Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-27 / 1593. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates; Egy évre .... ................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ' A német választások Az amerikai hírszolgáltató vállalatok jelentése szerint Nyu- gat-Németországban, — ami alatt az amerikai és az angol zónákat értik, — a napokban megtartott állítólagos első “szabad” választások eredménye következtében KERESZTES DEMOKRATA kormány lesz. A legtöbb szavazatot ugyanis a “Keresztény Demokrata Párt” kapta. De ez a párt nem kapott abszolút többséget és igy valószínűleg koalícióba megy más, kisebb “jobboldali” pártokkal. Ezek között említik a “Szabad Demokraták Pártját” is, amelyről azt mondják, hogy “végső jobboldali”. Az amerikai politikai írók a politikai árnyalatokra vonatkozólag egy mithikus központi vonalat állítottak fel, természetesen egészen önkényesen és éppen ilyen önkényesen megszabják, hogy egyesek, avagy a pártok is mennyire BALRA avagy JOBBRA helyezkedtek el ettől a képzeletbeli központi vonaltól. A német választásokat analizálva azt állapították meg, hogy a legtöbb mandátumot elnyert Keresztény Demokrata Párt “egy kicsit jobbra esik a központtól”, ellenben a Szabad Demokrata Párt “túlságosan jobbra” áll. Annyira “jobbra”, hogy szégyenszemre be kell vallaniok, miszerint ezek már kimondottan nácik. Ez a párt a régi Nemzeti Szocialista Párt felelevenítése uj név alatt. A német választás tehát “szabad” volt; annyira szabad, hogy Hitler bestiális fenevadjai újra jelentkezhettek, programot adhattak és mandátumhoz juthattak. A United Press jelentése szerint úgy ezen, mint a győzelmes Keresztény Demokrata Párt lagaktivabb tagjai között számos olyan egyént lehet találni, akik vezető szerepet vittek Hitler pártjában is. Az amerikai és az angol kormányzó hatóságok nem csak szabadságot adtak ezen uj- életre kelő bestiáknak, hanem egyenesen támogatták őket, mert bennük jó szövetségest látnak a kommunisták ellen. Ha ez a választás “szabad” volt, akkor annak szabadsága abban nyilvánult, hogy most már szabad utat engednek arra, hogy a világtörténelem legbestiálisabb elemei újból hatalomra jussanak. Eddig nem tudták? Az amerikai kongresszus alsóházának pénzügyi bizottsága elfogadta Truman elnök azon javaslatát, amely 1,450,000,000 dollárt ir elő Nyugat -Európa védelmére. Ezen összegből 655 milliót akarnak elkölteni az Észak-Atlanti Szövetséghez csatlakozott országok felfegyverzésére mindjárt az első évben, a többit pedig, amint a jövő megkívánja. Ezenkívül még külön megszavaztak 211,370,000 dollárt Görög- és Törökországoknak, Korea és a Philippine szigetek részére pedig 17,640,000 dollárt. Ezúttal nem akarjuk tárgyalni azt a kérdést, hogy az ilyen nagymérvű fegyverkezés a békéhez, avagy az újabb háborúhoz vezet-e? Azt is figyelmen kívül hagyjuk, hogy a demokrácia eszméjével miként egyeztethető össze az olyan népellenes, korrupt kormányok támogatása, mint amilyenek alatt manapság a görög és török népek szenvednek, amennyiben ezen kérdésekről már eleget irtunk. Most inkább csak azt emlitjük meg, hogy ez a kongresszusi bizottság ezen költségvetés elfogadásánál szükségesnek tartotta ezen paragrafus beszúrását: Az, aki bármilyen jutalékot, fizetést vagy ajándékot ad, avagy ilyesmit felajánl az Egyesült Államok hivatalnokának, avagy aki ez elmúlt két éven belül (szövetségi) állami tisztviselő volt azért, hogy kijárjon anyagokat, rendelést, vagy másféle előnyöket; avagy az az állami hivatalnok, vagy aki két éven belül ily hivatalnok volt, elfogad, avagy szugerál ilyen jutalékot, fizetést vagy ajándékot, bűnös és 10,000 dollár pénzbírságra, valamint három évi fegyházra ítélhető. Nyilvánvaló, hogy a honatyák ezen törvényszakasz bevételénél a jelenlegi “ötpercentes” botrányra gondoltak. Egyáltalán nem ellenezzük tisztségüket, vagy személyi befolyásaikat kijárásokra felhasználók megbüntetését. Sót. .. De azért mégis ámulattal kérdezzük: Hát már külön is figyelmeztetni kell az állami hivatalnokokat és magasrangu katonatiszteket, hogy a megvesztegetés vagy annak elfogadása bűncselekmény? Hát vannak olyanok, akik ezt még nem tudták? . Ugylátszik, hogy a görög, a török meg a kínai példa ragadós. Vannak, akik úgy vélik, hogy ha azon országokban ERÉNY SZÁMBA megy a “grefteles”, — hiszen most is milliókat adnak erre a célra, — miért ne lehetne azt itt is hasonló erkölcsi elbírálásban részesíteni? Ugylátszik, hogy a kongresszus külügyi bizottsága figyelmeztetni akarja az illetőket, hogy egyenlőre még nem tartunk ott. EL VIA YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiői között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitet1; szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “UE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A HÍREK nyomában kötni Oroszországgal, még is az a tény marad fen, hogy csakis kelet felé tudnak kereskedni, vagy a munkanélküliség, ipari pangás sorvasztja el őket, amint a Weimar köztársaságot is. De sajnos ez a beképzelt német nép is csak a saját kárán és sokszor megismétlődő lecke után tanul. De majd fog tanulni, üres gyomorral jobban fog a fejük az ilyen buta munkásoknak. JÓVÁHAGYOTT FORRADALOM Amig a szocialista tervgazdaságra tért országokban, egy- egy ellenzéki politikus letartóztatását világgá kürtölik, mint nagy zsarnokságot és hónapokig tiltakoznak ellene, Syriában egyszerűen a puska golyókkal minden tárgyalás nélkül intézik el az ellenzéket és azt még is minden szó nélkül vagy ha nem, úgy kezelik, mintha valami csir- keölésről szóló hirt közölnek a nagy amerikai lapok. Ugyanis egynéhány hónappal ezelőtt Syriában, a kormányt megbuktatták a katonatisztek és Husni Zayim, Muhsen Berázi urakat tették helyükre. De ezek az urak sem úgy táncoltak, ahogyan a hadvezetőség akarta, vagy dudálta, hát egyszerűen kivitték őket egy kaszárnya udvarára és agyonlőtték. Persze, hogy adnak magyarázatot, azt állítják, hogy azok zsarnokok voltak. De mennyivel jobbak azok, akik minden tárgyalás nélkül egyszerűen csak agyonlövik azokat, akik nekik nem fogadnak szót. Hát olvasóink hiába fogják keresni a tiltakozó átiratoA NÉMET VÁLASZTÁSOK (Vi.) Az amerikai lapok nagy örömmel hozzák a hirt, hogy a nyugat német zónákban nagy többség a kapitalista rendszer mellett, vagyis a reakciósokra szavazott. Még a rózsaszínű szocialisták is kisebbségben maradtak, de a kommunista párt még kevesebb szavazatot kaoott, mint egy pár évvel ezelőtti helyi választásoknál. Persze ez csalódás a szocialista érzésű munkásoknak, de mi, akik nem sokat adunk az ilyen szavazatokra, sőt azt tudjuk és állítjuk, hogy legnagyobb csalást követnek el az ilyen szavazatok folytán első sorban a sok igérg késsel, ugyanis túllicitálják egymást. És bizony ebben a reakciósok tudtak legnagyobbakat ígérni. Ugyanis nyugodtan állíthatták, hogy ha rájuk szavaznak, akkor az amerikai tőkések, bankok csak úgy fogják oda is szórni a dollárokat. Németországban is, amint Olaszországban, a dollárok mutogatásával, ígérgetésével 1 ódi- tották meg a sok szavazót. Majd csak akkor ébrednek azok is a tényekre, hogy csúnyán meglettek csalva, hogy ha nem megy a sok dollár, vagy ha megy is, egynéhány nagy iparfejedelemnek megy, ellenben a munkásoknak még kevesebb munka lesz, nagyobb drágaság, amint Olaszországban is történt az ilyen megvásárolt választások után. Akármilyen reakciós banda jutott is hatalomra, akármeny- nyire is meg ígérték az amerikai tőkéseknek, hogy nem fognak kereskedelmi szerződéseket
