Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-27 / 1593. szám
1949. augusztus 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SÁNTA KUTYA amelynél a hazug embert hamarább lehet utolérni. Ilyen sánta kutyák szerkesztik a papi kézben levő heti szemetet, a Magyarok Vasárnapját. Renegát ujságiró, sztrájktörő nyomdász, hazaáruló fizetett kém és vagy egy féltucat pap irja tele azt a papirost olyan tajtékozó gyűlölettel, uszítással és főleg vastag hazugsággal, amilyent csak egy ilyen szedett-vedett társaság követhet el. Igazi jezsuita szemérmetlenséggel, minden eszközt jónak találnak arra, hogy a régi papi- uri Magyarországot visszaállíthassák. De a minden erkölcsi alapot nélkülöző társaság természetesen nem a sajat hitvány bőrét akarja vásárra vinni, amikor lázadásra, főleg pedig háborúra uszit, hanem azt a csekélységet óhajtja, hogy a henye uriélet visszaállításáért az amerikai fiuk százezrei pusztuljanak el és pusztítsák ki az atombombával a magyar nép jó részét, döntsenek romba mindent, csak hogy a megmaradt népen, a romokon ők uralkodhassanak. Mindezt a krisztusi szeretet nevében, aljas szemforgatással hirdetik. A krisztusi eszmék eme kufárjai főleg a hazugság terén remekelnek, a volt atyamesterük Csernitzky páter mesz- sze mögöttük marad a hazugsággyártás mester s é g é b e n. Ezen a téren a pálmát kétségtelenül Galambos páter viszi el ebben a díszes társaságban a sztrájktörő Réti, a renegát Róbert Oszkárok irigykedve nézik ennek a papnak a vakmerőségét a hazugsággyártás terén, aki ha már álat névre fülel, inkább megilletné a róka, vagy a hiéna név, mint a szelíd galambé. A hazugság gyártás szemérmetlenségnél, azt hiszem most * 1 érte el a csúcspontot, amikor a következőket irta le a vad gyűlölettel teli rovatába: “Monus Illés volt az előadó, kicsoda ez a Monus? A Népszava volt szerkesztője a 20-as években, ma vad bolsi. Egyébként az üzembizottság titkára.” Egy gyűlési tudósítással kapcsolatban, amelyet állítólag a Tiszántúli Napüapban olvasott, irja le a pap a fenti pár sort. Hogy az aljasság, hasból való hazudozásnak milyen fokát érte el az a förtelem, ahoz tudni kell azt, hogy Monus Illést a Népszava volt szerkesztőjét, a Szoc. Dem. párt volt tikárát, a magyar munkásság évtizedeken keresztüli tanítóját, nekem gyermekkori barátomat, ennek a Galambosnak az elvtársai, a Hor- thy-nyilas banditák aljasul meggyilkolták. A magyar dolgozóknak felejthetetlen mártírját, a régen halott Monus Illést szerepeltette a gyűlés előadójául ez a hazug pap. Hiéna módjára ássa ki a jeltelen sírjából Monus Illést, a hullarabló szerepére vállalkozik, hogy hazugságát elhihetővé tegye. Nem vagyunk elkényeztetve az amerikai magyar papok és újságírók aljassága terén, jóltudjuk, hogy az határtalan, de amit ez a pap elkövet, az még nekünk is szokatlan. Tisztességes emberek jegyezzék meg maguknak a nevet mint hazug hullarablóét. Pszt! Galambos. A KRUMPLI A burgonyáról úgy tanultuk, hogy egyik legnépszerűbb eledelünk, amelyet miként a kenyeret, minden étkezésnél használunk. Előnye a legtöbb eledel között az, hogy nagy termést ad és igy egyike a legalacsonyabb kát ezen ügyben, mert egyetlen ország sem fogja az orrát beleütni a syriai pöcegödörbe, mert csak olyan változás történt, hogy az amerikai olajvezetéki csöveket jobban biztosítják az uj emberek, mint a legyilkolt politikusok voltak hajlandók , azokat biztosítani. Ez mutatja, hogy a keleti országokban sem az a baj, hogy elfognak és bebörtönöznek valakit, hanem csak az, hogy nem a nagytőkések ellenségeit, hanem annak barátait börtönzik be. Ha a tőkések ellenségeit tömegesen végeznék ki, amint végezték ki a múltban, akkor nem voltak tiltakozások és most sem volna nagyobb fel1 háborodás, mint Zaym és Berázi urak legyilkolásával kapcsolatban. A FORD MUNKÁSOK HARCA Azt irtuk már régebben, mivel nagyon régen alkudoznak a Ford munkások bőrére, hogy a Ford és a kormány kérelmére az union elhalasztotta a sztrájk megkezdését. Az acéliparban szintén. Azt is tudja minden munkás, de leginkább az autóiparban dolgozók, hogy legnagyobb eladási lehetőség, vagyis szüksélet az autó gyártására a nyári hénapokban van. Az őszi hónapokban még a jó években is pangás állott be és külömbö- ző ürügyek alatt leszokták zárni a gyárakat. Az igaz, hogy tárgyalások folynak Fordnál és a több iparokban is, de amig a munkások dolgoznak, addig a gyárosok csak hallgatnak és a fejüket rázzák, mint a csökönyös ló, de nem adnak, még csak nem is ígérnek semmit sem. Fordék kijelentették, hogy ahelyett hogy adnának valamit, azt akarják, hogy a mostani béreket fagyasz- szák meg egy egész évre. Persze a nyugdíjról és az orvosi kezelés, kórház fedezéséről még csak beszélni sem akarnak. A munkásság 7-1 ellenébe na sztrájk mellett szavazott, népeledelnek szerte a világon. De ennek az igénytelen nö-, vénynek itt nálunk Amerikában nagyon felvitte az isten, illetve a bölcs kormányunk a dolgát, mert hosszú évek óta az ára oly magas, hogy minden jó termés dacára is, lassan már nem szerény népeledel, hanem költséges luxus cikké vált és ha valaminek bő termés miatt le is ment az ára, ez a krumplinál nem fordulhat elő. A kormány bölcs intézkedése folytán a krumpli ára állandó, az soha le nem mehet bármilyen hatalmas termés is van, mert a kormányunk, hogy az ár fenmaradjon, hogy a termelők megkapják a magas árból származó extra profitot, felvásárolja a krumpli felesleget, igy az árnál nem jelentkezik a kereslet-kínálat törvénye. Természetesen nem a kis farmer érdekeinek a védelméről van itt szó, ami kitűnik abból a jelentésből, amelyből megtudjuk azt, hogy a fő krumplitermő Maine állam egyetlen megyéjében, Aroostook coptyba a termelők a kormánytól csekély 65, ird hatvanöt millió dollárt kaptak krumliért. Hogy nem kis emberek zsebelték be ezt a hatalmas összeget, az kitűnik abból, hogy a legkisebb check 150 ezer, a legmagasabb 495 ezer dollár volt, pontosan 67,092,900 dollárt fizetett ki kormányunk eleiben az egyetlen megyében, de termelnek krumplit Maine más megyéiben is, termelnek Idaho és New York államokban is, igy a krumpli árának a fentartása a fenti összeg sokszorosába került az adófizető polgároknak. Mit csinált a kormányunk ezzel a rengeteg krumplival? Talán olcsó áron a népnek árulta el, vagy a közintézmények, isko- lág, kórházak, börtönök kapták meg? Vagy a katonaság részére használták fel? Nem! Ezek az intézmények ép oly magas árakat fizetnek mint bármelyik egyszerű polgár, hogy az árak magasak maradjanak. Az igy felvásárolt krumpli tekintélyes része megromlott, legjobb esetben trágyánák lehetett használni, a többit pedig a szesz- •gyárak kapták meg, hihetetlen alacsony áron. Ez az amerikai krumpli regénye. Minden amerikai ember legalább egy dollárt fizet az adójából a nagy krumpli termelőknek azért, hogy a krumpli szükségletét a normális árnak a 3-4 szereséért vásárolhassa meg. Ez a kis regény mindennél világosabban mutatja a gazdasági rendszerünk csődjét. Amikor milliók vannak munkanélkül, más milliók csak részidőt dolgoznak, amikor százmilliók éheznek szerte a világon, akkor a mi kormányunk azért fizet ki százmilliókat, hogy a nélkülöző polgárai nem tudják megvásárolni a létfentartáshoz szükséges élelmiszereket. Az a rendszer, amely megsemmisíti, trágyának használja, alkoholt főzet az élelmiszerekből, amikor százmilliók éheznek, megérett a pusztulásra, mert többé nem tudja teljesíteni a funkcióját és elérkezett az ideje egy olyan gazdasági rendszernek, amely nem a profitra, hanem a szükségletre termel, amelyben a bő termés, a techni- , kai fejlődés nem munkanélküliséget, nyomort, hanem bőséget, jólétet, biztonságos életet fog jelenteni a föld minden lakójának. DENUNCIÁLÁS Nagyon nagyra vagyunk a mi szabadságjogainkkal. Minden lehető módon hirdetjük, hogy itt nálunk mindenkinek egyenlő jogai és lehetőségei vannak. Én éppen úgy adhatok 100 ezer dollárt, hogy az legyen megválasztva törvényhozónak, akit én akarok, mint teszi azt Ford, Rockefeller vagy DuPont. Én éppen úgy kezembe tarthatok pár tucat napüapot, mint Hearst. Adhatok százezreket templomokra, egyetemekre, hogy az én érdekemben neveljék az ifjúságot. Mind ehhez teljes jogom van, csak pénzem legyen hozzá. Bizony gyakorlatban nagyon gyatrán néz ki ez a hires polgári szabadság, még akkor is, ha azzal a jogommal élek, hogy nekem is jogom van szavazni vagy jelölni. íme egy elég gyakran megismétlődő példa. Egy kommunistát Clevelan- don a pártja jelölte iskolaszéki tagnak, ehez pár ezer szavazónak az aláírása szükséges. A pártaparátus megszerezte a dupláját és közel 6 ezren kérték a jelöltnek a szavazólapra való helyezését, amit törvény szerint meg is kell tenni. Az egyik helyi napilap, a Cleveland News, erős támadást intézett az aláírók ellen, mert azok egy kommunistát mertek jelölni. Ez idáig rendben van, az aláíróknak joguk volt jelölni, a lapnak joga volt ezért őket megtámadni, mindegyiknek az alkotmány biztosítsa ezt a jogát, de hogy a proli hogy jár, ha elég naiv, hogy hisz ebben az egyenlő szabadságban, kitűnt akkor, amikor a választási hatóságok átadták az aláírók névsorát a News-nak, amely most folytatásban leközli mind a hatezer aláíró nevét, címét, megbélyegezve őket, mint veszedelmes forradalmárokat, mint “Moszkva bérenceit”. De más, sokkal komolyabb következményei is jelentkeznek az “alkotmány biztosította” jogok gyakorlásának. A névsor leközlése, amelynek a célja a denunciálás, azzal a következménnyel járt, hogy egy csomó aláírót a munkából elbo- csájtottak, számtalan került a fekete listára és sok más módon érzik a következményeit ennek a névsor közlésnek. Vagyis ha én merem gyakorolni a polgári demokrácia szabadság jogait, úgy, ahogy azt az én meggyőződésem diktálja, úgy elvesztem a munkámat, felmondják a lakásomat, feketelistára tesznek, megbélyegeznek, valósággal pusztulásra Ítélnek a családommal együtt. Teszik ezt azok, akiknek a szivük reped meg, mert a Népi Demokráciákban korlátozzák a burzsoázia jogait a társadalom ügyeinek az intézésében, kiknél csak addig van tiszteletben az én “szabadság jogom”, amig azt úgy használom, ahogy azt a tőke nagy urai előírják, ha nem, akkor a fenti példa mutatja, hogy mennyit ér a magasztos polgári demokrácia.
