Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-09-10 / 1595. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. szeptember 10. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. BUTÁK, VAGY GONOSZOK? E SOROK irásokar már há­rom hete tart Chicago és kör­nyékén a gasolint szállító te­herautó vezetők sztrájkja és kö­szönet a sztrájkot irányitó szak- szervezet bölcs vezéreinek, ma távolabb állnak a győzelemtől, mint az első hét derekán. Addig ugyanis a soffőrök maguk irá nyitották a sztrájkot a vezérek kétbalkezes tanácsa nélkül, sőt ellenére és közel jártak ahoz, hogy az egész város és 50 mér­föld körzetben levő városok is gasoline és fütő olaj nélkül ma­radnak, melynek következtében a gasoline és olaj használók oly nyomást gyakoroltak volna a nagy olaj társaságokra, hogy nem térhettek volna ki a köve­telések gyors teljesítése elől. Az első hét végére azonban a szakszervezeti vezérek kidolgoz­ták a sztrájktervet úgy, hogy a sztrájkolok lábaira kölöncöt raktak, ami megakadályozza azokat a piketelés érvényesítésé­ben és a munkáltatók szabad prédájának dobták oda a kilá­tásban levő győzelmet. A munkabeszüntetést több hó­napi kollektív tárgyalások előz­ték meg, majd a Taft-Hartley törvény által megkövetelt 60 na­pi “lehülési” idő, a munkáltatók azonban — bízva a szakszerve­zeti basák szolgálatkészségében — még megközelítő ajánlatot sem tettek a munkásoknak és nem maradt más mód, mint a szállítás teljes lezárása. Ez az első napokban tökéletes volt és a sztrájk harmadik napján a gas stationak (töltő állomások) tartályai kiürültek és egymás után akasztották ki a “sorry, no gas” táblákat. A jármüvek ro­ken csak egy-egy civilruhás min­den kapunál. Azon nézet, hogy a sztrájk hosszú ideig eltarthat, esetleg hónapok, azon tényre van ala­pozva, hogy ennek a kimenetele lesz a minta a gumi iparban, te­hát valószínű, hogy a gyárosok szövetkeznek a sztrájk letörésé­re és esetleg a Taft-Hartley tör­vény alkalmazása által a uniók megtörésére. Hogy megpróbál­ják-e kinyitni a kapukat és be­engedni azokat, akik akarnak dolgozni, felhasználva a munka- nélküliséget erre, úgyszintén, hogy sikerül-e a tagság egysé­gét megbontaniok, az a jövő tit­ka. Mivel a munkások úgyszól­ván 100 százalékban szervezet­tek, reméljük kifognak tartani . és meghiúsítanak minden táma­dást még ha ez nagy áldozattal jár is. Hogy milyen fordulatot vesz a sztrájk ha huzamosabb ideig taut, azt egyelőre nem tudjuk megmondani. Még most csend van, a piketelők szépen kártyáz- gatnak, hallgatják a rádiót s mennek csoportokban a unió hallba étkezni. A további eseményekről írni fogok. Akroni proli hantak egyik állomástól a má­sikra. de már mindenhol az is­mert feliratot találták. Az első izgalmak után kez­dett kialakulni a vélemény, hogy a gasoline használóknak is szer­vezkedni kell és igy követelni az olaj társaságoktól a soffőrök jogos követelésének teljesítését. Az igy kigyulladó szikrákat azonban a szakszervezeti vezé­rek hamar kiojtották, amennyi­ben a kisebb független szállítók­kal megegyeztek és engedélyt adtak azoknak a független töl­tőállomások gasolinnal való el­látására. Ez a sztrájkolok tudta és be­leegyezése nélkül történt és ami­kor az első ily szállító kocsik megjelentek az utcákon a union által kibocsájtott táblákkal, melyszerint “ezen jármű tulaj­donosa jogos a szállításra“ a sztrájkolok saját érdekeik elá­rulását látták abban és saját józan eszüktől hajtva leállítot­ták az ily kocsikat, ahol elérték- A soffőrök engedelmeskedve munkástársaik óhajának, ott­hagyták a kocsikat és sok ilyen kocsit a tulajdonosoknak kel­lett hazahajtani rendőri véde­lemmel. Erről értesülve a szakszerve­zeti basák rögtön gyűléseket rendeztek és utasították a sztrájkolókat, hogy vegyék tu­domásul a testvérárulást, ellen­kező esetben a union fogja ellát­ni fegyveres védelemmel az ilyen jármüveket és nem vállalnak fe­lelőséget a következményekért. A SOFFÖRÖK követelése 17 és fél cent órabér javítás és öt napos munkahét, mely hétfő reg­geltől péntek estig terjed. Mivel azonban gasoline szállításra szombat és vasárnap is szükség van, ezen napokon a megállapo­dott órabér másfélszerese fize­tendő, ami már a sztrájk előtt is gyakorlatba volt. Ezzel szembe a munkáltatók, de különösen a “nagy” vállala­tok, mint a Standard Oil, Sin­clair, Shell, Phillips és Pure Oil 7 és fél cent javítást ajánlottak és a változó munkahetet, mely­szerint a szombat és vasárnap dolgozók a hét más napjain “ünnepeljenek” és igy a túlórái bér megszűnik. A soffőrök sztrájkelőtti óra­bére 1.77 és fél cent volt, amely a 7 és fél centtel 1.85-re emel­kedne. A gasoline szállításnál 1.600 soffőr van alkalmazva, akik több mint négyezer töltő- állomást látnak el gasolinnal, melyek kétharmada direkt az említett nagy olajtársaságok egyharmada pedig a független szállítók utján jut gasoline és olajhoz. Érthető a sztrájkoló soffőrök felháborodása a union vezérek baklövésén, amikor tudják azt, hogy a független szállítók, akik­kel a vezérek megegyeztek, a nagy olajvállalatoktól vásárol­ják a gasolinet és a sztrájk ide­jén napi 24 órát dolgoznak, hogy kielégítsék a kívánalmat. így a nagy vállalatok eladják a ter­mékeiket, a jármű tulajdonosok gasolinehez jutnak — bál sok­szor órákat kell sorba állni — a nagy vállalatok által alkalma­zott soffőrök pedig elsztrájkol­hatnak “ítélet napig” bölcs ve­zéreik butasága, vagy gonoszsá­ga folytán. Hogy a szakszervezeti vezé­rek mennyire a munkáltatok ér­dekeit szolgálják ebben a bér­harcban is, mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy a sztrájk harmadik hetében a ve­zérek a gyengülés jelét mutat­va az órabér követelést leredu­kálták 12 és fél centre, a mun­káltatók ahelyett, hogy hajlan­dóságot mutatnának a megegye­zésre, visszavonták az eredeti 7 és fél cent ajánlatot és csak öt cent javítást hajlandók adni, amin még csodálkozni sem le­het, mert hiszen maguk a anion vezérek erre minden okot meg­adtak a munkáltatóknak. BESZÉLGETVE a sztrájkoló soffőrök, valamint a nagy válla­latok neve alatt szereplő filling station bérlői és tulajdonosaival, meglepő, hogy milyen tisztán látják a baj forrását, de csak most, amikor a nagy munkálta­tók hajthatatlansága következ­tében anyagi károkat szenved­nek. Általános a vélemény, hogy a jelen gyakorlat csak kiéhez­teti a nagy vállalatok által fog­lalkoztatott soffőröket és filling station alkalmazottakat, mig a független szállítók és filling sta- tionok “aratnak” és csak egy mód van a sztrájk gyors és si­keres befejezéséhez, ha minden forrást elzárnak. Ezt természetesen csak most látják igy, amikor a kelepcébe vannak. Amikor még volt idő felkészülni, hogy ily eset be ne következhessen, úgy gondolták, hogy “minek ilyesmivel törődni, hiszen úgy sem tudjuk azt meg­valósítani” és ha elmúlik a jelen zivatar, ismét a régi nemtörő­dömség fog felül emelkedni, ami tulajdonképpen a főoka úgy a jelen, mint a múlt sikertelensé­geinek és valószínű, hogy még sok ily szomorú tapasztalata lesz a munkásságnak, mielőtt nem csak felismerik és beszél­nek a baj okairól, hanem a cse­lekvés terére lépnek. A kapitalizmus nem hajlik meg a könyörgés előtt, azt csak a munkásság szervezett gazda­sági ereje képes engedékenység­re kényszeríteni- De, hogy a munkásság ezt a szervezett erőt céltudatosan érvényesíteni tud­ja, ahoz elsősorban meg kell tisztítani soraikat a mind sze­mérmetlenebből garázdálkodó szakszervezeti basáktól és a régi idejétmulta szakmai szervezete­ket a forradalmi ipari szervezet­tel kell felcserélni. A reakciós idejétmulta ;zak- mai szervezeteknek a forradalmi ipari szervezettel való felcseré­lése nem csak azt akadályozná meg, hogy a közvetlen velünk szervezetbe tartozó, egy munkán dolgozó munkástársaik testvér­árulás vagy sztrájk esetén az ipar minden ágában megállna a termelés, mert a jelszó: “egynek sérelme, valamennyi sérelmét je­lenti.” A “JÖTANÄCSOKBAN” nem szükölködőknek a sztrájkolok és eddig már mindenki megkísérel­te az ellenfeleket megegyezésre bírni, aki azt hiszi magáról, hogy valaki. Többek között Chicago polgármestere és a National La­bor Relation Board képviselője is közbeléptek, de eredményte­lenül. Miután a tárgyalások holt­pontra jutottak Marshall Field chicagói lapja a Sun-Times lé­pett a porondra és azt hiszi, hogy feltalálta a “spanyol viasz­kot”: az vette fel az elszakadt szálakat, hogy összebogozza. Két nagy egymásután első olda­li vezércikkben követeli, hogy “döntő bíróságra” (arbitration) bízzák az ellentétek elsimítását, melynek határozata kötelező le­gyen mindkét félre. Mert a Sun- Times szerint ez a sztrájk nem csak a soffőrök és olajtársasá­gok ügye, hanem a “public” is érzékenyen érdekelve van és a Sun-Times, mint a public érde­keinek védelmezője jogosan lép közbe a sztrájk megszüntetésé­re. Eltekintve attól, hogy az ily döntőbíróság igénybevétele he- tyes-e vagy sem a munkásság részéről — a múlt tapasztalatai azt bizonyítják, hogy legtöbb esetben részrehajlók és pedig a munkáltatók javára — a Sun- Times és a többi chicagói napi­lapoknak legkevesebb joguk van ily kérdésbe kontárkodni, amig a saját ajtajaik előtt picketvonal van. Mint ismeretes a chicagói na­pilapok nyomdáiban a szedők, számszerűit 1,500 már 21 hónap­ja sztrájkban vannak, mert nem akarnak oly szerződést aláírni, amely a szervezetük felrobban­tását eredményezné. Bár a fő követelés bérjavitás, erről azon­ban a munkáltatók nem akarnak tárgyalni addig, amig a szedők bele nem egyeznek oly szerződés aláírásába, amely megszüntetné a zárt műhelyt és más a Taft- Hartley törvény által megköve­telt szervezet ellenes szabályo­kat tartalmazná és ehhez a “li­berális” Sun-Times éppen úgy ragaszkodik, mint a reakciós Tribune, vagy Herald-American. Nagyon helyesen teszik a sztrájkoló soffőrök, ha a foga- datlan prókátor közbenjárását visszautasítják, amig a saját portáikon meg nem szüntetik a testvérárulást és ugyan oly esz­közökkel igyekeznek megtörni a nyomdászok szervezetét, mint az olajtársaságok a soff őrökét. A SOFFÖRÖK SZTRÁJKJA VÁGETÉRT MIUTÁN a fenti beszámoló postára került, az a hir terjedt el Chicagóban, hogy a sztrájk- bizottság a gasoline szállítást azonnali hatájjal teljesen be­szüntette , ami nagy riadalmat keltett, tekintettel, hogy a nyár­végi három napos munkaszünet­re sokan készültek elhagyni a várost. Magunk is, a clevelandi ut előtt állva, utrakeltünk elegendő gasolinet felhajtani, ami átvisz a sztrájkzónán, ami vagy egy félórai keresés után sikerült is. Másnap azonban kitűnt, hogy az aggodalom alaptalan volt, mert este jelentették a rádión, hogy a “Labor Day” weekendre min­denkinek lesz elég gassoline, mert a sztrájk befejeződött. A fenti hírnek — bogy lezár­ják a szállítást — valószínűleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom