Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-08-27 / 1593. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD x||§r Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act »f March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 AUG. 27 NO. 1593 SZÁM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Az ötpercentesek botránya AZ ÖTPERCENTES RÉSZESEDÉST SZEDŐ KIJÁRÓK BOT­RÁNYA EGYRE NAGYOBB HULLÁMOKAT VER FEL. — HŰ­TŐKÉSZÜLÉK AJÁNDÉKOKAT ADOTT A PARFŐM-CSEM- PÉSZ KERESKEDŐ WASHINGTON — Az “ötpercentesek” név alatt említett bot­rány, amelynek központjában Truman elnök katonai szárnysegé­de, Major General Harry H. Vaughan áll, egyre szélesbülő körre terjed ki. Egyre több adat kerül napfényre, amelyek mutatják, hogy Vaughan közbenjárására nem csak katonai rendeléseket ad­tak ki, hanem még bírósági eljárásokat is befolyásoltak. Ebből az ügyből kifolyólag*----------------------------------------­Az amerikai magyar reakció­nak mindig voltak a kulisszák mögötti olyan jelenségei, me­lyekről ha időközönként sikerült fölhúzni a függönyt, szinte hi­hetetlenül büzlő zülöttség ütöt­te meg orrunkat. Az amerikai magyar vezérek bámultak fe­lénk a saját valóságukban. Az ilyen képes látványban azonban a züllött magyar politikusok ide- menekülésének divatja újból kezdetét vette, pillanatra sem szünetelt a nyilvános szereplé­sük s állandóan rontják körünk­ben a levegőt. Most már nincs többé függöny és nincs kulissza, a magyar vezérek ott állnak a nyílt színen és egymásra kiabál­ják, nézzétek ott, azt a piszkos gazembert. Azaz nem is kiabálják, hanem oldalakon keresztül a napi és hetilapokban Írják egymásra, annak a másik pimasz csirkefo­gónak üzelmeit. Mintha csak mindegyiknek a főfoglalkozása a selyemfiui szakma lett volna, mielőtt a magyar politika po­rondjára léptek és mintha csak pont az ikertestvéreik lettek vol­na az amerikai barátaiknak, akik olyan nagy garral fogad­ták őket megérkezésük alkalmá­val. Milyen kár volt annak ide­jén nekünk időnket arra hasz­nálni, hogy ezeket az úri naplo- pókat bemutassuk. Nem kés­tünk volna mostanáig sem és most csak elő kellett volna ven­nünk az Amerikai Magyar Nép­szava cikkeit, hogy megtudjuk Nagy Ferenc, Pfeiffer, Varga, stb. közönséges politikai szélhá­mosok, akik mint orosz kommu­nista bérencek, Rákosiék kiszol­gálói voltak, amiről történelmi dokumentumként a parlamenti jegyzőkönyv kitételeit közük. A másik oldalöh aztán a Brid- geporton megindított és azóta mindig végelgyengülésben szen­vedő Nadányi féle hetilap, a je­lenlegi Magyar Népszava főszer­kesztőjét Sulyokot még a csen­dőrőrmesteri rangnál is lejebb degradálja és azt bizonyítja, hogy ennél az alaknál alacso- nyabbrendü szélhámos még so­ha sem volt a magyar politikai életben, már pedig ott csak nagy ritkán akadt erkölcsi bizonyít­vánnyal rendelkező személyiség. Mindig voltak az amerikai ma­gyar nagyvezérek között szemé­lyi köpködések, melyeknek hát­terében az ingyenélési kenyér­harc állott, mert bizony ebben az országban a nép nagytöbb­ségének meg kell verejtékezni a mindennapi kenyérért, jobban mint bárhol másutt. Ettől irtóz­nak legjobban az idemenkült alakok. Ennyire azonban soha nem mutatták ki ingyenélésre vágyó rovott múltjukat, mint most. Mi csak ironikusan jegyeztük meg a múltkor, hogy mennyire örülhet a magyar nép, hogy ezektől az úri naplopóktól meg­szabadult, mert innét a magyar népnek már nem árthatnak, az amerikai magyarság pedig elér­te azt a kiöregedési fokot, hogy nekik már nem árt semmi. En­nek a következménye aztán az is, hogy mindig kevesebb lehető­ség mutatkozik az ingyenélési megélhetésre és ez aztán kiélezi a személyi harcot annyira, hogy megmondják egymásról a való­ságot. De, ha csak tizedrésze az igaz, amiket egymásra kiabál­nak, mindkét oldalon a földalá kellene sülyedniök szégyenletük- ben, ha csak egy parányi becsü­let volna bennük. Csodálkozha­tunk-e, az amerikai magyarság nagytöbbségén, akik a reakció oldalán állanak, ha ilyenek vol­tak a vezetői a múltban és ilye­nek a vezetői jelenben. Azt mondják, hogy ez csak kezdete a szennyes játéknak, melynek az egyik oldalán ott vannak az Amerikai Magyar Szövetség hasonló rekorddal rendelkező régi vezérei, mig a másik oldalon Nagy Ferenczék által irányított díszes társaság a kidobott Népszava főszerkesz­tővel Nadányival fűszerezve. Ezekre, az uj főszerkesztő csen- dőrszuronyi diszp o m p á v a 1 akasztotta rá a kétesértékü ko­ronát. A dolognak aztán a lé­nyegéhez tartozik az Amerikai Magyar Népszava uj kezekbe való átadása. Persze a Népszava csendőre sem marad adós, a Nadányi szerkesztése alatt működött már eddig állásától felfüggesz­tették Alden H. Wait generálist, a hadsereg kémiai osztályának a vezetőjét, aki állítólag ellátta Vaughant a rendelésekre vonat­kozó bizalmas információkkal. A szenátusi vizsgálóbizottság kihallgatásain kitűnt, hogy egy parföm cég, amely nagymennyi­ségű parfömöt akart becsem­pészni az országba, hogy a vá­mok megfizetését elkerüljék, hét hűtőszekrényt adott Vaughan generálisnak, aki viszont bará­tai között osztotta szét azokat. Többek között Mrs. Truman, — a “First Lady” is kapott egyet, egy másikat pedig Vinston sup- reme-courti főbíró lakásán he­lyeztek el. A szenátorok előtt Vaughan generális azt mondotta, hogy ér­téktelen, kísérleti modelek vol­Népszava csendéletről. Az egyik oldalas cikkben azt a szédületes vádat tárja olvasói elé, hogy a nyugatosok részére gyűjtött összegekből, bizonyos csekkek Nadányi ur kezén eltűntek. Hol van Alexander Ernő kétszer hu­szonöt dolláros esek je, melye­ket Nadányi vett föl, de soha nem ért el rendeltetési helyére . . . kérdezi a csendőr-szerkesztő, melyre talán pont a régi pus­katus alkalmazási vallatás mi­att még semmi választ nem ka­pott. Ne is várjon hát a főszer­kesztő ur vallatási eredményt, még a nagy fekete betűs cimfej­tak, amelyeket úgyis ki akartak dobni a gyárosok. A gyárosok viszont azt vallották, hogy ab­ban az időben csakis ezeket a hűtőszekrényeket lehetett kap­ni, méghozzá csak igen nagy utánjárás mellett. A szenátorok most aztán tanakodhatnak azon, hogy miért kellett egy parföm- kereskedőnek nagy utánjárással összevásárolni hét ilyen “freez- er“-t, hogy aztán Vaughan ge­nerálisnak ajándékozhassa. És kutatják, nem-e azért tették, mert befolyásos pártfogót ke­restek, miután parföm csempé­szésért vád alatt állnak. Dacára a Vaughan generáüs elleni egyre mélyülő vádaknak, Truman elnök szilárdan kitart mellette és szinte tüntetőleg hir­deti, hogy milyen nagyra tart­ja hiú s az érmekért epekedő szárnysegédét. tői sem, melyben bejelenti, hogy “felvettük a kesztyűt”. “Felvet­tük a szuronyt” inkább illik Su­lyok úrhoz, melynek láttára az­tán az a Paü annyire begyullad­na, hogy még több adatot szol­gáltatna arra nézve, hogy nem csak züllött, de félbolond is a Népszava volt főszerkesztője. így aztán teljesen rendbejött az amerikai magyarság azon ré­szének múltja, sőt a jövője is, akik az Am. Magyar Népszava mögött voltak és lesznek. Csir­kefogók, rovott múltú szélhá­mosok és ennek tetejében félbo­lond szerkesztők kezében volt a Népszava ezelőtt, mig a másik oldal állítása szerint most van ezeknek a kezében. Elérkeztek az urak az ut végére, egyikük a másikat dobta arra a szemét­dombra ahonnét már nem lehet visszatérés. Az amerikai ma­gyarság részére azért még meg­maradt a vissza ut, ha nem vár­nak tovább, de nyomban ezek­nek a leleplezéseknek nyomán el­fordulnak a munkásnép ellenes politikai szélhámos alakoktól és azokat követik és támogatják, akik bármely áldozatok árán a munkásnép igazi fölszabadulá­sáért, a nagy harcban kitarta­nak. Nagy Népgyiilést Tartunk SZEPTEMBER 3-ÄN, SZOMBATON ESTE 8:00 kezdettel Clevelandon, az East Side MUNKÁS OTTHON nagytermében, 11123 Buckeye Road. Napirend: Hogyan kerülhet vissza munkába a már hatmillió munkanélküli. Magyarország uj alkotmánya: a dolgozók elvinyi­latkozata. Belépő dij nincsen. Mindenkit szívesen lát a rende­zőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom