Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-30 / 1590. szám

2 oldal

BÉRMU NKÄS

1949. julius 30.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

AZ ESEMÉNYEK

NYOMÁBAN

AZ ELMÚLT két hétben a strucc példáját követve, nem akartunk tudomást venni a világeseményekről. Bár ez a strucc példa csak képletes, mert mi nem dugtuk a fejünket a homokba, de ezen két hétben sem újságot nem olvastunk, sem rádiót nem hallgattunk és minden időnket a természet szépségeinek és a technika vívmányainak csodálásával töltöttük.

Vakációnk első néhány napját Wisconsin állam északnyugati fenyves erdőiben töltöttük hatalmas fenyőfákkal körülvéve. Bár medvékkel és farkasokkal nem találkoztunk.— azok beljebb az erdő mélyén tanyáztak — de őzikéket, nyulakat és más kisebb vadakat a nap de különösen az éj bármely órájában láthattunk az utmentén, de még a “cottage”-unk közelében is. *

Reggel, napkeltével a madarak százainak csiripelése és fütyülése ébresztett és a napok folyamán azok külömböző változataiban gyönyörködtünk.

Azonban a természet gondoskodott arról, hogy napjaink ne legyenek unalmasak, mert egymás után két éjjel is olyan hatalmas záporeső látogatott meg bennünket, hogy a “cottage”- unk előtt levő “Flambau” folyót annyira megdagasztotta, hogy a viz túllépte a medrét és elöntötte a vidék jelentős részét. Bár a “mi házunk“ magas fekvésénél fogva biztonságban volt, mégis költözködni kényszeritett az ár, mert az oda vezető utat elöntötte és éppen idejében költöztünk ki, mert pár órával később a hidat teljesen kiemelte helyéből. Ezzel meg is elégeltük a természet által nyújtott izgalmakat és útra keltünk biztonságosabb tájak felé.

Néhány órai próbálgatás után sikerült kiutat találni, amerre az árviz csak annyira öntötte el az utat, hogy a kocsink átcsúszott anélkül, hogy bent a kocsiban vettünk volna lábfürdőt és utunkat kelet felé vettük. oda, ahol Wisconsin és Michigan államok érintik egymást és ahol a három nagy tó — Lake Michigan, Lake Huron és Lake Superior — találkoznak.

Mint ismeretes a Superior tó felszíne vagy húsz lábbal magasabb, mint a másik két emlitett tó és Sault Ste. Marie-ben alkalmunk volt látni, hogy hogyan viszik át a hatalmas vasérc, papír és papír pulpot szállító fehérhajókat az alacsony vízről a magasra és viszont.

Salt Ste. Marie-ben nem csak a három tó és a két állam érintik egymást, hanem az Egyesült Államok és Canada is és az onnan kiinduló kiránduló hajón alkalmunk volt átkelni ezen a világhires “Soo Lock”-on, ahol a hajókat emelik és süllyesztik az alacsony vizfelszinről a magasra és vissza a kanadai oldalon.

Ezek megtekintése után utunkat St. Ignác felé vettük és szándékunk volt átrándulni “Ferryn” a nevezetes Macinac Islandra, ebben azonban az eső megakadályozott és ehelyett a másik Ferry-re hajtottunk, amely átvitt kocsistól Mackinaw City-be, ahonnan Michigan államot az észak-keleti sarkától, délnyugati sarkáig átutaztuk és Ohio államba érve Cleveland felé vettük utunkat.

Clevelandban időnk legnagyobb részét Leisz munkástársnő farmján töltöttük, bár közbe meglátogattuk Lefkovits és Klincko munkástársékat és sajnáljuk, hogy későn érkeztünk meg a Bérmunkás irodájába, ahol több munkástárs és munkástársnő a lap csomagolásán Szorgoskodott, de mielőtt oda értünk már el is távoztak.

VISSZAÉRKEZVE chicagói otthonunkba és a két hét alatt beérkezett újságok, folyóiratok stb. nyomdatermékek halmazát böngészve azt tapasztaltam, hogy az események nem tartottak velünk; nem vakációztak, hanem feltartózhatatlanul mentek előre.

E két hét alatt is a chicagói magyarság folyton apadó tábora néhánnyal kevesebb lett. Többek között elhalálozott Rud- nyánszky Sándor, aki ugyan az általunk “reakciósnak” nevezett táborba tartozott, de megemlítjük, mivel szüleinek valamikor jól ismert neve volt Magyarországon. Rudnyánszky Gyula költő és Réthy Laura primadonnának volt fia, itt azonban csak azért volt közismert, mert ő managelte Chicago és környékén a magyar filmeket.

Ugyancsak búcsút mondott az árnyékvilágnak Kunstadt Ernő, aki az “Otthon” majd az “Írás- Otthon” felelős szerkesztője volt, valamint a Velhovay Segélyegylet egyik legnagyobb fiókjának — a 164-nek — évek óta titkára.

Súlyos vesztesség érte a haladás erőit, Kenesaw M. Landis II, előnyösen ismert jogtanácsos újság és rádió kommentátor időelőtti elhunytával, aki hasznos életének 39-ik évében dűlt ki a harc vonalból.

Úgy szokták mondani, hogy “az alma nem esik messze a fájától” ez azonban nem vonatkozik Landisre, aki fia volt a reakciósnak ismert Frederich Landis Indiana állami szenátornak és unokaöccse a hirhedt Kenesaw M. Landis szövetségi birónak, aki az első világháború után annyi elfogultságot és gyűlöletet tanúsított szervezetünk tagjai elleni tárgyaláson, melynek ő volt az elnöklő birája.

A fiatal K. M. Landis II, teljesen szakított családja reakciós felfogásával és megfélemlit- hetetlen bajnoka volt a haladásnak és eltávozása pótolhatatlan veszteség a haladás táborának.

“Halottakról jót vagy sem- semmit” szokták mondani és bár sok “jót” nem tudunk mondani,

mégis megemlítjük Alexander Fell Whitney a Brotherhood of Rairoad Trainman szakszervezet elnökének elhunytét is, aki az elmúlt héten 76 éves kor ában dűlt ki a sorból.

A polgári világ mint “liberális” munkásvezért említi, de amint mi ismerjük munkásmozgalmi működését, különösen 1928 óta, amióta elnöke volt a nevezett szakszervezetnek, úgy tudjuk, hogy egyike volt a reakciós szakszervezeti basáknak, aki vassarok uralmat tartott a szervezetben és sajnos, hogy csak a halál tudta kimozdítani abból a pozícióból, melyben sok alkalma nyílott a munkásosztály ügyét szolgálni, ha erre lett volna hajlandósága.

A MUNKA harcmezején sem szüneteltek az események. A berlini közúti vasutas sztrájk a munkások “teljes győzelmével” végződött.

A berlini vasutasok követelése az volt, hogy bérüket nem a keleti (orosz) zónában érvényes márkával fizessék, hanem a nyugati zóna márkáival, melynek vásárló képessége állítólag négyszer akkora, mint a keletié. A közúti vasutak központja az orosz zónában van és az összes vasutak az orosz megszálló csapatok irányítása alatt vannak.

A harc öt hétig tartott és ezen idő alatt a sztrájkolok 'bátran szembe néztek” minden veszéllyel, hogy követelésüket győzelemre vigyék, ami sikerült. A. tanulság ezen sztrájkból az, hogy a munkásság összetartásán még a fegyveres erő “hatalma” is megtörik.

Ha a németországi ipari munkásság hasonló gerincességet tanúsított volna úgy tiz évvel ezelőtt Hitlerékkel szembe, mint most az “oroszok” ellen, mennyi borzalomtól menthették volna meg nem csak Németország, hanem egész Európa, sőt az egész világ munkásságát is.

De a tanulságot megszívlelni még ma sem késő, mert a háború lehetősége nagyon is a küszöbön van és annak elkerülésére csak egy mód van: ha az öt világrész minden országának munkássága közös elhatározással és akarattal áll szembe a háborút előkészítők aljas törekvéseivel. Mert a munkásság szervezett gazdasági ereje az egyetlen erő, amely felülmúl minden más elképzelhető erőt a társadalomban, ha azt a munkásság céltudatosan alkalmazza.

AZ ANGOLORSZÁGI rakparti munkások harca is figyelmet érdemel, amelynek megindítója két kanadai hajó kiürítésének megtagadása volt.

Mint ismeretes a canadai rakparti munkások már hetek óta sztrájkolnak és a két szóba ifor- gó hajót sztrájktörőkkel rakatták meg, melyet az angol rakparti munkások megtagadtak kiüríteni. Erre az angol “munkás” kormány azzal válaszolt, hogy nem engedte meg más hajók kirakását addig, amig a két kanadai hajót ki nem ürítik, ami fokozatosan növelte a sztrájkolok számát és ma meghaladja a 15 ezret és közel kétszáz hajó vár kiürítésre.

Mivel a rakparti munkások a

! Most Vasárnap !

CSALÁDI KIRÁNDULÁS DETROITIJÁN

A detroiti Bérmunkás lapolvasók PIKNIK összejövetelt rendeznek Horváth Béla munkástárs szép fekvésű és közel a városhoz levő farmján. Mindenkinek alkalma lesz a Bérmunkás családját megismerni.

Élelmet mindenki hozzon azt amit szeret és majd közösen elfogyasszuk. Az italokról gondoskodva lesz.A PIKNIKET JULIUS 31-ÉN, VASÁRNAP TARTJUK.

Útirány: Délnek menő utakon a Eurika Rd.-ig. A Dix- Toledo úttól az első utca jobbra. 14295 Reeck Rd. on “A Drive in” színház közelében.

kormány minden fenyegetése dacára sem hajlandók kanadai munkástársaik árulóivá válni, a “munkás ’ kormány a katonaságot rendelte ki azon hajók kirakására, melyek romlandó élelmiszereket szállítanak be és a hírek szerint közel 10 ezer katona végzi a sztrájktörő munkát.

A “munkás” kormány és a rakparti munkások között az “erőpróba” még mindig tart, pedig már az angol király is megkísérelte a munkásokat rábeszélni, hogy ne “makacskodjanak” de a munkások azt válaszolták, hogy ne üsse az orrát bele olyan ügyekbe amihez nem ért.

A Hawaii szigeteken szintén a rakparti munkások sztrájkja, amely már három hónapja van folyamatban, bővelkedik a hatóságok által alkalmazott terrorban. Naponta százával tartóztatják le a piketeket, akik minden terrorral szembenéztek, hogy a sztrájktörőket megakadályozzák aljas árulásukban. A munkások követelése 32 cent órabér javítás.

Úgy az angliai, mint a hawaii sztrájk a kitartott sajtó szerint “kommunisták által inspirált”, amely bélyeget ma minden munkás megmozdulásra ráütnek, a világ bármely részében történjen az, kivéve a berlini vasutas sztrájkot, amely az “orosz zsarnokság” ellen irányult és az egész kapitalista világ tetszésével találkozott.

A HAZAI FRONTON is izgalmas volt a harctér. A bányászok ismét “rakoncátlankodnak” és ez alkalommal is nem ők “táncolnak úgy, ahogy a bányabárók dudálnak” hanem megfordítva, a bányabárók kénytelenek a bányászok muzsikájára táncolni.

Mint ismeretes pár héttel ezelőtt a bányász szervezet egy heti munkaszünetet rendelt el az “ipar stabilizálása” céljából. Erre azért volt szükség, mert az iparok az egész országban lelassultak és a szénfogyasztás sokkal jobban megcsappant, mint ami egészséges lett volna a bányászok most megújítás alatt levő kollektív szerződésének sikeréhez.

Az egy heti önkéntes munkaszünet után egy hétig dolgoztak és azután tiz napi vakációra mentek a szerződés értelmében. A múltban az volt a gyakorlat