Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-19 / 1605. szám
4 oldal ß E K M Lí NKÁS 1949. november 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 one Year ........ $2.00 Félévre —........................ 1-00 Six Months ____ 1.00 Jegyes szám ára ............... . 5c Single Copy __________ 6c ' Isomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre.............. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még oem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Megint igy történt (a.l.) Az amerikai munkásmozgalom ismét nagy megpróbáltatáson megy keresztül, természetesen mindig a tényleges dolgozók rovására. Valósággal történelmet lehetne Írni azokról az eseményekről, melyek az itteni munkásmozgalomban véghezmentek. Tiszta meglátása és igazi bíráló képessége csak azoknak lehet, minden elfogultság nélkül, akik semleges szemüvegen keresztül nézik a lepergő eseményeket. Tudjuk, hogy az emberi társadalomban tizenhárom év nem ysagy időtartam, de azért rövid idő alatt is nagy változások történhetnek. A CIO éppen tizenhárom éve, hogy zászlót bontott. Természetesen az AFL konvencióján ringatták bölcsőjét. John U. Lewis, a bányászok szervezetének elnöke pendítette meg az iparilag való szervezkedést az AFL konvencióján. Ezt megelőzőleg személyesen próbálta William Greennel az AFL elnökével megértetni, hogy a nagy tömegtermelésben résztvevőket, csak ipari szervezetekben lehet tömöríteni. Green makacsul ragaszkodott a régen elavult szakszervezetekhez. Mi már régen megértettük, hogy egy fejlett ipari rendszerijén, csali egy igazi osztályharcos ipari szervezet képes a munkások érdekeit és célkitűzését győzelemre vinni. A CIO megalakulásakor láttuk mindjárt, hogy nincsen célkitűzése a munkásosztály felszabadítására vonatkozóan. Harcaikban nem kritizáltuk, de előre megállapítottuk, mert ismertük az összetételét, hogy rövid időn belül nagy harcok fogják rongálni belső békéjét. Azok az elemek, akik az IWW-t akarták feloszlatni, hogy nincsen’szükség ebben az országban két gazdasági szervezetre, voltak a tényleges építői a CIO-nak. A tényleges harcok a CIO belsejében onnan eredtek, hogy különböző elemek, különböző' politikai pártokat támogattak a politikai választásoknál. A CIO, amely ténylegesen csak gazdasági szervezetnek indult el, az utóbbi években külön politikai sejtet létesített abból a célból, hogy a tagságot egy bizonyos politikai jelölt, később pedig egy politikai párt támogatására használja fel. tízért az ellentétek kezdtek kiélesedni a CIO-ban, mert politikailag a tagság nem volt egységes. A CIO vakvezérei nem vették észre, hogy a pártpolitika a gazdasági szervezetekben, csak veszekedésekre, majd később szakadásokra ad okot. A CIO központi vezetősége 1948-ban a konvenciót megelőző gyüléükön 12 szervezet ellenzésére is két-harmad többséggel iüdorszálták a “jó” politikusokat, ami akkor Mr. Truman és a demokrata párt volt. A liberális kisebbség pedig úgy gondolta, “szabad” Amerikában mindenki úgy gyakorolhassa politikai nézetét, ahogy akarja. A baloldalt képviselő CIO szervezetek nyíltan állást foglaltak Wallace progresszív pártja mellett. Itt kezdődött azután az igazi harc a CIO kebelében. Természetesen azután, különösen a jobboldaliak rombolni kezdtek, nem törődtek azzal, hogy kizárólag csak a munkáltatóknak tesznek szolgálatot. Az idén megtartott CIO konvenció azután betetézte munkáját, kizárták a legharcosabb csopotokat, nem törődve azzal, hogy sok százezer munkás fogja elveszteni az eddig kikivott gazdasági előnyöket, hogy «ezáltal ténylegesen megfélemlítsék a kizárt szervezetek tagságát. Azért azután kapitalista bérencek módjára azt hangoztatják, hogy azért zárták ki őket, mert kommunisták voltak. így végződött a CIO politikai csatározása. Ahelyett, hogy azt a sok millió szervezetlen munkást igyekeznének megszervezni, inkább a szervezet tényleges épitőit zárják ki. Azért mondjuk, hogy megint igy történt, mert az IWW-ban is lejátszódott a politikai cécó, iaég 1908-ban, alig néhány évvel a szervezet megalakulása után. Az IWW ugyan nem zárta ki a haladó elemeket, hanem csak a szervezetet, nem volt hajlandó a politikai pártok kortestanyájává tenni. j , , Maga az AFL 68 éves fennállása óta mindig semlegességet tanúsított a politikai pártokkal szemben. A Szocialista Párt volt az amelyik belülről való fúrással akarta az AFL-t átformálni, de az eredmény nullával végződött. Most azonban a nemreg lezajlott konvencióján elfogadták, hogy egy külön politikai kinövést szerveznek, amit a tagság fog támogatni külön kivetéssel. Ebből a célból azután azt határozták, hogy minden tagra 2 dollárt fognak kivetni, hogy a fővezérek áltál kiszemelt “jó” politikusok megválasztását anyagilag fogják támogatni. Eddig még nem igen voltak harcok a politikai végett az AFL- ben, de most már majd igazán kezdetét fogja venni, mert utóvégre az AFL tagsága is munkásokból áll és bizony elsősorban a 2 dolláros kivetés nem igen lesz nagy lelkesedéssel fogadva. Máskülönben pedig, ha még eddig csend is uralkodott a tagság kebelében, csak azért volt, mert nem tették a szervezet gyűléseit politikai koterstanyává. Nekünk, akik már régen kiábrándultunk a párt- politikából, mert tudjuk azt, hogy a munkások tényleges ereje csak a gazdasági szervezeteikbe van, nem is kell sokat tűnődnünk afelett, hogy tulajdonképen, hogyan lehet a munkásokat legjobban csoportosítani a tényleges osztály vonalon. A legegyszerűbb felfogással meglehet érteni, hogy a munkások gazdasági állapotuk szerint egyformák és a tűrhetetlen gazdasági érdekeik azok, amelyek szervezkedésre kényszerítik. Sokat foglalkoztunk már azzal a kérdéssel, hogy az ipari szervezetekre azért van szükség, mert a modern géptermelési rendszerben a szakszervezetek már csak arra valók, hogy a munkásokat szétforgácsolják, amíg egy tényleges ipari szervezet eggyé kovácsolja azt a termelő munkaerőt, amely az egész emberi társadalmat fenntartja. Azt tartjuk, hogy minden politikai párt csak annyi erőt képvisel, amennyi gazdasági erő. van hátterében. A fenti megállapítás vonatkozik minden társadalmi rendszerre, mert a valóságban minden politikai intézménj a gazdasági berendezkedésnek az osztályintézménye, még akkor is, ha a pártpolitikában hívők ezt nem veszik észre. A tényleges osztályvonalon épült ipari szervezetnek nincs is szüksége külön politikai pártra, mert az erő, amit a megszervezett munkások képviselnek a gazdasági szervezetükben összpontosul és azt minden téren, minden sérelem orvoslására felhasználhatják. Felolvasztott vasfüggöny (Folytatás az 1-ső oldalról) Moody jelentéseit olvasva Jugoszláviáról, az látjuk, hogy annyire felolvasztották a hires vasfüggönyt, hogy még jót is írnak, ha burkoltan is a Tito által bevezetett tervezetekről és rendszerről. Vagy legalább is próbálják megértetni az olvasókkal, hogy az volt a leghelyesebb ut, még akkor is, ha sokkal drasztikusabb volt is, mint például Magyarországon, a kisebb gazdaságok szövetkezetbe való összevonása. Amig Magyar- országon ez teljesen önkéntesen, meggyőzéssel és jó példákkal folyik, Tito erőszakkal csinálta állítólag, de mivel ez helyesebb és bővebb gazdálkodási módszer, igy Titonak megbocsátják Moody és Ferguson urak, de a magyaroknak nem. Úgyszintén a Stalinista kommunisták bebörtönzését is helyeslik, de elitélik más országokban a Titoisták lezárását. Nyilvánvaló, hogy Titot is próbálják fehérre mosni és az amerikaiak által elfogadhatónak beállítani, amint Francoval is ugyan ezt teszik, ámbár egészen más szempontból. De ha Tito tovább halad ezen az utón, akkor nincs kizárva, hogy Fran- coval kerül egységfrontba, Mo- odyék, Fergusonék összeboronálják őket. A Chicagói Herald-American washingtoni irodájának jelentése szerint, a kormány teljes katonai felszerelésben részesíti Jugoszláviát. ELVIXYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltat«) osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer l«ezetét épit.jük a régi társadalom keretein heliil.
