Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-23 / 1589. szám
1949. julius 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI ISKOLA PÉLDA Sok mindenre ad választ a londoni rakodó munkások remek szolidaritási harca, amellyel a kanadai rakodómunkások segítségére siettek. A kanadai hatóságok a legnagyobb brutalitással igyekeztek megtörni a munkások harcát egy nagyobb darab kenyérért. Importált sztrájktörők, rendőri támadások, a harcos vezetők be- Éörtönzése után, sikerült egy pár hajót megrakni és azt Angliába elindítani, de ez nem törte meg a munkások harci készségét, továbbra is a legelkesere- dettebb harcot vívják a kizsák- mányolóik ellen, kik jól tudják, hogy szedett-vedett szemét népséggel nem lehet állandóan fen- tartani a hajók be és kirakodását, de remélték, hogy a hatósági segédlettel még is elérik azt, hogy előbb-utóbb korlátlan urai lesznek a rakodó partoknak és a kizsákmányolási lehetőségnek a unionok összetörése után. Ebben a minden kapitalista vágy-álmának a megvalósulásába kemény hangon szólt bele az angol rakodó munkások csoportja. NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁS Amint tudjuk a londoni rakparti munkások megtagadták a sztrájktörők által megrakott hajók kirakását és levonultak a rakpartokról, miután mind több és több munkás vállalt a szolidaritási harcot és ezzel megakadályozták a más, nem kanadai hajók kirakását is úgy, hogy a hajók százai várnak ma már a kirakásra. A kormány, amely tiszta “szocialista”, statáriumot hirdetett ki, a királlyal a katonákat és tengerészeket vezényelte ki a hajók kirakására. Erre a szocialista intézkedésre nem csak újabb ezrek vonultak le a rakpartokról, de a vasutasok, truck vezetők, kereskedősegédek, stb. is megtagadták a katona és tengerész sztrájktörők által kirakott áruk szállítását illetve kezelését. Ez a harc nem csak minden elméletnél érthetőbben világosítsa föl a munkásokat az IWW által hirdetett nemzetközi szolidaritás fontosságáról, hanem nagyon alkalmas arra is, hogy ezen a harcon keresztül meglássunk sok olyan dolgot is, amely- lyel eddig félrevezették a tömegeket. “SZOCIALISTA” KORMÁNY Nagyon sok munkásnak megzavarta a fejét az a tény, hogy Angliában “munkás” kormány került a hatalomra. Sokan azt hitték, hogy ez az “itelligens” módja annak, hogy megvalósítsák a szocialista társadalmi rendszert. Csak lassan jönnek rá arra az igazságra, hogy a politikai rendszernek olyanforma megváltoztatása, hogy a reakciós Churchill helyett a szocialista Atlee elvtárs ül a kormány elnöki székbe, a munkásságra semmit sem jelent, ha azt nem követi azonnal a társadalom gazdasági felépítményének a teljes megváltoztatása, ezt azonban nem “őfelsége kormánya” csinálja, hanem csak a munkások erre a célra felépített szervezete. Bevinék éppen úgy az angol imperializmus cselédei lettek, mint voltak Churchillék, szövetkezve az amerikai imperializmussal, teljes szemérmetlenséggel készítik elő a harmadik világháborút, amelynek csak egyetlen, nem is titkolt célja van, a kapitalista termelési rendszer megmentése. Ezt a tényt nem cáfolja meg az angol munkás kormány “szocializálása", amely csak annyira szocializálás, mint amennyire Bevinék szocialisták. Egyszerűen megvásárolták az az' ipar egyrészét a tőkésektől, amelyet a háborús rabló gazdálkodással teljesen tönkretettek, amelyet miután közpénzen ma már rendbe hoztak, a legközelebbi választás után, — amikor Churchillék kerülnek a húsos- fazék mellé — vissza fogják csinálni az egészet és kezdődik a komédia elölről, ha csak az angol munkásoknak ki nem nyílik a szemük és pokolba nem kergetik Churchillékat, Bevinékkel együtt. De nyilvánvaló az, ennek a sztrájknak a fényénél, hogy semmi különbség sincs a kanadai “liberális” kormány és az angol “szocialista” kormány között, mind a kettő egy és ugyan azon eszközökkel igyekszik megtörni a munkásosztály gazdasági harcát, mind a két kormány a legnagyobb odaadással siet a nagy tőke segitségére és az államhatalom erőszakszervezeteivel igyekszik megtörni a munkásosztály harcát. Különösen ha az a szolidaritásnak olyan felemelő példája, mint a londoni rakodómunkások harca. A SZAKSZERVEZETI BÜROKRATÁK Itt sincs külömbség, teljesen azonosak az amerikai AFL, a CIO, vagy az angol szakszrveze- tek vezérei. Mindegyik csak élős- dije a munkásmozgalomnak és nem a tagság akaratának a végrehajtói, hanem a tőkések “hadnagyai”, akik nem a munkások, hanem a tőkések érdekeinek a védelmezői. Az angol rakodómunkások bürokratái, ahelyett, hogy az egész vonalon elrendelték volna a kanadai sztrájktörők által megrakott hajók bojkottálását, siettek törvénytelennek kijelenteni a harcot és kiadták a parancsot, hogy a rakodómunkások menjenek vissza a hajókra és rakják ki a hajókat. Nem a bürokratákon mullott az, hogy ez nem sikerült, sőt a sztrájktörő parancs, újabb tömgekből váltotta ki a szolidaritás harcát. Bármennyire is elismerésre méltó a londoni rakodómunkások harca és bátor szembeállása a kormánnyal és a szakszervezeti bürokratákkal, éppen ezért érthetetlen az, hogy még mindig tűrik, hogy ezek a bürokraták mindenütt az ő nevükben beszéljenek és intézkedjenek és a munkások gazdasági szervezeteit is a nemzetközi imperializmus szolgálatába állítsák, mint tették azt az elmúlt hetekben, amikor az amerikai kollégáikkal gyütt szétszakították a pár évvel ezelőtt alakított nemzetközi szakszervezeti szövetséget és egy olyan szakszervezeti szövetséget alakítottak, amelybe azoknak az országoknak a szervezetei tartoznak, amelyek az Atlantic Paktum, háborús szövetséget alkotják. Természetesen ehez a lépéshez nem kérték ki a munkások hozzájárulását, de miután ez az “Atlantic szakszervezeti szövetség” csak előkészítője a harmadik világháborúnak, itt volna az ideje, hogy a világ szervezett munkássága, amúgy londoni módra, végre sarkukra állnának és elkergetnék az osztályellenséget a szervezeteik éléről és ne a tőkés imperializmus, hanem a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának a kialakításával, ban három vezércikket írnak ugyanazon hasában. Az egyikben Rajk László kémkedési vádjával foglalkoznak és megállapítják, hogy “micsoda ország az, ahol rettegni kell, mikor szegezi valaki az ember mellének a mutatóujját: Trotzkyista kém.” Arról a magyar terroruralomról siránkozik, amelyben elégséges a szomszédjának a besugása, hogy az Andrássy ut 60 alá kerüljön. Közvetlen ezen cikk után “Az FBI dillemája” cim alatt azzal foglalkoznak, hogy igenis minden tiltakozás ellenére az FBI- nak továbbra is jogában álljon bárkit is megfigyelés alá venni, és minden aktivitásáról a megfigyelő detektivnek jelentést beszolgáltatni. Mert ahogyan Írják, “a detektivjelentés, különösen politikai és katonai ügyben olyan mint a fényképező lemez: csak szakértő kezében jön ki belőle a kép.” Addig mig Magyarországon a besugást terror uralomnak nevezik, itt az Egyesült Államokban annak bevezetését “szakértői fényképészetnek“ minősitik. Ennek a megállapításnak a valódi értelme az, hogy saját maguk mint inkább besúgók voltak fogadva, mint kedves vendégek a nácizmus szellemétől áthatott a nagytőkét védelmező kormányhivatalnokok előtt. Azt remélve, hogy ilyen szolgálatokért mint a régi náci szellem bajnokai jóbarátként futnak be, a besugás itt különösen jól jövedelmező demokratikus üzletébe. TARSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN! A Bérmunkás New York és környéki lelkes olvasói és támogatói, ez évben a második szokásos kirándulásukat JULIUS 31-ÉN VASÁRNAP fogják megtartani az Eden- wald erdő szokott helyén. A szalonna sütés kora reggel kezdődik és folytatódik egész nap, a hozzávaló minden jó innivalókkal. De minden más ételt mindenki hozzon magával. Ha esős idő lenne, úgy a rákövetkező vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Road” train a 180-ik utcáig és ott a Dyre Ave. magasvasutra átszállni a végállomásig, onnét egy pár perc séta az erdőbe. A labdázó tér melletti dombon vagyunk. Tisztelettel, a Rendező Bizottság. nemcsak megakadályozzák egy uj, minden eddiginél borzalmasabb háborúnak a világra szakadását, hanem megszüntessék a háború okozóját, a profitrendszert és megteremtsék a kollektiv társadalmi rendszert, amelynek Atlee és Bevin éppen olyan halálos ellensége, mint Churchill. Tehát ezt nem velük, csak ellenük lehet megvalósítani. Van azonban az amerikai magyarságnak egy nagy része, akik ismerik a múltat úgy itt, mint odaát és könnyen fölismerik, hogy honnan fuj a szél, mert sem a múltban és jelenben soha nem állottak az Am. Magy. Népszava értelmiségi színvonalán. A nagy tudós szerkesztő urak ezek előtt az amerikai magyar munkások előtt nem nagytudásu szerkesztőknek, hanem csak szánalmasan tudatlan fickóknak néznek ki, akik előtt semmilyen virágszavakkal nem tudják leplezni mivoltukat. Az Am. Magy. Népszava mindenkor a legalacsonyabb üzleti szellem nívóján állva, az amerikai magyarság legtudatlanabb rétegéből merítette anyagi és erkölcsi erejét. Ezt a szellemi sötétséget most aztán betetézték az uj menekültek, akik az élére kerültek. Bár hogyan is volt, mégis szerencsések voltunk, hogy ezek nem kerültek közénk 30 évvel ezelőtt és szerencsések vagyunk, mert az biztos, hogy harminc évnél jóval kevesebb ideig fogják rontani a levegőt. Csak azért vagyunk hálásak amikor azt halljuk, hogy az amerikai magyarság átlagos életkora meghaladta a 60 évet. Nézze meg a Bérmunkást csomagoló papíron a neve mellett hogy meddig szól az előfizetése. Ha már lejáratban van, ne várja a lapkezelőt, mert azok is elöregedtek és nem tudnak utána járni, hanem egy 3 centes bélyeggel küldje be a Bérmunkás cimére P. O. Box 3912 Sta. S. S., Cleveland 20, Ohio. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról)
