Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-07-16 / 1588. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 JULY 16 Sokba kerül a “hideg” háború heTí^krónika NO. 1588 SZÁM NAGY DEFICITTEL ZÁRULT AZ AMERIKAI HIVATALOS PÉNZÜGYI ÉV. — KÉT BILLIÓVAL TÖBBET KÖLTÖTT A KORMÁNY AZ ÖSSZJÖVEDELEMNÉL. WASHINGTON — Amint az amerikai hivatalos “pénzügyi év”, — amely julius elsőtől junius 30-ig tart, — végétért, Truman elnök a legmagasabb rangú kormánytisztviselőkkel és tanácsadók­kal titkos gyűlést tartott, amelyen megtárgyalták, hogy miként hozzák az ország népének tudomására, hogy az elmúlt évben tel­jes 2 billió dollárral költött többet a kormány az összjövedelem­nél is. •--------------------------------------­Annál inkább is szükség van az ilyen elfogadható kimagyará- zásra, mert a kormány által el­költött 40,057,107,857 dollár legnagyobb része háborús célra ment. Most tehát meg kell ma­gyarázni a népnek, hogy a nem­zeti védelem és a “hideg” hábo­rú igen sokba kerül. Azért az 1948-49-es financiális év 38,245,- 667,810 'dollárt kitevő jövedel­me nem volt elég. El kellett te­hát használni az előző évből ma­radt 2 billió fölösleget is. Különben is, — mondják a kormánytisztviselők, — ez nem az ő hibájuk, hiszen előre meg­mondották, hogy sok pénz kell és Truman elnök kérte is a kongresszust, hogy a jövedelmi adót emeljék fel úgy, hogy ab­ból 4 billió dollárral több foly­jon be. A kongresszus azonban figyelmen kívül hagyta ezt a ké­relmet és igy nem maradt más hátra, mint “deficitre” dolgozni. A titkos tanácskozásban a hi­vatalos nyilatkozat szerint Frank Pace, budget-direktor, Louis Johnson honvédelmi mi­niszter, Dean Acheson külügy­miniszter, John R. Steelman, az elnök tanácsadója, Dr. Edwin G. Nourse, a Gazdasági Tanács elnöke, továbbá az ERP (Euro­pean Recovery Program) kép­viselői vettek részt. A tanácskozás célja a követ­kező költségvetés körvonalazá­sa, hogy abban ne érje őket ily kellemetlen meglepetés, amit utólag igen nehéz kimagyaráz­ni. A 1950-51-es költségvetés tervét nagyon nehéz összeállíta­ni, mert nem tudják, hogy a nemzeti jövedelem az ipátok le­lassulása következtében meny­nyit fog esni, de azt biztosra ve­szik, hogy a jövő évi jövedelem messze alatta marad a 42 billió­nak és igy annak megfelelőleg le akarják fokozni a “hideg hábo­rút” is. Egyre nő a munkanélküliség A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA EGYRE EMELKEDIK AME­RIKÁBAN. — AZ ISKOLÁKBÓL KIKERÜLT IFJÚSÁG NEM TUD ELHELYEZKEDNI. — AZ ŐSZRE A KRÍZIS ELMÉLYÜLÉSÉT JÓSOLJÁK. WASHINGTON — Az Egyesült Államokban a munkanélkü­liség egyre emelkedőben van, — mint a Department of Labor sta­tisztikai adatai mutatják. Ezen adatok szerint hét év óta rekord magasságot ért el a munkanélküliek száma a múlt hó (Junius) végén. Miután a Labor Department adatai szerint 1942 junius havában 4 millió volt a munkanélküliek száma, úgy ezen jelentés szerint most annál is többen ke-«1-----------------------------------------­rültek a munkanélküliek sorá­ba. A Department of Labor nem adja meg az aktuális számot, hanem jelzi, hogy a jelentések szerint a munkanélküliek szá­ma a 4 és 5 millió között van. A munkapiacot nagyon felduzzasz­tottá az iskolát végzett ifjúság, akiknek elhelyezkedése nagy ne­hézségekbe ütközik. Az iskolák lezárása után körülbelül fél mil­lió végzett növendék néz fog­lalkozás után. A munkanélküli­ek száma emelkedett dacára an­nak, hogy a munkaalkalmak száma is mutat némi emelke­ÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) dést, de ez nem elegendő az if­júság befogadására. A Cenzus Bureau jelentése szerint a munkakeresés is egy­re nehezebb. Amig a múlt évben az átlagos munkanélküli 4 hó­napig futkosott munka után, most már hét hónapig kell mun­kára várnia. A munkanélküliség időtartamának ily kinyujtása a közgazdászok szerint a közelgő válság igazi jele, mert a mun­káscsaládok vásárlóképességét teljesen letöri. A munkanélküliséggel járó nélkülözést enyhíti valamivel a munkanélküli biztosítások kifi­Már annyi sok “nyakatekert” dolog történik a világhelyzetben, hogy jó lesz utána nézni, valami uj elnevezést keresni ha valami újabb nyakatekert ügyről aka­runk beszélni. A legújabb angol­országi gazdasági krízisre gon­dolunk, mely a múlt héten egé­szen langyossá tette a hideghá­borút, mig az atombombával va- lé kérkedést annyira visszaszorí­totta, hogy legfeljebb mesz- szelátóval fedezhetjük föl, hogy ilyesmi is van. Ilyen rövid idő alatt összeomlott azoknak a szakértőknek a véleménye, akik annyira hangsúlyozottan állítot­ták azt, hogy a kapitalista ter­melési rendszer oszlopai hosszú időkre megerősödtek az atom­energia feltalálásával. Az an­gol vezér-politikusok jaj kiáltá­sai hallhatók az egész világon és a kapitalista gazdaságtan védel­mezői azonnal odarepültek és je­lenleg is 24 órán át vizesruhával borogatják az angol vezérek gazdasági krízisbe beleszédült fejeit. A világhírek élére került an­gol gazdasági krízis, majdnem elfelejteti velünk azt, hogy ná­lunk is hasonló krízis szellői szál­lingóznak és bizony nagyon is jó volna, ha már ide nem is jön­nek más országok nagyvezérei a gazdasági bajokon enyhiteni, legalább azok a washingtoni ve­zér urak maradnának itthon a saját bajainkon próbálkozni se­gíteni. Mert mi, akik a legjobb amerikaiaknak tartjuk magun­kat, amikor az amerikai nép ér­dekéről van szó, egy parányit sem érdekel bennünket az, hogy az angol fontnak az értéke, mely ma 4 dollár 2 centért van áru­sítva a pénzpiacon a valóságban csak 2 dollár 80 centet ér. Ha kérdőívvel mennénk a nép elé megkérdezni, hogy kik vásárol­zetése. Robert C. Goodwin, az Employment Security Director jelenti, hogy junius hóban újabb 324,000 munkanélküli jelentette be a sgélyre szóló igényét. Ez ugyan “parányi” esést mutat az előző havi segélykéréshez, de egyben azt is jelenti, hogy már igen sokan kihúzták az összes segélyt és azért esett a segé­lyezettek száma, nem pedig az­ért, mintha munkát kaptak vol­na. Goodwin jelentése szerint a munkaalkalmak száma (nem számítva a farmerokat) 49,720.- 000, ami az év eleje óta 924,000 esést mutat. nak angol fontot, hát az egész biztos, hogy a 150 millió kérdő­ív közül csak elvétvetalálnánk egyet-kettőt, azokon kívül, me­lyeket a wall streeti üzleti érde­keltségek hálózatához közel ál­lók válaszolnának meg, igennel való megjegyzéssel. De annál inkább érint bennün­ket az a tény, hogy habár a dol­lár egy egész dollár formájában van a pénzpiacon és az árupia­con is, a valódi értéke a felénél is kevesebb. Itt fut be aztán az a fájdalom mely az egész ameri­kai népet érinti és amelyre a vi­zesborogatás helyett másfajta fájdalomcsillapító volna szüksé­ges. Ezek közé tartozna elsősor­ban a tényleges árleszállitási pi­rula, hogy a munkásnép már az amúgy is lenyúzott és lefara­gott munkabéréből egy dollár­ért, egy dollár értéket vásárol­hatna vissza, nem pedig 40 cent körüli értéket, mert ha igy megy tovább, a dolgozó nép a kétszer nyúzott páriákhoz lesz hasonlít­ható. Hát még azok, akik a munka- nélküliek táborába lettek taszít­va akaratuk ellenére. És ezek­nek a létszáma már a “hivata­los” kimutatás szerint is az 5 milliós számnál tart, de a való­ságban bizonyára jóval több. Maradjanak hát csak itt, tisztelt washingtoni vezér urak, ne re- pülgessenek a saját jószántuk­ból és próbáljanak valamit még­is tenni a nép érdekében, mert a háborús hisztéria, már nem csil­lapító szer, a kémhaj hászás is veszíti a hatását és egyszer ta­lán mégis csak ki kell nyíljon a nép szeme. De ha ez megtörtén­ne az egész biztos, hagy nem sa­ját jószántukból repülnének, mely után aztán a gazdasági válság végleges megoldást nyer­hetne a közszükségletre való profitnélküli termelés által. Az angol gazdasági krízissel kapcsolatban aztán vannak más dolgok is melyekbe ha betenkin- tünk, azt fogjuk meglátni, hogy addig mig a kapitalizmus az or­szághatárok emelésével a nem­zeti sovinizmus gyűlöletét istá- polja, saját maga a legteljesebb nemzetköziség alapján intézi a saját érdekét szolgáló ügyeit. Anglia, mint tudjuk a legerő­sebb várfal Európában a keleti eszmék terjeszkedésével szem­ben. Ki is használják ezt az an­gol uralkodó osztályt képviselő politikusok, akik a világgazda­sági helyzetben az Amerikába (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom