Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-08-12 / 1592. szám
c oldal BÉRMUNKÁS 1949. augusztus 13. Andrássy-ut 73, vagy “Ninive” pusztulása i Hitegetik önmagukat (a.l.) Azt szokták mondani, hogy mindenre lehet védekezést találni. így próbálják ma kimagyarázni, hogy nincsen ipari pangás. Mr. Sawyer kereskedelmi államtitkár, akit az elnök kiküldött, hogy tanulmányozza a munkanélküliség tényleges okait, rádió beszédében azt mondotta, hogy “tulajdonképpen nincsen nagyfokú ipari pangás, a legnagyobb baj az, hogy sokat beszélnek róla.” Mi például rendesen az ő kimutatásaik szerint bíráljuk a mun- ón, hogy a munkanélküliek száma julius havában 300 ezerrel sza- ón, hogy a munkanélküiek száma julius havában 300 ezerrel szaporodott é£ már jóval meghaladja a 4 milliót. Természetesen mi már jó néhányszor foglalkoztunk a milliós számokkal és talán sokan úgy gondolják, hogy az általunk jelzett 5 millió talán nagyon is túlzás. A munkaügyi hivatal azt a megjegyzést fűzi a 4 milliós számításhoz, hogy nem számítanak munkanélkülieknek azok, akik talán hetenként egy-két órát, vagy esetleg egy-két napot dolgoznak. Ők nem számítják munkanélkülieknek azokat, akik még a fizetési listán bármiképen szerepelnek. Más oldalról pedig igen érdekes védekezést hoznak fel. Azt mondják, hogy is lehet ipari pangás, amikor a General Motors meg a United Steel Corp. ez év első 6 hónapjában több tiszta hasznot könyvelnek el, mint a múlt év első 6 hónapjában, pedig 1948-as év volt az itteni ipari mágnások történetében a legjövedelmezőbb. Nem igy beszélnek és gondolkoznak a munkanélküliek. Különösen azok, akik már a nekik járó munkanélküli segélyt is kihúzták és most reménytelenül járják az ipartelepeket, hogy munkaerejüket bérbe adják. Az ipari termelés ma a modern gépekkel megsokszorozta a tömegtermelést. Maga a munka,ügyi hivatal kimutatása szerint a jelenlegi módszer szerint itt az Egyesült Államokban 300 millió embernek tudnák biztosítani az életszükségleteit. Ebből a szempontból kiindulva, megállapíthatjuk, hogy ha nem találnak elég külföldi piacot az itteni árucikkek számára, akkor állandó ipari pangásnak leszünk kitéve a kapitalista termelési módozat alapján. A kapitalisták és azoknak gazdasági szakértőik a fentieket mind nagyon jól tudják. És mert ténylegesen tudják, azért van ma itten ebben az országban az a nagy hajsza mindenfajta haladó elemek megfélembtésére. Számadatokkal lehet mindent bizonyítani, hogy a jelenlegi termelés rendszeren okvetlen változtatni kell, még akkor is, ha az uralkodó osztály annyira irtózik is bárminemű termelés rendszabályozástól. Az idő kereke állandóan halad előre. A mostan folyamatban levő társadalmi átalakulás, csak azért megy olyan nehezen, mert az uralmukat vesztett és az uralmon levő gazdaságilag kiváltságos osztály minden rendelkezésére álló eszközt egénybé vesz, hogy azt megakadályozza. Nincsen az emberiség történetében még egy másik eszme, amely az emberi szeretetre épit, mint maga a tényleges gyakorlati szocializmus. Egy társadalomban, ahol gazdasági egyenlőséget honosítanak meg, ott már a rangfokozatok, a különböző társadalmi osztályok szűnnek meg, Ma, amikor állandóan azt halljuk és minden nyomtatásban azt olvassuk, hogy a magántulajdonra épült termelési rendszer a legjobb, akkor elgondolkozunk azon, hogy ha például ebben az országban az 1930-ashoz hasonló ipari pangás fog bekövetkezni — amire máris nagyon jó kilátás van — akkor vájjon milyen húrokat fognak pengetni azok, akik ezt a rendszert a legjobbnak és örökkévalónak tartják. A szocializmus nem az erőszakon alapszik, mint ma azt állandóan hangoztatják azok, akik a mai rendszer zsoldján élnek. Tudjuk, hogy azokkal sohasem lehet megértetni egy társadalmi változás szükségességét, akik a mai rendszerben gazdasági kiváltságokat élveznek. A társadalomban már sokszor történtek változások és akárhogy ellenzi a jelenlegi uralkodó osztály azt a gyökers változást, amit a szocializmus törekszik megvalósítani, mégis elfog jönni az az idő, amikor a nagy többség az egész földtekén szükségesnek látja a társadalmi átalakulást. Most még talán egyes helyen a gazdasági viszonyok annyira Rendezettek, hogy az alvó nagy tömeg lassan ocsúdik fel mély álmából, hogy előre lássa azt a közelgő gazdasági összeomlást. Ami azokat az országokat fogja keresztül söpörni, ahol jóelőre nem gondoskodtak arról, hogy fokozatosan rátérjenek a tervszerű gazdálkodásra. Vájjon milyen szerepe van egy kormányzatnak egy olyan országban,^ ahol elitélik működését, ha a gazdasági viszonyok lebonyolításában próbál résztvenni. Ma például ebben az országban, állandóan azzal vádolják a kormányt, hogy belekontárkodik a magánvállalatok üzleti érdekeltségébe. És ha egy 1930-as ipari pangás fog bekövetkezni, azért is a politikai gépezetet fogják hibáztatni. Úgy az iparbárók, mint azokat védő politikusok saját magukat hitegetik akkor, amikor azt hiszik, hogy nincsen szükség egy tervszerű gazdálkodásra. Eljutott a hir az óhazából, messze Amerikába, hogy a va- sutügyi miniszter az Államvasutak Igazgatóságát likvidálta. Azok részére kik az intézkedés belső okait nem ismerik és ennélfogva csak adminisztrációs aktust látnak az intézkedésben. Elmondok egyet-mást erről az igazgatóságnak nevezett bűnszövetkezetről mint olyan, aki mozgalmi tevényeségben hosszú évtizedekig szolgálta az állam- vasutat. Azokra, kik minden korszerű intézkedést elmebajos gyűlölettel fogadnak, kár volna az időt pazarolni. Az elmondani való annyira gazdag, hogy ilyen limitált helyen csak kicsi hányadát lehet leközölni az igazgatóság, illetve a nemzeten élősködőkről, holott a tőlük kiáradó bűn, korrupció, fertőzte az egész állam szerkezetét. Andrássy ut 73, saroképület. Ninive bűnei nívóját megütő büntanya. Mintha azért létesült volna, hogy a valami ügyből odakényszerült szegény munkás kedvét elvegyék attól, hogy máskor is betegye a lábát az épületbe. Hogy is lehetne világosan jellemezni a vasút irányitói jellemét. Ostobán vaskalapos, fe- rencjóskás generális észjárással, bizonyos esetekben, leginkább a munkásügyekkel szemben kvali- fikáltan gonosz. Alárendeltjüknek tekintették nem csak a vasutas személyzetet, de a nagy- közönséget is. Gyűlöltebb alakja nem volt a magyar társadalomnak, mint a hülyén páváskodó, generális ruDRÄGASAGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTASAHOZ Augusztus 6-ig: Irma Phillips, So. Bend....- 3.00 J. Szimicz, Chicago ....------ 1.00 Mrs. E. Kubinyak, N. York 2.50 Bérm. olv. New Bruswick 38.00 A. Heim, Los Angeles....... 1.00 J. Kanchar, Bay City----- 4.50 J. Hudik, Cleveland .......... .50 B Stroiig, Lincoln Park . 1.00 J. Kish, Los Angeles ........ 2.50 N. Gáspár, Mineral Springs 2.00 St. Timkó, Columbus ___ 2.00 S. Yeddy, So. Norwalk ... 4.00 Mrs. J. Kosotán, L. Angeles 1.00 E. Keglovich, Hollywood . 1.00 Ch. Pallós, Fort Lauderdale 1.00 G. Rauch Altadena ------- 2.00 J. Asztalos, Phila. ........... 2.00 Mrs. M. Barta, Cleveland .. .50 J. Papp, So. Bend ....... 50 S. M. Mikolsen, Buffalo .... 1.00 J. Wagner, Reseda —...... 3.00 J. Fraytak, Trenton ____ 1.05 J. Schneider, Detroit ...... 3.00 A. Heck, Detroit ...........- 1.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 A. Székely, Cleveland ----- 2.50 Bérm. olv., Cleveland ......146.27 J. Takács, New York ----- 2.00 A. Refy, Lodi -------------- 2.50 Detroit találkozón ...........120.00 A. Bordás, Philadelphia 2.50 hába bujtatott vasúti tisztviselő, illetve állomásfőnök. Meghatározott munka rend sem a vonalakon, fütőházakban, javítóműhelyekben nem volt. 10- 12 órás munkaidő éhbér mellett. Az államvasutasnak családi és társadalmi élete nem volt. A pálya föntartásánál a vidéki kisistenek csak úgy adtak munkát, ha az asszonyka “odaadta” magát, vagy egyebeket a mérnöknek ajtajába tett, bár a gyerekek örömmel fogyasztották volna el a koldus otthonban. Ismert tény, hogy a Magyar Államvasutak kereseti és minden egyéb viszonya jóval alul volt a magánüzemek életnívójánál. A fütőházak, javítóműhelyek embertelen körülmények között végezték nehéz munkájukat. Amig a magánüzemek dolgozóit védte a kiharcolt szervezetük, addig az állam alkalmazottai kivoltunk szolgáltatva az egyoldalú önkénynek. Tudott dolog, hogy rendkívül szigorú törvény tiltotta az osztályharcos szervezkedést. Volt a panamistáknak eszük. A legcsekélyebb próbálkozás a baromi sors megjavítására, elbocsátás, rendőrségi terror, házkutatás, stb. volt a sorsa a becsületesebb világ építőinek. Éppen úgy, mint napjainkban, ahol a rablóvilág uralkodik. A Garamik, Peyerek, jó- fiu szelleme lengett felettünk, mégis ilyen válogatott gonoszsággal kezelték az élni akarók ügyét. ' Áz “urak” érezték a vihar közeledtét. Ők megcsinálták a maguk védelmére a háziszervezetüket, beírtak boldog és boldogtalant, elnevezték “A Magyar Vasutasok Szent Korona Országos Szövetségének”. Mi elneveztük a kutyák szövetségének, talpnyaló, könyörgő egyletnek. Ezzel a sereggel próbálták félrevezetni az ébredező páriákat. De, minden kieszelt gonoszság ellenére is, megindult a vasutasok ébredése, szervezkedése egy boldogabb életért. Ilyen intézménynyel s gonoszsággal nem volt könnyű feladat fölvenni a küzdelmet. De rövid idő alatt olyan lendületet vett a mozgalom, hogy a levegő után kapkodtak az állam tulajdonosai, miniszterei. Természetes illegálisan folyt a szervező munka. Az első háborúig folyt a harc kisebb-nagyobb csatározásokkal. A háború egy pillanatra megváltoztatta a nelyzetet. A miniszter-igazgatók,. akik előzőleg gonosz furfangal tértek ki a követeléseink elől, most ott termettek ígérve örök boldogságot, csak térjünk vissza a munkába. Amit adtak ma, holnap csak egy darab rongyot ért. A háború borzalmas tüze mindent megemésztett. Hogy a magyar nemzet “likvidálja” mindörökre ezt a bűnös rendszert ,ilyen kicsiségen nem akadunk meg. A fontos, hogy még a hullaszagukat se lehessen érezni. Üzenjük a vasutak építőinek azok a sokak, kiket a gonoszság elszakított az otthonától, széjjelszórt a világon, az újaknak, az életbenlevő régi harcosoknak is, hogy állják az őrséget rendületlenül. Ha szükséges merítsenek erőt a régi harcok emlékeiből. Becsülettel gondoljanak a harcban elhullott társaikra, akik a dolgozók szent ügyéért adták drága életüket. Ha ez igy lesz, siker koronázza munkátokat. Vass Károly
