Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-23 / 1589. szám
6 oldat BÉRMUNKÁS 1949. julius 23. A SZINVAKOK (Vi.) Vannak emberek, akik | nem tudják megkülönböztetni a szineket, ezekre mondják, hogy szinvakok. Az ilyen szin- vakok között azonban nagyon sokat találunk olyanokat is, akik a feketére állitják, hogy vörös, vagy megfordítva. Ilyen szinvakok azok is, akik minden ellenvéleményen levőkre rámondják, hogy vörösök. Sajnos, nagyon sok union vezér is szenved ezen nyavajában, köztük Walter Reuther és társai is. Most ezen általánosítás visz- szafelé sült el és ez ellen éppen Reuther tiltakozik a legjobban. Ugyanis a UAW évi konvenciójára nem engedett át két cana- dai delegátust az FBI és ezeknek a jelentése szerint a State Department azt állítja, hogy azok vörösök. Ez ellen tiltakozik Reuther csak úgy hivatalból. Ezáltal magának akarja megtartani a vörös festéket, csak azokra keni azt, akik neki nem tetszenek, vagy ellenzékben vannak. De hát nem csak a union vezéreknek, hanem az FBI-nak volt szabadalma erre a vörös bélyegzőre és Reutherék legfeljebb csak kölcsön kérhetik azt néha-néha, amint megtették. De már ha a vörösöket szabad Reutheréknek kizárni, akkor milyen jogon vonnák meg ezt az FBI-tói, meg az amerikai State Depertmenttől, a városi, megyei, állami és magánvállalkozóktól, munkatelepektől? Egyszóval éppen Reutherék adták a legnagyobb fegyvert az ellenségnek, a munkáltató osztálynak a kezébe, amikor azt a kölcsönkért vörös bélyegzőt olyan nagy mértékben és felelőtlenül használták. Mert ha olyan nagy bűn vörösnek lenni, hogy még a unióból is ki kell őket zavarni, amint Reutherék akarják, mennyivel nagyobb joguk van azokat a munkából kirúgni a szabad vállalkozás üzletvezetőinek , politikusoknak ? Ha pedig nem bűn az, hogy valaki vörös és nem sárga, vagy fekete, akkor Reutherék bolondok, vagy enyhébben mondva szinvakok, amikor ezt a gyárosok szövetsége által tömegesen gyártott eszközt használják, megbélyegeznek mindenkit, aki ellenzékbe mer menni velük szemben. Éppen ezen union vezéreknek kellene tudniok legjobban, hiszen őket is sokszor mázolták vörösre, hogy milyen piszkos dolog az ilyen mázolás. Például Reutherékra is jobban ráillik bármilyen szin, csak a vörös nem, mégis őket is vörösöknek, Moszkva ügynökeinek bélyegezték éppen azok a lapok, újságírók, akik ma segítenek nekik másokat vörösre festeni. Amint ők mostan még “jámbor keresztény katolikusokat” is vörös bélyegzővel látnak el, ha azok ellenzékhez tartoznak. LOGIKÁTLAN SÁG NETOVÁBBJA Már ha itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy ezek a union vezérek maguk alatt vágják a I fát azáltal, hogy tagadják az osztályharcot és elismerik, dicsőítik a tőkés rendszert, a profitot és nem csak elismerik, hanem dicshimnuszokat segítenek zengeni az úgynevezett Free En- terprizeról. Mert ha a haszon rendszer jó, akkor mentői több a haszon, annál jobb a rendszer. Mégis azon siránkoznak, hogy a tőkések, a gyárosok, nagyon sok hasznot csinálnak. Ugyan akkor, amikor elismerik a Free Enterprize életjogosultságát, akkor bemennek ezen üzemek igazgatóságához és megmondják nekik, hogy ezt meg azt nem szabad csinálni. Például nem szabad az öreg munkásokat kirúgni a munkából és fiatalokkal helyettesíteni. Most nagyon is szépen elmondhatják nekik az ilyen tőkés intézmények urai, igazgatói, hogy ha ti hisztek a szabad vállalkozásban, akkor minek jöttök ide, azt megmondani, hogy mit szabad és mit nem szabad nekünk csinálni. Mi köze van akkor az államnak, vagy a uniónak ahoz a magánvállalkozáshoz, ha az szabad és egyéni uralom alatt kell, hogy legyen, nem pedig közösködni az union vezérekkel, vagy az állammal, mint az a szocializmus alatt van, az angol formula szerint. Mert a szabad kereskedelem nem tűr meg beavatkozást és ha akár az állam, akár a union beavatkozik, akkor nem szabad, így vágják ki az érveket a tőkések elleni tárgyalásoknál maguk a union vezérek. Valamint ők tagadják az osztályharc létezését, még is mint a munkás- osztály képviselői ülnek le a munkáltató osztály képviselőivel tárgyaim. Persze, hogy ha nem osztályérdeket képviselnek, akkor árulók és maguk sem tudják, hogy mit csinálnak, mit beszélnek. Még nagyobb árulókká válnak, amikor az osztályérdekeket próbálják összeegyeztetni. TESTVÉRHARC így alakul ki az a szomorú helyzet, hogy a vörösöknek bélyegzett munkások ellen még nagyobb gyűlölettel harcolnak az üyen szinvak munkások, mint a munkáltató osztály és azon osztály ügynökei ellen. Sőt, az ily munkásköpeny alá rejtőzve, sokkal több segítséget adhatnak és adnak azoknak, mintha nyíltan azok mellett, a munkásság ellen foglalnak állást. Hogy lehetséges az, hogy éppen a union legjobb építőit, legharcosabb tagságát támadják, kiket legjobban gyűlöl a munkáltatók szövetsége is. így állt be az a szomorú állapot, hogy képesek ezek a union vezérek még sztrájktörésre is olyan csoportok ellen, melyeket ilyen állítólagos vörösök vezetnek. így éppen amikor legnagyobb szükség van a munkás egységre, sokszor több táborra szaggatják a már nagy nehézségek után megszervezett munkásságot is. így alakul ki az a szomorú helyzet, hogy mint a ca- nadai tengerészmunkásoknál is, nadai tengerészmunkásoknál, egyik csoport munkást felhasználnak sztrájktörésre a másik csoport ellen, mert állítólagosán azokat vörösök vezetik. Ehhez nagyban hozzájárulnak a munkásköpeny alatt működő politikai csoportok is, mint az angol munkáspárt, amely királyi paranccsal a kezükben akanák saját tagjaikat arra kényszeríteni, hogy sztrájktörésben mint szervezett munkásság segédkezzen. így született az a szomorú állapot, hogy a mezőgazdasági szerszámgépek gyáraiból sokszor a CIO egyik csoport munkást a másik ellen uszított és véres testvérharcot vívtak kü- lömböző városokban. Minden gondolkozó munkást kell, hogy elkeserítsen az a mindennapi esemény, hogy a saját unionjának vezérei a gyárosok szövetségével, a hazafiasságból élősködő politikusokkal együttesen festik vörösre mindazokat, akikre akár a gyárosok szövetsége, akár az FBI rányomja a bélyegzőt. Nem azt nézik, hogy mennyit tett és tesz a munkás- osztály érdekében, hanem ha a munkásosztályt emlegeti, azonnal vörösnek bélyegzik és száműzik, üldözik. Nem csak szinvakok az ilyen munkásvezérek, hanem bolondok is, vagy gonosztevők, akik nem butaságból, hanem gonoszságból, érdekből árulják el a munkásosztályt és előharcosai- kat. ' Hallottuk a rádión — hogy a CIO-hoz tartozó Communication Workers of America 31-es számú helyi szervezete 20,000 dolláros kártérítési pert indított a Pacific Telephone and Telegraph Company ellen és a bíróság utján igyekszik elismertetni a szervezetet. A telefon és táviró munkások ezen szervezete csak most vette fel ezt a nevet és csatlakozott a CIO-hoz. Azelőtt független volt s mint olyan kötött szerződést az említett közszolgálati társasággal. Ez a cég azonban a névváltoztatást és a csatlakozást úgy vette, mintha a munkások megszüntették volna a szervezetüket, semmisnek jelentette ki a szerződést és mindjárt le is szállította a munkabéreket. A 9000 tagot számláló szervezet most a bírósághoz fordult, hogy rákényszerítse a munkáltatóra a szerződés betartását a megváltoztatott név és a csatlakozás dacára is. Hogy a bíróság miként fog Ítélkezni, még nem lehet megmondani, de any- nyit láthatunk, hogy az Amerikai munkáltatók milyen élesen ellenzik a munkásszervezetek egyesülését. Mutatja, hogy a munkáltatók még ma is legjobban félnek az “Egy Nagy Szervezet” eszméjétől, ami eléggé bizonyítja, hogy az egész iparra kiterjedő szervezkedés a leg- hathatósabb lenne a munkások számára. ,— hogy amikor a nem régiben elhunyt ir-köztársasági elnök meglátogatta a római pápát, igen érdekes incidens történt. A túlnyomó többségben római f CSALÁDI KIRÁNDULÁS DETROITBAN A detroiti Bérmunkás lapolvasók PIKNIK összejövetelt rendeznek Horváth Béla munkástárs szép fekvésű és közel a városhoz levő farmján. Mindenkinek alkalma lesz a Bérmunkás családját megismerni. Élelmet mindenki hozzon azt amit szeret és majd közösen elfogyasszuk. Az italokról gondoskodva lesz.A PIKNIKET JULIUS 31-ÉN, VASÁRNAP TARTJUK. Útirány: Délnek menő utakon a Eurika Rd.-ig. A Dix- Toledo úttól az első utca jobbra. 14295 Reeck Rd. on “A Drive in” színház közelében. katolikus vallásu Írek ugyanis rendkívül nagy tiszteletben részesítik a római pápát, aki viszonzásul aranyéremmel akart kedveskedni a nála tisztelgő elnöknek. A kicsiny termetű Cos- greve elnök, aki anyanyelvén kívül semmi más nyelven sem tudott, egy másik buzgó katolikus “ájrist” vitt magával, aki jól beszélt olaszul. A pápa a mu- tatósabb kiilsejü tolmácsot vélte az elnöknek s annak a mellére tűzte az érmet. Miután udvariatlanság lett volna figyelmeztetni a pápát a tévedésre, amikor a termet elhagyták, az elnök megszólalt. — Hamar, add ide az érmet, mielőtt az újságírók észreveszik a Szentatya tévedését. — A Szentatya tévedését? — kérdezte méltalnakodva a tolmács. — Hát milyen katolikus ön, elnök ur, ha még azt sem tudja, hogy a római pápa nem tévedhet. És aztán kidüllesztett mellel ment tovább, hadd lássa az egész világ, hogy milyen nagyra becsüli őt Jézus Krisztus földi helytartója, aki soha sem tévedhet. — hogy az amerikai hadvezetőség feladta azt a tervet, hogy a Csendes Óceán összes szigeteit megerősítse. A hir szerint az angol és francia vezérkar megértette az amerikai hadvezetőséggel, hogy ha meg tudják védeni az oroszoktól Japánt, a Philippine szigeteket, Indiát, Burmát, Jávát és a Hawaiian szigeteket, akkor a többi ezer és ezer apróbb szigetre nem pályáznak az oroszok. Amely jelentésből kitűnik, hogy ha az amerikai militaristákon állna, katonai erődökké alakítanák át az egész földtekét sőt talán még a holdat is, ha a kongresszustól pénz kaphatnának rá. — hogy Washingtonban Truman elnök olyan titkos értekezletet tartott a legmagasabb rangú tanácsadóival, hogy még a tanácskozás résztvevői sem tudják, hogy miről van szó. Csupán a szemfüles újságírók véleményezik, hogy a titkos gyűlésre azért volt szükség, mert Anglia követeli az atombombagyártás titkát és a nagyfejüeknek két és fél órai tanácskozásba került kisütni, hogy miként lehetne a legudvariasabb TAGADÓ váI laszt adni.
