Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-09-10 / 1595. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 10. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. BUTÁK, VAGY GONOSZOK? E SOROK irásokar már három hete tart Chicago és környékén a gasolint szállító teherautó vezetők sztrájkja és köszönet a sztrájkot irányitó szak- szervezet bölcs vezéreinek, ma távolabb állnak a győzelemtől, mint az első hét derekán. Addig ugyanis a soffőrök maguk irá nyitották a sztrájkot a vezérek kétbalkezes tanácsa nélkül, sőt ellenére és közel jártak ahoz, hogy az egész város és 50 mérföld körzetben levő városok is gasoline és fütő olaj nélkül maradnak, melynek következtében a gasoline és olaj használók oly nyomást gyakoroltak volna a nagy olaj társaságokra, hogy nem térhettek volna ki a követelések gyors teljesítése elől. Az első hét végére azonban a szakszervezeti vezérek kidolgozták a sztrájktervet úgy, hogy a sztrájkolok lábaira kölöncöt raktak, ami megakadályozza azokat a piketelés érvényesítésében és a munkáltatók szabad prédájának dobták oda a kilátásban levő győzelmet. A munkabeszüntetést több hónapi kollektív tárgyalások előzték meg, majd a Taft-Hartley törvény által megkövetelt 60 napi “lehülési” idő, a munkáltatók azonban — bízva a szakszervezeti basák szolgálatkészségében — még megközelítő ajánlatot sem tettek a munkásoknak és nem maradt más mód, mint a szállítás teljes lezárása. Ez az első napokban tökéletes volt és a sztrájk harmadik napján a gas stationak (töltő állomások) tartályai kiürültek és egymás után akasztották ki a “sorry, no gas” táblákat. A jármüvek roken csak egy-egy civilruhás minden kapunál. Azon nézet, hogy a sztrájk hosszú ideig eltarthat, esetleg hónapok, azon tényre van alapozva, hogy ennek a kimenetele lesz a minta a gumi iparban, tehát valószínű, hogy a gyárosok szövetkeznek a sztrájk letörésére és esetleg a Taft-Hartley törvény alkalmazása által a uniók megtörésére. Hogy megpróbálják-e kinyitni a kapukat és beengedni azokat, akik akarnak dolgozni, felhasználva a munka- nélküliséget erre, úgyszintén, hogy sikerül-e a tagság egységét megbontaniok, az a jövő titka. Mivel a munkások úgyszólván 100 százalékban szervezettek, reméljük kifognak tartani . és meghiúsítanak minden támadást még ha ez nagy áldozattal jár is. Hogy milyen fordulatot vesz a sztrájk ha huzamosabb ideig taut, azt egyelőre nem tudjuk megmondani. Még most csend van, a piketelők szépen kártyáz- gatnak, hallgatják a rádiót s mennek csoportokban a unió hallba étkezni. A további eseményekről írni fogok. Akroni proli hantak egyik állomástól a másikra. de már mindenhol az ismert feliratot találták. Az első izgalmak után kezdett kialakulni a vélemény, hogy a gasoline használóknak is szervezkedni kell és igy követelni az olaj társaságoktól a soffőrök jogos követelésének teljesítését. Az igy kigyulladó szikrákat azonban a szakszervezeti vezérek hamar kiojtották, amennyiben a kisebb független szállítókkal megegyeztek és engedélyt adtak azoknak a független töltőállomások gasolinnal való ellátására. Ez a sztrájkolok tudta és beleegyezése nélkül történt és amikor az első ily szállító kocsik megjelentek az utcákon a union által kibocsájtott táblákkal, melyszerint “ezen jármű tulajdonosa jogos a szállításra“ a sztrájkolok saját érdekeik elárulását látták abban és saját józan eszüktől hajtva leállították az ily kocsikat, ahol elérték- A soffőrök engedelmeskedve munkástársaik óhajának, otthagyták a kocsikat és sok ilyen kocsit a tulajdonosoknak kellett hazahajtani rendőri védelemmel. Erről értesülve a szakszervezeti basák rögtön gyűléseket rendeztek és utasították a sztrájkolókat, hogy vegyék tudomásul a testvérárulást, ellenkező esetben a union fogja ellátni fegyveres védelemmel az ilyen jármüveket és nem vállalnak felelőséget a következményekért. A SOFFÖRÖK követelése 17 és fél cent órabér javítás és öt napos munkahét, mely hétfő reggeltől péntek estig terjed. Mivel azonban gasoline szállításra szombat és vasárnap is szükség van, ezen napokon a megállapodott órabér másfélszerese fizetendő, ami már a sztrájk előtt is gyakorlatba volt. Ezzel szembe a munkáltatók, de különösen a “nagy” vállalatok, mint a Standard Oil, Sinclair, Shell, Phillips és Pure Oil 7 és fél cent javítást ajánlottak és a változó munkahetet, melyszerint a szombat és vasárnap dolgozók a hét más napjain “ünnepeljenek” és igy a túlórái bér megszűnik. A soffőrök sztrájkelőtti órabére 1.77 és fél cent volt, amely a 7 és fél centtel 1.85-re emelkedne. A gasoline szállításnál 1.600 soffőr van alkalmazva, akik több mint négyezer töltő- állomást látnak el gasolinnal, melyek kétharmada direkt az említett nagy olajtársaságok egyharmada pedig a független szállítók utján jut gasoline és olajhoz. Érthető a sztrájkoló soffőrök felháborodása a union vezérek baklövésén, amikor tudják azt, hogy a független szállítók, akikkel a vezérek megegyeztek, a nagy olajvállalatoktól vásárolják a gasolinet és a sztrájk idején napi 24 órát dolgoznak, hogy kielégítsék a kívánalmat. így a nagy vállalatok eladják a termékeiket, a jármű tulajdonosok gasolinehez jutnak — bál sokszor órákat kell sorba állni — a nagy vállalatok által alkalmazott soffőrök pedig elsztrájkolhatnak “ítélet napig” bölcs vezéreik butasága, vagy gonoszsága folytán. Hogy a szakszervezeti vezérek mennyire a munkáltatok érdekeit szolgálják ebben a bérharcban is, mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy a sztrájk harmadik hetében a vezérek a gyengülés jelét mutatva az órabér követelést leredukálták 12 és fél centre, a munkáltatók ahelyett, hogy hajlandóságot mutatnának a megegyezésre, visszavonták az eredeti 7 és fél cent ajánlatot és csak öt cent javítást hajlandók adni, amin még csodálkozni sem lehet, mert hiszen maguk a anion vezérek erre minden okot megadtak a munkáltatóknak. BESZÉLGETVE a sztrájkoló soffőrök, valamint a nagy vállalatok neve alatt szereplő filling station bérlői és tulajdonosaival, meglepő, hogy milyen tisztán látják a baj forrását, de csak most, amikor a nagy munkáltatók hajthatatlansága következtében anyagi károkat szenvednek. Általános a vélemény, hogy a jelen gyakorlat csak kiéhezteti a nagy vállalatok által foglalkoztatott soffőröket és filling station alkalmazottakat, mig a független szállítók és filling sta- tionok “aratnak” és csak egy mód van a sztrájk gyors és sikeres befejezéséhez, ha minden forrást elzárnak. Ezt természetesen csak most látják igy, amikor a kelepcébe vannak. Amikor még volt idő felkészülni, hogy ily eset be ne következhessen, úgy gondolták, hogy “minek ilyesmivel törődni, hiszen úgy sem tudjuk azt megvalósítani” és ha elmúlik a jelen zivatar, ismét a régi nemtörődömség fog felül emelkedni, ami tulajdonképpen a főoka úgy a jelen, mint a múlt sikertelenségeinek és valószínű, hogy még sok ily szomorú tapasztalata lesz a munkásságnak, mielőtt nem csak felismerik és beszélnek a baj okairól, hanem a cselekvés terére lépnek. A kapitalizmus nem hajlik meg a könyörgés előtt, azt csak a munkásság szervezett gazdasági ereje képes engedékenységre kényszeríteni- De, hogy a munkásság ezt a szervezett erőt céltudatosan érvényesíteni tudja, ahoz elsősorban meg kell tisztítani soraikat a mind szemérmetlenebből garázdálkodó szakszervezeti basáktól és a régi idejétmulta szakmai szervezeteket a forradalmi ipari szervezettel kell felcserélni. A reakciós idejétmulta ;zak- mai szervezeteknek a forradalmi ipari szervezettel való felcserélése nem csak azt akadályozná meg, hogy a közvetlen velünk szervezetbe tartozó, egy munkán dolgozó munkástársaik testvérárulás vagy sztrájk esetén az ipar minden ágában megállna a termelés, mert a jelszó: “egynek sérelme, valamennyi sérelmét jelenti.” A “JÖTANÄCSOKBAN” nem szükölködőknek a sztrájkolok és eddig már mindenki megkísérelte az ellenfeleket megegyezésre bírni, aki azt hiszi magáról, hogy valaki. Többek között Chicago polgármestere és a National Labor Relation Board képviselője is közbeléptek, de eredménytelenül. Miután a tárgyalások holtpontra jutottak Marshall Field chicagói lapja a Sun-Times lépett a porondra és azt hiszi, hogy feltalálta a “spanyol viaszkot”: az vette fel az elszakadt szálakat, hogy összebogozza. Két nagy egymásután első oldali vezércikkben követeli, hogy “döntő bíróságra” (arbitration) bízzák az ellentétek elsimítását, melynek határozata kötelező legyen mindkét félre. Mert a Sun- Times szerint ez a sztrájk nem csak a soffőrök és olajtársaságok ügye, hanem a “public” is érzékenyen érdekelve van és a Sun-Times, mint a public érdekeinek védelmezője jogosan lép közbe a sztrájk megszüntetésére. Eltekintve attól, hogy az ily döntőbíróság igénybevétele he- tyes-e vagy sem a munkásság részéről — a múlt tapasztalatai azt bizonyítják, hogy legtöbb esetben részrehajlók és pedig a munkáltatók javára — a Sun- Times és a többi chicagói napilapoknak legkevesebb joguk van ily kérdésbe kontárkodni, amig a saját ajtajaik előtt picketvonal van. Mint ismeretes a chicagói napilapok nyomdáiban a szedők, számszerűit 1,500 már 21 hónapja sztrájkban vannak, mert nem akarnak oly szerződést aláírni, amely a szervezetük felrobbantását eredményezné. Bár a fő követelés bérjavitás, erről azonban a munkáltatók nem akarnak tárgyalni addig, amig a szedők bele nem egyeznek oly szerződés aláírásába, amely megszüntetné a zárt műhelyt és más a Taft- Hartley törvény által megkövetelt szervezet ellenes szabályokat tartalmazná és ehhez a “liberális” Sun-Times éppen úgy ragaszkodik, mint a reakciós Tribune, vagy Herald-American. Nagyon helyesen teszik a sztrájkoló soffőrök, ha a foga- datlan prókátor közbenjárását visszautasítják, amig a saját portáikon meg nem szüntetik a testvérárulást és ugyan oly eszközökkel igyekeznek megtörni a nyomdászok szervezetét, mint az olajtársaságok a soff őrökét. A SOFFÖRÖK SZTRÁJKJA VÁGETÉRT MIUTÁN a fenti beszámoló postára került, az a hir terjedt el Chicagóban, hogy a sztrájk- bizottság a gasoline szállítást azonnali hatájjal teljesen beszüntette , ami nagy riadalmat keltett, tekintettel, hogy a nyárvégi három napos munkaszünetre sokan készültek elhagyni a várost. Magunk is, a clevelandi ut előtt állva, utrakeltünk elegendő gasolinet felhajtani, ami átvisz a sztrájkzónán, ami vagy egy félórai keresés után sikerült is. Másnap azonban kitűnt, hogy az aggodalom alaptalan volt, mert este jelentették a rádión, hogy a “Labor Day” weekendre mindenkinek lesz elég gassoline, mert a sztrájk befejeződött. A fenti hírnek — bogy lezárják a szállítást — valószínűleg
