Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)

1950-05-13 / 1630. szám

2 olda!

BÉRMUNKÁS

1950. május 13.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

TERJED A “VÖRÖS”

HISZTÉRIA

MEGBOTRÁNKOZTATÓ az, az őrültséggel határos hisztéria, amely napjainkban megszállta a kapitalista osztályt és minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak — amiből pedig nincsen hiány -— hogy a lakosság, de különösen a munkásság agyát megmételyezzék.

A legmagasabb politikai hivataltól lefelé, a kormány, kongresszus, biróságok, hirszolgál- tató vállalatok, rádió hálózatok, az ország sajtója csaknem kivétel nélkül, a szószék nagyon kevés kivétellel, az iskolák, a szövetségi hadsereg parancsnoksága, az állami milicia parancsnokságai, az American Legion, Veterans of Foreign War és a többi kiszolgált katonák alakulatai és ligái, a polgári és “munkás” politikái pártok — a Prog- resszive Party kivételével —: a két nagy Szakszervezeti Szövetség — az AFL és CIO — a független szakszervezetek, mint a Vasúti Brotherhood, IAofM és MÉSA stb. stb. egyenként és együttesen a legfőbb teendőinek tartja ma felkutatni a “kommunistákat” saját körükben és a másokéban és azt a sajtó és rádió utján közhirré tenni és aztán önmaguknak tetszelegni, hogy milyen nagy szolgálatot tettek a hazának.

Ez az egész komédia a felüle tes szemlélőknek komikusnak látszik, de ha a dolgok mélyére nézünk, azt fogjuk felfedezni, hogy nagyon is tragikus következményei lesznek ennek, ha az egyetlen szervezett tömeg, mely képes erre — a munkásság — gátat nem vet ezen őrült hisztériának, amely ma már az egész országban dúl.

Mert egy pillanatig se álltas- suk magunkat azzal, hogy ez az egész hajsza csak a felesleges idő valami módon való eltöltését szolgálja és hogy ezzel szórakoztassák önmagukat és másokat. Ennek sokkal fontosabb célja van és a tragikus következmény már nagyon is látható szerte az országban a munkás- szervezetekben és a bérharcokban.

Ez természetesen nem a fő cél; a fő cél előkészíteni a talajt a harmadik világháborúra, de ezen sikernek egyik feltétele a munkásság szervezeteinek felj robbantása, hogy ne legyen sem- I miféle ellentálló erő a háborús őrület esetleges akadályozására.

A FŐSZEREPET amint látjuk a kongresszus vette át és nagy buzgósággal fogtak hozzá megtisztítani a kormányhivatalokat minden liberális és humánus gondolkozásu embertől. Igyekeznek kiirtani a kormány- hivatalokból mindenkit, aki valaha bármüyen humánus, vagy liberális gondolkozásról, vagy cselekvésről tett tanúságot.

A kormány hivatalokból az alantasabb tisztviselőket és alkalmazottakat már évekkel ezelőtt kezdték kipucolni és ezrek lettek áldozatai ezen őrült hajszának. A leggyalázatosabb eljárás volt az, amit ezen alkalmazottakkal elkövettek. Soha egyiket sem szembesítették a vádló, vagy denunciánsukkal, egyik sem tudta, hogy tulajdonképpen mi az oka az elbocsátásnak, csak egyszerűen tudtukra adták, hogy nem kívánatosak és elvannak bocsátva.

Nagy a valószínűség, hogy soknak a több ezer igy elbocsátott közül fogalma sincs — illetve akkor még nem volt — hogy tulajdonképpen mi is az a “kommunizmus“. De lehet, hogy a nagynénjének valamelyik szomszédja olvasott valamilyen liberális, vagy munkás lapot, vagy valamikor megjelent olyan egyesület összejövetelein, amelyet az igazságügyi department “sub- versive”-nek nyilvánított és ez elég ok volt az elbocsátásra.

Miután ezeket kitisztították a kormányhivatalokból, megkezdték a főbb tisztviselőket, mint Hiss, Remington, Lattimore, Acheson, stb. és ki tudhatja, hogy kik kerülnek sorra? Uram bocsá, még az elnökre is rásütik, hogy “vörös kém” ha sokáig igy megy.

A KEZDEMÉNYEZŐI ezen hisztériának kétségtelenül a National Association of Manufacturers és a Chamber of Commerce, mely testületeket az ország kizsákmányoló és bankárai alkotnak és bőven ellátják anyagiakkal a Joseph McCarthy és szenátor társait, akik nem csak névben, de foglalkozásuknál fogva is teljesen beillenek Edgar Bergen “Charley McCharty-já- nak”.

Ezek a “mccarthyk” aztán

kóló munkások tömegeit, hát ezekre sem lehet azt mondani, akárhogyan is beszélnek a számok, hogy a múlt esztendőben jobban táplálkoztak volna.

Nézzük csak meg a bányászok nagy harcát, akik az év nagy részét sztrájkban vagy részidő munkában töltötték el, milyen számtani kimutatás lehetne az, amivel bizonyítani akarnák, hogy jobban táplálkoztak mint amikor egész évben dolgoztak. így lehetne tovább folytatni a statisztikai kimutatással szemben a gyakorlati tényt, ami a számokat megcáfolja sőt még hozzá lehetne tenni azt a statisztikai kimutatást

is, mely viszont azt bizonyította, hogy bizonyos élelmi cikkek árai emelkedtek. Erre persze a felelet az, hogy a statisztika nem egyes csoportot vesz alapul, hanem általában az összességet. Mi azonban azt mondjuk, hogy ép ez a bűne a mai kapitalista rendszernek, hogy az embereket csoportokra és osztályokra osz- sza szét, és az egyik csoportnak csak számok jutnak osztályrészül, mig a másik csoport dúskál az élet javaiban. Ezért vagyunk hívei az olyan társadalmi rendszernek, amelyben minden fember a valóságban kapja munkájának teljes gyümölcsét és nem számokban, mint most.

felhasználják a társadalom söpredékét, az áruló “kommunistákat“ Louis Budenz, Whit .aker Chambers, Liz Bentley, Cvetic, Gittlow, Kornfeder és hasonlókat, hogy a vizet felzavarjak és aztán a zavarosban halászhassanak.

Bizonyítékokat sem a “mc- chartyk” sem a renegát patkányok nem szolgáltatnak, de hiszen arra nincs is szükség, elég ha a “vörös kém” jelzőt rásütik bárkire, vagy bármely testület, vagy szervezetre és azt a tömeg közé dobják, hogy azon rágódjanak.

És amint látjuk, a csőcselék sokkal nagyobb számmal be is veszi ezt a csalétket, mint amit kézlegyintéssel vagy válvonoga- tással tudomásul lehet venni.

ELTEKINTVE a “loyalty parádéktól” amit pár évvel ezelőtt New Yorkba kezdeményeztek a “száz percentes” hazafiak, hogy a munkásság Május Elsei felvonulását megzavarják és tanúságot tegyenek gazdáiknak — a kapitalista osztálynak, — hogy a “harminc ezüst pénzt” nem hiába veszik fel, ma már sokkal mélyebben vert gyökeret ez a hisztérikus boszorkány üldözés.

Ez év május elsején ezt a “hűség parádét” már az egész országra kiterjesztették és sajnos, de azokban nem csak a tudatlan csőcseléket, a kelet európa: országokból ' elmenekült fasisztákat, nácikat, kizsákmányolókat és lakájaikat — a politikusokat — használták fel, hanem az országos szakszeryezeteket is, amelyek igy is bizonyitani akarják, hogy hü kéznyaló kutyái gazdáiknak.

Ezekkel a gyűlöletet terjesztő “loyalty parádékkal” kapcsolatban érdemes megemlíteni Wisconsin állam egyik kis városában, Mosnee-ban előkészített puccsot, melynek célja voll “a gyakorlatban megismertetni a lakossággal a Szovjet diktatúra és az amerikai demokrácia” közötti kiilömbséget.

Ezt a képletet Május Elsőjén hajtották végre úgy, hogy ezen a napon az egész várost diktatúra alá helyezték. A roham brigádokat az American Legion tagjai szolgáltatták és az egész komédia irányítására két r< megát kommunistát fogadtak fel Ben Gittlow és Joseph Zack Kornfeder személyében. Gittlow volt a diktátor es Kornfeder a “komisszár” aki a “roham brigádokat” irányitotta.

A városi adminisztrációt képletesen “letartóztatták és koncentrációs táborba zárták”. A templomokat merohanták “istentisztelet” idején és az ottlevő- ket szintén a koncentrációs táborba vitték és a templomot lelakatolták! A helyi étkezdék csak krumpli levest, barna kenyeret és fekete kávét szervíroztak, de csak azoknak, akiknek volt “igazolványuk”. Az üzletekben az árakat felemelték az orosz pénz átszámított értékére úgy, hogy 3 font kávéért $11.60 kellett fizetni, 1 pár nylon harisnyáért 7.14-et és igy tovább.

Amint a híradás jelzi a “puccs nagyon eredményes volt, mert a lakosság nagyon megelégelte az egy napi diktatúrát s annál jobban értékelik az amerikai demokráciát.”

Ez az egész komédia egyszerű

marhaság volt, de gyűlölet kel- I tésére nagyon alkalmas és leginkább azért említjük meg, hogy példákkal bizonyítsuk,. hogy a hatalmát féltő kizsákmányolok mi mindenre képesek.

A MUNKÁSSÁG a politikusoktól ugyan nem sokat várhat, ha nem rendelkezik megfelelő gazdasági szervezettel, mellyel nyomást gyakorolhatnak a politikusokra, azonban a nép gondolkodásának fokmérőjéül elfogadhatjuk a választásokat.

Hogy ezen “vörös kém” gyűlölettel mennyire képesek a lakosság agyát megmételyezni, bizonyítja a Florida állami választás, mely a napokban zajlott le és amelyben Claude Pepper, a szövetségi kongresszus egyik legértékesebb tagja bukott el ezen “vörös” hisztéria vádja alatt.

Pepper két terminust töltött a szenátusban — hat-hat évet — és ezen idő alatt tanúságot tett, hogy elfogulatlan és bátor szókimondó, amit politikusoknál nagyon ritkán találunk.

A választásban ellenfele, George Smathers, azt használta ki ellene, hogy “orosz barát” a négereket egyen jogúnak tartja a fehérekkel és nem a gyűlöletet, hanem a megértést segítette.

Amig Pepper az előző két választásban jelentős többséggel győzött, most kibukott és ellenfele a néger és munkásgyülölő Smathers került ki győztesen.

MINDEZEKNÉL azonban sokkal aggasztóbb a pittsburghi Westinghouse telepen folyamatban levő harc, amely szintén ezen őrült hisztéria következtében indult meg és amely a telepen foglalkoztatott 15 ezernyi munkás között valóságos háborút idézett fel.

Ezt a harcot direkt a CIO indította meg, amikor kizárta kebeléből a United .Electric Radio and Machine Workers szervezetet, azon vád alapján, hogy “kommunista irányítás” alatt van.

Ugyan azon konvención a CIO rögtön egy másik .rivális szervezetet alakított — persze akkor még tagság nélkül, csak épen- séggel a vezérkart nevezték ki — amely aztán megindította a harcot, hogy a UE tagságát felszippantsa.

Azon telepeken, ahol a UE- nek volt szerződése, betolakodtak és a gyárosokkal lepaktál- tak, hogy őket ismerjék el a “vörösek” helyett. A bószoknak természetesen nem kellett soká könyörögni, mert hiszen ez volt a legfőbb törekvésük már évek óta, hogy a telepen foglalkoztatott munkások között az egységet megtörjék, a többi aztán már könnyen fog menni.

így történt a Westinghouse- nál is és pár hónappal ezelőtt a Westinghouse társulat bejelentette, hogy a UE-vel nem köt szerződést, hanem felszólították a National Labor Relation Boar- dot, a szavazás elrendelésére, hogy a munkások mely szervezetet akarják.

Azóta a Westinghouse környéke hadiállapotba volt. Az egyik oldalon a UE, a másikon a kizsákmányolok összes szolgái, a CIO, a sajtó, a szószék, a rádió egy tónusba bőgték, hogy “kit szolgáltok: Joe Stalint, vagy

Uncle Sam-et?” Ez volt a jel-