat értelmében tehát nem is kell kommunistának lenni ahoz, hogy valaki vád alá kerüljön, hanem elég az, ha valami olyasmit cselekszik, vagy mond, amit a kommunisták is cselekszenek, vagy mondanak. így például, ha valaki egy gyermekvédő intézet felállítását javasolja, vagy pártolja és ha történetesen a kommunisták is ajánlanak ilyesmit, akkor az illető már vád alá fogható, sőt el is Ítélhető a Mundt-Nixon törvény megsértése alapján. Avagy nézzük azt az esetet, amikor a szakszervezet síkra száll a minimális órabérekért, fizetett szabadságért s hasonló előnyökért. Miután a kommunisták is hirdetik ezen munkásjóléti reformokat, a Mundt-Nixon javaslat értelmében ez a szakszervezet is kommunista, az összes tagjai kommunisták és automatikusan elitélhetők tiz évi börtön büntetésre és tízezer dollár pénzbírságra. A Mundt-Nixon törvényjavaslatot analizáló szakértők véleménye szerint ez a javaslat, ha törvénnyé lesz: 1) Megszünteti a szólásszabadságot. A javaslat elrendeli, hogy bárki vagy bármely szervezet, ha olyasmit javasol, vagy pártol, amit a kommunisták is hirdetnek, köteles regisztrálni mint kommunista. A regisztrálás elmulasztására erős büntetést szab ki. 2) Minden szervezet, amelyre a javaslatban kijelölt bizottság kimondja, hogy kommunista, vagy a kommunistákkal szimpatizál, köteles az igazságügyminiszteriumban regisztrálni, jegyzőkönyveit és pénztárkönyvét bemutatni. 3) Megszünteti a vallásszabadságot, mert kimondja, hogy a törvényt megsérti nemcsak az állandó szervezet, hanem az egyének oly csoportja is, akik habár ideiglenesen is, összeállnak valamely olyan akcióra, amit a kommunisták is akarnak. így tehát ha a papok egy csoportja valamilyen népies akciót kezd, sztrájkot támogat, stb. — amire elég eset volt, azonnal vád alá helyezhetők. 4) Egyszerre végetvetíu a szakszervezeti mozgalomnak. Minden szakszervezetet azonnal vád alá lehetne venni, mihelyt bérköveteléseket terjeszt be a munkáltatókhoz. * / 5) Végetvetne az esküdtszék bíráskodásának, mert a vád és itélethozást a három tagból álló, kinevezett (és nem választott) bizottság kezébe helyezi. Ez a bizottság, amelynek a “Subversive Activities Control Board” hangzatos nevet adja a javaslat, lenne a vádló, a biró és az esküdtszék is. Képzeljük el, milyen állapotok keletkeznének akkor, ha ezen bizottság tagjai olyan emberekből kerülnének ki, mint a csaló Parnell Thomas, a gyülölethintő Rankin, vagy a hivatásos hazug szenátor McCarthy! 6) Megszüntetné a gyülekezési jogot, mert mihelyt három vagy több ember összejönne, hogy valami közügyről beszéljen, a Subversive Bizottság mindjárt rájuk foghatná, hogy “összeesküdtek” s börtönbe vetetné őket. 7) Ha ebből a javaslatból törvény lesz, szó sem lehet tovább a sajtószabadságról, mert bármilyen közügyre rá lehet mondani, hogy azt a kommunisták is akarják, tehát minden újságírót és újságkiadót, akik a Subversive Bizottsággal ellentétbe kerülnek, be lehetne börtönözni. Soha még ilyen rettenetes, rosszakaratú, népellenes törvény- javaslatot nem hoztak az amerikai törvényhozó testület elé., És mégis a kongresszus alsó hazában annyi hive van, hogy az albizottságon már átment és a szenátusban is akad elég pártfogója. Ha ez a javaslat keresztüln íenne az Egyesült Államokat a leg- szörnyübb rendőrálammá alakítaná át, ahol a polgárok örökös félelemben élnének, hogy vájjon valamelyik személyes ellenségük nem jelenti-e fel őket. A börtönök hamarosan megtelnének az ártatlanul üldözött polgárok százezreivel, a többiek pedig megfélemlítve, rettegés közepette élnék napjaikat. A Mundt-Nixon javaslat semmi más, mint az amerikai fasizA SVIundt-Nixon javaslat Az amerikai nagy lapokban közel 200 ember aláírásával ellátott oldalas hirdetés jelent meg, amelyben az aláírók a Mundt- Nixon törvényjavaslat veszélyére hívják fel az olvasók figyelmét. Az utóbbi időkben már egészen megszokottá lett, hogy az amerikai sajtó a közügyekben mindig csak az uralkodó osztály, tehát a népellenes irányzatot képviseli és annak megfelelőleg elhallgatja a köznép érdekei mellett szóló érveket. Az ilyen tények és érvelések csak mint fizetett hirdetések láthatnak napvilágot a lapokban, de sokszor még igy sem adnak nekik teret. így áll az eset a hírhedt Mund-Nixon törvényjavaslattal is. Ezért a javaslat ellenzői, — egyének és szervezetek, — összeadtak jelentékeny összeget, hogy a javaslat elleni érveiket legalább mint hirdetést nyilvánosságra hozzák. A hirdetés aláírói között szakszervezeti vezéreken kívül találunk újságírókat, ügyvédeket, tudósokot, liberális papokat és mindenféle más foglalkozású egyéneket, akik felismerték, hogy a Mundt-Nixon javaslat törvényerőre emelése az amerikai polgárjogok temetését jelentené. Ha ebből a javaslatból törvény lesz, — mondják a hirdetés aláírói, — akkor nem csak egy húzásra elveszítjük mindazon szabadságjogokat, amelyeket 1776 óta szereztünk, hanem mindenkinek veszélybe kerül a személyes szabadsága is, mert ezen törvény- javaslat értelmében mindenkit el lehet fogni, el lehet ítélni tiz évi börtönre és tízezer dollár pénzbírságra. Fantasztikusan hangzik ugyebár? De a törvényjavaslat analizálása igazolja ezt az állítást. A Mundt-Nixon javaslat kimondja, hogy a kommunista mozgalom az egész világra kiterjedő forradalmi politikai mozgalom, amelynek célja az egész világra kiterjedő forradalmi politikai mozgalom, amelynek célja a totalitär diktatúra behozatala minden államban, ennélfogva kommunistáELVIIVYIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem 'ehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áU. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc‘esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: "Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- ! szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét énitiük a réed társadalom keretein helttl
