Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-12-10 / 1608. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 DEC. 10. NO. 1608 SZÁM A bányászok harca Adjunk Rálát — miért? Amerika bányászai nehéz harcokat vívnak ebben az esztendőben, nem csak a túltermelés folytán hatalmas szénkészletekkel rendelkező bányabárók ellen, hanem a Taft-Hartley törvény alapján beavatkozásra kész államhatalommal szemben is. Ebben az évben négy Ízben tették le a szerszámot a bányászok és becsületükre mondva nem akadt sztrájktörő ezekben a kemény harcokban. Az első két sztrájk idején az államhatalom hatalmas pénzbírsággal sújtotta a bányász uniót az állami bíróság, amelyből közel másfél millió dollárt mostanában fizetett ki a unió, de re- nek dacára elérte a követelését a jóléti alapnak a duplájára emelését. A bányász unió nem követi az áruló CIO vezéreket, kik azért, hogy egy elégtelen rabszolgaságot jelentő nyugdíj tervezet fejében nem csak lemondtak minden más követeléseikről, de elfogadták azt is, hogy a jóléti alaphoz a munkások is hozzájáruljanak. A bányászok nem csak a jóléti alaphoz való hozzájárulás felemelését követelik, hanem béremelést és a munkaidő leszállítását is. A szerződés lejárta óta a bányatulajdonosok megtagadták a jóléti alapon való befizetét, a unió ragaszkodik annak az utánfizetéséhez. A sztrájk folyamán a kormány igénybe akarta venni a Taft-Hartley törvényt, amelynek alapján 80 napra visszarendelték volna a bányászokat a munkába, amely idő alatt uj széntartalékok nőttek volna és a fűtési idény is nagyrészt elmúlt volna és igy az uj harc nagy áldozatokat követelt volna a bányászoktól, ezért rendelte visz- sza a sztrájkbizottság 3 hétre a bányászokat. Három hét után uj taktikát alkalmaz a unió, két napos szünet után újra felvették a munkát, de csak három napot hajlandók dolgozni, igy akadályozva meg egyrészt az állami beavatkozást, másrészt állandó szénhiányt idézve elő, megakadályozzák a széntartalék gyűjtését. Hogy az uj taktika, amelybe beletartozik az is, hogy csak egyenként kötnek szerződést a bányatulajdonosokkal, mikorra hozza meg az eredményt, nem tudható, de tény az, hogy addig nem lesz nyugalom a bányaiparban, amig a bányászok el nem érik a követeléseiket. A harc kemény és hosszú lesz, de a bányászok állni fogják a rájuk kényszeritett harcot a győzelemig. Amint tudjuk, minden évben november utolsó csütörtökje egy régi tradíció szerint úgynevezett “hálaadás napjának” van szentelve. Az Egyesült Államok ezen a napon azt mondják, hogy hálát kell adni az egek urának mindazon jókért, amelyet kegyesen részünkre juttatott az elmúlt év alatt. Ezen a napon rendesen nagy ebédet készítenek, amelynek főfogása a pulyka pecsenye, mellékletekkel együtt. Annyira szokásba jött ez, hogy még azok is teszik, akik olyan anyagi viszonyok között élnek, hogy alig képesek erre, mégis megteszik azt, hogy ezen a napon jobban étkeznek mint az év többi napjain és azután hálálkodnak még azért is, ami nincs és nincs is kilátás részükre, hogy az ur kegyelméből hozzáfognak jutni. Ellenben ha gondolkodni tudnának, tudatára jöhetnének, hogy milyen viszonyok között élnek és milyen sötét a jövőjük, de hát olyan nagy a propaganda, amely ezen napot körülfogja, hogy teljesen áldozatul esnek. Ugyanis az uralkodó osztályt szolgáló lapok, rádió, templomok, annyira befolyásolják ezen időszakban, hogy még azért is hálálkodnak, ami rosszban volt osztályrészük, azért, hogy nem volt rosszabb. Tudok egy esetet, amikor egy a szocialista társadalmi rendszer teljes megvalósítása. A szocializmus ügyében nem vereség a Labor Party bukása, mert az egyáltalán nem volt szocialista. Ha ezt a new zealandi munkásság is belátja és komoly harcot kezd nem reformokért, hanem a társadalmi forradalomért, akkor csak hasznot jelent neki a Labor Party vereség^. Figyelő ATOM ERŐ AZ ÉLET SZOLGÁLATÁBAN A UN atombomba ellenőrzését tárgyaló gyűlésén szenzációként hatott szovjet részéről az a bejelentés, hogy az atomerő milyen hatalmas mértékben alakította át az orosz nép életét. Ennek érdekes leírását a Bérmunkás legközelebbi számában közölni fogjuk. Olvasóink figyelmét már most felhívjuk arre a cikkre. fiatal leány autóbalaset következtében elveszítette az egyik szemét és azután pedig hálálkodott az istennek, hogy egyiket meghagyta neki. Éhez lehet hasonlítani az átlagos nép gondolkodását. De valamint a kuruzsló doktornak minden betegségre van orvossága, azonmód a tőkés propaganda is mindig talál okokat, amiért hálát kell adni a mindenhatónak, mert szerintük mindenhez az ő kegyelméből jutunk. A depresszió éveiben azt mondották, hogy más országokban még rosszabbak a viszonyok, tehát adjunk hálát, hogy a mai napon itt jó lakhatunk. A háborús években azt mondották, hogy adjunk hálát a prosperitásért, melyet élvezünk, mindenkinek van munkája, jó keresete, nem mondották meg, hogy hány millió és millió emberéletnek kell nyomorultul elpusztulni, úgy a harctereken, mind a háború okozta nyomor és betegségek folytán, hogy itt mi lakomáz- hassunk. De hát a háború borzalmai távoleső helyeken folytak le és igy a lakomázók nem látták a vérözönt, ellenesetben kifordult volna a jóizü falat a szájukból. Volt eset, amikor egyesek a hálaadási imájukba azt is belefoglalták, hogy csak addig tartana a háború, amig a törlesztésre vett házukat kifizetnék. Csaknem hihetetlen ez, de jellemző, hogy hithü keresztény népek, mire nem képesek vetemedni. Természetesen azt is mondották, hogy azért is adjunk hálát, mert győznek csapataink, mert az isten mellettünk van, holott az ipari fölény több és tökéletesebb fegyverek tették ezt lehetővé. Azt is mondották, hogy amely szülőknek egy fiuk elpusztult a harctéren, nyerjenek vigasztalást és adjanak hálát, hogy a másik megmaradt. Hálaadási ünnepségek nem uj keletűek, régi népeknél is szokás volt, különösen ha fegyvereik diadalt arattak az ellenség felett. A pogány magyarok is, amikor egyes néptörzseket sikerült legyőzni és országukat leigázni, az ő istenüknek a Hadúrnak fehér lovat áldoztak. Sikertelen harc esetén a rossz istennek is áldoztak, hogy annak haragját lecsillapítsák, az úgynevezett Urdungnak úgy áldoztak, hogy a ló beleit és belsőrészét egy gödörbe temették. Az akkori istenek is úgy mind a maiak, a babonán alapultak, csak annyi volt a külömbség, hogy a jóért a jó, a rosszért a gonosz istent tették A “szocialista” uralom vége A tőkés lapok nagy ujongás- sal veszik tudomásul, hogy a “szocialista uralomnak” vége van New Zealandban. New Zealandban 14 évig a Labor Party volt kormányon, amely természetesen egyáltalán nem jelentett szocializmust hanem egy olyan reform mozgalmat, amely egyáltalán nem haladta túl a Roosevelt-féle New Deal méreteit. A külömbség csak annyi volt, hogy ott nem a tőkések, hanem munkásvezérek voltak a mesterek és a képviselők többsége. Egészen természetes, hogy a munkásosztály sem úgy érezte, hogy ez az uralom az ő uralma és egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy a szövetkezett tőkés pártok uj jelszavakkal a választási küzdelemben kibuktatták a többségből a Labor Partyt. Gyakorlatilag a munkásosztályra nem jelent sok változást, mert ha gazdasági téren ereje van, akkor a meglevő jogait megtudja védeni, legfeljebb a tőkéseknek emelt korlátokat szünteti meg az uj kormány. De talán New Zealand munkássága is megtanulja ebből a leckéből, hogy csak akkor jelent változást a sorsában az, hogy a munkásság kerül hatalomra, ha az nem apró-cseprő reformokkal foltozza a magát túlélt tőkés rendszert, hanem egyszerűen megszünteti a tőkés termelési rendszert, kisajátítja a termelő eszközöket és szükségletre nem profitra folytatja a termelést. A Labor Party egyszerű reform párt volt, amely a fentiekből semmit sem valósított meg, a munkásságot éppen úgy kizsákmányolták, a benszülötte- ket éppen úgy elnyomták, az angol imperializmust éppen úgy kiszolgálták, mint azt tenni fogják a most uralomra került polgári pártok. Meg kell tanulniok azt, hogy a felszabadulásukat csak maguk intézhetik el, ha olyan szervezetekbe tömörülnek, amelynek a célja nem apró reformok, hanem
