Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-13 / 1630. szám

Póruljárt háborús uszító HETI KRÓNIKA AMERICAN LEGION EGYIK OSZTÁLYÁNAK GONOSZ TER­VE A HÁBORÚS HANGULAT ÉLESZTÉSÉRE. — A POLGÁR- MESTER UR SAJÁT KELEPCÉJE. Mosinee, Wis. — Az American Légion itteni osztálya hihetet­len gonosz tervet dolgozott ki a háborús hangulat élesztésére. Ralph E. Kronnenwater polgármester vezetésével tervet dol­goztak ki pár héttel ezelőtt, hogy megmutatják a városnak s ez­zel egyben az egész országnak, miként foglalnák el a kommunis­ták a várost s azután az egész Egyesült Államokat, ha valami mó­don erőre jutnának s hogy mi­ként bánnának el a köztisztvise­lőkkel és a vezető polgárokkal. Ezen háború uszításhoz ter­mészetesen megnyerték a reak­ciós sajtó támogatását s már napokkal előbb nagy publicitást kaptak. Magáról a “város elfog­lalásáról“ az alábbiakban szá­mol be a United Press hírszol­gáltató vállalat, melynek alkal­mazottai épen az előző nap men­tek sztrájkba, de találtak elég sztrájktörőt a “fontosabb” ese­mények jelentésére s ezt a go­nosz háborús uszítást ilyen “el­ső oldalas” fontos hímek minő­sítették. TÁMADÓ CSAPATOKAT ALAKÍTOTTAK Az American Legion itteni (Monsinee) osztályának 75 tag­ja 6 csoportból álló “kommunis­ta guerilla” osztagot szervezett, amelyek már a kora reggeli órákban megindultak a város elfoglalására.” A városka körülbelül 2000 fő­nyi lakosságát már hetek óta készítették elő a “nagy ese­mény” szemlélésére s igy min­denki az utcán volt, hogy szem­tanúja legyen a “kommunista vérengzésnek”. De azonkivül az oroszokra emlékeztető módon öl­tözött s állig felfegyverzett legi- onistákat az újság riporterek és fényképészek egész hadserege kisérte, hogy a város elfoglalá­sát úgy szóban, mint képekben megörökítsék. A “támadás” valóban kora reggel kezdődött, amikor a “vér- zsomjas kommunista csapat” (a polgármester legjobb bará­tai) körülvették a polgármester házát, kicibálták ágyából a pol­gármestert, aki úgy tetette, mintha csakugyan váratlanul érte volna a támadás. A marta- lócok ide-oda lökdösték a pol­gármester urat, amely jelenetet háromszor is meg kellett ismé­telni, hogy a fényképészek mindegyike jó felvételeket kap­jon. * A fénykép felvételek után “koncentrációs táborba” hurcol­ták a polgármestert. Legalább is ezt irta elő az a “mester terv”, amelyet a legionisták részére Benjamin Gittlow, volt kommu­nista pártitkár és egy másik re­negát kommunista, bizonyos Jo­seph Kornfelder nevű dolgoztak ki, hogy annak a “hivatalos” látszatot adják. AKI MÁSNAK VERMET ÁS . . . Ezen tervnek megfelelőleg egy másik guerilla csapat a ren­dőrfőnök lakására ment, akit, — miután megkísérelte az el­lenállást, — Gittlow komisszá- rus “agyonlőtt” — persze csak a fényképészer részére. Más gu­erilla csapatok később “elfoglal­ták” a városházát,' a postát, a tűzoltó laktanyákat, összeszed­ték a közhivatalnokokat, még a vezető polgárokat s vitték őket a “koncentrációs táborba”. A lakosság megrémitésére autókon rohantak a fegyveres “kommunisták” keresztül-kasul a városon s próbálták a rému­ralmat megjátszani. A rendőr­ség közben valóban kutatott azon pár igazi kommunista után, akik az előző nap eljöttek a kö­zeli Milwaukee városból és röp­lapokat osztottak szét, amelyek­ben ismertették, hogy milyen al­jas háborús uszítást végeznek a legionisták és a városi tisztvi­selők. A nagy hecc legérdekesebb része estefelé következett be, amikor a terv szerint “győzni kellett az igazságnak” — vagyis a város tisztviselői visszanye­rik hatalmukat, leverik a kom­munistákat, összeszedik a vörös zászlókat meg a sarló-kalapá­csos jelvényeket, amiket a vá­roska közterén nyilvánosan el­égetnek. Este 8 órakor jelentette a rá­dió, hogy az 50 éves Kronnen­water polgármester a nagy hecc egyik fővezére, amikor a köz­térre ment, hogy az örömtüzet felgyújtsa, a nagy izgatottságtól szívrohamot kapott, összeesett s állapota igen veszélyes. — (Melyhez hasonló jókat kívá­nunk a többi résztvevő hősök­nek is — mondjuk Göre Gábor módjára — Szerk.) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Már rég nem foglalkoztunk azzal a társasággal, akik mint Magyar Nemzeti Bizottmány boldogítják az amerikai magyar­ságot, akik minden pillanatban készen állnak arra, hogy az ál­taluk elképzelt “változásnál” azonnal visszakerüljenek, első­sorban azért, hogy az akasztási és torokvágási fölszabadító mun­kálatokról le ne késsenek. Ezek az urak a hideg háború nyom­dokain annyira elragadtatták magukat, hogy azt képzelték el, hogy a repülőgép már készen várja őket, csak azt kell megál­lapítani, hogy kik legyenek az elsők, akik beleüljenek. Ebben aztán seljogysem tudtak meg­egyezni s a legélesebb személyes vita fejlődött ki közöttük s aho­gyan halljuk, gyűléseiken már nemcsak a finomabb szavakat vágják egymás fejéhez. A helyzet legjobban ezért éle­ződött ki köztük s nem azért, mintha nem tudtak volna meg­egyezni abban, hogy az akasz­tás és torokvágás után müyen kormánya legyen Magyaror­szágnak. Habár a Református Lelkész Egyesület nyilvános nyi­latkozatban követelődzik, hogy a Nemzeti Bizottmány már most oszlasson el minden hományt s határozatilag mondja ki, hogy a mostani magyar kormány meg­döntése után milyen Magyaror­szágot óhajt fölépíteni. Addig mig a Nemzeti Bizottmány ilyen értelemben kötelező nyilatkoza­tot nem ad ki, mondják a lelkész urak, a Nemzeti Bizottmány az ő bizalmukat nem élvezheti. Ugyanis különféle elképzelések vannak az idelógott bizottmányi társaságban s ahány tagja van, mind saját magának szeretné a fővezérségi szerepet meghódíta­ni. Na meg aztán ott vannak a többi papok is, akik ilyen ese­tekben nem imádkozással szok­ták a hatalmat a kezükhöz ka­parintani. Aztán még vannak a bizott­mánynak olyan most már köz- hirhedt tagjai is, mint pl. egy Fábián névre hallgató egyén s az ilyenek még inkább nem sze­retnének a torokvágásnál hátul kullogni, utóvégre a saktersági tradícióhoz ezeknek elsőbbségi joguk lehet. Ilyen alapvető kér­désekben ugylátszik, hogy most már nemcsak kétfelé, de három­felé szakad a Magyar Nemzeti Bizottmány s ha valahogy még­is úgy történne, hogy ezek az urak mégis visszakerülnének, hát bizonyos, hogy egymás tor­kát vagdaltatnák el a hatalmi pozíciókért. De ilyesmiről csak megkótyagosodott fejű levitéz­lett politikusok álmodozhatnak, akiknek eddig soha nem volt ta­pasztalatuk abban, hogy mit je­lent az, ha a nép nagy többsége belekóstol a jogokba. Hát csak ábrándozzanak ezek a Magyar Nemzeti Bizottmányi urak, az általuk elképzelt Uj Magyaror- . szágról s közben csak épüljön tovább az igazi Uj Magyaror­szág, ahol az úri bitangoknak örökre befellegzett s végül még­is csak a nép fogja megmondani hogy milyen legyen az ország s nem azok, akik mindenkor a népnyuzó Horthy, náci-nyilas uralom támogatói és kiszolgálói voltak. Azt szoktuk mondani, hogy ahol a számok beszélnek ott az igazságot megváltoztatni nem lehet. A modern számtani műve­let már ezen is változtatott néz­zük csak meg a nagy vállalatok adóbevallási iveit, ahol különfé­le számtani kulcsok alapján szá­mítják ki, hogy hogyan lehet a legnagyobbat hazudni s ugyan­akkor a törvények keretén belül megmaradni. így van ez a sta­tisztikai kimutatásoknál is, ahol az átlagos számítást veszik ala­pul és itt is megcsinálják azt, hogy az az uralkodó körökre kedvező avagy kedvezőtlen le­gyen. A napokban jelent meg példá­ul a födmüvelési department je­lentése, mely szerint azt bizo­nyítják, hogy az amerikai nép a múlt esztendőben többet és jobban táplálkozott, mint az elő­ző évben és az átlagos caloria fogyasztása emelkedett. Ezt szá­mokban bizonyítják, igy hát számtanilag nem lehet ahhoz sok hozzászólás. Ha azonban csak úgy általánosságban néz­zük meg a jelentést, súlyos ké­telyeink lehetnek a jelentéssel szemben. Először is azt kérdez­hetjük, hogy mi van azzal az 5 millió munkanélkülivel, akik vi­szont szintén a hivatalos sta­tisztika szerint, ennyit számol­tak, sőt ez a szám állandóan emelkedésben van. Olyan számtani kimutatás nem létezhet, mely azt bizonyí­tani tudná, hogy a munkanélkü­li munkás jobban táplálkozik amikor már hosszú hónapok óta munkanélkül van. Hogy aztán mások laktak jól helyettük, hát ennek még kevésbé van számta­ni értéke. Ép a napokban olvas­tuk, hogy California államban a vándormunkások ezrei úgyszól­ván éh-halálnak néznek elébe és még a tessék-lássék állami se­gélyre sincsennek meg a jogaik. Nézzük meg továbbra a sztráj­HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD 'SÉÉ!» , under „the Act ni March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 MAY 13 NO. 1630 SZÁM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom