Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-05-27 / 1632. szám
1950. május 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal Osztályellentét Ebben a bámulatosan kifej lett országban, ahol a termelés és szétosztás eszközei csodás fokra fejlődtek, az ipar, kereskedelem, a szállítás, közlekedés szerszámait kezelő bérrabszolgák milliói, elavult, ósdi szervezetekben szakmánként tömörülnek. A kizsákmányoló osztály által rájuk kényszeritett reformokért, hatástalanul sztrájkolnak. A szállítás és közlekedés egyik ágában, az autó ipar egy kis töredékében, százezernyi bérrabszolga a napokban száz napos sztrájkját fejezte be, amely sztrájk szenvedéseiből egyaránt jutott ki a bérrabszol- gák és azok családjainak. A kivívott eredmény, csak nagyon kis töredékének alkalmak adtán nyújt (ha egyáltalán nyújt) segélyt. A technika fejlődése roham lépésben vitte előre a szállítás és közlekedés minden rétegét. Alig egy generációval ezelőtt a szállítás és közlekedés csiga lassúsággal, jobbára igavonó állatok segítségével, a természet viszontagságainak volt kitéve. Alig száz esztendővel ezelőtt, Amerika népesebb államaiban ötven vagy száz mérföldnyi területen, fával fütött mozdonyok 10-12 utas részére épittett két három kocsit vonszoltak maguk után. Az elmúlt hatvan esztendőben az iparok minden ágában, igy a vasút is, óriási fejlődésen mentek keresztül, a fával fütött mozdonyokat felváltva a szén, olaj, villany. Az óránkénti tiz mérföld sebességet felcserélte a száz s még annál is több mérföldnyi gyorsaság, az ötven és száz mérföld hosszú vonalakat, az ezer és tízezer mérföldnyi vonalak helyettesítik. A vasutak fejlődése, a mi életünkben cso- dák-csodájára fejlődött. Az elmúlt hatvan esztendőben kezdett kibontakozni Amerikában a szakszervezeti mozgalom. A kilencvenes években a vasúti munkások, mozdonyvezetők, fűtők, még az AFL-nél is reakci- ósabb szervezetét a Railroad Brotherhood-ot alakították meg. Ez az úgynevezett munkásszervezet megmaradt az 50-60 év előtt lerakott alapokon, amely- lyel apró-cseprő bérjavitást, rö- videbb munkaidőt, erőszakolnak ki a vasutak mágnásaitól. A Brotherhoodokban szervezett munkások túlnyomó része negyvennyolc sőt még annál is hosszabb órákat dolgoznak hetenként. Fizetéseik éppen olyan alacsonyak, sok esetben alacsonyabbak mint a más iparokban kizsámányolt bérrabszolgáké, de azért ők még mindig a szervezett munkásosztály arisztokratáinak képzelik-magukat. A javító műhelyek, a vonalakat rend- bentartó munkások nagyrésze szervezetlen. A Brotherhoodok központi titkárának a közelmúltban kiadott jelentése alapján az elmúlt tiz esztendőben a vasutak fejlődése, több mint fél millió vasúti munkást tett feleslegessé, s ezen idő alatt száz és száz millió utassal többet szállítottak, billió és billió tonnával több árut juttattak a rendeltetési helyére. Eme roppant fejlődés dacára is megmaradtak a régi, ósdi, idejétmúlt szakszervezeti formák alapján. Szervezeti formájuk, szabályaik lehetetlenné teszik bármily esetben is az egyöntetű cselekvést. Amig a fűtők, (mint a jelenleg lefolyt sztrájknál is) ellentétbe kerülnek a bankok, biztositó társaságok és az ipari mágnások által ellenőrzött vonalakon, addig a Brotherhoodok két tucatnál is több szakszervezet csoportokba tömöritik a vasúti munkásokat, akik minden arcpirulás nélkül a szerződéseik szent és sérthetetlen voltára hivatkozva árulták el a fűtők sztrájkját. Még ennél is szégyenletesebb árulást követtek el a mozdonyvezetők, akik a sztrájktörő fűtőkkel vezették a vonatokat. A vasutak fejlődtek. A munkások, a bér rabszolgák és a szervezeti basák csökönyösen ragaszkodnak az ötven-hatvan év előtti szervezeti formákhoz, harci eszközeik éppen olyan ósdi, mint szervezetük. Nincsenek végcéljaik, időről-időre, amikor már lehetetlenné vált a nyomor, elnyomatás viselése, hol egyik, hol másik vasúti szakszervezet munkásai sztrájkolnak. Ezért van az, hogy a 18,000 mozdony- fűtő, akik csak négy társaság vonalain sztrájkoltak, ezért van az, hogy a sztrájk most elbukott. A személy és teherszállítás más ágazatában dolgozó munkások, mint a személy és teherautók, repülőgépek, akiknek munkásai egy másik szervezethez az AFL-hez és CIO-hoz tartoznak, éjjelt napallá téve dolgoztak, hogy lebonyolítsák a forgalmat. Egy és ugyan azon iparok munkásai egymás ellen harcolnak. Csaknem egy félszázaddal ezelőtt, Amerika osztálytudatos munkássága az ország minden részéből Chicagóba összejöttek és a megalakított forradalmi ipari szervezetnek alapszabályába foglalják azokat a sarkalatos bajokat amellyel a szakszervezeti munkásoknak meg kellett küzdenie a kizsákmányoló osztály ellen. Eme hibák a mai napig is megvannak a szakszervezeteknél és ma sokkal jobban útjába állanak egy sikeres győzelemnek, mint bármikor ezelőtt. Az Egy Nagy Szervezet elvinyilatkozatának harmadik bekezdése fényesen rávilágít a szakszervezetek osztály árulására. “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni össz- pontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotokat ápolnak, amely lehetővé teszik, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ez által elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. “E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.” Csaknem egy félszázaddal ezelőtt íródott ez a fényes dokumentum. Sem azóta, sem azelőtt nem volt tökéletesebb elvinyilatkozata egyetlen szervezetnek sem. Mi az oka annak, hogy az amerikai munkás képtelen felfogni, megérteni, hogy miképpen rázhatja le magáról a nyomor és szenvedés láncait a BÉRRENDSZERT, a MAGÁNTULAJDONT. Nem ezekben a munkásokban van a hiba, hanem azokban, akik csökönyösen ragaszkodnak, nagy és szépen hangzó jelszavakhoz, azokban akik az egykori tizenegy vakvezér módjára szemet hunynak a társadalom fejlődése felett és elfelejtik, hogy a cél szentesíti az eszközt, amellyel a munkás- osztály felszabadítását végre-! hajthassuk, azokban akik nem a szervezést, nevelést és tanitást tartják szem előtt, hanem idejüket a rágalmazás, a rombolásra fordítják, hogy Budenzok módjára tönkre tegyék a még AKRON ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! (Itt kívánjuk olvasóink figyelmét felhívni, hogy első kirándulásunkat EGY HÉTTEL ELHALASZTOTTUK, arra számítva, hogy junius 4-én melegebb időt várhatunk.) Az IWW akroni tagjai és a Bérmunkás olvasói KIRÁNDULÁST tartanak junius 4-én, a Farkas munkástársék szép kerthelyiségében. Kitűnő ételek várják a közönséget. Jó hűsítők és szórakoztató játékokról gondoskodunk. Útirány: Clevelandból a Rout 8 amelyen beérnek Ak- ronba. A S. Main Street-re, ott balra térni az E. Exchan- ge-re majd a South Arlington- ra, itt jobbra fordulni egészen a Krumroy Roadig, ott balra térni és- egy fél mile a Farkas ház. Ott már jelzőtábla is van. Legyen ott minden Bérmunkás olvasó. meglevő kereteket, amelyen belül kívánjuk építeni az “uj társadalom szerkezetét”. Köhler. Amiről beszélnek... NIAGARA FALLS A Niagara Falls szépségeiben gyönyörködő közönség május 14-én rémülve látta, hogy a vízesés feletti örvényes folyóban, közel az eséshez, egy fiatal nő kétségbeesetten kapaszkodik a kősziklába, hogy az örvénybe zuhanástól megmentse magát. Hamarosan megérkeztek a mentők, még hozzá a legmodernebb utón, helicopter repülőgéppel, de a gép egyik szárnya kőszik-, lába ütközött, mire a gép két tagból álló személyzete is a zu- hatagba került és csak az mentette meg őket a biztos haláltól, hogy gépüket az a szikla, amelybe á nő is kapaszkodott, feltartóztatta. Később mind a hármukat megmentették, de a gép másnapig a vízben maradt, amikor a repülő társaság egyik embere kötélre kötött csolnakon odaevezett, hogy sodronykötelet erősítsen a gépre, de ő is úgy járt, mint elődei, s őt is a halál tokárból ragadták vissza a parton maradt társai. Ezen esettel kapcsolatban a világsajtó sokat irt erről a hatalmas vízesésről, amelyről a földrajzi munkák az alábbi érdekes adatokat adják: A New York állam és Kanada határvonalán, Buffalo várostól mintegy 22 mérföldnyire fekvő Niagara Falls a világ második legnagyobb vízesése. (A legnagyobb a délafrikai Victoria Falls). A Niagara folyó a Nagytavak vizét csapolja le az Erie és az Ontario tavak között. Az Erie tó felszíne 326 lábbal magasabban fekszok az Ontarióé- nál. A Niagara folyó gyors förgeteggel indult útra az Erie tóból, de két mérföld ut után lelassul s kiszélesedik. Miután igy folyik vagy 20 mérföldet, (amely ut alatt csak 20 lábat esik), megint meggyorsul s a következő fél mérföldnyi utón 52 lábat esik sziklafalakkal telitett mederben, ami zugó, harsogó habos förgeteggé teszi, majd elér a “Goat Island” nevű kis szigethez, amely a víztömegeket két mederbe szorítja s igy esik alá l a mélységbe sok-sok mérföldnyire hallható robajjal. Az esés egyik ágának az “American Falls”, a másik ágának pedig “Canadian Falls a neve. Az American Falls a kis- sebbik, 1060 láb széles, 167 láb mélységbe zuhan, de a viz mélysége csak 1-4 láb. A kanadai esés kevéssé görbült vonalat alkot, amiért “Horseshoe (patkó) Falls” néven is említik. Ennek szélessége 2500 láb, 158 láb mélységbe zuhan, vize 20 láb körüli mély. Ez a vízesés nagyon könnyen megközelíthető, miután nem hegyek között, hanem nagy fen- sikon fekszik. Ezért mindkét oldalon gyönyörűen parkírozták és évenként a turisták százezrei gyönyörködve nézik. A vízesést az indiánok francia misszionáriusoknak mutatták először s az első leírást a francia Father Hennepin adta róla 1678-ban. Később megépítették közelébe a Niagara erődöt, ahol úgy a forradalmi, mint az 1812-es háborúban több ütközet folyt le s később a Niagara folyót jelölték ki az Egyesült Államok és Kanada közötti határnak, ezért tart jogot mindkét ország a nagy természeti csodához. Geológusok feljegyzései szerint a sebesen folyó viz egyre mossa az esést úgy, hogy az hátrál az Erie tó felé. Az American Falls évenként 2-7 incset hátrál, a Canadian Falls pedig körülbelül öt lábat. A Civil War óta a Niagara Falls 400 lábat hátrált.
