Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-11-19 / 1605. szám

1949. november 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “KIK VESZIK EL a szegény ember búzáját Ro­mániában, az ottani kommunis­ták, vagy az oroszok. Itt azt mondják, hogy az oroszok ve­szik el, kérem világosítsanak erről fel engemet.” írja J. H. olvasónk Chicagóból. Hát pontos felvilágosítást ar­ról, hogy Romániába milyen tör­vények szabályozzák a termés beszolgáltatását, nem tudunk adni, de egyben biztosak va­gyunk, hogy az, hogy 16 mázsá­ból 12-t elvesznek, azt nem hisz- szük el, mert miként Magyaror­szágon, úgy a többi Népi De­mokráciákban is, a termelés egy egész kis hányada az, amelyet adóba kötelesek beszolgáltatni, de csak abban az esetben, ha megmarad elegendő a fejadag­ra, amely bőségesen elegendő egész évre. Az amit ezen felül önként beszolgáltat, azt az ál­lam megfizeti a megállapított áron. Ezt tudjuk a Romániából ka­pott levelekből is. A “népek” itt azt a hazugságot, amit ön em­lít a papjuktól és a hazug lapok-' ból hallják. Ezt hirdetik Ma­gyarországról is, mert fáj nekik, hogy a Népi Demokráciákban vége van a papi és földesúri vi­lágnak, azért gyűlölködnek, ha­zudnak. Hazulról is jönnek ilyen levelek olyanoktól, akiknek el­vették a munkanélkül való meg­élhetésüket és olyanoktól, kik igy akarnak az amerikai roko­noktól csomagokat kapni, mert másként “éhen halnak”, ne ül­jön fel se a papok, se a kolduló rokonok meséjének, nem fenék­ig tejfel még otthon sem, de folytonosan javul az életnívó. Kezünkbe van egy Temesvár­ról irt levél, amelyet egy cleve­landi olvasónk kapott, ez nem panaszkodik, ir az ottani viszo­nyokról és a Bérmunkásról ilyen formán: “A Bérmunkás szept. 10-iki száma nagyon sok érdekes írást hoz. Az akroni proli cikkét már rég nem olvastam, hol volt mos­tanáig? (Mi is kérdezzük, hol van azóta?) Szintén ebből a számból értesültem Qeréb test­vér betegségéről is, már sokszor gondoltam rá, miért nem ir. “Örömmel olvastam, hogy a Naptárt 1950-re is kiadják. Ugy-e én is kapok egyet Józsi bátyám? “Nagyon jól ir Mezőségi. Csu­da jó pofák lehetnek a Bérmun­kásnak a szerkesztői. Nagyon szeretném személyesen megis­merni őket és résztvenni egy gyűlésükön.” KI KÜLD NEKI? A következő levelet kaptuk: Bérmunkás Szekesztőségének! A napokban egy Bérmunkás lap jutott a kezembe, minden betűjét kiolvasva, arra az elha­tározásra jutottam, hogy meg­kérem a Bérmunkás szerkesztő­ségét, hogy lehetne-e az én ré­szemre is egy példányt küldeni. Ha a lapot megkapom, azt én odaadnám az összes ismerőseim­nek elolvasni és azután eltenném megőrzésre az értékes újság­jukat. Előre is hálásan köszönve egy hadiözvegy özv, Klein Zoltánná Szeged A lapot természetesen megin­dítottuk Szegedre, mint ahogyan mindenhová elküldjük, ahová kérnek az amerikai olvasóink jóvoltából, de ezt csak úgy tud­juk megtenni, ha ez az áldozat- készség nem csökken. Az orszá­gos értekezlet határozata foly­tán minden magyar faluba el akarjuk juttatni a lapunkat, de ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha az olvasóink ezt előfizetéssel lehetővé teszik. Ki fizeti meg Klein Zoltánná lapját? Várjuk a Szegediek vá­laszát. AZ UTÓREZGÉSEK A Rajk ügy hullámai csak nem akarnak elmúlni. A nemzet­közi imperializmus kémrendsze­rét nem csak Magyarországon, de az egész Népi Demokráciák­ban felszámolta. A leleplezés, természetesen nagyon kellemet­len az imperialista fronton és igy érhető, hogy tagadnak mint a tetten ért cigány és igyekez­nek megmagyarázni, hogy mi­ért vallottak Rajk és társai úgy, ahogy tették. Emlegetnek ter­rort, dópolást, csak nagyon óva­tosan, mert hisz a tárgyaláso­kon egy csomó külföldi laptudó- sitó és az összes sajtóirodák tu­dósítói jelenvoltak, bizony azok nyomát se látták annak, mintha a vádlottak és tanuk bármilyen kényszer alatt lettek volna. A tárgyalás anyaga, a vádlottak és tanuk vallomásai, gyorsírói jegyzetek alapján megjelent an­golul és magyarul. Kétszáznyolc­van oldalon olvashatjuk a val­lomásokat, amely oly szabato­sak és pontosak, hogy azt ki­kényszeríteni nem lehet, ezért inkább agyonhallgassák a lénye­get, hogy ne kelljen dajkamesék feltálásával magyarázkodni. Ilyen gátlások a magyar la­poknál nincsenek, ők hazudnak ferdítenek rendületlenül. A “szocialista” hetilapnak két “budapesti” tudósítója is be­számol. Az egyik megírja, hogy Rajk hívei között óriási felhá­borodás van a kivégzés miatt és azok készülnek valamire. A másik megállapítja, hogy Raj­kot és Brankovicsot, repülőgé­pen szállitgatták Moszkvába és ott preparálták a vallomásokra. Tetejébe a főszerkesztő egysze­rűen megállapítsa, hogy az egész kivégzés mese, Rajk és társai végigjátszották • a szere­püket és azután elszállították Oroszországba és most valahol a Kaukázusban pihenik ki a fá­radalmaikat. Más magyar lapok már nem üyen leleményesek, ők verések­ről, oltásokról, 40 órás egy hely­ben állásról, erős villannyal na­pokon keresztül a szembe sütés­ről, titokzatos “fekete kávéról” beszélnek, hogy elhitessék az olvasóikkal, hogy az egész kém históriát csak kitalálták, hogy az ártatlan imperialista kém­rendszert kompromitálják a vi­lág szemében. Egyetlen hely, ahol már tul- tették magukat a Rajk ügyön, ez Magyarország, ahol elvégez­ték a nagy tisztogatást, levon­ták belőle a tanulságokat és a jövőben nagyobb éberséggel fi­gyelik az ellenség vonalait. Ide kívánkozik a bridgeporti lap buta propaganda cikke is, amely arról számol be, hogy a Szovjetekbe óriási deportálások folynak. Tartományonként fel­sorolja, hogy honnét és hány embert deportáltak Szibériába. Hogy milyen megbízhatóak ezek a tudósítások, arra álljon itt a következő rész: “A kaukázusi deportálások junius közepén kezdődtek. A deportáltak száma 10 ezerre rúg. A deportálás áldozatai gö­rögök, törökök, perzsák és ör­mények. A deportált görögök száma meghaladja a 17 ezret.” Hogy milyen butának tartják ezek a fickók az olvasóikat, ar ra jellemző ez a kis cikk. Tíz­ezer görögöt, törököt, örményt és perzsát deportálnak, most az­után a szerencsétlen olvasó tör­heti rajta a fejét, hogy ebből a 10 ezerből, hogy lehet 17 ezer görög .... Hiába nincs szennyesebb pros­tituált, mint egy-egy ilyen ha­zug, mindenre kapható magyar polgári újságíró. RAJNÁTÓL AZ ELBÁIG A második világháború előtt Hitlerrel szemben a kormá­nyunk leszegezte azt, hogy az amerikai védelmi vonal a Raj­nánál van, vagyis ha Hitler el­hagyja Németországot a hadai­val úgy ez az amerikai védelmi vonal megtámadását jelenti. Ez a megállapítás csak egy nagy kijelentés volt, amely azonban nem gátolta meg Hit­lert abban, hogy meg ne indít­sa a náci csapatokat Lengyelor­szág és az egész nyugat ellen. Éppen olyan nagyhangú kije­lentés az, amit az Európában le­vő külügyi államtitkár tett, hogy most az amerikai védelmi vonal az Elba folyónál van, de éppen olyan felesleges is volt, mert a Szovjeteknek eszük ágá­ban nincs, hogy hóditó szándék­kal átlépjék az Elbát, mint ezt még a reakciós Taft szenátor is megállapította. Az elbai vonal nem Amerika védelmi vonala, hanem a magát túlélt kapitalista társadalmi rendszernek a védelmi vonala és a külügyi államtitkár és ß vele tanácskozó franci-angol kollegái nem a Szovjet hadsereg, hanem az uj társadalmi rendszert akar­ják hóditó útjában megállítani. Nem a “hóditó” orosz hadse­reget akarják összezúzni, ha­nem a Szovjet és a Népi Demok­ráciák uj társadalmi rendszerét. Ezért nem csak az Elbán túl, de az Elbán innen hatalmas szervezett munkás hadseregek nőnek ki, amelyek egységesen vonulnak fel egy uj társadalmi rendszer felépítésére, amelyeket nem tud feltartóztatni semmifé­le “védelmi vonal“ abban a tö­rekvésében, hogy felépítsék az emberiség boldog, szabad társa­dalmát, amelyben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmá­nyoltak és feleslegessé válnak a védelmi vonalak. NEM ISMERJÜK EL! Az angol kormány titokban megbízottat küldött a kínai Nép- köztársaságba, amely tárgyalás­ba bocsátkozott a kormánnyal a diplomáciai és kereskedelmi kap­csolatok felvételét illetőleg. Ez a tény nagy felháborodást vál­tott ki az amerikai reakciós ber­kekben, amelyet még fokozott az az angol hivatalos kijelentés, hogy még ebben az évben meg fog történni a hivatalos kapcso­latok felvétele. A párisi külügyminiszteri ta­nácskozások egyik pontja volt a Vörös Kina elismerése, amely­nek a határozatát titokban tart­ják, de a külügyi hivatalunk nyüatkozatot adott ki, amely­ben kijelentette, hogy nincsen szándékában elismerni a Kínai Népköztársaságot. Tény az, hogy a kínai biroda­lom és lakosság több mint há­romnegyed része a Népköztár­sasághoz tartozik. Tény az is, hogy az amerikai kormány ál­tal pénzelt és felfegyverzett nemzeti kormány állandó futás­ban van, 3-4 hetenként változ­tassa a székhelyét, és még arra sincs ideje, hogy kipakoljon, mert máris futni kell a győzel­mes Néphadsereg elől. Legfőbb tény az, hogy a kí­nai nép, mint a legilletékesebb, elismerte az uj társadalmi rend­szert építő nép uralmat, ame­lyen egy cseppet sem változtat az a tény, hogy Amerika elisme­ri-e vagy sem a tényleges hatal­mat. Nem áltatjuk magunkat, hogy Bevin elvtársék nagyon lelke­sednének a Vörös Kínáért, azért akarják elismerni, dehogy, csak a kényszerhelyzet állította szem­be az angol kormányt az ameri­kai patrónusával, mert szüksé­ge van az ipari termékeinek a hatalmas kínai piacra, másrészt mert retteg az ázsiai gyarmata­ival határos forradalmi Kina erejétől, amely könnyűszerrel szüntetheti meg egy ellenséges Anglia uralmát Ázsáiban. A piacokért való verseny a most szövetséges kapitalista ha­talmak között folyton élesebb lesz, a Marshallizált országok kezdenek kapálódzni az ameri­kai gyámság ellen. Nem hajlan­dók magukat kiszorítani a pia­cokról. A kínai kérdésben az amerikai monopol tőke csúfos vereséget szenvedett már eddig is, éppen igy vereséget szenve­dett az az elgondolása, hogy Kí­nából egy második Jugoszláviát csinál. Ha a vereségek nem vet­ték el az illetékeseknek az eszét, akkor be kell látniok, hogy az atombombára, Marshall tervre épített külpolitika megbukott és nincs más hátra, mint meg­egyezni, elismerni a tényleges helyzetet és feladni az agresszív külpolitikát, miután az az egész vonalon csődöt mondott. Nincs az az erő, amely a né­pek felszabadulási törekvését meggátolhatná és nincs olyan erő, amely a profit rendszer alól felszabadult 800 müliónyi népet újra a tőke igájába hajthassa. Kina felszabadult, ezt a tényt nem változtassa meg az, hogy Amerika elismeri-e mint hatal­mat, legfeljebb az amerikai tő­ke elveszíti azt a piacot, ahol a túltermelésből származó áruját eladhassa, amely árut Anglia készséggel fog neki szállítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom