Bérmunkás, 1950. január-június (37. évfolyam, 1612-1636. szám)
1950-04-22 / 1627. szám
*> n!rt»' BÉRMUNKÁS 1950. április 22. Amiért érdemes küzdeni Wall Street a külügyekben (a.l.) Azok, akik mindig másoktól várják helyzetük javítását, nem tudják megérteni, hogy emberek egy egész életen keresztül küzdenek a munkásmozgalomban. Ez a küzdelem nem egyéni, mert az egyéni küzdelem, a meggazdagodási vágy. Vannak esetek a munkásmozgalomban is, amikor egyének saját érdekeiket helyezik előtérbe. Maga a munkásmozgalom a közösség érdekein alapszik. A munkásmozgalom megalapítói tudták azt, hogy a munkásoknak közös érdekeik vannak és ezt a közös érdekeket úgy védhetik meg, ha közös erővel cselekednek. Az emberiség története harcokkal telitett, dé minden küzdelemnél mindig a létért való küzdelem, képezte a legfontosabbat. A munkásmozgalom a létért küzdőknek a csoportosulása, a tudományos szocializmus ezt a küzdelmet az osztályharc jelzővel látta el, azon tényleges oknál fogva, mert a lét kérdése állandóan intenzivebb harcra késztette azokat, akik napról-napra mindjobban függővé váltak a vagyon harácsolok csoportjától. Az osztálykülönbözetek hívták életre az osztályharcot és állandóan élesítették, még pedig azon okoknál fogva, mert a társadalmi kincsek és a termelő eszközök mindig kevesebb és kevesebb kezekbe összpontosultak. A munkások milliói még ma sem tudják megérteni, hogy nekik állandóan nagyobb és nagyobb energiával kell szervezkedni, hogy életszínvonalukat megtarthassák. Azok természetesen, akik még ma is távol állnak a munkások szervezetétől, azok nem is tudják azt sem elgondolni, hogy minden gazdasági előny, amit esetleg ma is élveznek, mindent a munkásmozgalomnak köszönhetnek. Vannak ipartelepek nagy számban, ahol szervezetlen munkások dolgoznak és talán műhely viszonyaik nem sokban különböznek a hasonló iparvállalatok munkásaitól, akik szervezve vannak. Azért sok munkás úgy gondolkozik, hogy minek is van szükség a szervezetre. Nem tudják azt megérteni, hogy a szomszéd gyár szervezett munkásainak állandó harca jobb megélhetési műhely viszonyokért, kényszeríti az ő munkáltatójukat is arra, hogy cselekedjen. Először azért, mert ha ezt nem tenné meg, az ő munkásai is szervezkednének, amitől a kapitalisták a legjobban irtóznak. Azok a munkások, akik kitartóan megmaradtak a szervezkedés mellett, nem csak a közösség harcát vívják, mert ez a sajátjuk is. Minden osztálytudatos munkás büszke lehet arra a küzdelemre, amit osztályáért folytat. Hogy milyen áldozatokat hoztak nagyon sokan a munkásokat gazdasági szervezetekbe tömöríteni, a történelmi adatok majd valamikor pontosan megállapítják, any- nyi bizonyos, hogy ha a munkásmozgalom nem a feltörekvő proletariátus érdekeit lett volna hivatva szolgálni, a kapitalista osztály nem használta volna fel minden rendelkezésére álló eszközeit, hogy útját állja a munkásmozgalom fejlődésének. Ma például a kapitalizmus nyílt harcot folytat minden olyan irányzat, vagy munkásszervezet ellen, amely nem hive a magán- tulajdon rendszerének. Nagyon sokszor hallottuk, hogy ebben az országban nincsen szükség osztályharcra, mert itten mindenki egyforma. Azonban éppen úgy, mint a földtekének minden részében, az uralkodó osztály itten is éppen úgy ragaszkodik a magántulajdon rendszeréhez és nem akarják tudomásul venni, hogy a gazdasági különbözetek osztályozzák az emberiséget. A munkásmozgalomban megtanultuk azt, hogy a munkásoknak sorsa az egész földtekén azonos, ahol kapitalizmus van. Mivel a világ munkásainak sorsa azonos, akkor küzdelmeik elválaszthatatlan. A világ kapitalizmusa között csak az a különbség, hogy egyes országokban iparilag fejlettebb, azért az osztályharc alapján álló munkásszervezeteknek ennek megfelelőleg kell szervezeteiket kiépíteni. Koránt sem jelenti, hogy harcot folytassunk azon munkások ellen, akik szintén harcban vannak saját uralkodó osztályaikkal szemben. Mindig azt állítottuk, hogy akármilyen nehéz a küzdelem a munkásosztály felszabadulásáért, de a harcot nem szabad feladni. Egyes ország munkásainak győzelme kihatással van az egész világ munkásságára. Figyelni kell minden lépést, hogy különböző helyeken javult-e a munkások helyzete? Ha igen, akkor harcuk egy bizonyos pontig győzelmet jelent. Mérlegeljük, hogy van-e jobb kilátás a szocializmus építésére, mint volt az előző rendszerben. Mindezeket kell figyelembe venni, hogy igazságos bírálatot tudjunk mondani. Tudjuk a múltból, hogy az AFL soha sem volt a munkások igazi osztályharcos szervezete és most sem az és az IWW mindig büszkén állíthatja, hogy sohasem támadta hátba a harcoló munkásokat, amikor az AFL zászlaja alatt harcban álltak. Lehet állítani, hogy az IWW megalakulása óta mindig a munkásosztály tényleges harcát vívta. És most is azt kell tenni a munkások minden megmozdulásában, ahol osztályharcról van szó. Mert a munkásosztály felszabadulásáért mindig érdemes küzdeni. A kínai nacionalisták keserve- , sen panaszkodnak, hogy az amerikaiaktól kapott bombázó repülőgépeiket a kommunisták lelövik az oroszoktól vásárolt harcigépekkel. — A kínai nacionalisták úgy vélik, hogy amerikai bombázók ellen nem volna szabad védekezni. Egyiptomi archeol ó g u s o k 5000 éves tojásokat találtak, — jelentik Cairóból. — Amerikai háziasszonyok nem tartják ezt valami nagy dolognak, mert néha-néha a füszerüzletekben eladnak nekik hasonló korú “friss” tojásokat. (Vi.) Minden tőkés lapban nagy megelégedéssel közölték, hogy Mr. John Foster Dulles, a Wall Street prókátora be lett téve a külügyi hivatalba, mint tanácsos. Ezt a Mr. Dullest, akit New York állam népe nem látott jónak, még a szenátusba sem választotta be, most pedig annál sokkal nagyobb állásba lett becsusztatva. Ez volt az ára annak, hogy Acheson megmaradhatott az állásában. Hiába beszélt a nagytőkések szájaize szerint, beígérte a “total diplomáciát” könyörtelen harcot az oroszok és a szocializmus ellen, nem volt elég, be kellett tenni a legjobb ügyvivőjüket, Dullest. Mert még a legbutább amerikai sem hiszi, hogy Truman elnök ur szeretetből tette be Dullest, egyik legnagyobb ellenségét ezen fontos állásba. Minden lap megjegyzi, hogy ha Dewey lett volna beválasztva, akkor Dulles lett volna a külügyminiszter. Hát Dewey nem lett beválasztva, mégis odakerült, mert a Wall Street úgy akarta. Mind erről elakarják hitetni, líogy demokrácia, a nép választja a kormányt. De ez bizonyíték, hogy a nép már nem akarta a Wall Street ügynököt, mégis odakerül, ahol a Wall Street érdekeit legjobban védheti, a külügyeket diktálhatja. így még nagyobb zavarokat, háborús veszedelmet, forróbb háborút, propaganda és ellenforradalmi akciót várhatunk az aanerikai State Departmentől. Évtizedeken keresztül megláttuk, megmondtuk, hogy minden háborúnak gazdasági indító okai vannak. Mostan ez még sokkal tisztábban látható, egyszerűen az osztályharc vonalára lett irányítva az a nagy harc, mely az egész világon folyik. Minden caf- rangtól, propaganda jelzőktől megfosztva, a szocializmus és kapitalizmus között folyik az élet-halál harc. így csak természetes, hogy a Wall Street a legjobb embereivel igyekszik annak A new yorki IWW mozgalom- i nak valamint a Bérmunkás olvasótáborának egy régi közismert harcosa távozott el az élők sorából. Ács munkástársunk 25-30 éven keresztül nem csak jelen volt minden mozgalmi összejövetelen, hanem annak mindig egyik intézője volt. Nála nem volt kérdés, hogy milyen munkát kell végeznie a mozgalmi siker érdekében, mint öntudatos harcos, tudta azt, hogy azzal a munkásosztály harcát szolgálja. Hosszú éveken keresztül mint a Bérmunkás lapkezelője igyekezett a forradalmi ipari unioniz- mus eszméjét teíjeszetni, öntudatra ébreszteni a magyar tömegeket. Ezért, akik régebbről ismerték, megbotránkoztak azon, hogy a mostanában megismert szomszédai papot rendeltek ki a temetésre. Közelebbi hozzátartozói nem voltak, neje 5 évvel előbb hunyt el. Búcsúztató beirányitását megragadni. Forres- tal, Rockefeller, Harriman, Draper meg sok kevésbé ismert külügyi titkárok, tanácsosok, miniszterek mellett, most már a nagy ágyút, Dullest is beteszik, mert úgy érzik minden eszközre nagy szükség van. De Achesont és a mostaniakat nem tartják elég ügyeseknek, elég megbízhatóknak. FELTÁMASZTJÁK HITLERT NEW YORK — A Hitler eltűnésébe belenyugodni nem akaró fanatikus fasiszták között az a hir kezd terjedni, hogy a napokban eltűnt Theodore Donayt egy német tengeralattjáró vette fel a californiai partokon. Donay Hitler hive volt, aki a háború alatt a börtönben ült, mert segített elbújtatni a szub- marinon érkezett német szabó- tőrök egyikét. Az 51 éves náci a napokban San Franciscoba utazott, ott egy motorcsónakot bérelt s a Catalin sziget környékén eltűnt éppen akkor, amikor a nyugati partokon állítólag “idegen” szubmarinokat láttak s azok után nagy hajszát indítottak. A tengeralattjárókra előbb azt mondották, hogy azok valószínűleg orosz szubmarinok. Az eltűnt Donay fivére, a Detroit- ban lakó Felix azonban kijelentette, hogy képtelenség elképzelni, miszerint Theodornak az oroszokkal összeköttetése lenne, így a még mindig csodákra váró fasiszta érzelmű tudatlan emberek azt kezdték rebesgetni, hogy Hitler s még néhány vezető náci szubmarinon Délameri- kába menekültek, ahol még ma is élnek s ők küldték a szubma- rint segítőtársuk, Theodore Donay elszállítására. Most aztán a titkos tengeralattjárók meg a repülő tányér- kák mellett már Hitler után is kutathatnak azok, akiknek merész a fantáziájuk és nincs más dolguk. szédet Fishbein munkástárs tartott, aki az osztályharc szellemében mutatott rá arra a harcos és küzdelmes életre, melyet Ács munkástársunk élt át, aki betöltve a 65. életévét ép most foglalkozott a nyugdíjba menés kérdésével, hogy hátralévő napjait nyugodtabban élje át. Szivére j ét azonban felőrölte a munkában való hajsza és április 8- ikán kapott szívroham után megszűnt dobogni. Temetése április 11-én volt nagyszámú barátai, munkástársai és távolabbi rokonai jelenlétében. Emlékét kegyelettel megőrizzük. BISCHOFF JÖZSEFNÉ aki hosszú esztendőkön keresztül aktiv volt a Bérmunkás akrpni csoportjában, április 10- én, 65 éves korában elhunyt. Temetése nagyszámú magyarság részvételével április 13-án ment végbe. ÁCS SÁNDOR
